Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-04-22 / 33. szám

2 ., olda' »KOMAROMI UABOK< 1936. április 22. V elváltak, a sajtóban kimagyarázkod­tak, a koalíció egyes pórijai sajnál­koztak, a szlovák néppárt pedig to­vábbra is megmaradt az ellenzék so­rában. Vagyis a stalusqo nem válto­zott. Igen ám, csakhogy ez nem nagyon kedvező a koalícióra, amely a tavalyi választáson nem ju'ott akkora többség­hez, amilyenre szüksége lenne, hogy minden eshetőségre készen álljon. A koalíciós pártok különben is igen jól tudják, hogy a folytonos kulissza mö­götti küzdelemből egyszer olyan szaka­dás állhat elő, amely katasztrofális lesz a kormány mai többségére s amely arra fogja a pártokat kénysze­ríteni, hogy új összetételű koalíciót hozzanak létre. Az agrárpártnak és a szocialistáknak szünetnélküli harca már ma is igen feszültté tette ■ a két vezető párt közötti viszonyt s ha ez tovább is így tart, elkerülhetetlen bom­lásra fog vezetni, ami aztán felborít­hatja az egész helyzetet. Erre az es­hetőségre akar felkészülni az agrár­párt és ezért sürgeti a polgári világ­nézetet valló pártok bevonását a koa­lícióba. hogy a régóta áhított polgári pártok koalícióját megteremthessék. Ez a gondolat vezeti most is, amikor a német keresztényszocialista párttal akarja fölvenni a tárgyalásokat, hogy megnyerje a koalícióba való belépés­re, bár tudnia kell, hogy ennek a párt­nak tagjai fogyatkoztak meg legna­gyobb mértékben s alig néhány kép­viselővel erősödnék általa a koalíció. De az agrárpárt mégis tárgyalni akar velük és hiszi, hogy eredményt fog elérni. Hogy milyen föltételek mellett volna hajlandó a német keresztény­­szocialista párt belépni a koalícióba, még nem ismeretes, de arra el kell készülnie az agrárpártnak és vele együtt a kormánynak is, hogy a hata­lom javaitól juttatni kell majd a né­meteknek is, mert bizony azok sem lesznek hajlandók csak bizonyos ígére­tek fejében segítségükre menni. És ez az a pont, amely körül nem igen tudnak megegyezni. Mert a kormány nemcsak hogy nem tókezű az új pár­tokkal szemben, hanem bizony szűk­markú. rendszerint csak az ígéretek vonaláig megy el a tárgyalásokon, amelyeknek beváltását pedig a min­denkori politikai viszonyok alakulásá­tól teszi függővé. A német keresztény­­szocialisták talán nem fognak olyan leljesíthetetlent kívánni, mint a szlo­vák néppárt, azonban velük szemben sem lehet begombolkozni akkor, ami­kor segítséget várnak tőlük. A párt­­egoizmus egyik átka a mostani koalí­ciónak. ha ezt képesek volnának ki­kapcsolni a pártok, akkor nagyobb egyetértéssel és nagyobb eredménnyel intézhetnék a köztársaság népeinek sorsát s akkor olyan koalíció alakul­hatna ki, amely az állam megdönthe­tetlen bázisát képezné. Ellentét az adónovella kérdésében a pénzügyi kormány és a bizott­ság között. Kalfu$ dr. pénzügyminiszter nyilat­kozott a Lidové Noviny munkatársa előtt az egyenesadótörvény novellájá­nak parlamenti árnyalásáról. A pénz­ügyminiszter elismeri a költségvetési bizottság kezdeményezésének jó szán­dékát és kijelentette, hogy a pénzügyi kormányzat és a bizottság között szá­mos esetben meg van az egyezség, ko­molyabb ellcntéL aránylag kevés van. A novellához azonban a pénzügyi kor­mánynak költségvetési érdekei fűződ­nek, s különösen ami a járadékadót illeti, minden elvesztegetett nap vesz­teségeket jelent. A pénzügyi igazga­tás a koalíciós heles tanáccsal egyet­ért abban, hogy az adófizetőkön a lehetőséghez képest segíteni kell és hogy gondoskodni kell a lehető leg­igazságosabb adórendszerről, de a pénzügyi kormánynak emellett nem szabad megfeledkeznie az állampénz­tár érdekeiről sem. A pénzügyminisz­ter elismeri, hogy az adóterhek való­ban nyomasztók és különösen súlyos­nak ismerte el a forgalmi adót s meg­győződéssel hirdette, hogy szeretne ezen az adóterhen enyhíteni. Megfon­talandónak tartja az adóév új beosz­tásának kérdését, valamint azt is, hogy a jiótadók szedését a községeknek en­gedje át az állam. Szerinte inkább olyan megoldásra kellene törekedni, hogy a községek rendszeres támogatást kapjanak az állampénztártól, vagy pe­dig önálló díjakkal fedezzék szükség­leteiket. Beismeri a miniszter, hogy ez különösen Szlovenszkón és Ru­­szinszkón sok helyen nagy könnyebb­séget hozna, de a másik oldalon meg­fontolandó, hogy helyes «e Szlovenszkón eltérő normákat bevezetni. A pénz­ügyminiszter elismerte a kis adóala­nyok adókivetési eljárása egyszerüsi­­tésének szükségét, a másik oldalon azonban ügyelni kell arra, hogy az új eljárás ne terhelje meg a pénzügyi hivatalokat újabb munkával. Végül a munkával túlterhelt pénzügyi hivata­lokat vette védelmébe a pénzügymi­­niszter. Senkinek sincs jogigénye az iskola­látogatási kötelezettség alóli felmentésre. Az iskolaügyi minisztérium most ad­ta ki a magánoktatást szabályozó »Lex Uhlif« végrehajtására vonatkozó ren­deletét. A végrehajtási rendelet ki­mondja, hogy a gyermeket magánúton csak ama naptól kezdve taníttathatják, amikor a hatóság az erre vonatkozó engedélyt kikézbesítette. Eddig az ideig azonban a tanköteles gyermek köteles nyilvános iskolát látogatni. A magán­­oktatás engedélyezésére a kérvénye­zőnek nincs jogigénye. Az engedély megadása Cseh- és Morvaországban a járási tanügyi hivatal. Szlovenszkón és Kárpátalján pedig a tanfelügyelő mér­legelésétől függ. Az engedélyben az illetékes halóság elrendeli, hogy a gyermek az iskolaév vége előtt köteles magát a meghatározott nyilvános is­kolában díjtalan vizsgának alávetni. A törvényes képviselő köteles a vizsgái bizonyítványt az engedélyt kiadó ható­ságnak bemutatni. Igen fontos e vég­rehajtási rendeletnek amaz intézke­dése is, amely szerint olyan esetben, ha az illetékes iskolai hatóságnak a magánlanítás kielégítő volta tekinte­tében évközben kételyei merülnek föl, a hatóság elrendelheti a gyermeknek nyilvános iskolában való évközi vizs­gáztatását. Ha az illetékes hatóság úgy találja, hogy a tanítás nem folyt he­lyes mederben, vagy megszegték az engedély föltételeit, az engedély meg­vonható. A gyermek nem taníttatható más nyelven, mint amilyen nyelvet az engedély előír. A magánoktatásnál a végrehajtási eljárás különösen nagy súlyt fektet a gyermek állampolgári nevelésére. A cseh néppárt a házasságok föl­­bonthatatlanságát követelik. Az általános polgári törvénykönyv tárgyalásai során a cseh néppárt ál­lást foglalL a házasság f ölbont hat dán* sága melleit. Stribrny lapja, a Polední List erről a kérdésről azt írja, hogy Srámek pártja a következő pontokba foglalta össze követeléseit. Az új pol­gári törvénynek tartalmaznia kell 1. a házasságok teljes fölbont hatatlansá­gát, 2. a házasságkötés kizárólag egy­házi alakját, 3. a házassági perek­ben az egyházi bíróságok kizárólagos illetékességét. A Polední List Srámek terveit tisztára középkoriaknak minő­veit tisztára középkoriaknak« minő­síti, majd történelmi áttekintést nyújt a házasságjog fejlődéséről, kiemelve Wekerle dr. nagy érdemeit a magyar polgári házasság intézményének be­vezetése terén. Az államfordulat óta annyiban módosították a Wekerle-tör­­vényt, bogy a házasuló felek tetszé­sére bízták, hogy a polgári anyakönyv­sósborszesz száj- és fogápoláshoz Ügyeljen jobban a minőségre, mint az árra. Alpa tiszta szeszből van készítve. vezető előtt polgári házasságot, vagy a lelkész előtt egyházi házasságot köl­­nek-e s kimondták mindkét házasság­kötési forma egyenjogúságát. A Komáromi Jótékony Nőegylet közgyűlése. Élénken látogatott közgyűlési tartott Komárom egyik legszorgalmasabb s legjótékonyabb egyesülete, a Jótékony Nőegylet, amely évtizedek óta telje­síti magasztos feladatát, a szegények s aggok segélyezését. Társadalmi úton minden nemes eszközt megragad, hogy a komáromi jótékonyság terén teljesít­hesse kötelességét, amelyet alapszabá­lyaiban vállalt magára. A vezetőség: élén özv. Csepy Daniné elnökkel, dr Soós Imréné alelnökkle, Z'ch meist er Sándorné titkárral, özv. kr -ysladt Pál­­né pénztárossal s Erdős Vilmosáé el­lenőrrel, valamint a harminc tagú lel­kes és ügybuzgó választmánnyal való­ban szép munkát produkál. A vasár­napi közgyűlésen, — amelyet özv. Csepy Daniné nyitott meg, — Zéchme­­ister Sándorné titkár számolt be az elmúlt év eseményeiről. Az egyesület­nek 223 tagja volt tavaly. A közgyűlé­sen kívül két választmányi ülést s a teaestélyek rendezésével kapcsolatiján több megbeszélést tartott, az .egyesület. 80 elaggott, munkaképtelen szegényt segélyezett az egyesület, 7 Ízben adott ezenkívül gyorssegélyt ínségeseknek. Tagsági díjakból 4103 korona gyűlt össze, Fehérváry Gézáné 1000 koronáé adománya lehetővé tette a szélesebb körű adakozást. Fried Jenőné fautah ványokkal segítette az egyesületet.' öt teaestélyt rendezett az egyesület, pénz­készletének gyarapítására s ezek az eslélyek úgy erkölcsileg, mint anyagi­lag a legnagyobb sikerűek voltak. A vezetőség köszönetét mondott az es­télyek összes rendezőinek, akik fá­radhatatlan buzgalommal működtek közre, hogy a leaeslélyek sikere nagy legyen. A közgyűlés elfogadta a záró­számadást is. A teaestélyek jövedelme 7316 korona volt. így azután a szegény aggok segélyezése nem ütközött na­gyobb akadályokba: az egyesület nyu­godtan végezhette áldásos munkáját Komáromban 50 évvel ezelőtt A komáromi idegenforgalmat meg­alapítani s az idegeneket átcsábítani Tatáról: egyre szebb gondolat lett nálunk. Az idegenek özönlöttek Ta­tára, Komáromnak alig jutott valami. Emiatt aztán a tataiakon csíptek egvet-egyet. Elég szellemesen, mint az idézet mutatja: Eszembe sincs irigyelni megyénk derék »Tatájának« pesti vendégeit. Komárom, az anyaváros sem irigyli azt; bár az »anya« formálhatna is némi jussot a »tata« iránti jóindulat­ból. A tatai újság zokon veszi, hogy Komáromba édesgetjük a pesti ide­geneket. Még gyönge, akarom mon­dani, gyöngéd viczczeket is megereszt. Aszondja, hogy még akkor sem láto­gatnának el hozzánk a pestiek, ha megfizetnénk nekik az útiköltséget.« így harcol egymással, nagy békes­ségben, Tata és Komárom. A jó s friss ivóvíz kérdése is állan­dóan napirenden van, mint az állan­dó hid. Az újság hasábjain sokan hozzászólnak a friss víz kérdéséhez s már azt az ideát is felvetették, hogy a Duan közepéig vezessenek egy csa­tornát s vízhajtó emelő gépekkel a a Duna közepéig vezessenek egy csa­­mert az tisztább, mint ami a partok mellett van. »A gőzfürdővel és szállodával egy­bekötött színházi teremből alig lesz valami!« — írta lemondóan a cikk­író, mert arra a helyre, ahová ezt tervezték, a lovarda jön. összesen négy vonat ment ötven évvel ezelőtt Pest felé. Nem sok. Éj­jel 3 óra 57 perckor személyvonat, délelőtt 11 órakor gyorsvonat, reggel 6.34-kor omnibuszvonat, délután 5.28- kor személyvonat. Akinek ez nem volt elég, az ne ült légyen vonatra. Szé­kesfehérvár felé délelőtt 11-kor és éj­jel 4.35-kor ment vonat. Minek több? A keleti expressz minden héten egy­szer közlekedett. Pénteken Pest felé, szombaton Bécs felé. 25 évvel ezelőtt: Beöthy Zsolt érdekes előadási tar­tott Pesten az érettségi vizsgáról s ha nem is foglalt egyenesen állást ellene, mégis kifejtette az érettségi vizsgának egészségtelen voltát, a tanulók ideg­zete szempontjából. Minden évben újra s újra követelte a közvélemény az érettségi vizsga eltüntetését. De nem tüntette el mindmáig. Virágozzuk fel ablakainkat« —ad­ták ki a jelszót Komáromban, tavasz lévén: »Komáromot úgylátszik kike­rüli ez a jó s hasznos eszme. Akad ugyan Komáromban is egy-két virá­gos ablak, különösen a külvárosi uc­­cákon, de a belvárosi hölgyek — tisz­telet a kivételnek — nem látszanak rokonszenvezni a virágokkal.« Marica grófnő a Legényegyletben. Zsúfolt ház, fényes erkölcsi és anyagi siker. — április 21. Mintha tíz évvel fiatalodtunk volna meg, úgy éreztük magunkat a Komá­romi Katii. Legényegylet vasárnapi előadásán, amikor az egyesület de­rék műkedvelő gárdája élén R. Moly Margit művésznővel bemutatta Kál­mán Imre örökbecsű operettjét, a Marica grófnőt, amelyet ezelőtt tíz évvel is előadtak csaknem ugyanazok a szereplők, mint most, csak egy­két személy változott Természetesen az előadás központ­ja és éltető napsugara most is R. Moly Margit volt, a komáromiak nép­szerű művésznője, aki vérbeli tehet­séggel adta a címszerepet, behízel­­gően, végtelen kedvesen játszott, gyö­nyörűen énekelt és tüzesen táncolt. Hasonlóképpen csak jót mondha­tunk Szily Manci játékáról is, aki Liza grófnőt adta nagy elevenséggel, kedves, behízelgő játékot nyújtott, végtelen kedves éneke és lenge tánca csak növelte a sikert. Dobis Ilus két Ízben is kivette a részét a sikerből, mert két szerepel adott: Lidi cigány­leányt és Cecilia nénit, a hercegnőt. Mint cigánylány kedves és tempera­mentumos volt, és jól énekelt. Mint Cecilia néni igen szép, finom alakítást nyújtott. Haharn Bözsi (Dombossy Ilka) kis szerepében is nagyon ked­ves volt. Hegyi Lajos a férfi főszerepben, mint Török tiszttartó, most is igen szép sikert aratott. Kedves, megkapó játéka, szép éneke most sem tévesz­tette el hatását cs sok, sok tapsot ka­pott. Balogh Kálmán, mint Móric bo­jár herceg, egymásután váltotta ki a közönségből a nevetést és a jóízű kacagást, tapsvihart. Hatalmas sikert aratott mint Zsupán Kálmán Kadli­­csek István, aki játékába sok eleven­séget cs ötletességct vitt és sokszor kacagtatta meg ő is a közönséget Balogh Miklós, mint Mihály öreg hu­szár, nagyon szépen játszotta meg szerepét most is. Nagyon jól mula­tott a közönség Krcschka József (Ku­­delka főkomornyik), igazán jóízű hu­morral megjátszott játékán. Rövid szerepével is nagyon emelte a sikert. Németh Gyula mint báró Liebenberg István, kis szerepében is nagyon jó volt. Ugyanezt mondhatjuk Vargha Jánosról is, aki a cigánylegényt adta. Végtelenül bájosak voltak a nagy és kislányok festő icsoportja, énekük és táncuk. A kislányok között külö­nösen kedves volt a csöpetnyi kis Simon Bözsike. Itt adjuk különben a nagy és kislányok teljes névsorát, akik ugyancsak emeltek az előadás

Next

/
Thumbnails
Contents