Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-03-28 / 26. szám

1936. március 28. »KOMAROMI LAPOK« 5. olda:

számára, akik a művészetekkel foglalkoznak, akik pedig Pozsony ma is álló műemlékeiről akarnak tudni, azoknak föltétlenül ajánlatos olvasmány: Pozsony képe- egészen más formában bontakozik ki a műélvező előtt, a szép esztétikai munkát olvasván. A könyvet dr. Alapy Gyula számos fényképe díszíti: az összes jelentősebb barokk műemlékek képe benn található a Spitzer nyomda által Komáromban szépen kiállított könyvben. (szv.)

If j. Bolyky János:

Költő és népe

(Versek. Szerző saját kiadása. 36 old. Érsekújvár 1936.)

Keller Imre egyik tanulmányában olvastam a következő sorokat: »Apajtáskodó, az elnéző, a feltétel nélkül hódoló, vagy amint Szlovenszkón monct ják, »'szeretetteljes kritika« senkinek és semminek nem használ. Sőt árt és átkát generációkon keresztül fogja a magyarság viselni. De megkérdem: mit értenek ők szeretetteljes kritika alatt? A kritika csak egy lehet: igazságos. Az igazságos kritika már szeretetteljes: Igazság szeretetétől teljes, a Szép szeszeretetétől terhes.«

Önkéntelenül ezek a szavak jutottak eszembe, amikor Bolyky verseit elolvastam. Álljon itt két kis vers: ANALFABÉTÁK.

Még sekély mederben jár a hajó, bár megrakodottan vonul, mert a hajócsavar iszapot hajt föl, elmaradhatatlanul: tudományokkal fölszerelve mi is hasonlatosan megyünk, a csatornáinkban ők az iszop, — felszín alatti szennyesünk.

NINCSTELENEK.

Miként a leszúrt kerti ásó, mely szüntelenül a földbe mélyül, mig eszköze gyanánt, belekopva, maga is talajjá válik végül

akként merülnek ők a földbe, egyesülve a munka és por, — de csak az Úristen veszi észre, hogy még ásónyi telkük sincs sehol.

Magam igazolására idéztem ezt a két verset. 23 átlag nyolc soros kis költeményt tartalmaz a kis kötet. Mintha mind a 23 verset más ember írta volna. Semmi rokonság közöttük. 23 egymástól teljesen távol álló probléma, minden aktuális felszíni kérdés felsorakoztatva. 23 teljesen elütő formamegoldás. Erőltetett szavak, gondolatok, értéktelen utórezgések:

»Fölcsapó szikra, mélyből kelve, elszenderegsz, vagy hamvadozol, én kilobbanok titkos jelre.

Föltörő láng, mélyből kelve, kicsi népem, ha el-elalélsz, kilobbanok isteni jelre.«

(Költő és népe.)

vagy:

y>Én kicsi bárkám, vigyázz mostan, élet játszik halálosan, vésztelten;

félő, félő, nagy a tenger, halálosat tát és elnyel végképpen.«

(Tengeren.)

Vagy teljesen nem megfelelő szavakat használ és kapcsol egymáshoz:

»Ä szó és a betű, idegenveretű,

nyelvvel sem, ésszel sem tapint hajtom .

Mélyében, legbelül, az értelem ledül, bódultán keringek, zúg vonatom.«

(Az utas.)

Forma próbálkozásai is a legtöbb esetben megokolatlanok és furcsák: •»Én, család, én, törzs, én, foglalat, én, ősalapzat e kor alatt,

én, úr és paraszt és mindenes, én, legigazabb és istenes.« (Apróhirdetés.)

vagy:

»Most zordon tél, öklös-kemény, deresállú, ködszakállú, zenés legény

zenél.« (Téli nóta.)

Egyetlen, amit dicsérnünk kell költeményeiben: népe, faja nagy szeretete, de ez még nem elég ahhoz, hogy valaki jó verseket írhasson. (Z. Gy.)

Berzsenyihez.

Száz éve mull, hogy megmerevült ke[zed

S pennád kifordult a kalamárisból. Hunyó lángod véglobbanásán Keszthelyen a Helikón megárvult.

Elkorcsosultak régi erényeink És Hunniának talpköve megrendült... Jövőt látó poétaszemmel Láttad a romba ledőlt hazádat.

Hiába voltál Mózese népednek Pusztába halt el ostorozó szavad, Nem hallgattunk Rád s így jutottunk Róma, Bizánc szomorú sorsára.

Ki még hitében megmaradott magyar Tenéked áldoz hódolatos szíve,

Száz évre és Niklára gondol:

Ünnepi hely minekünk a sírod.

Faludi Károly.

Az izr. hitközség 1935. éve.

—március 27.

A komáromi izr. hitközség április

19-én tartandó közgyűlésére kiadod jelentésében az elöljáróság vallásos érzülettől áthatott szavakkal emlékezik meg az egyház múlt évi eseményeiről s ennek kapcsán köszönettel adózik Neuhauser Bernátnénak értékes adományáért és kegyelettel emlékezik meg Löwinger Zsigmond, Freystadtl Oszkár és Elbert Ignác elhunytéról, akik éveken át buzgolbodtak a hitközség elöljáróságának és képviselőtestületének munkájában. Majd a választások eredményéről számol be a jelenté^, mely örömmel említi fel, hogy a hitközség elnökévé Krausz Arthur dr.-t, alelnökéül Raab Mihály dr.-t, pénztárosnak Király Károlyt és ellenőrnek Goldsclimid Vilmost választotta meg a hitközség választásra jogosult közönsége. A hittantanítást az elmúlt évben Waldmann Ernő dr. főrabbi, Kun Soma és Waldhauser Hugó tanítók végezték dicséretes eredménnyel. Elismeréssel emlékezik meg a jelentés a kultúrbizottság működéséről is, mely Raab Mihály dr., Telkes Mihály, Wald» hauser Hugó, Heimler László és Freystadtl László tagokból állott s amely igen eredményes munkásságot fejtett ki. Elismeréssel adózik a Zsidó Egyházi Énekkarnak és Krausz Mór karnagynak is, az istentiszteleteken való készséges közreműködéséért, s a kultúresték támogatásáért.

Az 1935. évi zárszámadások szerint a hitközségnek bevétele volt 355967 Ke 77 f., kiadása 322891 Ke 08 f,j pénztármaradványa pedig 33076 Ke 69 f.-t tett ki. A hitközség vagyona ingatlanokban, takarékbetétekben templomi berendezési tárgyak értékében 915922 Ke 11 f. A tisztikarnak a közgyűléssel lejár a mandátuma. A hitközség vezetősége az elnökökön* pénztároson és ellenőrön kívül Fried Jenő, Kellner Gyula, Kincs Izidor, Nádor Ernő, Singer Dezső dr., Stern Bernát és Zsombor Kornél előljárósági tagok, akik a képviselőtestület és a számvizsgálókkal együtt kormányozzák az izr. hitközséget.

A nagyközönség panaszkönyve.

Hová is vezet ez az út?

Az égjük csallóközi nagy malom soffőrjélől kaptuk ezt a megszívlelésreméltó levelet:

Én, mint az egyik malom soffőrje, már megszoktam azt, hogy Komáromban igen vigyáznom kell, valahányszor a pozsonyi kapu felől befutok a városba. Az úgynevezett jó uccákban is nagy bukkanok vannak s hogy ezeken a bukkanókon járván, az ember beleveri a fejét az autó tetőzetébe, az még a legkisebb károm lenne. De az már mégsem járja, hogy amikor mindenfelé porosak az utak, akkor még Komáromban sáros főutak legyenek, ebben a száraz időben! Az sem volna veszélyes, ha a sár az út egész felét elnyelné, de az a baj, hogy csak a felét nyeli el. Tessék elképzelni, hogy a Molnár ucdaj s a Fazekas ucca táján úgy féloldalra dőlt a teherkocsim a nagy sártengerben, hogy 90 mázsa áruszállítmányommal majdnem belefordultam a sárba. A Molnár

ucca 5. számú ház oldalát majdnem bedöntöttem. Kit terhelt volna a felelősség? Bizonnyal engem vettek volna elő s engem büntettek volna meg, — holott abban a nagy sárban művészet volt épségben elmenni így is. Megértem azt is, hogy a kövezetvám s az útadó nem éppen érré az uccára kell, de arra mégis telleni kell, hogy kiírják: TILOS AZ ÜT, — ha már járhatóvá nem lehet tenni. Arról az undorító pocsolyaszagról nem is beszélek, amit ott éreztem. Ki hallgatná meg panaszomat és sokak panaszát? Tisztelettel:

aláírás, soffőr.

Dela Lipinskaja előadóestje Komáromban.

Csütörtökön este tartotta Dela Lipinskája, a világhírű előadóművésznő estjét a Jókai Egyesület Kultúrházának hangversenytermében, telt ház, igen lelkes és hálás közönség előtt. Szlovenszkói kőrútjában Komáromba is ellátogatott a nagyszerű dizőz, hogy művészetének szépségében, sokoldalúságában gyönyörködtessen. Az érdekes megjelenésű, ragyogó tehetségű művésznő gazdag repertoárjából adott elő szép sanzonokat s nem is az énekhangja volt a fontos, hanem az előadóművészet finomsága, bája, kifejezőeszközeinek diszkrét tapintatossága, a poének pompás érvényre juttatása. Csupa élet, vidámság, finom humor Dela Lipinskája előadása: színésznő és énekesnő egyben, valami finom irónia vonul végig előadásán, finom fricska a genfi hatalmaknak, a Nagy Zeneszerzőnek, a Primadonnának s az egész világnak: aligalig huzza alá cgy-egv szavát, mondását, gesztusai, utalásai éppen csak jelzik azt, amiről szó van s ezzel mégis sokkal többet érzékeltet, mintha mindent megjátszana, a maga őszinte teljességében. Előadásának az a varázsa, hogy

mindenhez tud kellő illúziót kelteni

s a hallgatóságot a humor s a lelki élmény magasabb régiói felé kormányozza.

Egymaga kitölti az egész műsort s hogy ne váljék unalmassá: felöld a megfelelő jelmezeket, ruhákat, így is érvényre juttatja sanzonjainak báját, finom iróniáját, pikantériáját, vagy szentimentális vonásait.

Műsora főleg német, aztán orosz, francia és zsargon számokból állott: nem vált unalmassá, csupa élet s báj volt előadása. Nagyon sikerült volt három paródiája.

A közönség hosszasan és melegen ünnepelte a híres dizőzt s ráadásokat kért tőle.

Ritka vendégek a Kultúrpalotában.

Nagy örömmel láttuk, hogy művészesteknek van még közönsége Komáromban s időnkint ez a közönség pénzt is áldoz hangversenyre, nyilvános megjelenésre: de miért nem jön el máskor is? Szóvá kell tennünk végre azt, hogy valahányszor komáromi rendezések vannak a szezonban, akkor a közönség nagy része nem keresi fel azokat,

mintegy nem vesz tudomást arról, hogy a magyar kultúrélet vergődik Komáromban, közönség és pártfogás után esd: a közönség egy tehetős része elfordul minden egyéb kultúr megnyilvánulástól, ha az nem világmárka ... Nagyon örülne minden komáromi kuitúrest rendezősége, — legyen az akár irodalmi, színházi, dalosünnepély, vagy hasonló* — ha a csütörtökesti közönségnek csak a felét látná rendezésein. Nem vojna szabad cserbenhagyni ezeket a helyi rendezéseket sem: az összetartás és együvétartozás érzését fejlesszük ki egyszer már. Jól esett látni a szép s hálás közönséget csütörtökön ezen az estén s jólesne látni más alkalommal is. Dela Lipinskája, ez a ragyogó előadóművésznő az internacionális kultúra egyik megtestesítője. De mellette a nemzeti kultúra ápolása, a kisebbségi kultúra fejlesztésének ügye mindig sárbaessen?

A zongoraművész.

Lazarus mester játéka kitűnő volt önálló számokkal is szerepelt s három

Akar Ön is szép lenni?

Használjon Nádasdy-féle

S Gyöngyvirág

alvátor krémet,

mely mindenkit hozzásegít a szépséghez. A májfoltókat, szépiákét, pattanásokat és mindennemű arctisztátalanságokat nyomtalanul eltüntet, az arcot bársonyos simává és fiatalosan üdévé teszi. Vigyázzon a hamisításokra, csak eredeti csomagolást fogadjon el. — Egy tégely ára 8— Ki. Egyedüli készítője: £

Salvátor gyógyszertár Komárno.

előadott zongoradarabjával remekelt. Jól megválasztott, művészi hatású darabjainak játszása alatt, közönségünk, mint már máskor is annyiszor, vidáman zajgott, beszélgetett. Nem tartotta fontosnak, hogy egy komoly művész komoly, szép számát udvariasan hallgassa végig. A közönség Lipinskáját akarta hallani s közönyével, hangos zajával kifejezést adott annak a véleményének, hogy a zongoraszámot időkitöltésnek veszi s nem számítja, csak másodrangú produkciónak. Minél erőteljesebben játszott a művész, annál erőteljesebb volt a zaj. Vájjon milyen véleménye lehetett a zsongó-duruzsoló, figyelmetlen közönségről? Még sokat kell nevelődnünk... Az sem volt utolsó dolog, amikor az állóhelyek s hátsó sorok közönsége a csendes számok alatt lendületes rohammal s nagy harcizajjal elfoglalta a drágább székeket. Kultúrfegyelem mindenekelőtt!

Udvard, Szemere é> Kolta községekben nagyon meglazult a vagyonbiztonság.

A napokban a koltai szövetkezetben betörők jártak és onnét nagymennyiségű árut, bort, pálinkát és egyéb értéktárgyakat elvittek. A betörők — úgy látszik — féltek a felfedezéstől és a szemerei út mellett egyik bozótos helyen elrejtették a zsákokba rakott holmit.

Pár szemerei diák naponta bejár az érsekujvári iskolákba és ezek vették észre az elrejtett holmikat.

A diákok azonnal jelentést tettek a csendőrségnek, amely hamarosan megállapította, hogy a talált holmik a koltai szövetkezetből valók.

Ez nem az első nagyobb betörés Koltán, Szemerén és Udvardon, mert ott valóságos gangszter világ ütötte föl a fejét és igen gyakoriak a lopások, betörések úgy, hogy ott 20 tagból álló csendőri készültség keresi a banda tagjait.

Az a baj, hogy a lakosság nagyon fél a “banditáktól és nem meri elárulni a rejtekhelyeiket. Az egyik diákot, aki az ellopott holmikra rátalált a szemerei úton, a banda tagjai, amikor kerékpáron hazafelé igyekezett, meg akarták támadni, de a fiú idejekorán visszafordult és a csendőröknek jelentést tett a készülő támadásról. Le is tartóztattak néhányat, akik véres bosszút akartak állni a diákon, mert elárulta zsákmányuk rejtekhelyét. 'Szerdán délután azonban vakmerőén megszöktek a gyanúsítottak' az ógyallai járásbíróság fogházából^

belökték a cellába a fegyőrt és rázárták az ajtót. Nyomtalanul eltűntek.

Széleskörű nyomozást vezettek be kézrekerítésükre. A banda leleplezőjét

a kis gimnazistát detektív őrzi egy hét óta

s annak kíséretében jár Érsekújvárra gimnáziumba.