Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-11 / 4. szám
2 oirlal. 19356. iáim ár 11. > KOMAROMI L'AROlSc aziránt, hogy a csendőrségek készítsék el a szlovenszkói földmívelő lakosság nyilvántartását. A munkálatok előreláthatóan február hó végéig elkészülnek úgy, hogy azután a lakosságról teljes kataszter fog rendelkezésre állani. Bevezetik Szlovenszkóban a jelentkezési kötelezettséget is, amely a történelmi országokban már fennáll.. Ez intézkedésektől a közbiztonsági viszonyok lényeges megjavulását várják. Megszervezik a légügyi minisztériumot. Mint ismeretes, a kormány egy légügyi minisztérium felállítását tervezi, amit főképen katonai szakkörök sürgetnek, a repülés fontosságára való tekintettel. A Venkov c. lap értesülése szerint a légügyi minisztérium létesítésére az első lépések már megtörténtek. Február 1-én négy ügyosztály, amely eddig a közmunkaügyi minisztérium közlekedési szakosztályába tartozott, különválik és új légügyi osztály néven fog tovább működni. Syrovatká mérnök elnökségi osztálytanácsos vezetésével. A lap ehhez még hozzáfűzi, hogy ez a reform a légügyi agenda kibővítését és központosítását vonja maga után. Ezzel nemcsak a szakkörök, de a nyilvánosság óhaja is teljesül. A most létesülő osztály tulajdonképen a megalakítandó légügyi minisztérium alapja lesz. A minisztérium életrehivása hosszabb időt igényel, mert ez az állami és magánrepülővállalatok egységesítését feltételezi, már pedig erre külön törvény szükséges. Másként a választás előtt — másként a választás után. A Vecernik Nár. Listu írja: A szociáldemokraták estilapjukban, a Právo Liduban a kommunistákat gúnyosan nevezik »testvéreknek Marxban« és kapitulálóknak. Azért, hogy a kommunisták a szociáldemokratákkal és a lidákokkal egységesen és egyöntetűen jártak el az elnökválasztásnál. A szoedem estilap ezeket írja: »A kommunisták az elnökválasztás előtt azt hangoztatták, hogy a »fasisztaellenes« jelöltre adják le szavazataikat abhan az esetben, hogy ha harci szavazás lesz. Harci szavazás azonban nem volt... A kommunisták fölöslegesek voltak. Eső után jöttek a köpennyel(?). És mégis együttszavaztak. Nem tehették természetesen, hogy ne szavazzanak. Már a szovjetunióra való tekintettel se tehettek másként. A szociáldemokrata lap a továbbiakban gúnyosan »a törvény kereteiben való szociális forradalmárok«-nak nevezi a kommunistákat s a bolsevista Marxistákról így ír: »Megszöktetek a »szociálpatriotizmus« elleni felvonulástól. ócskavasba dobtátok azt a tételt, hogy a demokrácia és a fasizmus egy és ugyanaz. A szociálreíormerek zászlaja alá jelentkeztetek s megszavaztátok a népjóléti tárca költségvetését. Tegnapi nézeteitek szerint a burzsujokkal együttműködtetek, s együttszavaztatok a szocialistákkal és klerikálisokkal a nemzeti elnökjelöltre, akinek a ti szavazataitokra nem is volt szüksége. A szocialisták nem kapitulállak. Nem tágítottak egy lépést sem és állásaikat nem adták fel az osztályellenségnek...« — Az elnökválasztás előtt a kormányszocialisták természetesen másként beszéltek. Nem beszéltek szocialista állásokról abbeli aggodalmukban, hogy Srámek monszinyórét ne riasszák el s azt a pártot, melyet mindig a »legsötétebb reakció pártjának« neveztek. És nagyon illedelmes hangon beszéltek a kommunisták felé is. Ma a kommunistákat gúnnyal árasztják el. És bizony nincs messze az idő, s a katolikus pártokról is ugyanígy fognak majd beszélni...« 797.190 munkanélküli volt december végén Csehszlovákiában. A kiadott hivatalos jelentés szerint a munkanélküliek száma a november havi kimutatásban közölt 678.87Ö-rőI 797.190-rc emelkedett. Az emelkedés 118.320, illetve 17.4 százalékot tesz ki. Az emelkedés a munkapiac rohamos rosszabbodásának következtében állott elő. A munkanélküliség tehát az elmúlt év végén rekordmagasságot ért el. ez azonban a valóságban még nagyobb, mert a munkaközvetítő hivatalok csak a szakszervezetekbe tartozó munkanélkülieket tartják nyilván s köztudomású, hogy a szervezet kötelékébe nem tartozó igen nagy számú munkanélküli él Csehszlovákiában. ) Szlovenszkón 114.733-ra szaporodott fel december 31-én a munkanélküliek száma, ami az előző hónappal összehasonlítva, 30.449 főnyi emelkedést, vagyis 38 százalékot lesz ki. A munkanélküliség az utóbbi időben otyan méreteket öltött, hogy a viszonyok egyre jobban hasonlítanak az 1932. év viszonyaira, amikor a válság a mélypontján állt. 1935-ben a mélyponttól a csúcspontig vezető időszak során a munkanélküliek száma 239.099-rel (43 százalék) emelkedett. Uszodát Komáromnak! a . ■ m ■ . Hozzászólás a Komáromi Lapok ankétjához. Irta: Cs. Deáky István. Nagyon életrevaló a Komáromi Lapok kezdeményezése, amikor ankétot indit annak a célnak érdekében, hogy Komárom minél előbb egy modern uszodát kapjon. Tudom, hogy sokan nevetségesnek tartják az ankét megindításának időpontját. De azt is tudom, hogy a tárgyalások nem intézhetők el csak úgy máról-holnapra, az előkészület se órák kérdése. Igenis, itt az ideje, hogy felvessük végre és megtárgyaljuk ezt a nagyon égető és fontos problémát! Mert Komárom a vizek városa. És talán éppen a három Duna teszi fásulttá ebben a kérdésben is embereket. Sok példa áll előttünk, hogy olyan városok, amelyek csak hirből ismerik a folyóvizeket, drága költséget sem kiméivé építenek maguknak uszodát és artézi kutakat fúrnak, hogy vizhez juthassanak. Nekünk a viz adva van. Csupán el kell határolnunk, biztossá és kényelmessé kell tennünk. A kezdeményezés azonban tőlünk függ. Nem kívánhatjuk a várostól, hogy ő épitse fel az uszodát. A városnak érdekünkben van úgyis elég gondja, kiadása, nem kötelezhetjük, hogy elhanyagolja fenntartásunk érdekében felépített szanálási terveit. Ha kell és lesz mód rá, a város is segédkezet nyújt nekünk. De elindulnunk magunknak kell! A sok tervezet közül, amely már eddig is felmerült, kettő látszik reálisnak. Az egyik egy részvénytársaság erre a célra, a másik a közintézmények és közadakozás összefogása. Természetesen az áldozatkészség szükséges, amely később az uszoda révén meghozza a jólmegérdemelt kamatait. A részletkérdések megoldása és a tervezetek realizálása egy bizottság kötelessége lenne, amely a megfelelő formában megindítaná az összeállított gépezetet. Röviden, vázlatosan vetettem papirra elgondolásomat, amely nem indítvány, csupán egy hozzászólás ahhoz, amiből később kell, hogy indítvány és ennek nyomában munka és valóság legyen! Mert tovább már nem várhatunk. Nem vehetjük lelkiismeretünkre a nyári fürdőzések további halálos áldozatainak kétségbeesett mementóját, amely a mi tunyaságunkat és abszolút erélytelenségünket vádolja nemcsak önmagunk előtt, de az egész ország közvéleménye előtt. Elérkezett végre — a sok és esztelen rombolás után — az építések korszaka. Minden téren, minden viszonylatban dolgoznunk kell, nehogy az utánunk jövő generációk itélőszéke előtt vádlottként kelljen megjelennünk. Hallgassa meg és megveszi E védjegyű készülékek valamelyikét GRAND KONCERT 2460'— GALA KONCERT 1750*— TRIO KONCERT 1190-— Készséggel bemutatja otthonában „TAUS“ Weisz Pál elektrotech. váll. KOMÄRNO, Baross u. Telefon 119. c -1T !■—1^———n—■ A kuvasz.- Irta Bibó Lajos. Férfiak üllek együtt. Kivételesen az állatokról beszélgettek. Az állati ragaszkodásról, hűségről és értelemről vitatkoztak. Toronyi, az öreg feslő megszólalt: — Soha életemben nem elmélkedtem arról, hogy gondolkoznak-e például a kutyák, dehogy nem teljesen érzéstelen lények, azt bizonyítja az az eset, amely velem történt. Fiatalkoromban, abban az időben, amikor viszszatértem külföldről, rózsadombi villát béreltem ki magamnak. Előzőleg otthon jártam szülővárosomban és hatalmasan fejlett kuvaszkutyát hoztam fel Budapestre magammal. Mondanom sem kell, hogy az állat és én hamarosan összebarátkoztunk és csendesen éldegéltünk a kitűnő fekvésű és halk hangulatú villácskában. Szereltem a kutyát, mert megőrizte ősi ösztöneit, amellett — merem állítani — határozottan kiváló jellemnek bizonyult. Nyílt, őszinte és becsületes volt, ha szabad egy kutyával szemben ezeket a kifejezéseket használnom. Azon a napon, amikor az eset történt, idegesen és rendkívül ingerléken}' állapotban értem haza. Valamennyien tapasztaltátok már, hog}- a véletlenek érthetetlen törvényszerűséggel működnek és éppen ezért a véletlennek az a különös sajátossága, hogy mindig sorozat alakjában jelentkezik. Azon a napon, helyesebben azokhan a napokban látszólag minden ellenem esküdött. Bármihez kezdtem, semmi sem sikerült, elintézett dolgaim egyszerűen csődöt mondtak. Akkor délelőtt legalább ötféle kellemetlenség ért és amikor hazatértem, dühösen láttam neki, hogy elkészítsem magamnak az ebédet. Magam főztem mindennap. Csirkepaprikást akartam enni ebédre és a megölt és megkoppasztott jószágot kitettem az asztalra, hogy feldaraboljam. Nagyjában végeztem ezzel az előkészülettel, amikor hallottam, hogy bent megszólal a telefon. Besiettem a szobába. Egyik barátom hívott föl és aziránt érdeklődött, mikor látogathatna meg fontos ügyben szeretne velem beszélni. Közöltem vele, hogy délután mindig itthon vagyok, azután visszamentem a konyhába. Amikor az asztalra tekintettem, nagy meglepetésemre a földarabolt csirkét nem láttam sehol, önkéntelenül a kutyára pillantottam, aki farkcsóválva élénk szemmel nézett rám és jóízűen nyaldosta a szájaszélét. Rászóltam: — Burkus megőrültél? A kutya nyugodtan nézett tovább, láthatólag nem értette a kérdést. Közelebb hajoltam hozzá: — Te bitang, megetted a csirkét? A kutya lejebb eresztette a farkát és meghátrált. De merően nézett tovább, mintha azt akarta volna mondani, hogy semmit sem tud a csirkéről. Említettem már, hogy' a kuvasz főképpen tiszta és szilárd jellemével hódított meg. Képzelhetitek, milyen indulat ragadott el, amikor rádöbbentem, hogy a kutya megcsalt. Tisztességes állatnak mutatta magát, a bizalmamba .férkőzött és az első adandó alkalommal alattomos tolvaj módjára meglopott, A dolgot valahogyan még megértettem volna és így meg is., bocsátottam volna a kuvasznak, az azonban a végsőkig felingerelt, hogy gyáván — hazudott. Szegye Item magam helyette, hogy egyszerűen letagadta a csirkelopást és olyan ártatlanul pislogott rám, mintha semmi köze nem lett volna a dologhoz. Nyilvánvaló, hogy a kutya nem ismerhette az emberi szót, dühömben azonban végkép elvesztenem az eszemet és fojtott hangon utoljára még megkérdeztem: — Te... — figyelmeztettem a kuvaszt. — Itt rajtunk kívül nem volt és most sincs senki. A csirkét te etted meg amíg én odabent jártam. Valdd be a gazságot, különben... A kutya feleletül maga alá kapta a farkát és dühösen rám vakkantott. Ez a haragos tiltakozás ezt mondta: — Ne sértegess és ne nyúlj hozzám, mert átharapom a torkodat. Én becsületes állat vagyok, nem nyúltam hozzá a csirkédhez. Akkor én persze ezt a választ nem értettem. Kinyitottam az ajtót és kimutattam az uccára. — Mars! Ne lássalak többet, aljas gyáva dög! A kutya mégegyszer hosszan rám tekintett, aztán lassú mozdulattal megfordult, végighaladt a kerten és kiment a kapun. Nem nézett vissza, én sem szóltam utána. Elment és nem is jött vissza. Két év telt el, akkor egy alkonyaton, a Kálvin-téren csajhos, vedlett kóbor kutyát pillantottam meg. — Burkus! — szaladt ki önkéntele- Inül a számon. A kutya meghallotta a kiáltást, megtorpant és szembe fordult velem. Soha életemben nem felejtem el azt a tekintetet, amelyet rámvetett. Bú, keserűség fájdalom és düh volt ebben a tekintetben, valami olyan mélységes és kietlen panasz, hogy összeszorult tőle a szívem. — Burkus... — rebegtem mégegyszer és megindultam feléje. A kuvasz látva, hogy megakarom közelíteni, hirtelen megugrott és vad rohanással elmenekült. Sokáig kísértett ennek a találkozásnak az emléke. Éreztem, annak idején igazságtalanságot követtem el Burkussal szemben, kegyetlen voltam vele, amikor kiüldöztem az emberek közé. Semmi adat nem bizonyított az ártatlansága mellett, egy hang azonban azt erősítgette bennem, hogy a csirkét nem ő ette meg. De hát ki? Rajtakivül nem tartózkodott élőlény a konyhában, amíg odabent telefonáltam. Macska ugrott volna be a nyitott ablakon és már vitte volna is a csirkét, mire Burkus feleszmélt? Jöttek a gondok, a bajok és lassan elhalványodott bennem az eset emléke. Három évvel később azután egy zord hófúvásos téli estén neszt hallottam az udvar felől. Mintha valaki gyöngén kaparta volna kívülről az ajtó sarkát. Azt hittem, képzelődöm és folytattam tovább a munkámat. Perc múlva határozott formát öltött a zaj és tisztán hallattszott, hogy valaki feszegeti odakint az ajtót. Fölkeltem, az ajtóhoz mentem és óvatosan kitártam. A küszöb előtt csonttá soványodva, lompos kuvasz kutya állott. Szeme tűzben égett, horpasza zilálva járt, mintha belülről láz emésztette volna. Rögtön megismertem, Burkus volt, az