Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-03-28 / 26. szám

1936. március 28.

szeretet alapián polgártársaim segítségét. A város, mint szintén erkölcsi testület, ma olyan célokra van túlságosan igénybe véve, hogy nem bírja a maga erejéből egyedül felépíteni a várva-várt uszodát, strandot, melynek szükségességét és sürgősségét ma józanul tagadni nem lehet. A Danubia strandfürdő szövetkezetnek is a város egész lakossága szövegezésének kell lenni a nemes cél érdekében. Eddig mindig közösnek ismertük ezt a feladatot. A közös célok, feladatok pedig áldozatkészséget kívánnak még akkor is, ha azt én egész teljében ki nem is használhatom Ez a társadalom együttélésének, a szövetkezéseknek olyan elemi feltétele, mint az, hogy minden polgárnak kell polgári kötelességeket teljesíteni. Ma, mikor ott állunk, hogy ez a szövetkezet megalakul, mikor lelkesedést kell mutatnunk, mikor össze kell fognunk, felbukkannak a kifogások. Egyik oldalról erkölcsi kifogások. Ez pozitív ellenvetés, eMehet tehát könnyen intézni. A szövetkezetnek mindig kell elsősorban, hogy erkölcsi alapja legyen, az üzleti cél másodrendű. Ez sine qua non-ja a szövetkezésnek. De üzleti szempontból sem mellőzhetők az erkölcsi szempontok. A közegészségügyet, a nemes sportot nem lehet erkölcsi fel'ételek nélkül szolgálni, már pedig e célból alakul a Danubia strandfürdő szövetkezet. Meg kell még jegyeznünk, hogy a nyilvános erkölcstelenség Ízléstelenség is, ezt Komárom jóizlésü polgársága nem is tűrné el. Az erkölcstelenségnek inkább bujkáló jellege van s ha nyilvánosságra jön, közfelháborodást kelt. Mindenütt előfordulhatnak kilengések, de minden közerkölcsiségbe ütköző kilengést egy közintézménynek, mint amilyen a Danubia szövetkezet lesz, meg kell s meg is tud akadályozni.

De sokkal kíméletlenebb támadások azok, amelyeket Komárom városában az u n. hivatásos pesszimisták indítanak. Komáromban ez jól ismert jelenség. Minden előre való haladásnak a kerékkötői a veszedelmes gáncsvetők. Sajnos éppen s mindig azokból a körökből kerülnek ki ezek, amelynek tagjainak lenne elsősorban kötelességük a város fejlesztésében vezető szerepet játszani. Nekik kellene a haladás útjába került akadályokat elhárítani. Nem a kis emberek között kell ezeket keresni s nem lehet itt nemzetiségi korlátozások szerint külömbséget tenni

De nincsenek csodák.

II.

Neve: Henningstein Vilmos báró. magyar indigéna, de mindössze csak annyira magyar, hogy a határőrvidék elé eső roppant birtokaiból van évi kétszázezer forint jövedelme. Korahe'venkét év. Tíz év óla a trappista barátok szerzetesi életét éli. Szó sincs kurlandi hercegnőkről és dán királyi szerelőről. A könnyű nyári lovaglóöltönyök alatt finom állati prémek óvják kiúszott testét a hidegtől és a széltől. Minden foga hamis; minden haja szálát úgy varrták bele a fej bőrébe, a foíaszakálla fested; derekát valamiféle kemény és merev bőrfűző szorítja össze. Arca és mosolya festéktől és email lói merev. A legör egebb hetvenkét éves ember a világon. Egész élele a haláltól való félelemben telt el. Hatvan éves volt, amikor először vette észre, hogy az öregséggel való küzdelemben csak látszatra lehet ideigóráig győzelmet aratni, a test naprólnapra gyengül és napról-napra kevésbé engedelmeskedik a léleknek. Hogy hiába minden, a világot meg lehet csalni, de a természet rendjét nem. A csontokat átjárja valami őszi nyirkos hideg; a bőr megráncosodik; az izmok elpelylnidnek, a has felpufíad, a csípő körül zsírpárna rakodik le; a nyak ellenben lesoványodik és ráncos bőr fityeg az áll alatt és az ádámcsutka körül. Az emberi test eléktelenedik.

Az ember tehát rálép a lejtőre, amely a halál felé vezet.

A báró, aki hatvan évig nem gondolt a halálra, belátta, hogy meg kell vele barátkoznia. Ettől fogva kétféle fegyverrel hadakozott ellene. Az egyik fegyver megvédte őt a halál lehelletétől arra a másfél órára, ameddig az emberek szeme előtt forgolódott. Ez a hetyke másfél óra szinte párbajra hívta ki a rettegett ellenfelet, a félelmetes kaszást, minden halandó em-»KOMAKOMI LAPOK«

d. oldal.

TU

Báty. (hksc&úsoétc tcuuksa:

l Vitellot tégy a húsvéti kalácsba!

Akkor biztos lehetsz benne, hogy jól fog sikerülni és pompás íze lesz. Ne gondold, hogy Vitello közönséges margarin. Csak szorgosan kiválogatott, friss tejjel kevert nyersanyagokat dolgoznak föl tapasztalt szakemberek kifogástalanul higiénikus módon jó Vitellová.

DELIKATESSE^

í,/

közöttük. Sok esetben maguk is vállalkozók, s tudják, nagyon jól pedig, hogy a vállalkozás optimizmus nélkül, alkotás, b’zaiom s kitartás nélkül nincs. S mégis ott, ahol tudnak, lyukat fúrnak az egyenes útra készülő hajóba. Azzal kezdik, hogy ők nem áldoznak egy fillért sem. Nem azért, mert nem bíznak, de mert nincs meg bennük az egymást támogatására kész, s az emberi társadalmat összetartó közösség érzete. Nem tudnak áldozni közös célért, embertársaiknak is javára, mert túlságosan szeretik önmagukat. Ezek a láthatatlan, elérhetetlen nagy ellenségei minden jóra való törekvésnek.

Szomorú lenne, s szinte leverően szomorú, ha Komárom város lakosságának akarata, ereje letörne, eltompulna e mindenképpen indokolhatatlan és önző pesszimizmus által. Komáromnak meg kel! mutatnia, hogy él, hogy nem akar elmaradni. Komárom közönségének bizonyságot kell tennie mások és önmaga lelkiismerete előtt, hogy a fejlődés útjára akar lépni és tanúságot kell tennie arról, még pedig áldozatos lélekkel, hogy érzi a felelősséget, amelylyel a város minden lakosságának, s különösen a fiatalságnak életéért, egészségéért tartozik. S ha ezt érzi, túl a puszta lelkesedésen, akkor a pesszimizmusnak el kell tűnni végre. Akarásnak, erőnek, hitnek, bizalomnak kell a maradiság helyét felváltania s ezek lesznek azok a lelki és társadalmi erők,

melyek a mai Komáromot kábultságáből, fáradtságából kiemelik. Ezek az erők hoznak majd uj vérkeringést városunkba, amelyre már nagyon is nagy szükség van.

Jelentse ennek az uj igazán épitő szellemnek kezdetét a Danubia strandfürdő szövetkezet megvalósítása. S jól kezdi ezzel a város közönsége a városfejlesztési munkáját, mert gondoskodik arról, hogy ebben a városban az ép lélek ép testben lakozzék.

A Danubia uszoda és strandfürdő szövetkezet alakuló közgyűlését március 31-én, kedden este 6 órakor tartja a Városháza nagy tanácstermében.

Tavaszi^fö^ki^llífö^

A volt BODEGA helyiségében Masaryk u. 22. f. é. III. 29-től f. é. IV. 6-ig bemutatásra kerülnek HERZOGné legújabb szenzációs modelljei. Ezt a kiállítást minden hölgynek látni kell! — A megtekintés díjtalan. Vételkényszer nélkül. — Nyitva naponkint 9—12-ig és 3—6-ig.

A divathölgy tudja már,

hogy az eleganciához mi kell, Hogy minden fess hölgy fűzőt HERZOGnétól visel!

93

Néhány eheti filmről

emlékezzünk meg, amelyet a múlt napokban láttunk. Úgy kerülközött, hogy az utóbbi napokban valóban sok jó film jött össze Komáromban s ebhez képest meglehetős sok volt a látogatója is a mozinak. Jó film: jó közönséget hoz. De hogy rögtön különvéleménnyel kezdjük: minden ellenkező vélemény meghallgatása után is: a Viva Villa című mexikói rémfilm nem nyerte meg túlságosan tetszésünket: a film akasztott emberekkel kezdődött s tömegmészárlással végződött. Akármennyire is volt nagyszerű szereplő Sancho Villa megszemélyesítője, hálistennek, távol áll tőlünk a mexikói rémtörténet ebben a vonatkozásban s a sok lövöldözés, forradalom, vágtál ás alig ellensúlyozódott a szép s jó rendezéssel. Annál finomabb volt azonban a Wilde darabjából alkotott »Eszményi férj«: csupa finomság, szépség, öröm volt ez a film s noha egyszerű társadalmi kérdést bonyolított s noha nem tudta visszaadni Wilde szellemes párbeszédeit, azokat a villanó gondolatokat, amelyekkel oly gazdagok Wilde írásai: mégis feszülten figyeltünk a mozivászonra, egy pillanatot sem mulasztottunk a nézésben, olyan költői, finom, gondos volt a rendezés és oly emelkedett a játék. Igazi angolos film, meg tudta mutatni maradék nélkül a felső tízezer életét. — Másik remekül rendezett s remekül játszott darab volt a »Harcrakészen«: Claude Farrére-nek a darabja. Kis események vetültek benne a nagy történések horizontjára, a páncélosok súlyos küzdelmeiben, kinn, a tengeren, nem veszett el a két ember belső, egyéni küzdelme sem s a kettőt nagyszerű párhuzamba állította a rendező. Annabella remek volt, a jelenetek, a felvételek izgalmasak, — anélkül, hogy ponyvába keveredtek volna a rendezők: nagyszerű film volt, sajnálhatja, aki nem látta, mert valóban élménnyel gazdagodott volna. — Giglit is hallottuk a filmen, írtak neki egy megfelelő, szentimentális ízű darabot s Gigli szorgalmasan is dolgozott, énekelt, j ölt-ment, kissé passzív szerepében. »Vitette ni agát« — mondhatnánk s szerettük volna, ha vetélytársa kevésbbé szimpatikus lett volna, de, sajna, ha nők

bér iszonyú hóhérját. Ki tudja, talán őt is meg lehet téveszteni, mint az elevenen nyüzsgő, láncoló, szerelmeskedő. tivornyázó Bécset, a kongreszszus mámoros és ledér csőcselékét, a Frátert, a Grábent és a Herrengassét! Ki tudja?

Naponta kél órán keresztül ő maga is azt hitte, hogy Lalán igen... Talán a halált is meg lehet csalni, meg lehel felemlíteni s el lehet kergetni.

Este azonban mindig rájött arra. hogy ez lehetetlen. A halál nem fél. A halál erősebb, mint az élet. A halál nagyobb hatalom mindennél. Vele nem lehel harcolni, ői nem lehet rászedni, neki meg leéli hódolni és legjobb esetben egy kis halasztást lehet tőle kérni térdencsúszva, őszinte alázattal. Alkudozni, — azt talán vele is lehet...

Vagy azt sem?

Akkor nincs más hátra, mint hozzá kell szokni, meg kell vele barátkozni, szövetséget kell vele kötni, pajtáskodni kell vele, be kell fogadni a házba, mint valami trón utódot, várományost, örököst, hízelegni kell neki, el kell venni feleségül, vagy gyermekévé kell fogadnia, házisipkát keli a fejébe nyomni, odaültetni az asztalhoz, meg kell tanítani pipázni, ebéd után együtt kell vele szundítani, meg kell fosztani minden borzalmától és rettenetességétől. A báró ettől fogva két életet élt. Egyikei embertársainak, a másikat pedig öreg barátjának, a Nagy-Kaszásnak, Halál Őfelségének. Lassankint ez lelt egyetlen barátja, bizalmasa és élettársa. Beszállásolta ől a Kärntnerstrassei palotájába. Lakosztályt rendezett be neki. Különösen nagy pompával szerelte fel a hálószobáját. Ezen a szobán egyetlen ablak sem volt, a falakat nehéz fekete kárpit borította, ezüst rojtokkal és az egyik fal közepén óriási ezüst kereszttel. A kereszt alatt roppant ravatal. Ezüstből vert roppant koporsó, benne puha finom

pillével töltött derékaljak és párnák. A koporsó olyan széles volt, mint egy ágy, kényelmes és ruganyos s a födele mellette állott hollandi csipkéből készült szemfödővei, kívül arany szögekből kiverve a névés az, hogy: Nyugodjék békében. A koporsó előtt imazsámoly, az imazsámolyon a báró rendjelei. Feszület, imakönyv, szenteltvíztartó, tömjénfüstölő és locsoló. A koporsó körül óriási kandaláberok karvast agságnyi viaszgyertyákkal. A menynyezetről kis örök mécses lógott vörös lángocskával. Az örök világosság fénveskedjék neki. A padozat ugyancsak fekete posztóval behúzva.

Szemben az ajtóval kél márvány obcliszk jobbról és balról a ravatal mellett. A szoba egy sarkában kis mauzóleum; ebben tartotta a báró a maga halotti ruháit, amelyeket végrendelete szerint kihűlt testére aggatnak majd ama rettenetes napon.

Tíz esztendő óta minden éjszaka itt aludt a báró. Inasai és komornyikjai, iurdősci és borbélyai, a halottas emberek díszruhájába öltözve emelték őt a magas koporsó-ágyba, becsavargatták fehér gyolcsokba, meglóbálták a tömjénfüstölőt, meghintették szenteltvízzel és úgy hagyták magára, hogy kipihenje a napi másfél órai fiatalság fáradalmait. Ezek voltak a báró hétköznapjai. Vasárnaponkint házicselédsége körülállta az ágyat és szívszaggató, halk és mélabús énekszóval elénekelte a circumdederunt fenséges dallamait. Ugyanezen a napon a koporsó fejéhez odaállították az öreg Kaszást: a bécsi klinikáról vásárolt pompás csont vázpreparátumot.

A báró foga vacogott a félelemtől. Sokszor kiugrott a koporsóból, térdre vetette magát a csontváz előtt és jajgatva, iivöltve, zokogva könvörgöll irgalom éri. Aztán megsímogiita. homlokon csókolta, becézgette és megölelgette. összeveszett és kibékült veie. Néha szörnyű perpatvar hallattszott ki a ravatal-szobából. A báró ocsmányul káromkodott és ököllel a csontváz arcálja vágóit. Ilyenkor a liázicselédség s; é szaladt és keresztet hányva magára imádkozott a báró lelki üdvösségéért.

Máskor hetekig a legnagyobb barátságban éltek ők ketten: a Kaszás és a báró. Ilyenkor a báró csupa derű volt, pajkosan bizalmaskodott a halállal, triviális anekdotákat mesélt el neki, hálósipkáját a fejébe nyomta és a saját csibukját dugta a szájába. Felváltva pöfékeltek. Ilyenkor mintha a csontváz arca is kedélyesen vigyorgott volna.

A báró már remélte, hogy ezen a módon meg tudja szelídíteni, halalmába tudja keríteni, bizalmas pajtásává sikerül magához édesgetni s kíméletre bírnia a mindenható kényural. Ezeken az éjszakákon pompásan aludt, aludt a koporsóban, ott költötte el reggelijét, ott szívta ki első pipáját és ott olvasta el a kongresszus pikáns szerelmi titkairól szóló röpiratokat. Kezdett maga is hinni a saját halhatatlanságában. Olyan jó lábon állott már a Halál őexellenciájával, hogy' nem is tételezett fel róla gaz árulást és becstelenséget. Nem. Legjobb cimboráját csak nem fogja nyakoncsípui és átlódítani a másvilágra!

Csalódott. A cimbora hitvány gazfickónak bizonyult. A bárót egy reggel halva találták a koporsójában, de arcán nyoma sem volt a halál borzalmainak. Ott feküdt, mint máskor is, szelíden a mennyezet felé meredt tekintettel, összekulcsolt kézzel a fekete szobában s a vörös ámpolnából egy keskeny fénycsík ferdén az arcára esett. Pajtása, a halál, körülbelül éjféltájban lopta ki merev, kiaszott, saiga múmia testéből a lelket. Még szép •öle, hogy nem kínozta meg! Ennyi haszna mindenesetre volt e gálád úrral való barátkozásból...