Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-28 / 26. szám
4. oldal. KOMABOMI LAPO&h lettünk volna, magunk sem tudtuk volna: kinek adjuk végeredményben a pálmát, Giglinek-e, avagy a daliás tengerésztisztnek. De Schneider -Magda kedves volt, ügyesen áldozta i'el magát a filmjáték s Gigli hangjának oltárán, végeredményben az operaénekesekről szóló darabok rendszerint a Nagy Énekes dicsőítésének kedvéért Íródnak. Kivétel Slezák: akinek nem keli énekelnie s [mégis nagyszerű a filmen. — Buster Keaton vidám filmje után sokan azt találták mondani, — miután a sötétben alaposan kinevették magukat, — »nagy bolondság , az őszintébbek hozzátették még: nagy bolondság, de jót röhögtem«: nem volt rossz film s kimerítette azokat a lehetőségeket, amelyeket a minden hájjal megkent s már mindenen túllévő modern börleszkfilm adhat. Ötletes volt, vidám volt, nevetni is lehetett rajta, de azt vettük észre, hogy az ilyenfajta börleszkek már nem nevettetik a közönséget, mert erőszaka baknak tűnnek s ma már nagyot)!) mulatságot okoz egy szellemesebb szó, egy véletlen vidám jelenet, mint a soi’ozalos, órákig tartó komikum. A börleszkek ideje, — az ilyenforma börleszkcké. —* valahogy alkonyodóban van s csak az alsóbbrendű nevetőizmokra hat. A magasa bbrenoíí finomságok« ideje következik el, amikor egy vicces gesztus, egy-egy ügyesen elhelyezett öllel, fintor nagyobb hatást vált ki, mintha folyamatosan alkalmaznák. De a maga nemében ez a film mégis jó volt s hazudnánk, ha azt nem mondanánk, hogy jót is nevettünk. Ilyen filmek kellenek, szükségesek: két óra vigalmat hoznak ebbe a szankciós világba. - Csak a feliratokkal nem vagyunk megbékélve. »Szabad vagyok« — ezt kellett volna mondani egy hősnek s ehelyett így fakadt ki: '»szabadlábon vagyok!« Ami egy kis különöséé! Ami később azt a szaharai filmet illeti, hát az bizony tökéletlen volt: rendezője megérdemli, hogy fejjel lefelé lógassák. Annál jobb, finomabb és poétikusabb a Stradivári«, amit most pergetnek. Igaz, hogy Szántó György regényének csak egy részlete, de amit kaptunk, az nagyon jó, szép, komoly alkotás: érdemes rászánni azt a két órát. A színes trükkfilm remek. Remek! Guta község kéri a guta-negyedi vasútvonal kiépítését. Guta község képviselőtestülete március hó IS-án tartott ülésében több fontos ügyet tárgyalt. A képviselőtestület egyhangúlag elhatározta, hogy unthoz, a nagy adóhátralékok rendezése ügyében. kérvényezi a Gúla—negyedi vasút kiépítését, mely aránylag kis költséggel volna kiépíthető s a vidékre úgy gazdaságilag, mini szociális szempontból nagy horderejű volna, tekintettel arra, hogy ezen a vidéken nagy a munkanélküliség s rövid időn belül az ármentesítő társulatok sem Gúla község lakosai 1934. év végével állami adóban 1,800.000 koronával s a forgalmi adóban 150.000 koronával vannak hátralékban. Ezen nagy hátraléknak legnagyobb részben az az oka, hogy az adóelőírás rossz. A földadókataszter, valamint a telekkönyvi betétek teljesen rosszak és az tudnak majd adni munkát a munkanélkülieknek. Kérvénnyel fordul a járási bizottsághoz, hogy a Gúla érsekujvári út rekonstrukciójához hozzájáruljon a ka* máromi járás is. miután ezen út jókarbanhelyezése a vidék lakosainak valóságos létérdeke. Ugyancsak elhatározta, hogy kérvénnyel fordul a pénzügyminisztériadóelőírás ezeknek az alapján történik, miért is Gúla község kéri, hogy sürgősen fejeztessék be az új földadó kataszter felfektetése, a telekkönyvi betétek igazíltaSsanak ki és az adók ezek alapján rendeztessenek, illetve a behajthatatlan adók töröltessenek. Gúla község reméli, hogy az illetékes helyen jogos kérelmeinek helyt adnak. Komáromban 50 évvel ezelőtt: Összeolvasták a komáromi ebeket s kiderült, hogy a kutyák állománya: 280 házőrző és 11 „fényüzési“ eb, ami nem túlságosan sok egy akkora városhoz, mint Komárom már ötven évvel ezelőtt is volt. Viszont akadtak veszedelmes ebek is közöttük, mint például Salamon Zsigmond hajóácsmesteré, akinek két nagy házikutyája azért került a sintérhez, mert hajnali féinégykor Szabó Sándor csizmadiát megtámadták s a derék csizmadia alig tudott tőlük megmenekülni. Hhhedt kutyák voltak Salamon uraméi, sok baja volt velők a városnak, viszont Salamon uram is elmondhatta, hogy mit keres a csizmadia hajnali három után az uccán ... Ennélfogva mégse keveseljük az ötven évvel ezelőtti 280 ebet... Megyénk közéletét,— Írják az újságok, — ismét egy választási kérdés hozta hullámzásba. Az árvaszéki ülnök tisztére hirdettek pályázatot s a választási előcsatározás már megindult. Egyegy ilyen választás mindig kellő háborgásba hozta az egyébként nyugodt közéletet. A hajdani fürdőéletről ir a K. L. „Kefe“ aláirásu cikkírója, aki némi maliciával jegyzi meg, hogy „Komárom magyarja nem tartozik a nagyon fürdeni szerető közönség közé“ s „nem smutzig a magyar Komáromban, ha le is bontották régi gőzfürdőjét.“ S, — most ess le olvasó, — 1886. tavaszán egy fürdöszövetkezet embrionális állapotban levő alakulásáról beszél a K. L. A régi Ferenc-uccában, — amely most a Fürdő-ucca nevét viseli, — lebontották a gőzfürdőt s hogy újat építhessenek, egy részvénytársaságot, vagy szövetkezetei akarnak alkotni. 50 évvei ezelőtt!!! S mondjuk még, hogy van uj a nap alatt... 25 évvel ezelőtt: A már tűrhetetlenné vált husdrágaság miatt megnyitották Komárommegyében az első lóhusmészárszéket: Felsőgallán. A Schmidthauer-Falotai pör a nyiltterezésre húzódott s nagy sajtóharcokról, adnak emléket az egykorú lapok. Általában elmondhatjuk, hogy a 25 évvel ezelőtti K. L. nagy-nagy vidéki nyugalmat terjeszt maga körül. Jóformán alig történik valami, ami megírásra érdemes.Ebzárlatot hirdetnek, az ügyészség a fogházban letartóztatottak munkaerejét egyévre bérbeadja. Hetényen régi urnasirokat találtak s elhatározták, hogy majd ősszel újra ásni fognak, az egész megyében „barátságos összejöveteleket“, piknikeket, szeretetvendégségeket, közgyűléseket, tamburahangversenyeket tartanak, egyes fontos személyiségek megjelengetnek a városban, néhányat kineveznek, Kesztlerék Győrött vendégszerepeinek, a kisbéri telepre tanulmányi kirándulásokat rendeznek, a vezércikkek a drágaságról szólnak: olyan nyugalmat lehelnek a K. L. lapjai, hogy az valósággal elandalitó. Valahol kinn, a nagyvilágban Vilmos császár parádézott yachtjain, Delcassé nyilatkozatokat tett, az angol trónon változás történt, Oroszországban forradalmak törtek föl s közben rengeteg ugart törtek föl gabona alá s Kanadában is megkezdték a búza alá való munkálkodást. Dehát ki törődött ilyenekkel ? Eladó 78 egy j ókarban levő hosszú Bösendorfer zongora és egy fegyver állvány. Cim a kiadóhivatalban. i936. március 28. MINDENKI VIDÁM ÜNNEP UTÁN VÁGYIK ADÓ HÚSVÉTI KAlÁCSCSAl EZ MINDIG SIKERÜL, HA DRA.OETKERFELE SÜTŐPORT HASZNÁLUNK 11 éves kislány halálra sebezte kis barátnőjét. „Vigyázz, mert lövök!“ — Tragikusvégü gyerekjáték. — március 27. Megrendítő gyermekiragédia játszódott le a közeli Malomszeg község elemi iskolájában. Négy kislány játszott a népiskola termeiben, köztük Greinen iskolaigazgató 11 éves kislánya is. Játék közben a Gremen kislány nagyot sikoltott örömében, mert az egyik padban egy flóbert puskát talált. Nosza, lett erre nagy öröm az egész kis csoportban. Az igazgató kislánya ráfogta a puskát játék közben a barátnőire és hangosan kiáltotta mindég vik esetben, hogy:- Vigyázz, mert lövők! Amikor a kis Gremen lány Kados Annára fogta a puskát, a fegyver nagy dörrenéssel elsült és a 11 éves Anna átlőtt fejjel eszméletlenül bukott a földre. Elképzelh etetlen izgalom támadt erre, a kislányok sikoltoztak, amíg végre a nagyok is megtudták az esetet és a szerencséi lenül járt Annát autón azonnal az érsekujvári kórházba szállították, ahol megállapították, hogy a fegyver golyója okvetlen közelről a halántékon át hatolt a szegény kis Anna fejébe és a csontsérülésen kívül az agy velőt is megsértette. Otthon, Malomszegen, szigorú vizslat indult meg, hogy hogyan került egy töltött fegyver az iskolaterem padjába? Megállapítást nyert, hogy az iskolaigazgatónak lő éves fia nagy titokban az egyik ismerősétől puskát kért és azzal madarakra vadászott. Mivel aznap már nem tudta visszaadni a kölcsönkért fegyvert, az iskolateremben az egyik padba rejtette el, ahol aztán rátalált kis húga és megtörtént a nagy szerencsétlenség a kislányokkal. A fej belőtt kis Anna állapota valami csekélyei javult, de még nincs túl az életveszélyen. Mindenesetre nagy- könnyelműség volt attól is, aki az iskolaigazgató fiának fegyvert adott kölcsön, mert hiába ezer és ezer példa mutatja, hogy fegyver nem való gyermek kezébe! ÍROD O >1 NAGY BARNA ESZTÉTIKAI MÜVE: POZSONY PLASZTIKÁJA A DONNER és MESSERSCHMIDT KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN. A fiatal szlovenszkói esztétikus-gárda egyik igen képzett tagja, Nagy Barna, érdekes, szép könyvet adott ki Pozsony plasztikájának barokk-korából. Ez a könyv részletmunka, de éppen ilyen részletmunkára van nagy szükség, hogy a szlovenszkói ember tisztában legyen az országrész műtörténetével is s ne csak az általános tudnivalókat sajátítsa el, hanem njélyedjen bele egyes korok, vidékük, szakok tanulmányozásába, hogy ezzel is közelebbkerüljön történelméhez. Az volna az eszményi, ha minden vidékről számos hasonló részletmunka jelenne meg, hogy mintegy mozaikszerücn hordhassuk össze a Szlovenszkóra vonatkozó tudnivalókat. Donner Raphael György a 18. század egyik legkitűnőbb szobrászművésze volt, aki Pozsonyban nagyon sok szobrászi munkát végzett s egyéniségének bélyegét rányomta a barokk Pozsonyim. A török háborúk utáni felszabadulással a lélek is felszabadult s örömmel fordult harcok helyett a béke építő munkája felé. Az építőmunka egyik legelőkelőbb reprezentánsa Donner volt, aki Ausztriából jött Pozsonyba, hogy olasz és németalföldi iskolákon tanult művészeiének sajátos, osztrák bélyegét nyomja rá Pozsonyra. Művészete a barokk korban egészen egyedülálló: megfontolt, nyugodt, »előkelő művész«, — írja tanulmányában Nagy Barna, — már-már a klasszikusok közé számítható. Tíz óiig dolgozott Donner Pozsonyban, mint Esterházy hercegprímás szobrásza. Főműve a pozsonyi dóm ma már szétszedett oltára, de számos oltárszobor és profán alkotás szülője Donner. Nagy Barna komoly esztétikai tudással, éles meglátással s jó judiciummal ismerteti Donner művészetét s eközben kitér az egész barokk Pozsonyra: a könyv Pozsony műtörténetének sok érdekes részletébe világít bele. Majd foglalkozik íi szerző a barokk idők többi műemlékeivel is, amelyek már Donner után keletkeztek. A Szentháromság templom, a Klarisszák temploma a művészi ismertetés következő fejezetei, majd a Miklós templom s a Búcsúztató kápolna ismertetése után a nyilvános szobrokat tárgyalja a munka. Ismerteti a kisplasztikákat s Pozsony barokkslílusú középületeire tér át, mint amelyek legjobban meghatározzák Pozsony külső építészeti jellegét s általában az ősi város képét. (Ez a kép csak az utolsó tíz esztendőben kezdett gyökeresen megváltozni s nem tudjuk, helyes-e Pozsonynak egységes stílusú belvárosát kockaépületekkel megváltoztatni. Pozsony lúlmodemizálódik s műtörténeli szépségét rohamosan el fogja veszíteni. Más városokban az ilyen ballépésekre sokkal jobban szoktak ügyelni, még a cement-üveg vasbeton stílus rovására is.) A munka megemlékezik az építészekről, akik között////lebrandt, Fischer von Erlach is szerepelt. Ma már nem mutatható ki mindig pontosan, hogy egyes nevezetesebb palotákat ki épített. Végig Pozsony egész belvárosát nevezetes építészek díszítették s építészete teljes egészben Bécs függvénye volt, de időközben kialakult egy úgynevezett pozsonyi stílus is, llillebrandt nyomán. A 18. század pozsonyi szobrászaidnak végpontja Messerschmidt volt. Donnert jobban megértették, mint Messerschmidtet, aki szintén igen sokat dolgozott Pozsonyban s ott is fejezte be életét. Utánuk Jassankint a Söpri pártfogók kezéből a polgári mecénások kezébe csúszik át a művészet pártolása. Nagy Barna szép, komoly formában gyűjtötte össze a művészekbe s műveikre vonatkozó adatokat, mérlegelte az alkotókat s alkotásokat, műve sok tekintetben összefoglaló munka, sok tekintetben pedig forrásmunka is. Könyve élvezetes olvasmány mindazok
