Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-03-28 / 26. szám

1936. március 28. »KOMAROMI LAPOK« 5. olda: számára, akik a művészetekkel fog­lalkoznak, akik pedig Pozsony ma is álló műemlékeiről akarnak tudni, azoknak föltétlenül ajánlatos olvas­mány: Pozsony képe- egészen más for­mában bontakozik ki a műélvező előtt, a szép esztétikai munkát olvasván. A könyvet dr. Alapy Gyula számos fény­képe díszíti: az összes jelentősebb ba­rokk műemlékek képe benn található a Spitzer nyomda által Komáromban szépen kiállított könyvben. (szv.) If j. Bolyky János: Költő és népe (Versek. Szerző saját kiadása. 36 old. Érsekújvár 1936.) Keller Imre egyik tanulmányában olvastam a következő sorokat: »Apaj­­táskodó, az elnéző, a feltétel nélkül hódoló, vagy amint Szlovenszkón monct ják, »'szeretetteljes kritika« senkinek és semminek nem használ. Sőt árt és átkát generációkon keresztül fogja a magyarság viselni. De megkérdem: mit értenek ők szeretetteljes kritika alatt? A kritika csak egy lehet: igazságos. Az igazságos kritika már szeretetteljes: Igazság szeretetétől teljes, a Szép sze­­szeretetétől terhes.« Önkéntelenül ezek a szavak jutottak eszembe, amikor Bolyky verseit elol­vastam. Álljon itt két kis vers: ANALFABÉTÁK. Még sekély mederben jár a hajó, bár megrakodottan vonul, mert a hajócsavar iszapot hajt föl, elmaradhatatlanul: tudományokkal fölszerelve mi is hasonlatosan megyünk, a csatornáinkban ők az iszop, — felszín alatti szennyesünk. NINCSTELENEK. Miként a leszúrt kerti ásó, mely szüntelenül a földbe mélyül, mig eszköze gyanánt, belekopva, maga is talajjá válik végül akként merülnek ők a földbe, egyesülve a munka és por, — de csak az Úristen veszi észre, hogy még ásónyi telkük sincs sehol. Magam igazolására idéztem ezt a két verset. 23 átlag nyolc soros kis költe­ményt tartalmaz a kis kötet. Mintha mind a 23 verset más ember írta vol­na. Semmi rokonság közöttük. 23 egy­mástól teljesen távol álló probléma, minden aktuális felszíni kérdés felso­rakoztatva. 23 teljesen elütő forma­megoldás. Erőltetett szavak, gondola­tok, értéktelen utórezgések: »Fölcsapó szikra, mélyből kelve, elszenderegsz, vagy hamvadozol, én kilobbanok titkos jelre. Föltörő láng, mélyből kelve, kicsi népem, ha el-elalélsz, kilobbanok isteni jelre.« (Költő és népe.) vagy: y>Én kicsi bárkám, vigyázz mostan, élet játszik halálosan, vésztelten; félő, félő, nagy a tenger, halálosat tát és elnyel végképpen.« (Tengeren.) Vagy teljesen nem megfelelő szava­kat használ és kapcsol egymáshoz: »Ä szó és a betű, idegenveretű, nyelvvel sem, ésszel sem tapint ha­jtom . Mélyében, legbelül, az értelem ledül, bódultán keringek, zúg vonatom.« (Az utas.) Forma próbálkozásai is a legtöbb esetben megokolatlanok és furcsák: •»Én, család, én, törzs, én, foglalat, én, ősalapzat e kor alatt, én, úr és paraszt és mindenes, én, legigazabb és istenes.« (Apróhirdetés.) vagy: »Most zordon tél, öklös-kemény, deresállú, ködszakállú, zenés legény zenél.« (Téli nóta.) Egyetlen, amit dicsérnünk kell köl­teményeiben: népe, faja nagy szere­­tete, de ez még nem elég ahhoz, hogy valaki jó verseket írhasson. (Z. Gy.) Berzsenyihez. Száz éve mull, hogy megmerevült ke­[zed S pennád kifordult a kalamárisból. Hunyó lángod véglobbanásán Keszthelyen a Helikón megárvult. Elkorcsosultak régi erényeink És Hunniának talpköve megrendült... Jövőt látó poétaszemmel Láttad a romba ledőlt hazádat. Hiába voltál Mózese népednek Pusztába halt el ostorozó szavad, Nem hallgattunk Rád s így jutottunk Róma, Bizánc szomorú sorsára. Ki még hitében megmaradott magyar Tenéked áldoz hódolatos szíve, Száz évre és Niklára gondol: Ünnepi hely minekünk a sírod. Faludi Károly. Az izr. hitközség 1935. éve. —március 27. A komáromi izr. hitközség április 19-én tartandó közgyűlésére kiadod jelentésében az elöljáróság vallásos ér­zülettől áthatott szavakkal emlékezik meg az egyház múlt évi eseményeiről s ennek kapcsán köszönettel adózik Neuhauser Bernátnénak értékes ado­mányáért és kegyelettel emlékezik meg Löwinger Zsigmond, Freystadtl Osz­kár és Elbert Ignác elhunytéról, akik éveken át buzgolbodtak a hitközség elöljáróságának és képviselőtestületé­nek munkájában. Majd a választások eredményéről számol be a jelenté^, mely örömmel említi fel, hogy a hit­község elnökévé Krausz Arthur dr.-t, alelnökéül Raab Mihály dr.-t, pénz­tárosnak Király Károlyt és ellenőrnek Goldsclimid Vilmost választotta meg a hitközség választásra jogosult közön­sége. A hittantanítást az elmúlt évben Waldmann Ernő dr. főrabbi, Kun Soma és Waldhauser Hugó tanítók végezték dicséretes eredménnyel. El­ismeréssel emlékezik meg a jelentés a kultúrbizottság működéséről is, mely Raab Mihály dr., Telkes Mihály, Wald» hauser Hugó, Heimler László és Frey­stadtl László tagokból állott s amely igen eredményes munkásságot fejtett ki. Elismeréssel adózik a Zsidó Egy­házi Énekkarnak és Krausz Mór kar­nagynak is, az istentiszteleteken való készséges közreműködéséért, s a kul­­túresték támogatásáért. Az 1935. évi zárszámadások szerint a hitközségnek bevétele volt 355967 Ke 77 f., kiadása 322891 Ke 08 f,j pénztármaradványa pedig 33076 Ke 69 f.-t tett ki. A hitközség vagyona in­gatlanokban, takarékbetétekben tem­plomi berendezési tárgyak értékében 915922 Ke 11 f. A tisztikarnak a köz­gyűléssel lejár a mandátuma. A hit­község vezetősége az elnökökön* pénz­tároson és ellenőrön kívül Fried Jenő, Kellner Gyula, Kincs Izidor, Nádor Ernő, Singer Dezső dr., Stern Bernát és Zsombor Kornél előljárósági tagok, akik a képviselőtestület és a szám­­vizsgálókkal együtt kormányozzák az izr. hitközséget. A nagyközönség panaszkönyve. Hová is vezet ez az út? Az égjük csallóközi nagy malom soffőrjélől kaptuk ezt a megszívlelés­­reméltó levelet: Én, mint az egyik malom soffőrje, már megszoktam azt, hogy Komá­romban igen vigyáznom kell, vala­hányszor a pozsonyi kapu felől befu­tok a városba. Az úgynevezett jó uc­­cákban is nagy bukkanok vannak s hogy ezeken a bukkanókon járván, az ember beleveri a fejét az autó tető­zetébe, az még a legkisebb károm len­ne. De az már mégsem járja, hogy amikor mindenfelé porosak az utak, akkor még Komáromban sáros főutak legyenek, ebben a száraz időben! Az sem volna veszélyes, ha a sár az út egész felét elnyelné, de az a baj, hogy csak a felét nyeli el. Tessék elképzelni, hogy a Molnár ucdaj s a Fazekas ucca táján úgy féloldalra dőlt a teherko­csim a nagy sártengerben, hogy 90 mázsa áruszállítmányommal majd­nem belefordultam a sárba. A Molnár ucca 5. számú ház oldalát majdnem bedöntöttem. Kit terhelt volna a fele­lősség? Bizonnyal engem vettek volna elő s engem büntettek volna meg, — holott abban a nagy sárban művészet volt épségben elmenni így is. Megér­tem azt is, hogy a kövezetvám s az útadó nem éppen érré az uccára kell, de arra mégis telleni kell, hogy kiír­ják: TILOS AZ ÜT, — ha már jár­hatóvá nem lehet tenni. Arról az un­dorító pocsolyaszagról nem is beszélek, amit ott éreztem. Ki hallgatná meg panaszomat és sokak panaszát? Tisz­telettel: aláírás, soffőr. Dela Lipinskaja előadó­estje Komáromban. Csütörtökön este tartotta Dela Li­pinskája, a világhírű előadóművésznő estjét a Jókai Egyesület Kultúrházá­­nak hangversenytermében, telt ház, igen lelkes és hálás közönség előtt. Szlovenszkói kőrútjában Komáromba is ellátogatott a nagyszerű dizőz, hogy művészetének szépségében, sokoldalú­ságában gyönyörködtessen. Az érde­kes megjelenésű, ragyogó tehetségű művésznő gazdag repertoárjából adott elő szép sanzonokat s nem is az ének­hangja volt a fontos, hanem az elő­adóművészet finomsága, bája, kifeje­zőeszközeinek diszkrét tapintatossága, a poének pompás érvényre juttatása. Csupa élet, vidámság, finom hu­mor Dela Lipinskája előadása: színésznő és énekesnő egyben, vala­mi finom irónia vonul végig előadá­sán, finom fricska a genfi hatalmak­nak, a Nagy Zeneszerzőnek, a Pri­madonnának s az egész világnak: alig­­alig huzza alá cgy-egv szavát, mon­dását, gesztusai, utalásai éppen csak jelzik azt, amiről szó van s ezzel mégis sokkal többet érzékeltet, mint­ha mindent megjátszana, a maga őszinte teljességében. Előadásának az a varázsa, hogy mindenhez tud kellő illúziót kel­teni s a hallgatóságot a humor s a lelki élmény magasabb régiói felé kormá­nyozza. Egymaga kitölti az egész műsort s hogy ne váljék unalmassá: felöld a megfelelő jelmezeket, ruhákat, így is érvényre juttatja sanzonjainak báját, finom iróniáját, pikantériáját, vagy szentimentális vonásait. Műsora főleg német, aztán orosz, francia és zsargon számokból állott: nem vált unalmassá, csupa élet s báj volt előadása. Nagyon sikerült volt há­rom paródiája. A közönség hosszasan és melegen ünnepelte a híres dizőzt s ráadásokat kért tőle. Ritka vendégek a Kultúrpalotában. Nagy örömmel láttuk, hogy művész­­esteknek van még közönsége Komá­romban s időnkint ez a közönség pénzt is áldoz hangversenyre, nyilvános meg­jelenésre: de miért nem jön el más­kor is? Szóvá kell tennünk végre azt, hogy valahányszor komáromi rende­zések vannak a szezonban, akkor a közönség nagy része nem keresi fel azokat, mintegy nem vesz tudomást arról, hogy a magyar kultúrélet vergő­dik Komáromban, közönség és pártfogás után esd: a közönség egy tehetős része elfor­dul minden egyéb kultúr megnyilvá­nulástól, ha az nem világmárka ... Nagyon örülne minden komáromi kui­­túrest rendezősége, — legyen az akár irodalmi, színházi, dalosünnepély, vagy hasonló* — ha a csütörtökesti kö­zönségnek csak a felét látná rendezé­­sein. Nem vojna szabad cserbenhagyni ezeket a helyi rendezéseket sem: az összetartás és együvétartozás érzését fejlesszük ki egyszer már. Jól esett látni a szép s hálás közönséget csü­törtökön ezen az estén s jólesne látni más alkalommal is. Dela Lipinskája, ez a ragyogó előadóművésznő az in­­ternacionális kultúra egyik megteste­sítője. De mellette a nemzeti kultúra ápolása, a kisebbségi kultúra fejlesz­tésének ügye mindig sárbaessen? A zongoraművész. Lazarus mester játéka kitűnő volt önálló számokkal is szerepelt s három Akar Ön is szép lenni? Használjon Nádasdy-féle S Gyöngyvirág alvátor krémet, mely mindenkit hozzásegít a szép­séghez. A májfoltókat, szépiákét, patta­násokat és mindennemű arctisztátalanságo­­kat nyomtalanul eltüntet, az arcot bársonyos simává és fiatalosan üdévé teszi. Vigyázzon a hamisításokra, csak eredeti csomagolást fogadjon el. — Egy tégely ára 8— Ki. Egyedüli készítője: £ Salvátor gyógyszertár Komárno. előadott zongoradarabjával remekelt. Jól megválasztott, művészi hatású da­rabjainak játszása alatt, közönségünk, mint már máskor is annyiszor, vidá­man zajgott, beszélgetett. Nem tartotta fontosnak, hogy egy komoly művész komoly, szép számát udvariasan hall­gassa végig. A közönség Lipinskáját akarta hallani s közönyével, hangos zajával kifejezést adott annak a véle­ményének, hogy a zongoraszámot idő­­kitöltésnek veszi s nem számítja, csak másodrangú produkciónak. Minél erő­teljesebben játszott a művész, annál erőteljesebb volt a zaj. Vájjon milyen véleménye lehetett a zsongó-duruzsoló, figyelmetlen közönségről? Még sokat kell nevelődnünk... Az sem volt utol­só dolog, amikor az állóhelyek s hátsó sorok közönsége a csendes számok alatt lendületes rohammal s nagy har­cizajjal elfoglalta a drágább székeket. Kultúrfegyelem mindenekelőtt! Udvard, Szemere é> Kolta községekben nagyon meg­lazult a vagyonbiztonság. A napokban a koltai szövetkezet­ben betörők jártak és onnét nagy­­mennyiségű árut, bort, pálinkát és egyéb értéktárgyakat elvittek. A be­törők — úgy látszik — féltek a fel­fedezéstől és a szemerei út mellett egyik bozótos helyen elrejtették a zsákokba rakott holmit. Pár szemerei diák naponta bejár az érsekujvári iskolákba és ezek vették észre az elrejtett holmikat. A diákok azonnal jelentést tettek a csendőrségnek, amely hamarosan meg­állapította, hogy a talált holmik a koltai szövetkezetből valók. Ez nem az első nagyobb betö­rés Koltán, Szemerén és Udvar­­don, mert ott valóságos gang­­szter világ ütötte föl a fejét és igen gyakoriak a lopások, betöré­sek úgy, hogy ott 20 tagból álló csendőri készültség keresi a ban­da tagjait. Az a baj, hogy a lakosság nagyon fél a “banditáktól és nem meri elárulni a rejtekhelyeiket. Az egyik diákot, aki az ellopott holmikra rátalált a szemerei úton, a banda tagjai, ami­kor kerékpáron hazafelé igyekezett, meg akarták támadni, de a fiú ideje­korán visszafordult és a csendőrök­nek jelentést tett a készülő támadás­ról. Le is tartóztattak néhányat, akik véres bosszút akartak állni a diákon, mert elárulta zsákmányuk rejtekhe­lyét. 'Szerdán délután azonban vak­merőén megszöktek a gyanúsítottak' az ógyallai járásbíróság fogházából^ belökték a cellába a fegyőrt és rázárták az ajtót. Nyomtalanul eltűntek. Széleskörű nyomozást vezettek be kézrekerítésükre. A banda leleplezőjét a kis gimnazistát detektív őrzi egy hét óta s annak kíséretében jár Érsekújvárra gimnáziumba.

Next

/
Thumbnails
Contents