Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-04-22 / 33. szám

1936. április 22. j KOMAROMI DAFOE« 3. oldal. Ragyogó lényt csak a „BOHEMIA“ cipőkrém ad. 92 sikerét: Radosiczky Gizi, Bartalos Te- Lujza, Fischer Irma, n, Csizmazia Habara Irénke, Herdics Bözsike, Lesi Irma, Németh Lujza, Ackermann Ve­ra, Bardocz Anikó, Csivre Ilonka, Dosztál Ili, Krolia Mica, Langsádí Edith és Kató, Simon Erzsiké, Sind­­ler Idi, Szilárd Bözsike. A legények, hajdúk, frakkos urak, lakájok és ci­gányok szerepét a következők adták: Brocky Zoltán, Domby István, Ger­­hát András, Basternák Gyula, Sovány Lajos, Németh Zoltán, Szénássy Zsig­­mond, Tóth Ferenc, Zsirkó Géza, Benkő László és Dékány László. A táncok, énekszámok nagyon jók voltak. A zenekar igen jól működött Krizsán József zenetanár vezényleté­vel. A díszletek igen szépek. Az elő­adás menete gördülékeny volt. Külö­nösen meg kell dicsérnünk a közön­séget, amely valósággal zsúfolásig megtöltötte a nagy nézőteret. Igen sokan jöttek vidékről is. Az előjelekből ítélve még nagjron sok előadást fog megérni a Marica grófnő. Most vasárnap este is meg­ismétli a derék gárda. ádi bácsi és a többiek. Délután, úgy négy óra felé, meg­indul egy öreg ember a Billegőből. Korán indul, hogy időre a kitűzött helyen legyen. Lassan, fáradtan bal­­lókázik, először a Rozália templom mögött mendegél, majd rásétál a tér­re, aztán a posta előtt ballag, végig a Nádoron, míg el nem tűnik vala­hol a Dunaparton, egy kis kocsma mélyiben. Hóna alatt kopott hegedűt cipel, ruhája fényes és fekete, meg­viselt keménykalapján ócska a szalag. Bajusza ősz, ősz a borotválatlan álla is, ősz az egész ember. Ádi bácsi ő, mindnyájunk ismerőse. Minden sorstársának képviselője, a jobb napokat látott vén cigány. A kis kocsmában fáradtan veszi álla alá hegedűjét (hol van az az idő, amikor így szólották róla: »álla alá kapta hegedűjét s frissen rárán­totta a vonót«), — nem, Ádi bácsi nem kap és nem ránt, ő nyugodt s fáradt mozdulattal illeszt és húzogat, a nóta, amely a húrok közül kirezeg, éppen olyan fáradt, bátortalan, mint ő maga. Kedves, derék ember ez az Ádi bácsi. Idejutott a vén cigány. S hol tartanak a fiatalok? A dunaparti vendéglőben, ahol este megülünk egy kissé, ránkmosolyog egy cigány. Egyenruhában van: fe­ketében. Régi ismerős. Pénteken, évek óta, megjelenik lakásunkon s besze­di a maga húsz fillérjét. Az ember szeszélyes. Olykor többet is kap. Né­ha meg ez a válasz: »nincs aprónk, jöjjön máskor«. De ő türelmes és eljön máskor is. Kapott már cipőt és nyakkendőt. Most itt találkozunk, a vendéglő küszöbén, meglát, mint régi barátot, üdvözöl (elvégre házunk ven­dége ő s küszöbünket olykor át is lépi), előveszi Zórácskáját s míg a banda benn hangol s új dalra buzdul, addig ő egy pillanatig elbeszélget. Nem visz főszerepet a hetes bandá­ban, statisztériájára nincs azonnal szükség. Vidám és mosolygós. Kiegyensúlyo­zott kedély. Nem panaszkodik, csak elbeszél. A banda esténként két koronát ke­res, per kopoltyú. Egy másik kávé­házban ennél is kevesebbet keres egy másik banda, egy harmadikban heti negyvenet összesen hat ember. Sum­­ma-summárum, a hivatalos fizetés át­lag két korona esténkint. Hozzájárul a tányér. A tányér ki van téve a be­járatnál. Nálunk már furcsa volna, hogy a cigány, muzsikaszó közben végigjárja a tisztelt uraságokat s tá­nyérozzon. A tányér mozdulatlan. Ott van az ajtóban s az egész banda sze­me rajta. Valahány vendég elmegy a tányér mellett: a banda szeme oda­villan s vagy elégülten mosolyog a tekintet, vagy szomorúan néz. — Ö, sokan akarnak borravalót ad­ni, — mondja a mi legényünk, — de mire a tányérhoz érnek, már el­felejtik ... Úgy mennek ki, szórako­zottan az uccára. Hétköznapon összegyűlik annyi bor­ravaló, hogy fejenkint jut egy koro­na. Nos, szombat-vasárnap jobb. Jut fejenkint tíz-tizenöt is. — Szilveszterkor látok egyszerre ötvenet, — mondja élénken. Mulató vendég nincs. Vasárnapon­ként táncolnak. Duhaj részeg nincs. Hol van az az idő, amikor a banda homlokára százas bankót köptek, a nagybőgőt berúgták. Hát hogy él egyébként? Köszöni, megvan. Háromszáz koro­­tna a havi kereset. Minden nap másutt kopogtat: már vannak jószívű házai, ahová bedugja mosolygós képét. Be van osztva számára a város. Olykor hírrel is szolgál a házunkban. Mikor tavalyelőtt vagy mikor az egyik ko­máromi késhányóban valamelyik ci­gányprímás kést használt vonó) he­lyett: már másnap reggel megjelent nálunk s a komáromi cigányok nevé­ben kijelentette a szerkesztő úrnak, hogy ezt komáromi cigány nem tette, erre komáromi cigány nem képes. Ezt rögtön tudtuk. A komáromi ci­gány derék fajta. Kár, hogy keveset keres. Nincs, aki mulasson. Hát azért csak megél az ember. A családban van egy tag, aki »blokkot kap«, ez is heti húsz. így aztán a betegsegélyzőbe is be tudnak iratkoz­ni... Micsoda agyafúrtságra van szüksé­ge a szegény cigánynak, hogy a tör­vények, rendeletek, muzsikák, dalok és spórolós zsebek között valahogy meg tudjon élni, valahogy parira ver­gődjön hetenkint, versenyt tartson a korral, ellessen cgy-két új nótát, — hiszen kell a szakmához, — ruház­­kodjon, húrt vegyen, mint az ángol­­na, csússzék a lét s nemlét határán ügyesen ide-oda, vergődve, moso­lyogva, csuromvizesen az élet vihar­jában és mégis megél valahogy. Mintahogy a parasztember sorsát elrendelte a fiád s nem tud tőle sza­badulni, a föld húzza, ragasztja, von­ja magához s meghatározza egész életsorsát, úgy határozza meg a ci­gány életet az ősök hegedűje: fata­lista módon bele kell nyugodnia, hogy eljegyezte a hegedű cgyszersminden­­korra, örökre s ha a hegedűt el­­hagyja, nem cigány. Mint ahogy a pa­raszt föld nélkül már nem paraszt... Vidám volt és mosolygott. S mo­solygott a banda is. Mi is. Mit tagad­juk: jól húztak. Nem lehetett elle­nük sfinmi kifogás. És a mi cigá­nyaink elvégre... Mindez nem hatolt volna meg eny­­nyire. Hanem azt mondta mindig: »tekintetes úr!« Nem nagyságos, nem méltóságos, nem szerkesztő úr. Nem. Tekintetes úr. Ezt mondta. Nem mondhatott volna kedvesebbet, szeb­bet. — Ajándék a Jókai Egyesület könyvtárának. Argay Lajos a Jókai Egyesület könyvtárának 2 kötetben ér­tékes könyveket ajándékozott. Az aján­a i it m k — Az izr. hitközség közgyűlése. A komáromi izr. hitközség f. hó 19-én tartotta meg rendes általános közgyű­lését, melyen a hitközségi tagok szép számban jelentek meg. Miután Krausz Arthur dr, hitközségi elnök a határo­zatképességet megállapította, a tőle megszokott alapossággal és tárgyilagos­sággal visszapillantott arra az időre, amióta az elnöki tisztséget betölti. Az önzetlen, buzgó és lankadatlan munka, melyet a hitközség fejlesztése érdeké­ben kifejtett, a hitközség tagjainak osz­tatlan bizalmát, szeretetét és ragaszko­dását érdemelte ki. Fájdalommal em­lékezett meg a nyomasztó gazdasági helyzetről, aminek következménye a nagy összegű adóhátralék. Elismeréssel adózott a jótékonysági egyesületeknek, amelyek súlyos feladataikat oly dicsé­retre méltóan oldották meg. Megszív­lelendő szavakkal hívta fel a hitközség tagjait a vallásosságra, együttműködésre | és összetartásra, amelyek a fejlődés, az '* erősödés biztosítékai. Majd bemutatta a számvizsgálók által elfogadott zár­számadásokat, amit az általános köz­gyűlés egyhangúlag akceptált és az 1935. évre szóló felmentvényt megadta. Ennek megtörténte után bejelentette a képviselőtestület mandátumának lejár­tát és a közeljövőben megtartandó uj választást. Végül Isten áldását kérte a hitközségre, annak minden intézmé­nyére és összes tagjaira, amit az álta­lános közgyűlés lelkes éljenzéssel fo­gadott. — Megkezdődtek az Írásbeli érett­ségi vizsgák Komáromban. Komá­romban hétfőn, 20-án megkezdődtek az írásbeli érettségi vizsgák. Összesen 63 tanuló ment Írásbeli vizsgálatra. Az első tétel a magyar tétel volt. — Az Iparoskor jubileumi ünnepe. Mint már jeleztük, a Komáromi Ipa­roskor ebben az évben tölti be fenn­állásának 25-ik évfordulóját, amely alkalomból Pünkösd ünnepén nagy­szabású jubileumi ünnepélyt rendez. Pünkösd első ünnepnapján este mű­kedvelő előadással kezdi meg a ju­bileumot, Pünkösd másodnapján az Iparoskor színháztermében díszköz­gyűlés lesz, amelyen alkalmi díszebéd keretében örökítik meg az évfordulót, a kör zászlaját felszalagozzák és a kör tagjaiból szervezett dalárda fog több számmal közreműködni. Az Iparoskor ünnepi közgyűlésén a helybeli és vi­déki kulturális és társadalmi egyesü­letek is képviseltetik magukat és egész Komárom magyarsága ünnepelni fog a jubilánssal. Délután fél 2 órakor tár­sasebéd lesz az Ipartársulat nagyter­mében, délután a kerti helyiségben sétahangverseny és tekeverseny érté­kes díjakkal. Este műkedvelő szini­­előadás az Iparoskor kitűnő gárdá­jának közreműködésével, melyet reg­gelig tartó tánc követ. — Nagysikerű nótaestje volt Mi­­hola Gyuszi dr.-nak Gután A gútai Kát. Kör meghívására, annak saját he­lyiségében nagysikerű nótaest folyt le vasárnap Gután. A neves dalköltöt a község plébánosa Bognár Gergely sz. sz. tanácsos fogadta egy szép beszéd­del. Mihola Gyuszi dr. neve ma már nemcsak a szlovenszkói magyar körök­ben közismert, hanem Magyarországon is, a rádió énekeiről, a gramofonleme­zekre fölvett nótáiról, úgyszintén a zene­műpályázatokon dijat,díszoklevelet nyert szerzeményei tehetségéről tesznek bi­zonyságot. Valóban meg is érdemli eze­ket az elismeréseket. A gútai közönsé­get is szinte magával ragadta, amikor nemcsak mint uriprimás kisérte saját szerzeményű nótáit, hanem amikor ked­ves hangjával egyúttal énekelte is azo­kat Különös sikert ért el a dr. Borka Géza szövegű nótáival, már azért is, mert a neves tanárra és költőre mint Guta szülöttére büszke a községe. A fülbemászó nótákat a közönség szinte lebilincselve hallgatta. Szépek voltak a dékozást ezúton köszöni a Jókai Egye­sület könyvtárának vezetősége. mélabus kesergő nótái is, de a vidám "Budapesti Nemzetközi Vásár* május 8—18 105 IIJ Nagy^ánY11 utazási és visumkedvezménYeR. A jó kávé elkészítésénél bizonyos gond­dal és szeretettel kell eljárnunk. Hogy a Meinl-féle kávét fiók­üzletünkben mindig frissen kapja, az még nem elegendő. Az elkészítés előtt azt frissen meg is kell őrölni! Meinl Gyula kávébehozata! pajzánkodó jókedvet árasztó csárdásait mindig tomboló taps jutalmazta. A nótás közök kitöltésére a Kát. Kör mű­kedvelőiből alakult gárda előadta a „Nyul“ és az „Analfabéta tanfolyam“ vígjátékokat. A szereplők felülmúlták szinte önmagukat. Dicséretet érdemel a nótaest alkalmából még Szulcsányi Dani prímás zenekara, amelynek tagjai precíz játékkal kisérték az uriprimást, Mihola Gyuszi dr-t. (Tudósitó.) — Énekkari ülés. A Komáromi Ref. Első Énekkar április 18-án este Fiílöp Zsi gmond ref. főgondnok, énekkari el­nök vezetése mellett választmányi ülést tartott, melyben a közgyűlést készítet­ték elő. A választmány örömmel vette fel Bartha János nyug. pénzügyigaz­gatót, a lelkes kulturbarátot az ének­kar alapító tagjának s őt ezaikalom­­mal meleghangú átiratban üdvözölte. A lemondás folytán megüresedett vá­lasztmányi tagsági helyre a választ­mány Rúcz Ferenc póttagot hívta be. Majd Sörös István alelnök terjesztett javaslatot az 1936. évi költségvetésre nézve. A választmány a számadásokat maga részéről elfogadta és azokat jó­váhagyás végett a közgyűlés elé ter­jeszti. Az évi rendes közgyűlést május 10. vasárnap délelőtt 11 órára, a Kol­légium kistermébe tűzte ki a választ­mány az alapszabályszerinli tárgyso­­rozatlal. A választmány kimondta, hogy az Iparoskor jubileumi ünnepén az énekkar küldöttsógileg feg részl­­venni. — Vasárnap megismétlik a Marica grófnő előadását. A vasár­napi újra bemutatón hatalmas sikert aratott „Marica grófnő“ c. operett április 26-án ismét szinrekerül a kát. Legényegyletben. A rendezőség ezúton is kéri különösen a vidéki vendége­ket, hogy jegyekről lehetőleg előre gondoskodjanak, mert csak úgy tudnak számukra megfelelő helyet biztosítani. Akik lelkesednek kultúránkért és kel­lemes órákat kívánnak maguknak sze­rezni, siessenek jegyet váltani a Marica grófnő vasárnapi előadására. Jegyek szerdától kezdve előre válthatók Derzsék Masaryk-uccai cukorka üzle­tében. — „Noé bárkája“, a magyar Pfef­fermühle szombaton este lép fel a Kultúrpalotában Szenzációja lesz Ko­márom kulturéletének szombaton, ami­kor a Kultúrpalota nagytermében nálunk mutatkozik be először a „Noé bárkája“, a magyar Pfeffermühle. Kaczér Dina, Tordai Magda, Péter Péter kacagtató majd komoly művészi programmal lép­nek közönség elé, kétórás előadásuk a vidámság és a tiszta művészi élvezet jegyében fogja megérdemelni a közön­ség elismerését. Műsoruk azok ellen veszi fel a harcot, akik az emberi gyen­geséget kihasználják, táplálják és csúf üzérkedési érdekeik céljaira tudatosan nevelik. Az előadás szombaton este 8 órakor lesz és a Deborah leányegyesü­let rendezi. A „Noé bárkája“ komáro­mi vendégszereplése már azért is igen nagy szenzáció, mert Szlovenszkón elő­ször lépnek a nagyközönség elé. Senki se mulassza el ezt a soha vissza nem térő alkalmat. !

Next

/
Thumbnails
Contents