Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-04-22 / 33. szám
Otvpnhetedik évfolyam. 33. szám Szerda., 1936. április 92, KOMAROMI LAPOK POLITIKAI LAP. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 80 K5, félévre 40 Ké, negyed* évre 20 Ké. - Külföldön 120 Ké. Egyesszám ára 1 korona. Alapította: néhai TUBA JANOS. Uilös főszerkesztői GAAL GYULA dr. Szerkesztő-: BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr. Eőmunkatársak: FCLOP ZSIGMOND és AIXINGER LÁSZLÓ dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Masarvk-u. 20. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton POLITIKAI SZEMLE őszinte kulíurbéke, egymás iránti megértés, a magyar tezó s a magyar műveltség jegyében: ez volt a végső, leszűrt eredmény, amf az érsekujvári Tavaszi Parlament kétnapos tárgyalásaiból következett. A kételkedők s a kishitűek azt mondhatnák: eredménynek nem sok. így látszatra, természetesen nem sok, de aki ismeri szlovenszkói viszonyainkat, az elpolilizáli hétköznapokat és a sanyarú közéleti ünnepnapokat, az nagy eredménynek számíthatja már azt is, hogy a szélső jobb s a szélső bal a zöld asztalnál a testvéri egyetértés jegyében találkozott, tárgyalt, tervezett. Egyetlen hamis, nem odavaló hang nem volt a Tavaszi Parlament ülésén, a tárgyalások menete előkelő, nyugodt, határozott irányú volt, a két frakció s szélsőség közötti megértés őszinte s mikor Schubert Tódor, a Kaszinó küldötte ünnepélyes kézfogással pecsételte meg az egyetértést a munkásakadémia képviselőjével, úgy érezte mindenki, hogy ez a szlovenszkói együttműködés valódi jelképe. Ila politika, vallás, világnézet el is választja a magyart a magyartól, a kultúra nem. A kultúra az, ami összetart s ha szlovenszkói magyar életünkben minden szakad is, a kultúra frontján mindig találkozhatunk: Petőfi és Madách, Arany és Jókai, Eötvös és Bolyai János egyképen kultúrérték a munkás és a polgár szemében s ha a részletkérdésekben nem is egyeznek akkor, amikor ezeket a nagyokat bírálják. a nagy összegezésben mégis egyetértenek. Az igazi kultúrérlék egyforma értéke jobbnak és balnak, katolikusnak és protestánsnak, anyanyelvűnk a miénk, aki azt védelmezni akarja, bármilyen Gidairól védelmezze is: a magyar kultúrát védelmezi. Ha a magyar kultúrát tekintjük , akkor ne beszéljünk külön munkáskidlúrárol s polgári kultúráról, akkor csak a tiszta, nemes nemzeti érzéstől hatott magyar kultúráról legyen szó. hogy ne kelljen szimbólumnak tartanunk azt, hogy a magyar kultúra éppen egy Halotti Beszéddel indult útjára, az ősrégi pergamenten. A mi beszédjeink születési, ujjászülefési beszédek legyenek s ebben a jegyben necsak az általános szlovenszkói kultúra győzedelmeskedjék, hanem a kisvárosok s a községek kullúrális újjászületése is legyen meg. Teremtsük meg a komáromi k iíü'iregyesületek barátságos összefogását, üljünk össze végre, mi, komáromiak is a zöld asztalhoz s tárgyaljuk meg a komáromi kultúra kérdéseit őszintén, barátságos szellemtől áthatva, úgy, ahogy az a rossz előjelek közölt indult, de nagyszerűen végződött érsekujvári Tavaszi Parlamenten sikerült. Ez a Tavaszi Parlament nem akar Komárom, április 21. Állami pénzügyi kérdésekről tanácskozott Hodzsa dr. miniszterelnök. Hodzsa Milán dr. miniszterelnök szabadságáról visszatérve, megkezdte tanácskozásait a kormány tagjaival. Pénteken Kalfus dr. pénzügyminiszterrel tanácskozott az időszerű állami pénzügyi kérdésekről. Ez alkalommal megbeszélték az egyenesadókról szóló törvéng novellázását, amelyről már a költségvetési bizottság illetékes albizottságának a pénzügyminiszterrel folytatott tárgyalásain részben megegyezés jött létre. A még nyitva maradt kérdésekről szombaton tanácskozott a miniszterelnök a pénzügyminiszterrel és megállapították az irányvonalakat a kompromisszumos megoldásra. A miniszterelnök e célból az illetékes albizottság tagjait és a pénzügyminisztert szerdára, április 22-ére tanácskozásra hívta egybe, melyen az összes még vitás kérdéseket le fogják tárával ni A „megbízhatatlanság“ az alkotmányjogi bizottság megfogalmazásában. Az alkotmány jogi bizottság megkezdte általános vitáját az államvédelmi javaslat fölött. A koalíciós hetes bizottság által elkészített javaslatokat az alkotmányjogi bizottság elfogadta és a megbízhatatlanság; fogalmára nézve a következő szöveget állapították meg: Az állami szempontból megbízhatatlannak való nyilvánítás okául nem szolgálhat bizonyos nemzetiséghez, fajhoz vagy vallásfelekezethez való, tartozás. Az állam szempontjától megbízhatatlannak kell tartani különösen oly személyekei, akikről indokoltan feltételezhető, hogy állásukkal viszúj egyesületet, — hiszen túlontúl sok van már belőle, — sem irányító szerv nem akar lenni, ez csupán egy ad hoc egyesülés, amely a zöld asztalhoz ülteti a különböző egyesületek küldötteit s olyan megegyezést akar létrehozni, amely az adott körülmények közölt a legjobbnak látszik. Legyen már elég az egyesületekből s a szervekből, folyjon végre komoly munka s ne az egyéni érvényesülések mezején csatázzon a szlovenszkói magyar élet, hanem sorakozzék fel a szürke kultúrkatonák hadseregébe s az egyéniség szivárványhídja helyett a kollektív kultúra vasbeíon-úlján meneteljen. Sokan nem jöttek el a Tavaszi Parlamentre, mert nem tudták, mit céloz ez az új intézmény tulajdonképen, sokan voltak, akik kétkedve vetlek tudomást az új Kerékasztal összehívásáról. Még ma, a Tavaszi Parlament szétoszlása után sem mondhatszaélnek, az államvédelmi törvény szellemével ellenkezően cselekesznek és különösen azok a személyek, akik oly tevékenységet fejtenek ki, mely az államfensöség, az állam önállósága, függetlensége, alkotmányos egysége, épsége vagy demokratikus köztársasági berendezése s a köztársaság biztonsága ellen irányul, vagy akik az államvédelmi törvény intézkedései ellen cselekesznek, ilyen tevékenységre másokat felbújtanak, vagy más személyeket reábírnak, vagy ily tevékenységet helyeselnek, feldicsérnek, vagy támogatnak, továbbá oly személyek, akik feloszlatott, vagy beszüntetett működésű politikai pártok tagjai voltak, vagy akik ilyen személyekkel összeköttetést tartanak fenn, vagy egyáltalán, akik állami tekintetben megbízhatatlannak nyilvánított személyekkel érintkeznek. A pártok regisztrálásáról szóló törvény. Bechyne miniszter pártja gyűlésén politikai beszédet tartott, melyben többek között a következőket mondotta: — Katonai tekintetben olyan jól fölkészülnünk, hogy mindenki számára kemény dió volnánk. A belpolitikai kérdések ismertetése során pedig kijelentette, hogy »a Henlein-párt kérdése megérett már a megoldásra« és jelezte, hogy a kormányban e kérdést illetően egységes nézet alakult ki. Egy jól informált politikus Bechyne ezen kifejezését úgy értelmezte, hogy a koalíció megegyezett a pártregisztrálásról szóló törvényre vonatkozólag s a javaslatból uxég a nyári szünet előtt törvény lesz. A javaslat — állítólag nem fogja engedélyezni az olyan pártokat, melyekben a pártfunkcionáriusok nem választással, hanem kinevezéssel jutnak funkciójukhoz. «rat» mu i—iimi'i II»mi........ juk azt, hogy a Parlament százszázalékosan végezte munkáját s most már öröm kultúrát alkotni, szervezni, tolmácsolni Szlovenszkói!. Ez a Parlament csak egy jelenség a sok közül. Jelensége annak, hogy a szlovenszkói magyarság egy része érdeklődik a kulturális kérdések iránt, fontosnak, sőt életfontosságúnak tartja s tudja, hogy kultúrájával áll, vagy bukik az egész magyarság. A Parlament beszédei, személyei fölött a diszkussziók megindulnak. a vélemények eltérőek, egy azonban föltétlenül tisztán bontakozik ki: az. hogy a kulturális szervezkedés szükséges voltának huszonnegyedik órájában vagyunk s itt mindenkire szükség van. Aki tehát bizonyos politikai, vagy megélhetési kérdések miatt a közéletbe nem akart, vagy nem mert bekapcsolódni évekig. vagy aki visszahúzódott onnan, az jöjjön végre elő odújából, vállalja a sorsközösségét bátran, ha magyar-A koalíció kibővítése. Komárom, április 21. A kormánykoalíció kibővítésére többször történtek már kísérletek Csehszlovákiában, azonban megfelelő eredménye ritkán volt e törekvéseknek. Valahányszor kormány változás, vagy parlamenti választás volt, mindig napirendre került a különböző pártoknak a koalició támogatására való megnyerése és hosszabb, vagy rövidebb tárgyalások folytak abban az irányban, hogy a kormánytöbbség megerősíttessék, vagyis hogy a már uralmon levő koalícióba új pártok lépjenek be. A tárgyalásoknak nem volt tartós eredménye, noha egy-egy ciklusra sikerült egyik vagy másik pártot megnyerni, amint ezt a szlovák néppártnál is láthattuk, amely egy időben helyet foglalt a koalícióban, illetve a kormányban, vagy a német keresztényszocialista pártnál is, amely szintén résztvett a kormányzásban. Mindez azonban csak amolyan átmeneti dolog volt, mert sem a szlovák néppárt^ sem a német keresztényszocialista párt nem maradt huzamosabb ideig a kormányban, pedig a koalícióban helyet foglaló pártok maguk is szükségét érzik annak, bogy a kormánytöbbség minél erősebb legyen. A szudétanémet párt feltűnő módon történt előretörése, amellyel különben együttjárt a másik két német párt felmorzsolása, nagyon is aktuálissá tette a kormányra nézve a koalició újraszervezését, ami természetesen új pártok megnyerésével volna keresztülvihető s ami arra indította Hodzsa miniszterelnököt, hogy leüljön a szlovák néppárt képviselőivel a tárgyalási asztalhoz és igyekezzék megegyezést találni a kormány és Hlinkáék között. A tárgyalások hónapokon át folytak, de megegyezés nem jött létre s végül is megszakadt a tárgyalás, anélkül., hogy az egyezkedő felek megértették volna egymást. A miniszterelnök nem akarta honorálni a szlovák néppárt legfőbb kívánságát, a szlovenszkói külön minisztérium felállítását, a párt pedig enélkül nem volt hajlandó osztozni a hatalom dicsőségében és a vele járó felelősségben. A tárgyaló felek nak született s bátran álljon káplárnak, vagy közkatonának a kultúra seregébe. Az óvatos visszahúzódók, a hátul kritizálok, az örökös mérlegelők valljanak egyszer szint s vállalják a sorsközösséget nyíltan is testvéreikkel. Ha Szlovenszkón minden magyar nyíltan s őszintén, minden körülmények közölt vallani merte volna, vágy vallani merné a magyar kultúrához való tartozóságát, joga!, akkor nem tartanánk még most is a kezdeti kérdéseknél s a szervezés nehézségeinél. Semmi egyebet nem kívánunk, minthogy az ilyen tavaszi, vagy őszi megbeszélések parlamentjének karzatán a magyarság minden egyede kikönyököljön, figyelemmel kísérje a tárgyalásokat s helyeselje, vagy ne helyeselje: de ne bújjon el a jól védett parlamenti ruhatárban, vagy a még jótékonyabb büffébecn ahol a felelőtlenség jótékony homálya véd.
