Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-04-25 / 34. szám
2 oldal »KOMÁROBD LAHOR« 1936. április 25. jed ki a felhatalmazás, hogy a kormány felfüggeszthesse a politikai pártok tevékenységéi. A pártföloszlatási javaslat felett élénk vita folyt, amelyíren sokan vettek részt, de meg lehel állapítani, hogy még a kormánytámogató képviselők között sem akadt olyan, aki a javaslatot védelmébe vette volna. A képviselőház többsége a pártföloszlatási törvényt elfogadta. Az egyesült ellenzéki pártok viszszautasitáottk a pártfeloszlatási javaslatot. A pártfeloszlatási javaslat feletti vita során felszólalt Esterházy János nemzetgyűlési képviselő, aki az egyesült magyar pártok nevében éles bírálatban részesítette a javaslatot. Beszédéin többek közötl a következőket mondotta: — Természetes, hogy normális körülmények között a kormánynak joga és kötelessége törődni azzal, hogy a belső békét az országban biztosítsa, de azt nem érheti el ilyen diktatórikus módon, hanem azzal, hogy lelkiismeretesen gazdálkodik. Az egyéneknek az alkotmány tör vény értelmében joguk, sőt kötelességük politizálni. Az egyéneknek kötelességük fajuk, nemzetiségük és kultúrájuk érdekében csoportosulni, politikai pártokat alapítani és ezzel szemben a kormány azt mondja, hogy egy politikai pártot föl kell oszlatni, ha az »az állam ellen cselekszik.« ..érdem én, ki fogja megállapítani az államellenes cselekedet kritériumát és ki lesz az, aki kimondja a szentenciát, hogy államellenesbe a párt vagy sem? A nácselnik, a jegyző, vagy egy más helyi potentát alkalmas annak megítélésére, hogy egy párt állam ellenes-e vágáséin? Az egyén és a párt felelősségéről szólva, a szónok kérdezi, hogy összeegyeztethető r a. demokráciának alapelveivel és fölfogásával az, ami ennek a törvényjavaslatnak 7. §-ában foglaltatik, mely szerint a járásfőnöknek olyan jogokat biztosítanak, hogy egyszerűen. fölbonthat minden egyes levelet, cenzúrázhat minden egyes táviratot, kitilthat egyeseket hosszabb vagy rövidebb időre lakóhelyükről és internálhat! És mindezt a demokráciának nagyobb dicsőségére állítják ide s ezzel akarják igazolni a köztársaság konszolidálását. Nem a pártok A kontár és a műkedvelő. Irta: Hevesi Sándor. 1. A szók néha majdnem olyan megtévesztők, mint az emberek, akikkel épp oly nehéz megfelelően bánni, mint a szavakat helyesen használni. A «kontár» szó semmiesetre sem sorozható a talányos vagy kérdéses szavak közé. Egyszerű és világos, mint akármelyik tárgynév. A zavart nem is ő okozza, hanem a .műkedvelő, akit rendszerint dilettánsnak hívnak, de akár műkedvelő, akár dilettáns, a használata körül állandó a bizonytalanság, amely sokszor odáig bonyolódik, hogy ha valakiről azt mondják, hogy dilettáns, voltaképen azt értik rajta, hogy kontár. Kivált, ha az illető, aki mondja, a kezével is legyint hozzá. Pedig értelem és logika szerint a két fogalmat egy világ választja el egymástól. A kontár egész bizonyosan olyan valaki, aki tanulta, vagy próbálta a mesterséget, de nem tudja, a dilettáns azonban esetleg az az ember, aki sohasem tanulta a mesterséget — és valahogyan mégis tudja. Vannak hivatalosan bejegyzett kontárok és tehetséges, sőt sikeres műkedvelők. Ha a kettőt összekeverjük, csak újabb kérdés előtt állunk. föloszlalásáról kellene törvényjavaslatot hozni, hanem a kormány felelősregre vonásáról. Beszédét így fejezte be Esterházy: — Tisztán a demokrácia nevében, mert mi a demokrácia kereteit soha túl nem léptük és mert mi mindig kívántuk a maradék nélküli demokráciát, mondom ki azl, hogy ezzel a kormánnyal szemben annál nagyobb bizalmatlansággal vagyunk, minél jobban bástyázza magát körül ilyen törvényjavaslatokkal, melyek csak arra jók, hogy hatalmát ideig-óráig még tovább megtartsa. Mi nem félünk semmiféle rendtörvénytől, mi a demokratikus jogok teljes biztosítását kívánjuk népünknek és amig ez meg nem történik, mindig ellene fogunk szavazni az ilyen törvényjavaslatnak. Németország és Jugoszlávia viszonyát tárgyalták a külügyi bizottságban. A szenátus külügyi bizottságában Krofta dr. külügyminiszternek külügyi expozéja fölött folytatták a vitát, amelyben a felszólalók ismételten foglalkoztak Németországnak és Jugoszláviának mindjobban erősödő viszonyával. Pólyák István dr. szlovák néppárti szenátor azt mondotta, hogy a német birodalom befolyása Jugoszláviában oly erős, hogy Jugoszlávia már válaszúton áll, hogy kitartson-e a kisantant-politika irányvonalán, avagy a német birodalom politikájához csatlakozzék. Trnobransky cseh nemzeti egyesülési szenátor beszédében a kisantant szilárdságát illetően kétségét fejezi ki. Romániában — úgymond — Titulescunak sikerült konszolidálnia a helyzetet(?), addig Jugoszláviában Németország egyre nagyobb befolyáshoz jut, s az utolsó időben fölmerüli az a kívánság is, hogy Jugoszlávia kössön külön egyezményt Magyarországgal. Ez lenne a kisantantra az utolsó csapás. Krofta dr. külügyminiszter reflektált a vita végén a beszédekre és többek között azt mondotta: Igaz, hogy Németország Jugoszláviában gazdasági befolyásra tesz szert, ez azonban nem jelenti Jugoszláviának a kisantanitól való elfordulását. Majd rátért Csehszlovákia külpolitikai jelentőségére és megállapította, hogy minden oldalon elismerik, hogyha Csehszlovákia és Ausztria eltűnne Európából, akkor 2. Régente, úgy értem, hogy azokban az időkben, amikor a politikai, társadalmi és gazdasági keretek pontos és határozott körvonalakat mutattak, amelyeket nem lehetett büntetlenül áthágni, vagy megzavarni: dilettáns az volt, aki értette az irodalmat, de ő ma(ga nem nyúlt a tollhoz, imádta a szépet, de eszébe sem juthatott, hogy ő maga teremtse meg a maga számára, szóval a dilettáns csak élvező vélt és nem alkotó. Műpártoló, műbarát, sőt művészek barátja, de sohasem művész. Ruskin szerint kissé másként áll a dolog, ő a dilettánst azzal az árnyalattal látja, amely megvan a magyar »műkedvelő« szóban, amely ma már nem hivatásos művészkedést is jelent, sőt inkább csak azt jelenti. Az angol író szerint ugyanis finom, de pontosan érzékelhető átmenet van művész és dilettáns között, amit Ruskin úgy fogalmaz meg, hogy a jó dilettáns majdnem művész s majdnem minden művész úgy kezeli, mint dilettáns. Ebben az elmés köntörfalazásban persze szofizma rejlik. Hogy a művész első tapogatózásait és kísérleteit dilettáns próbálkozásnak, viszont a dilettáns kifinomodott érzékenységét és nagy munkákon kifejlődött ügyességét művészi megnyilatkozásnak minősítjük, vagy sem, az merőben stílusbeli önkény. Azt hiszem, pontosabb kitapoa mai egyensúly erősen meg volna sértve. Különösen a nyugati hatalmak jól tudják ezt s ezért ragaszkodnak ahhoz, hogy a két állam megtartsa inggellenségét. A szerződésekbe vetett Keddtől kezdve már érvényesek utazás!- és vizumkedvezményel. Ismeretes, hogy a magyar gyáripar egy csodálatosan szép luxusberendezésű motoros szalonkocsijával ajándékozta meg nemrégiben Gömbös Gyula miniszterelnököt azért, hogy külföldi utazásai alkalmával ezt a gyönyörű és gyorsröptű, a magyar ipar fejlettségét reprezentáló, önmagában is egy egész vasúti szerelvényt helyettesítő kocsit használja. A »LÉL VEZÉR« a magyar waggon- és motorgyártásnak ez a büszkesége, amelyen a kormányelnök legutóbb Rómába utazott, ezidőszerinl a milánói nemzetközi vásáron szerepel óriási sikerrel, május 8-ára azonban, mire a vásár megnyílik, itt lesz már Budapesten s a vásár területére kerül, hogy mindenki gyönyörködhessen ebben a remekműben. Ugyancsak nagy büszkesége a magyar iparnak, hogy Délamerika nálunk rendelte meg azokat az óriási motoros vasúti kocsikat, amelyek Chile és Argentinja között az Andeseken és a CordiHérákon át fognak szaladni. A tenger partján épült Valparaisóból, Chile fővárosából indulnák ezek a kocsik, de 50 kilométerrel távolabb már négyezer méter magasságban, e vidék legalacsonyabb hágóján járnak, hogy csodálatos panorámát nyújtó vidékeken át fussanak be Argentínába. Ezek a nagyszerű motoros, hegymászó monstrumok olyan tökéletességgel vannak megépítve, hogy Utasaik csöppet sem érzik meg azokat a légi- hőmérsékleti változásokat, amelyek egy ilyen fantasztikus úton a leggyorsabb hullámzásban vannak. Szerény, de ízléses és a célnak legjobban megfelelő, modern mintapályaudvart építettek a vásár területén s e pályaudvar sínjein már is ott áll ezüst színében ragyogva egy ilyen csodálatos hegymászó motoros óriás kocsi és annak alváza külön is, hogy a közönség közelről és alaposan nézhesse meg a világhírű Jendrassik—Ganz nyersolaj motort, amely hajtja és azt az erős konstrukciót, amely ezeket a kocsikat hit megrendüli, de ennek ellenére még nincs ok a defetizmusra. Létezésünk alapjait ez nem ásta alá. A szerződéseknek sokat köszönhetünk, de létezésünk nem függ tőlünk. a vásárigazolvány a hegy-völgy es út könnyű megtételére alkalmassá teszi. A kiállított motoros kocsi olyan nagy és olyan súlyos, hogy a három kilométernyire lévő gyártól csak a legnagyobb nehézségekkel és teljes huszonnégy óráig tartó munkával tudták a vásár területére szállítani. Itt említjük meg különben, hogy a vásárigazolvány utazási és vizum-kedvezményei már keddtől, április 28-tól kezdve érvényesek. * A Budapesti Nemzetközi Vásár gyógyfürdő- és szórakozási kedvezményei. A május 8-án megnyíló Budapesti Nemzetközi Vásár igazolványai nemcsak 25—50»/o utazási kedvezmény igényl>evélelére jogosítanak 27 ország vasúti, hajózási és légforgalmi vonalain, hanem a vásár területére, számos múzeumba, képtárba és középületekbe díjmentes belépést biztosítanak. Ezenkívül jelentős kedvezményeket élveznek a vásárigazolványtulajdonosok az operában, színházakban, varietékben és egyéb szórakozóhelyeken, valamint a Margitszigeten, az állatkertben és a világhírű budapesti gyógyfürdőkben, uszodákban és szanatóriumokban is. * Bőségesen van szoda és nem lesz áremelés a vásár alatt a budapesti szállodákban! Budapest Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatala közli, hogy megfelelő gondoskodás történt a vásár nagyszámú látogatóközönségének elszállásolásáról. A budapesti szállodákban, penziókban és az Idegenforgalmi Hivatal által ellenőrzött magánlakásokban megfelelő számú kitűnő szoba áll rendelkezésre. Budapest talán az egyetlen vásárváros a világon, ahol a vásár ideje alatt a szállodákban, éttermekben, stb. nincsen áremelés. Ezzel szemben a vásárigazolvánnyal nemcsak rendkívül olcsón lehet utazni, gatás után rendszerint kiderülne, hogy a kettő között alapvető a különbség. A dilettáns, mihelyt a művészi teremtést adja: egészen más arcot és lelki ábrázatot mutat, mint a művész; szinte azt lehetne megállapítani róla, hogy hómlokegyenest ellentéte a művésznek. Tudniillik a művész lénye kettős: az alkotás lázát benne állandóan méri és lenyomja a kritikai belátás. A művész tehát állandó ellenőrzéssel, mondhatni állandó tagadással gyötri saját magát, ami a dilettánsból szervezetileg hiányzik. De épp ezért a dilettáns az állandó önmegelégedés verőfényében sütkérezik, a művész ritkán, vagy soha. A dilettáns mindig talál, a művész folyton keres. A dilettáns állandó diadalmámorban él, a művész örökös lelkifurdalásban. 3. A művésznek ez a folytonos kételkedése és töprenkedése, ami éppen a tehetség kettős lelki alkatában gyökerezik, olyan mértékig fokozódhatok, hogy bántólag hat magára a produkcióra. Egész bizonyos, hogy a Madame Bovary szerzője mértéktelenül felfokozta magában a kritikust s még Arany Jánost is nyomta néha nagyon is világos, kritikai öntudata. A művészi egyensúly törvénye tehát azt követelné, hogy a legnagyobb tehetségben legyen néhány szemernyi dilettantizmus, ami ebben az esetben naivitást, frisseséget, gondnélküliséget, bátor nekivágást jelent. Victor Hugóban és Jókai Mórban megvolt a kritikán keresztül nem szűrt hirtelen költői elhatározásnak ez a rögtönzésszerű fiatalos lendülete, bár nem mindig vált javukra és a kritika mindig ezeken a nyitva hagyott réseken keresztül támadta és sebezte őket. Ma már útszéli igazság, hogy Victor Hugónak az a népszerű drámája, amely a franciáknál még most is műsoron van, Hernani és Ruy Bias gyerekesen vannak kigondolva s a legkomolyabb pontokon is nevetésbe fulladnának, ha a költő, akinél nagyobb svádája és rábeszélő képessége senkinek sem volt az egész világirodalomban, amesekigondolás mélyén bujkáló dilettánst el nem borította volna bársony- és brokátszavak olyan vakító pompájával, hogy a néző és a hallgató részéről is megszűnik az ellenőrzés, elnémul a kritika, a költő felkap a szavak vihar-paripájára s mindenkit odaröpít, ahova ő akarja. De a nyugodt olvasót ezekben a drámákban lépten-nyomon megállítja a kábító versek alól kivillanó dilettáns és az olvasó fejcsóválva teszi le a könyvet. 4. A dilettánsnak a szóhasználatban másik ellentéte — a szakember, a professzionista. Csakhogy itt már a küszöbön le kell szögezni, hogy A „Lél vezér“ és a Délamerika részére óriás motoros vasúti kocsik a budapesti Nemzetközi Vásár mintapályaudvarán.
