Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-03-28 / 26. szám

2. oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1936. március 28 az államvédelmi törvény tervezetét. Szent-Ivány József képviselő mentel­mi ügyét tárgyalta a képviselőházi amely Jaross Andor javaslatára az ügyet visszautalta a mentelmi bizott­sághoz, amely így újra foglalkozni fog ezzel az üggyel. A képviselőház ezután április 21-éig elnapolta magát. Novella a köztársaság védelméről szóló törvény súlyos módosításáról A kormány a képviselőház csütör­töki ülésén benyújtotta az államvéde­lemről szóló és a köztársaság védel­méről szóló törvény újabb novellater­vezetét. Ez' utóbbi törvény megszigorí­tása főleg abban áll, hogy a katonai árulás bűntettéért a jövőben halál­büntetéssel sújthatják a vádlottat. A törvény a bűnvádi eljárást illetően néhány egészen új előírást tartalmaz. A törvényjavaslat előírja, hogy az egyik szavazó bíró helyett egy, a jog­ban járatos katonai személy vesz részt, mint ülnök a tárgyaláson. Ezeket a személyeket mindig a nemzetvédelmi minisztérium jelöli ki egy évi határ­időre. A szamzásnál a bíróság katona­tagja adja le először szavazatát. A jövőben a kémkedési bünperekben résztvevő védőügyvédeket külön listá­ban fogják nyilvántartani és esküt kell tenniök, hogy a tárgyalásokon el hangzottakat nem mondják el avatat­lanoknak. A védőknek eddig jogukban volt bizalmi embereket megnevezni a zárt tárgyaláson való részvételre, a jövőben az ügyésznek joga lesz a védő­ügyvéd által megnevezett bizalmi sze­mély ellen kifogást emelhetni. A törvény legfőbb módosítása az, hogy külön államvédelmi tanács fog alakulni, amelynek elnöke mindig a miniszterelnök és tagjait a köztársa­sági elnök nevezi ki. Az államvédelmi törvénynek másik újítása az lesz, hogy a határmenli vidéken a jövőben min­den építkezést külön engedélyhez fog­nak kölni s a katonai hatóságok az engedély megadását külön feltételek­hez köthetik. A törvény értelmében az A halhatatlan ember. Irta Surányi Miklós. I. Sándor cárt, Catalanit, Metternichet és Johann Strausst együttvéve nem is­merték annyian, mint a szép magyar bárót, aki a Kártnerstrasse 943. számú házában lakott és a maga csodálatos különcségében, felülmúlhatatlan és gő­gös elhagyatottságában, felhők fölött trónoló megközelíthetetlenségében mé­gis valósággal közkincse volt a bécsi népnek. Azt kevesen mondhatták el magukról, hogy valaha az életben szót váltottak a szép magyar báróval; de ismerni mindenki ismerte; a leg­kisebb pékinas vagy a legöregebb gyü­mölcsárus kofa nemcsak a Kártner­­strasseból, hanem Bécs akármelyik külvárosából. Ismerte a bécsi kon­gresszus minden fejedelmi és diplomá­ciai szereplője. Ismerték az orosz her­cegnők, akik a Napóleon által dara­bokra szaggatott öreg Európát illatos fehér asszonyi kezekkel összerakosgat­ták és selyemfinom asszonyi hajszá­lakkal egybekötözték. Ismerték a mo­sónők, akik roppant puttonyokkal a hátukon bejárták a Hohemarkt, a Burg, a Graben és a Josefsplatz kes­keny és csöndes mellékuccáit s be-be­­kukkantottak a legénylakásokba. Is­merte őt a Burgtheater, az Operaház, az Elyseum és a Práter minden sze­gény és gazdag naplopója; a császá­ri udvarban ép oly sokat beszéltek róla, mint a hitzingi vagy a land­­strassei kiskocsmákban és az Augar­ten cukrászdáiban. Amerre megjelent, megálltak az emberek és hátrafor­dulva követték tekintetükkel, amíg ti­tokzatos alakja el nem tűnt a tekinte­tük elől; az ablakok kinyíltak; ki­váncsi fejek jelentek meg, amelyekről nem lehet tudni, hogy hercegnő fejese vagy a szobalányáé. Esterházy állam a határmenti sávban kisajátít­hat ingatlanokat. Külföldiek csak a katonai hatóságok beleegyezésével tar­tózkodhatnak a határsávon. A politikai pártok föloszlatásáról szóló törvényjavaslat. A képviselőház alkotmányjogi bi­zottsága folytatta a pártfeloszlatási törvény javaslatának vitáját. Az elő­adó ismertette a kormányjavaslat kap­csán felmerült jogi természetű aggá­lyokat. Ugyanis a december 31-én ha­tályát vesztett törvény hatályát tulaj­donképen nem lehet meghosszabbítani, ezért q pártfötöszlatási törvény hatá­lyát nem meghosszabbítással, hanem fölújílással élesztik föl. A törvény ez év végéig lesz érvényben. A törvény értelmében kiadott tilalmak 1937. ja­nuár 1-én hatályukat vesztik. A tör­vény kihirdetése napján lép hatályba s azt a kormány valamennyi tagja hajtja végre. A pártok működésének beszüntetésére vonatkozó meghatalma­zást nem újítják meg. A törvényjavas­lathoz többen hozzászóltak s különösen a szudétanémet párt szónokai bírál­ták a javaslatot. Az alkotmányjogi bi­zottság véglegesen megállapította a ja­vaslat 1. és 2. §-ának szövegét, ame­lyet azután a bizottság tagjai elfogad­tak. i : 1 | Dérer Iván dr. a szlovák néppárt követelései ellen. A szociáldemokrata tanítók és taná­rok pozsonyi gyűlésén jelen volt Dérer Iván dr. igazságügyminiszter, aki hosz­­szabb beszédet mondott. Beszédében kitért a Hlinkapártnak a kormányba való belépésére is. Hangsúlyozta, hogy a szociáldemokrata pártnak nincse­nek elvi okai a szlovák néppárttal való együttműködés elutasítására, noha ez­által a koalícióban a jobboldali össze­tevő megerősödnék. Ami a szlovák néppártnak követeléseit illeti, az első követelése a szlovenszkói minisztéri­um megszervezése. Ez alapvetően el­hibázott gondolat. Ha a meglevő mi­nisztériumoktól elvennék a szlovenszkói Miklósné hercegnét épen úgy bámu­latba ejtette, mint a kis csaposleányt, aki a Mozarthaus fölszintjén az új bort mérte. De még a nevét sem tud­ta volna senki megmondani. A legöregebb emberek is ismerték és ismerték a csecsemők is. Talán is­merte már Mária Terézia is, talán je­len volt a török háborúkban és ott harcolt a hős Sobiesky lengyel király oldala mellett, mikor a törököt el­űzték Bécs falai alól. A XVIII-ik szá­zadban talán már éppen olyan neve­zetessége volt Becsnek, mint most. Le­het, hogy I. Ferdinánd alatt már zász­lósúr volt; némelyek azt mondták, hogy olyan öreg, mint a Stephans­kirche tornya. Mintha öröktől fogva ott élne Bécs falai között, anélkül,, hogy valaki igazán a közelébe jutha­tott volna. Mindent összevéve legen­dás alakja tele volt titokkal, de ő volt a szép magyar báró, a halhatatlan ember, az öröktől fogva is örökké fia­tal dandy, a Práter és az Augarten hőse, a merev derekú, szélesvállú, tü­zes szemű hetyke és büszke lovag, a rettenthetetlen, a törhetetlen, az el­pusztíthatatlan. A bécsi kongresszus egyik legizgatóbb látványossága. A legutolsó divat szerint öltözködött, de mintha Bécsben örök tavaszi lehel­let Jangyosította volna a levegőt, a szép magyar báró divatos eleganciája min­dig könnyű, szellős, nyári ruhadara­bokban kápráztatta el a Prater közön­ségét. Vakítóan fehér és szűk nadrágja valamiféle kínai selyemszövetből ké­szült ; mellényt nem hordott, csak pu­ha selyeminget és indiai kasmirsálból készült nyakkendőt; frakkja fekete könnyű szövet; az angol posztószövés remeke; a legkönnyebb, legnyáriasabb és leglengébb kelme, amelyet valaha valamely szabó találékonysága ki­agyalt. Gomblyukában friss virág, jobb szemén csillogó monokli, kezében aranygombos lovaglópálca, keskeny fi­ügyeket s azokat új minisztériumhoz utalnák, úgy tulajdonképen új kor­mányról volna szó. Nem arra kell tö­rekedni, hanem arra, hogy a központi minisztériumokban megfelelő végzett­ségű szlovák szakerők helyezkedjenek el, akik szakértelemben versenyképe­sek volnának, cseh kollégáikkal. Az országos hivatal és az országos képvi­selőtestület hatáskörének kiterjesztése a vég kezdete volna. A jogegység meg­teremtésére kell törekednünk s nem szabad növelnünk a jogi különbözősé­geket. Koalicióspártok kedélyeskedése egymással. A cseh néppárti Ludová Politika egyik számában a szociáldemokrata párt címére ezt írta: »A vasutügyi mi­­(-mmmmammHmmammmmmmmmmBmmm Komárom város közvéleménye a strandfürdő, illetve egy kellő biztonsá­got nyújtó uszoda létesítését már évek óta sürgette. A Komáromi Lapok szám­talan esetben közölt cikket erről az örökké visszatérő témáról, különösen akkor, amikor a Duna és a Vág em­beri áldozatokat szedett. Követelték az iskolák, szülök is a rendes uszoda fel­állítását, a rendszeres uszástanitást. Követelte és most már hangsúlyozottan követeli Komárom város presztízse is. A mindinkább fejlődő sport, az egész­ségügy fejlődése kényszeritette a váro­sokat, hogy ezen a téren is megfelel­jenek lakosságuk igényeinek. Komá­romnál sokkal kisebb városok messze megelőzték ebben a tekintetben váro­sunkat. Ha átnézünk Magyarországra, itt a tőszomszédságban a magyarországi Komárom város igen szép strandfürdőt létesített sportcélokra is megfelelő úszó­medencével, s mint tudjuk, ennek ösz­­szes költsége nem volt több, mint 32.000 pengő, a mi pénzünk szerint tehát 150—160.000 korona, s mely összeget a város s az egészségére vi­gyázó, s a legegészségesebb sportért ajongó közönség jóügyre fordított ál­nom lábán kesztyű bőr cipőcske, mint egy táncosnőnek, akinek tudvalévőén a legszebb és legkisebb lába volt Metter­nich kancellár idejében. Haja és oldal­szakálla hollófekete volt. Fogsora va­kító fehéren villogott piros ajkai mö­gül Remekül lovagolt. A zabolátlan temperamentum, a csapongó jókedv, amelyet arisztokratikus gőgje alá rej­tett, majd szétrobbantotta finom test­alkatát, akár csak a nemes angol vér a toporzékoló, nyughatatlan kancát, amelyet lovagolt. Tél volt. A kongresszus résztvevői szán- és korcsolyaversenyeket rendez­tek Bécs és Schönbrunn között; az uccákat félöles hó borította; Rasumov­­szky herceg orosz trapperjai didereg­tek a szokatlanul fagyos januárban; mint Sándor cár kilenc ragyogó orosz hercegnője mondta, valóságos kétbun­­dás moszkvai hideg volt abban az év­ben. A szép magyar báró pedig lenge fehér és fekete japán selyem, vagy in­diai kasmír, vagy Isten tudja miféle tropikus égöv alól való nyári lovagló­öltönyében, csillogó monoklijával és merev mosolyával fittyet hányt hó­nak és kétbundás hidegnek, télnek és öregségnek és mindennek, ami őt kí­vül iés belül eltöltötte, mert ha nem is volt egyidős a Stephanskirche tor­nyával, annyi kétségtelen, hogy het­ven éves már elmúlt, de úgy látszik, hadat üzent az öregségnek és a halál­nak és nagyúri gőgjében elhatározta, hogy örökké fiatal marad. Mindenki tudta, hogy nagyon gaz­dag; ennélfogva senkisem csodálkozott azon, hogy örökké fiatal és hogy a halállal való küzdelemben beláthatat­lan időkig megállja a sarat. Beszél­ték ugyan, hogy naponta csak egy vagy két órát mutatkozik nyilvános­ság clőLt, de erre a rövid időre tíz vagy tizenkét órát készül otthon, orvosok, fürdősök, borbélyok, javasasszonyok, kuruzslók és ráimádkozók egész töme­nisztérium az utóbbi időben számos pályafelvigyázói állást töltött be. »Szemre« kerestek ugyan szlovákokat, de csakis történelmi országbeli »vö­rösöket« neveztek ki. A szlovák hely­igénylőknek azt mondták, hogy adja­nak be újabb kérvényeket.« — Az ol­­mützi Nasinec c. lap pedig az iparos­­párt címére ezt a gyöngyszemet cí­mezi: »A politikai iparosok lapja azt állapítja meg, hogy a nemzeti szocia­lista képviselők szavazták meg a ga­bonamonopóliumot oly időben, ami­kor az iparospárt kíméletlen harcot vezetett a monopólium ellen. Csak­hogy mihelyt a választások elmúltak, az engesztelhetetlen harcosok becsúsz­tak a kormányba és a monopóliumra már nem is gondoltak.« (Polcdni List) dozatkészsége hozott össze. Győr, Esz­tergom, Szombathely, Szolnok városok már régen megépítették strandfürdőjü­ket. Ausztriában egészen kis városkák­ban évtizeddel ezelőtt létesítettek strand­fürdőket. Csehszlovákiában is majdnem minden nagyobb városban ugyancsak eleget tettek a nagyközönség ezirányu kívánságainak. Komáromban is min­denki követelte a rendes uszoda fel­állítását, s a város maga már évekkel ezelőtt közgyűlési határozatával döntött e kérdésben. Tudjuk, hogy az áldatlan városházi viszonyok akkor meghiúsí­tották a terv kivitelét. Mindezeket a nagy akarásokat végre egy — bátran nevezhetjük — sport­­kultur társaság formába akarja önteni s elhatározta, hogy Danubia Strandfürdő elnevezéssel a régi tervet realizálni fogja. Még pedig szövetkezeti alapon. Mi is az a szövetkezet? kérdi a szö­vetkezeti formával nem ismerős. Az állam, a város s minden nemes célra törekvő társulás szövetkezés. Az erők egyesítése. Mikor érzem, hogv magam kevés vagyok, s kell, hogy törekvéseim kivitelére, az erkölcsi értékű cél érde­kében igénybe vegyem a felebaráti gének segédletével. Naponta tizenkét órát hevert ágyában, aztán hat órát fe­küdt a műtőasztalon, amelyen az or­vosok, borbélyok és fürdősök prepa­rálták. Rettenetes küzdelem volt ez az öregséggel; de a bárónak nem volt semmi más dolga, és a küzdelem ez­­ideig még mindig győzelemmel vég­ződött. Amikor a világ szeme előtt mutatkozott, ruganyos, mozgékony, derűs, csillogó és életvágytól duzzadó ifjú dandy benyomását keltette a szem­lélőben, sőt a hangja is fiatalosan csengett. Szelleme, kedélye, fantáziája pedig egyenesen kamaszos, néha fri­vol és érzéki játékokban telhetetlen volt. Palotájában ki- és besurrantak a kongresszus legünnepeltebb és legdrá­gább kurtizánjai. Szerelmi ügyeiről le­gendák keringtek a Kärnlnerslrassc táján. A kongresszuson időző dán ki­rálynak volt egy nagyon szép, nagyon fiatal és nagyon alacsony sorból szár­mazó kis maitresse-e; azt elcsábította; azt mondják, hogy a három grácia, a három kurlandi hercegnő is megfor­dult titokzatos palotájában. A szép magyar báró nem cáfolta ezeket a híreszteléseket. Voltak azonban, akik azt állították, hogy a szerelmi kalandok legendái magából a bárói házból indulnak el Bécs szalonjaiba, fel egészen a császári udvar magasságáig. Hogy a mende­mondák a báró tudtával, sőt a báró parancsára készülnek és roppant ügyességei úgy terjesztetnek el, mint­ha a legsúlyosabb indiszkréció árán kerülne ki a báró környezetéből; rö­viden: hogy egyetlen szó sem igaz a báró kalandjaiból, hogy a báró aszkéta életet él, a báró valóságos múmia* amely naponta másfél órára emberi alakot ölt és elhiteti a világgal, hogy még él, sőt, hogy örökké fog élni. Ilyen volt a szép magyar báró élete kívülről, titokzatos, rejtelmes és csodá­latos a maga halhatatlan ifjúságában. A Danubia strandfürdő szövetkezet keddi közgyűlése elé. Komárom, — március 27.

Next

/
Thumbnails
Contents