Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-03-28 / 26. szám

L Lapunk mai száma a jövőheti teljesRádió-mUsort tartalmazza Otvenhetedik évfolyam. ________________26. szám.________________Nzombat, 1036. március 28, Előfizetési ér csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 8* Ké, félévre 40 K5, negyed­évre 20 Ké. - Külföldön 120 Ké. Egyesszám ára 1 korona. Alapította: néhai TUBA JANOS. Felelős főszerkesztői GAAL GYULA dr. Szerkesztői BARANYAY JÓZSEF dr, Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és AIXINGER LÁSZLÓ dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Masaryk-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Egy helyben topogás. Komárom, március 27. (AL) Már négy hónapja tartja ke­zében a korniányszekér rúdját Hod­­zsa Milán miniszterelnök. Még em­lékezetünkben vannak azok a beha­rangozások, amelyek kisérték kor­mányerőkké történt kinevezéséi. Ab­ból, hogy ügyesen és diplomatikusan oldotta meg az elnökválasztás kérdé­sét, sokan vérmes reményeket fűz­tek az új vezető pozícióban való mű­ködéséhez. Maga Hodzsa sem fukar­kodott különböző nyilatkozatokkal és programmadásokkal, amivel kapcso­latban az a nézet kezdett kialakulni, hogy ő mint egy új kormányzati stí­lus embere, eltérően elődjei óvatos taktikázásától és bürokratikus nehéz­kességétől, friss lendülettel egymás­után merészen fog neki vágni a meg­oldást kívánó problémáknak. Nem tagadható, hogy a külügyi kérdésekhez valóban nálunk meg nem szokott nyíltsággal és gyors tempóval nyúlt hozzá. Ezen a téren azonban mindezideig semmilyen pozitív ered­ménnyel nem dicsekedhetik, bár kül­földi tanácskozásaival is nyomatékot akart adni nemzetközi akciójának. Ha talán Párisban szívesen hallgatták is meg és vették tudomásul újnak látszó nemzetközi koncepcióját, mely azon­ban lényegileg nem volt egyéb, mint egy régi francia tervnek felújítása, belgrádi sikeréről már nagyon meg­­oszlók a vélemények. így nemrég egy cseh lap írja, hogy bár Hodzsa Bcl­­grádban járt és Jugoszláviát meg akarta nyerni dunai tervének, amely­ben Németországnak csak mellékes szerepet szánt, nem sokkal azután a jugoszláv kormány a német Krupp ágyugyárnak adott koncessziót, hogy Boszniában a legnagyobb szén- és vasércbányák közelében 150 millió di­náros beruházással acélárú-gyárat lé­tesíthessen. Ez a legjobb bizonyítéka annak — állapítja meg ez a cseh lap —, hogy a dunamedcncei gazda­sági berendezkedés Németország nél­kül lehetetlen. Hodzsa pedig Ausztriát — legalább gazdaságilag — akarta szorosabban a kisantantlioz fűzni és csak ennek megtörténte után szerette volna az esetleg érdekelt nagyhatalmakat is megközelíteni. Németország Jugoszlá­via révén elébevágott ennek a terv­nek és a legutóbb Rómából érkező hírek szerint, Olaszország sem mond le a Duna-medencében semmilyen be­folyásáról Prága vagy a kisantant ja­vára. Sőt ellenkezőleg, a szorosabbá vált olasz-magyar-osztrák kapcsolat, amely újabb hatalmi csoportosulást alapoz meg, nyilvánvalóan elgáncsol­ja Hodzsának tervét. Végeredmény­ben tehát 'Hodzsa külpolitikai kon­cepciója Berlinben és Rómában olyan POLITIKAI SZEMLE Komárom, március 27. Csehszlovákiának és Magyaror­szágnak meg kell egymást érte­niük — mondotta Szüllő Géza. Krofta dr. külügyminiszter expozéja fölött kedden folyt vita a képviselőház külügyi bizottságában. A külügyi vita első szónoka Szüllő Géza dr. képviselő volt, aki széles látókörről tanúskodó beszédben bírálta az új külügyminisz­ter expozéját. Beszélt az ismeretes francia álláspontról, amely mellé ál­lott a külügyminiszter s megállapí­totta a népszövetségről, hogy az csak eszköze annak, hogy az emberiség bol­doguljon, de nem célja az emberiség­nek. A népszövetség egész mai szer­kezete nem a béke lényegét, hanem a formáját használja föl a mozgó élet megnyilvánulásaival szemben. A for­malizmus megöl minden fejlődést, a formális jog ellentétben áll az életlel. Majd Hodzsa dunai politikájáról em­lékezett meg, amely nem járt ered­ménnyel s áttért Krofta dr külügy­miniszter eddigi politikai magatartá­sára a magyarokkal szemben, akiknek európai hivatását igyekezett lecsökken­teni, diplomáciai szereplésében pedig annak az irányzatnak volt híve, mely a köztársaság sorsát nem a szomszé­dokkal való megértésre, hanem a szom­szédok meggyengítésére építette fel. A külügyminiszter szerepe most külö­nösen nehéz, mert nehéz valakinek külügyminiszternek lenni olyan előd után, amilyen Benes elnök volt. Áttérve Csehszlovákia és Magyaror­szág közötti helyzetre, Szüllő dr. a következőlet mondotta: ellenhatást szült, amely most már tel­jesen kétségessé teszi tervembriójá­nak kifejlődését. Mindenesetre rokonszenves volt Hodzsa külügyi koncepciójában az a tétel, hogy elsősorban a szomszédok­kal kell a közeledést keresni. Ezt a tételt Krofta, aki a külügyminiszteri székben utóda lett, már ehnosódot­­labban és halványabban említette meg, azóta senki meg nem erősítette és így közelfekvő, hogy Hodzsának ez a progranimpontja is lekerül a megvalósulás útjáról. Miután Hodzsa elég váratlanul ott­hagyta a külügyminiszteri széket, ezt azzal a kommentárral kisérték a kor­­mánylapok, hogy most már behatób­ban fog foglalkozni a belpolitika problémáival és erélyes kézzel oldja majd meg egyiket a másik után. Eb­ből eddig vajmi keveset láthatunk. Hallatszanak olyan hírek, hogy a prá­gai magas bürokrácia csendes, de ha­tékony szabotálással kiséri Hodzsá­nak az eddigi stílusba be nem illő új embernek munkáját. Ha ennek nem is adunk hitelt, egyet megálla­píthatunk, hogy a koalícióban már — Én mindig azt az álláspontot kép­viselem, hogy Magyarországnak és Csehszlovákiának mint két nembal­káni államnak gazdasági és politikai téren közös érdekeik vannak, tehát meg kell érteniük egymást, de nem úgy, hogy az az egyenlőség és az egyen­jogúság nélkül történjék. Mindenesetre a jóviszony, helyreállításához elsősor­ban az is szükséges, hogy a csehszlo­vák külügyminiszter ne csak hirdesse az aláírt szerződések kötelező szent­ségét,^ de gyakorlatban is kövesse a szerződések teljesítését, mert innen akarom kijelenteni újból azt, hogy mindeddig a St. Germain en Lageban kötött kisebbségvédelmi szerződést ve­lünk szemben nem tartják be sem kul­­túrális, sem gazdasági, sem politikai tekintetben. Itt most nem hozok fel részleteket, de ha kívánják, tudok az­zal is szolgálni. Lord Robert Cecil beledobta a világba a kiáltást: soha többé háborút! Ezzel szemben az el­nyomottak azt kiáltják, hogy ne le­gyen többé igazságtalanság! Ha a mi­niszter úrnak az lesz a politikája, hogy az igazságtalanságokat ki akar­ja küszöböltetni, ebben a tekin­tetben számíthat támogatásunkra, ha azonban olyan külpolitikát akar kö­vetni, mely a formalizmusban merül ki s elfogult lesz az itt élő nemzeti­ségek iránt, akkor a legellenzékibb ál­­álláspontot fogjuk politikájával szem­ben elfoglalni. A képviselőház megkezete húsvéti szabadságát. A képviselőház csütörtökön ülést tar­tott, amelyen a kormány benyújtotta megszokottá váló tehetetlenség mint­ha megbénítaná Hodzsának lendüle­tét is. Semmiképpen sem csökkent, sőt talán fokozódott a koalíción belül az ellentét a szocialista és polgári pártok között. Maga az agrárpárt, Hodzsának partja sem látszik min­denben teljesen egységesnek. A radi­kális cseh szárny, amely a decem­beri elnökválasztáskor Neincc Bohu­­milt állította föl jelöltnek, még egy­re duzzog és apró sakkhúzásokkal keseríti meg Hodzsának kormány­elnöki gyönyörűségeit. így Hodzsa saját pártjában is inkább csak szlo­­venszkói agrár törvényhozóira tá­­inaszkodhatik. A szlovák néppárttal a tárgyalások egyre húzódnak és mellékvágányokra látszanak kerülni. Pedig Szlovenszkóban egyes naivan bizakodó szlovák, sőt talán magyar és német körök is abban a hitben ringatóztak, hogy most, amikor a kor­mány élére szlovenszkói férfiú került, majd arany napokra virrad ez az el­­nyomorodott országrész. Az ilyen bi­zakodóknak eddig csak csalódásban van részük. A pénzügyek különös gondot okozhatnak egyébként is Hod­zsának, másra nem is akarunk hi­vatkozni mint arra, hogy Trapl pénz­ügyminiszter váratlanul lemondott és mindezideig — legalább mikor ezek a sorok íródnak, — még nem akadt, aki vállalná az elárvult pénzügymi­niszteri tárcát. Az életbevágó nagy kérdésekben, amilyennek tekintjük a gazdasági vál­ság, a munkanélküliség megoldását, semmilyen újabb egészséges terv vagy gondolat nem vetődött fel. A külön­böző beruházási tervek csak részle­gesen enyhíthetik egyes vidékek gaz­dasági nyomorúságát. Nem fog sokat lendíteni senkin az sem, ha, mint halljuk, törvénnyel ren­dezik a pártok közjogi helyzetét, vagy törvényesen szabályozzák a határ­­menti vidékek biztonságát. Az adó­reformokról csak annyi hírlik, hogy újabb adóterhet készülnek az adófize­tőkre hárítani és így Traplt túl fogja élni erre vonatkozólag kidolgozott törvényjavaslata, amelyet pedig maga a koalíció is alaposan akart módosí­tani. Nagy problémája a kormánynak a német kérdés is. Hosszú hasábokat szentelnek ennek állandóan a cseh­szlovák lapok, de ezekben éppúgy nem tud kialakulni egységes véle­mény és megoldási módozat, mint magában a kormányban sem. Mind­ezek után bővebben nem is akarunk foglalkozni a mi különleges magyar kérdéseinkkel, amelyekben a helyzet teljesen változatlan. Csak a magunk erejére vagyunk utalva, ha ki akar­juk vívni azt, ami minket megillet, mert aligha csalódunk, ha azt állít­juk, hogy a kormánynak most sok ezer gondja közepette, pillanatnyilag legalább a Iegkevésbbé égető és fon­tos az, hogy velünk behatóbban fog­lalkozzék. Az események állandóan forronganak, mondhatni napról-nap­­ra új konstellációk alakulnak ki bel­ső és külső vonatkozásban is, ame­lyeket a magyar összesség érdekében megfelelően kihasználni bizonyára elsőrendű feladata lesz a magyarság bevált vezetőinek. Nagyon megszokottá vált már an­nak megállapítása, hogy a prágai kor­mány Ausztriától mint terhes öröksé­get vette át a weiterwursteln politiká­ját is. Ne tehetünk róla, de úgy lát­juk, hogy Hodzsa minden ellentétes szándék ellenére is ennek a politiká­nak hálójába bonyolódott bele és kétséges, lesz-e annyi államférfim ügyessége, hogy valamilyen huszárvá­gással kimeneküljön belőle. Ha nem, akkor csak idő kérdése, mikor lesz kénytelen koncepciói föladásával mi­niszterelnöki székét éppúgy átengedni másnak, mint kénytelen volt ezt tenni a külügyminiszteri székkel. Egyelőre most ő sem tesz mást, mint tette több elődje, hogy megőrizze a stabilitás­nak legalább a látszatát: egy hely­ben topog rendületlenül. T

Next

/
Thumbnails
Contents