Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-04-01 / 27. szám

POLITIKAI LAP Előfizetési ér csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 80 KC, félévre 40 K£, negyed­évre 20 K£. - Külföldön 120 Kö. Egyesszám ára 1 korona. Alapította: néhai TUBA JANOS. Felelős főszerkesztői GAAL GYULA dr. Szerkesztő: BAR ANY A Y JÓZSEF dr. Főmunkatársak: FCLÖP ZSIGMOND és AIXINGER LÁSZLÓ dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal i Masaryk-u. 20. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton POLITIKAI SZEMLE Sikertelen kísérlet. Komárom* március 31. A szlovák néppártnak a miniszter­­elnökkel folytatott tárgyalása ered­ménytelenül végződött s Illinkáék to­vábbra is ellenzékben maradnak. Egyik lap szerint a párt vezére ki­jelentette, hogy a legélesebb ellen­zéki harcot kezdi meg a kormány és a koalíció ellen, amely nem volt ké­pes megérteni a szlovákok jogos kö­veteléseit. A tárgyalások kudarca még mindig foglalkoztatja a koalíciós pár­tok sajtóját, amely keresi az okokat, amelyek meghiúsították a megegye­zést. Azonban hiába igyekszik felde­ríteni az esetlegesen elkövetett hi­bákat, az már nem változtathat azon a tényen, hogy a szlovák népp. rl .al nem sikerült a megegyezés. Nem először történt ez a koalíció életében. A koalíció ismételten tár­gyalt különböző ellenzéki pártokkal, de eredmény nélkül. Magával a szlo­vák néppárttal is többször leült a zöld asztalhoz, volt rá eset, hogy egy jelentéktelen miniszteri tárca fe­jében vállalkozott is a néppárt a kor­mány támogatására, azonban sok elő­nye népi volt ebből a szlovák nép­nek. A koalíció egy kis ízelítőt adott a hatalomból Illinkáéknak, azonban nem adott alkalmat arra, hogy egé­szen közel kerüljön a húsos fazekak­hoz. A következő alkalommal azután be is látta a szlovák néppárt, hogy reá nézve sokkal hasznosabb az el­lenzéki álláspont tartása, amely nép­szerűségét csak növeli az elégedetlen szlovák nép előtt. Azt, amit a szlovák néppárt kívánt: a külön minisztériumot nem fogadta el a kormányelnök, mert ez olyan engedmény tett volna, amely beleüt­közik az alkotmányba s amely — a koalíciós fel' gás szerint — már a dualizmushoz vezető útra terelte vol­na a tárgyalásokat. Itt azután meg­hiúsult minden egyezkedési kísérlet, Hodzsa miniszterelnök sem engedett a kormány álláspontjából, a szlovák néppári sem adta fel követelését s így minden maradt a régiben. A szlo­vák néppárt megmarad az ellenzéken, á polgári koalíció álma pedig egy­­időre szertefoszlott a szocialista blokk legnagyobb örömére. Innen-onnan már egy esztendeje, hogy szó volt a szlovák néppártnak a koalícióba való bevonásáról. Em­lékezünk arra, hogy a pártot már az akkori választások előtt felszólítot­ták, hogy lépjen be a koalícióba. Hlinka. kijelentette, hogy majd a vá­lasztások után fog erről a kérdésről tárgyalni. A választások májusban lezajlottak s azóta különböző olda­lakon megindult a kisérlet a szlovák néppárt barátságáért s ismeretes, hogy különösen a cseh néppárt igye­kezett megnyerni Illinkáékat a koa­líciónak. Ez azonban nem sikerüli a cseh néppártnak. Különösen nem Si-Komárom, március 31. Kalfus dr. az új pénzügyminiszter. Benes köztársasági elnök két kéz­iratot adott ki, melyek egyikével föl­mentette Franke dr iskolaügyi mi­nisztert a pénzügyminisztérium ideig­lenes vezetése aló!, a másik kézirattat pedig Kalfus József dr.-t, a pénzügy­minisztérium osztályfőnökét kinevezte pénzügyminiszternek. Ezzel a tíz na­pig tartott pénzügyminiszteri válság véget ért. Kalfus dr. szakember a pénz­ügyek terén, az ő törvényalkotó mű­ködéséhez fűződik a beruházási köl­csön és a devalváció megvalósítása, a motoros járművek adójának reform­ja, az élesztőadó, a műzsíradó s egyéb új adók bevezetése. Közreműködött a kamatlábleszállítás előkészítésénél is. 1920. óta működik a pénzügyminisz­tériumban, 1933-ban Trapl a miniszté­rium elnöki osztályának főnökévé tette meg. Az új pénzügyminiszter szombaton Benes köztársasági elnök kezébe letette a hivatali fogadalmat A szenátus is megkezdte húsvéti szabadságát. A szenátus pénteken tartott plenáris ülésén a volt nagybirtokok nyugdíjas alkalmazottainak illetményemeléséről szóló képviselőházi határozatot mind­két olvasásban elfogadták. A szenátus határozati javaslatban fölhívta a kor­mányt a még ellátatlan volt nagybir­tok-alkalmazottak helyzetének alapos megvizsgálására és annak megállapí­tására, hogy hány személy nem ré­szesül semmiféle ellátásban. Hosszabb vita fejlődött ki az elemi iskolai okta­tásról szóló törvények módosítására irányuló képviselőházi határozatról, amelyben többen vettek részt. Az egye­sült magyar pártok álláspontját Tur­­chányi Imre dr. szenátor fejtette ki. A szenátus a képviselőház határozatát megszavazta. Eszerint tehát a magán­­oktatási tilalomról szóló törvéng rö­videsen életbe lép. Néhány mentelmi ügy elintézése után a szenátus elna­került azért, mert közben Srámckék nagy barátságba estek a szovjettel, ami a szlovák néppártnak egyáltalá­ban nem nyerte meg rokonszenvét. Hodzsa miniszterelnök próbált sze­rencsét, de nem jutott eredményre, noha kormányelnöki kinevezésekor leszögezte azt a komoly szándékát, hogy a szlovák néppártot minden áron bevonja a kormányba. Csak­hogy ennek ára volt, amelyet nem akart megadni. A koalíció berkeiben érthető le­­hangoltságot keltett a sikertelenség, azonban a koalíciót nem lephette meg ez a kudarc. A koalíció mostani ösz­­szetételébcn nem igen alkalmas arra, hogy a hatalmat teljes megelégedés­re ossza meg a pártok között. Vala­mennyi koalíciós párt féltő gonddal őrzi a maga hatalmát, illetve azt a polta magát, legközelebbi ülését április 24-én tartja. A lex Uhtií-törvény a szenátusban. Turchángi Imre dr. szenátor, egye­sült pártjaink nevében hosszabb be­szédet mondott a lex Uhlir tárgyalása során. A szenátor beszédét szlovák nyelven kezdte, majid magyar nyel­ven fejezte be, hogy felszólalását a szenátus valamennyi tagja megértse. Beszédében szólt a kisebbségi isko­lákról hozott 1919. évi 189. sz. tör­vényről, mely a magyar nemzeti ki­sebbség javára biztosítja a magyarság anyanyelvén működő elemi iskolákat. Majd kimutatta, hogy milyen könyve­ket tiltott ki a referátus. Többek kö­zött kitiltotta a Cicero »De officiis«, Sophokles »Antigone«, Homeros »Odi­­szeája« c. művét. Beszédében azt fej­tegette, hogy mivel iskolahiány van, magánlaníltatásra van szükség. Tény­ként állapította meg, hogy Szlovenszkón nemcsak a tehetős magyar osztály gyermekei kénytelenek a magánokta­tást igénybe venni, hanem még a leg­szegényebb osztályok gyermekei is kénytelenek anyanyelvükhöz magán­úton való oktatással jutni, mert hi­vatalos iskola anyanyelvükön nincsen és a szülők úgyszólván szájuktól von­ják el a falatot, hogy előteremtsék az anyagi eszközöket ahhoz, hogy gyer­mekeiket iskoláztatni és megfelelően oktatni képesek legyenek. Különösen sérelmes ez a törvény Szlovenszkónak azon a részén, ahol a közlekedés na­gyon nehéz és a gyermekeknek mesz­­szeeső pusztákról sokszor kilométere­ket kell menni a nyilvános iskolába, ahelyett, hogy odahaza magánoktatást nyerhetnének. Haladéktalanul rendezni kell az adókérdést. A képviselőház költségvetési bizott­ságának szűkebb albizottsága legutób­bi ülésén az egyenesadókról szóló tör­vény-novellával foglalkozott és az ülés­re több szakértőt is meghívott. Az al­részt, amelyet a hatalomból magának megszerzett. Ebből a részből vala­micskét feláldozni: elfogadhatatlan számára. Szeretné, ha erősebb len­ne, azonban áldozatot hozni nem akar, pedig tudnia kellene, hogy egyetlen pártot sem fog találni, amely tisztán szerelemből áll melléje. Azok a pártok, amelyeknek gyökere a tör­ténelmi országokban van, presztízs­kérdést csinálnak minden olyan igye­kezetből, amely a koalícióba való be­lépést, a kormányzó pártok gyarapí­tását célozza. Hatalmi érdekeik nem­csak hogy szűkmarkúvá, hanem tel­jesen érzéketlenné teszik őket a leg­szerényebb ellenszolgáltatással szem­ben is s mig maguk a legellcntéte­­sebb világnézetek dacára görcsösen ragaszkodnak a hatalomhoz, addig merő pártérdekből elzárkóznak min­bizottságnak kezdettől fogva az az ál­láspontja, hogy az adórendszerbe vi­lágosságot kell hozni, azt egyszerűsí­teni és kevésbé bonyolultá kell tenni, hogy az adózókat és az adóhivatalokat is tehermentesítsék. A szakértők meg­­hallagatása után elhatározták, hogy a naptári évrendszert kell megváltoz­tatni, mert csak így lehet az adórend­szer rendkívül bonyolult állapotát megszüntetni. A pótadóknak a közsé­gek által való behajtásáról a szakér­tők az albizottság tagjaival azon az egységes nézeten voltak, hogy, ha a községek azt kérik, kérelmüknek ele­get kell tenni. Arról is lehetne szőj hogy az önkormányzatok maguk hajt­sák be a pótadókat. Ezzel az állami igazgatásnak sok munkát takarítaná­nak meg. Szlovenszkót és Ruszinszkót illetően az az álláspontja az albizottságnak, hogy az adórendszert ezekben az or­szágokban a kis adófizetőknél (50 hek­táros birtokig) olyan módon kell egy­szerűsíteni, bog}’ az alapadóhoz vál­tozó pótlékot vetnek ki, mely 80 szá­zalék arányban áll a katasztrális ho­­zadékhoz vagy az alapadó 120 száza­léka. Ezt a százalékarányt 3 [évre álla­pították meg. Ez teljes pótlást jelen­tene a jövedelmi és forgalmi adóért s annak kivetése vallomás nélkül az alapadó mintájára történnék. A szá­mításnak ez a módja Szlovenszkóban és Ruszinszkóban 50 hektárig szólna, mint eddig a forgalmi adó átalányá­nál. Az albizottságnak az a nézete, hogy az állam érdeke a mostani nyug­talan időben, hogy az adókérdéseket, melyek különösen Szlovenszkón és Ru­­szinszkón nagyon égetőek, haladékta­lanul rendezzék. Az albizottság e héten még két ízben tart ülést. A szlovák néppárt elutasította a koalícióba való lépést. A szlovák néppárt elnöksége, kép­viselői, valamint szenátorai pénteken közös értekezletet tartottak, amelyen elulasílották a kormánytöbbségbe való belépést. Ezen álláspont megokolására a párt elnöksége nyilatkozatot tett közzé, melyben kijelenti, hogy a mi­den áldozat elől. Csak a szent egoiz­mus vezeti őket s ezért nem sikerül semmiféle közeledés (eléjük. A szlovák néppárt esete Is ezt pél­dázza. A mai koalíció pártjaitól nem lehet semmiféle engedményt sem vár­ni. Egymás között állandóan a leg­­frivolabb versengésben élnek, a leg­ádázabb kiilisszamögötti küzdelmek után tudnak csak kompromisszumo­kat kötni, de ha arról van szó, hogy a hatalom egy parányi részét áten­gedjék valamely pártnak, akkor tel­jes az egyetértés közöttük. A szlo­vák néppárt nem először szerzett ilyen tapasztalatot és csak csudálni lehet, hogy a puszta szónak felül, pedig tudhatná, hogy az csak afféle szirénhang, amely alkalmas lehet a csalogatásra, de reális értelme nin­csen.

Next

/
Thumbnails
Contents