Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-28 / 26. szám
L Lapunk mai száma a jövőheti teljesRádió-mUsort tartalmazza Otvenhetedik évfolyam. ________________26. szám.________________Nzombat, 1036. március 28, Előfizetési ér csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 8* Ké, félévre 40 K5, negyedévre 20 Ké. - Külföldön 120 Ké. Egyesszám ára 1 korona. Alapította: néhai TUBA JANOS. Felelős főszerkesztői GAAL GYULA dr. Szerkesztői BARANYAY JÓZSEF dr, Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és AIXINGER LÁSZLÓ dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Masaryk-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Egy helyben topogás. Komárom, március 27. (AL) Már négy hónapja tartja kezében a korniányszekér rúdját Hodzsa Milán miniszterelnök. Még emlékezetünkben vannak azok a beharangozások, amelyek kisérték kormányerőkké történt kinevezéséi. Abból, hogy ügyesen és diplomatikusan oldotta meg az elnökválasztás kérdését, sokan vérmes reményeket fűztek az új vezető pozícióban való működéséhez. Maga Hodzsa sem fukarkodott különböző nyilatkozatokkal és programmadásokkal, amivel kapcsolatban az a nézet kezdett kialakulni, hogy ő mint egy új kormányzati stílus embere, eltérően elődjei óvatos taktikázásától és bürokratikus nehézkességétől, friss lendülettel egymásután merészen fog neki vágni a megoldást kívánó problémáknak. Nem tagadható, hogy a külügyi kérdésekhez valóban nálunk meg nem szokott nyíltsággal és gyors tempóval nyúlt hozzá. Ezen a téren azonban mindezideig semmilyen pozitív eredménnyel nem dicsekedhetik, bár külföldi tanácskozásaival is nyomatékot akart adni nemzetközi akciójának. Ha talán Párisban szívesen hallgatták is meg és vették tudomásul újnak látszó nemzetközi koncepcióját, mely azonban lényegileg nem volt egyéb, mint egy régi francia tervnek felújítása, belgrádi sikeréről már nagyon megoszlók a vélemények. így nemrég egy cseh lap írja, hogy bár Hodzsa Bclgrádban járt és Jugoszláviát meg akarta nyerni dunai tervének, amelyben Németországnak csak mellékes szerepet szánt, nem sokkal azután a jugoszláv kormány a német Krupp ágyugyárnak adott koncessziót, hogy Boszniában a legnagyobb szén- és vasércbányák közelében 150 millió dináros beruházással acélárú-gyárat létesíthessen. Ez a legjobb bizonyítéka annak — állapítja meg ez a cseh lap —, hogy a dunamedcncei gazdasági berendezkedés Németország nélkül lehetetlen. Hodzsa pedig Ausztriát — legalább gazdaságilag — akarta szorosabban a kisantantlioz fűzni és csak ennek megtörténte után szerette volna az esetleg érdekelt nagyhatalmakat is megközelíteni. Németország Jugoszlávia révén elébevágott ennek a tervnek és a legutóbb Rómából érkező hírek szerint, Olaszország sem mond le a Duna-medencében semmilyen befolyásáról Prága vagy a kisantant javára. Sőt ellenkezőleg, a szorosabbá vált olasz-magyar-osztrák kapcsolat, amely újabb hatalmi csoportosulást alapoz meg, nyilvánvalóan elgáncsolja Hodzsának tervét. Végeredményben tehát 'Hodzsa külpolitikai koncepciója Berlinben és Rómában olyan POLITIKAI SZEMLE Komárom, március 27. Csehszlovákiának és Magyarországnak meg kell egymást érteniük — mondotta Szüllő Géza. Krofta dr. külügyminiszter expozéja fölött kedden folyt vita a képviselőház külügyi bizottságában. A külügyi vita első szónoka Szüllő Géza dr. képviselő volt, aki széles látókörről tanúskodó beszédben bírálta az új külügyminiszter expozéját. Beszélt az ismeretes francia álláspontról, amely mellé állott a külügyminiszter s megállapította a népszövetségről, hogy az csak eszköze annak, hogy az emberiség boldoguljon, de nem célja az emberiségnek. A népszövetség egész mai szerkezete nem a béke lényegét, hanem a formáját használja föl a mozgó élet megnyilvánulásaival szemben. A formalizmus megöl minden fejlődést, a formális jog ellentétben áll az életlel. Majd Hodzsa dunai politikájáról emlékezett meg, amely nem járt eredménnyel s áttért Krofta dr külügyminiszter eddigi politikai magatartására a magyarokkal szemben, akiknek európai hivatását igyekezett lecsökkenteni, diplomáciai szereplésében pedig annak az irányzatnak volt híve, mely a köztársaság sorsát nem a szomszédokkal való megértésre, hanem a szomszédok meggyengítésére építette fel. A külügyminiszter szerepe most különösen nehéz, mert nehéz valakinek külügyminiszternek lenni olyan előd után, amilyen Benes elnök volt. Áttérve Csehszlovákia és Magyarország közötti helyzetre, Szüllő dr. a következőlet mondotta: ellenhatást szült, amely most már teljesen kétségessé teszi tervembriójának kifejlődését. Mindenesetre rokonszenves volt Hodzsa külügyi koncepciójában az a tétel, hogy elsősorban a szomszédokkal kell a közeledést keresni. Ezt a tételt Krofta, aki a külügyminiszteri székben utóda lett, már ehnosódotlabban és halványabban említette meg, azóta senki meg nem erősítette és így közelfekvő, hogy Hodzsának ez a progranimpontja is lekerül a megvalósulás útjáról. Miután Hodzsa elég váratlanul otthagyta a külügyminiszteri széket, ezt azzal a kommentárral kisérték a kormánylapok, hogy most már behatóbban fog foglalkozni a belpolitika problémáival és erélyes kézzel oldja majd meg egyiket a másik után. Ebből eddig vajmi keveset láthatunk. Hallatszanak olyan hírek, hogy a prágai magas bürokrácia csendes, de hatékony szabotálással kiséri Hodzsának az eddigi stílusba be nem illő új embernek munkáját. Ha ennek nem is adunk hitelt, egyet megállapíthatunk, hogy a koalícióban már — Én mindig azt az álláspontot képviselem, hogy Magyarországnak és Csehszlovákiának mint két nembalkáni államnak gazdasági és politikai téren közös érdekeik vannak, tehát meg kell érteniük egymást, de nem úgy, hogy az az egyenlőség és az egyenjogúság nélkül történjék. Mindenesetre a jóviszony, helyreállításához elsősorban az is szükséges, hogy a csehszlovák külügyminiszter ne csak hirdesse az aláírt szerződések kötelező szentségét,^ de gyakorlatban is kövesse a szerződések teljesítését, mert innen akarom kijelenteni újból azt, hogy mindeddig a St. Germain en Lageban kötött kisebbségvédelmi szerződést velünk szemben nem tartják be sem kultúrális, sem gazdasági, sem politikai tekintetben. Itt most nem hozok fel részleteket, de ha kívánják, tudok azzal is szolgálni. Lord Robert Cecil beledobta a világba a kiáltást: soha többé háborút! Ezzel szemben az elnyomottak azt kiáltják, hogy ne legyen többé igazságtalanság! Ha a miniszter úrnak az lesz a politikája, hogy az igazságtalanságokat ki akarja küszöböltetni, ebben a tekintetben számíthat támogatásunkra, ha azonban olyan külpolitikát akar követni, mely a formalizmusban merül ki s elfogult lesz az itt élő nemzetiségek iránt, akkor a legellenzékibb álálláspontot fogjuk politikájával szemben elfoglalni. A képviselőház megkezete húsvéti szabadságát. A képviselőház csütörtökön ülést tartott, amelyen a kormány benyújtotta megszokottá váló tehetetlenség mintha megbénítaná Hodzsának lendületét is. Semmiképpen sem csökkent, sőt talán fokozódott a koalíción belül az ellentét a szocialista és polgári pártok között. Maga az agrárpárt, Hodzsának partja sem látszik mindenben teljesen egységesnek. A radikális cseh szárny, amely a decemberi elnökválasztáskor Neincc Bohumilt állította föl jelöltnek, még egyre duzzog és apró sakkhúzásokkal keseríti meg Hodzsának kormányelnöki gyönyörűségeit. így Hodzsa saját pártjában is inkább csak szlovenszkói agrár törvényhozóira táinaszkodhatik. A szlovák néppárttal a tárgyalások egyre húzódnak és mellékvágányokra látszanak kerülni. Pedig Szlovenszkóban egyes naivan bizakodó szlovák, sőt talán magyar és német körök is abban a hitben ringatóztak, hogy most, amikor a kormány élére szlovenszkói férfiú került, majd arany napokra virrad ez az elnyomorodott országrész. Az ilyen bizakodóknak eddig csak csalódásban van részük. A pénzügyek különös gondot okozhatnak egyébként is Hodzsának, másra nem is akarunk hivatkozni mint arra, hogy Trapl pénzügyminiszter váratlanul lemondott és mindezideig — legalább mikor ezek a sorok íródnak, — még nem akadt, aki vállalná az elárvult pénzügyminiszteri tárcát. Az életbevágó nagy kérdésekben, amilyennek tekintjük a gazdasági válság, a munkanélküliség megoldását, semmilyen újabb egészséges terv vagy gondolat nem vetődött fel. A különböző beruházási tervek csak részlegesen enyhíthetik egyes vidékek gazdasági nyomorúságát. Nem fog sokat lendíteni senkin az sem, ha, mint halljuk, törvénnyel rendezik a pártok közjogi helyzetét, vagy törvényesen szabályozzák a határmenti vidékek biztonságát. Az adóreformokról csak annyi hírlik, hogy újabb adóterhet készülnek az adófizetőkre hárítani és így Traplt túl fogja élni erre vonatkozólag kidolgozott törvényjavaslata, amelyet pedig maga a koalíció is alaposan akart módosítani. Nagy problémája a kormánynak a német kérdés is. Hosszú hasábokat szentelnek ennek állandóan a csehszlovák lapok, de ezekben éppúgy nem tud kialakulni egységes vélemény és megoldási módozat, mint magában a kormányban sem. Mindezek után bővebben nem is akarunk foglalkozni a mi különleges magyar kérdéseinkkel, amelyekben a helyzet teljesen változatlan. Csak a magunk erejére vagyunk utalva, ha ki akarjuk vívni azt, ami minket megillet, mert aligha csalódunk, ha azt állítjuk, hogy a kormánynak most sok ezer gondja közepette, pillanatnyilag legalább a Iegkevésbbé égető és fontos az, hogy velünk behatóbban foglalkozzék. Az események állandóan forronganak, mondhatni napról-napra új konstellációk alakulnak ki belső és külső vonatkozásban is, amelyeket a magyar összesség érdekében megfelelően kihasználni bizonyára elsőrendű feladata lesz a magyarság bevált vezetőinek. Nagyon megszokottá vált már annak megállapítása, hogy a prágai kormány Ausztriától mint terhes örökséget vette át a weiterwursteln politikáját is. Ne tehetünk róla, de úgy látjuk, hogy Hodzsa minden ellentétes szándék ellenére is ennek a politikának hálójába bonyolódott bele és kétséges, lesz-e annyi államférfim ügyessége, hogy valamilyen huszárvágással kimeneküljön belőle. Ha nem, akkor csak idő kérdése, mikor lesz kénytelen koncepciói föladásával miniszterelnöki székét éppúgy átengedni másnak, mint kénytelen volt ezt tenni a külügyminiszteri székkel. Egyelőre most ő sem tesz mást, mint tette több elődje, hogy megőrizze a stabilitásnak legalább a látszatát: egy helyben topog rendületlenül. T