Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-21 / 24. szám
2. oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1936 március 21. Szent-Ivány József felszólalása a földreform károsultjai érdekében. A ktépviselőháznak a nagybirtokok alkalmazottai muigdíjrendezóséről szóló j avaslat feletti vitában SZent-Ivány József nemzetgyűlési képviselő fejtette ki az egyesült magyar pártok álláspontját. Mély szociális érzéstől hevített beszédében rámutatott arra, hogy azok íiz emberek, akik a nagybirtokok alkalmazottai voltak, kivétel nélkül tagjai ennek a társadalmi osztálynak, amely a maga kötelességeit mindig híven teljesítette és ezeket a földreform legszomorúbb sorsra jutott átdozatai közé kell számítani. Feltétlenül és minden körülmények között igazságos tehát, hogy jövő egzisztenciájuk és nyugdíjuk érdekében tökéletes és végleges megoldást találjon a törvényhozás. Ez a törvényjavaslat — úgymond — ezt nem teszi, mert generális rendelkezéssel és bizonyos felületes fogalmazással 50 százalékos nyugdíjemelést állapít meg, de nem orvosolja azokat az igazságtalanságokat, amelyek a földreformtörvény végrehajtása során keletkeztek. Tudvalevő, hogy a földhivatal a hektárjárulékokból 200 milliót vett be, hogy a kolonizációs fond 4 milliárdot forgalmazott s hogy 28 millió korona felesleggel zárult a földhivatal számadásában a nyugdíjakra beszedett összeg. Ezeknek az alapoknak terhére teljes rendezés vihető keresztül. Végül a következőket mondotta Szent-Ivány: — A legnagyobb mértékben szükségesnek találom az e téren bekövetkezett igazságtalanságok teljes rendezését. Szükségesnek látom ezeknek a méltánytalanul áldozatul esett embereknek az emberies igazságból és a szociális érzésből folyó tökéletes támogatását és jogi igényeiknek teljes elismerését. Klubom a törvényjavaslatot meg fogja szavazni, de korántsem elégszik meg ezzel az elintézési móddal, hanem követeli a további teljes és végleges elintézést. Lemondott Trapl pénzügyminiszter. Trapl dr., pénzügyminiszter, akinek egészségi állapota következtében teljes nyugalomra van szüksége, kedden átnyújtotta lemondását, amit a köztársaság elnöke tudomásul vette és a pénzügyminisztérium vezetésével Uccai baleset. Irta: Terescsényi György. — Kérem, kérem, — hadarta a fiatalember, — tulajdonképen nem is én akartam. Egy hölgy szeszélyére történt, hogy itt vagyok. Különben is ártatlan és mulatságos az egész, nemde? A jósnő a páholy mélyén gubbaszkodott, mint valami tépett tollú, fekete madár. Szürke szeme pillanatra felvillant és aztán egykedvűen válaszolt: — Valami írást kérek erre a papírra. — Igen, kérem. Akármi lehet? — Jelmondat, vers, akármi. Ne ferdítse el az írását. A fiatalember átvette a ceruzát s maga elé révedt. Szeme a páholyfüggöny ezüstöltésein akadt meg. Három egymásba ölelkező alak volt, Ízléstelen, gyári dekoráció. Hirtelen papírra vetette ezt a sor: »Három istennő nagy Krétában...« Találékonysága ötletesnek tűnt fel, másrészt valami szégyenérzet és zavartság is járult hozzá. Hogy is van csak tovább ez a szamárság, ez a régi operettbetét? — Elég! — szól a sibilla. — Most írja alá. Odakany arí tóttá a nevét. A nő átvette a papirost és közel emelte szemeihez. — Rövidlátó... — nyugodott meg a páciens s ez a fogyatékosság kissé Franke dr. iskolaügyi minisztert bízta meg. A pénzügyi tárca végleges betöltése a legközelebbi időben fog megtörténni. Koalíciós lapok szerint már régóta foglalkozott a pénzügyminiszter a lemondás gondolatával, ami azonban csak most vált ismeretessé. Mint hivatalnok-miniszternek rendkívül nehéz volt a helyzete, sokszor kellett megvédenie pénzügyi javaslatait még a kormánjrpárlok ellen is. A feledi járásbiróság nyelvhasználatának Ugye. Jaross Andor magyar nemzeti pártj nemzegyűlési képviselő interpellációt nyújtott be az igazságügyminiszterhez a magyar kisebbség nyelvi jogainak a feledi járásbíróság területén való érvényesítése tárgyában. Dérer Iván dr. igazságügyminiszter most válaszolt az interpellációra. A miniszteri válasz lakonikus, de kivehető belőle, hogy az interpellációs panasz értelmében felülvizsgáltatta a feledi járásbíróságon dívó nyelvhasználati viszonyokat saz orvoslásról gondoskodott. A rövid válasz a következőképpen hangzik: A feledincei járásbíróság nyelvgyakorlatát megvizsgáltattam s a szükséges intézkedéseket megtettem. Keltezés és aláírás. Ennél rövidebb választ még egyetlen miniszter sem adott interpellációra. Reméljük, hogy az intézkedésnek rövidesen meg lesz a foganatja. A kárpátaljai magyar pártok szövetsége is kimondta az egységes párt megalakítását. A kárpátaljai magyar pártok szövetségének vezetősége Reregszászon ülést tartott, amelyen behatóan foglalkoztak a pártegységesítés kérdésével. Az Egry Ferenc elnöklete mellett lefolyt ülésen Korláth. Endre dr. nemzetgy. képviselő, a pártvezetőség ügyvezető elnöke ismertette az előzetes tárgyalásokat és javasolta, hogy a vezetőség mondja ki a jelenlegi pártszervezetek megszűnését és ugyanakkor alakítsa meg az új direktóriumot, amelybe mind a két párt egyenlő arányban elküldené delegátusait. A régi pártkerületek fenntartása az egységgel szemlén csak adminisztratív különállást jelent, de minden politikai, gazdasági és kulturális kérdésben változatlanul együtt kívánnak haladni p enyhítette furcsa szorongását. Nem telt el két perc és megszólalt a jósnő: — Ön még ebben az órában találkozni akar a menyasszonyával. — Igen... — döbbent meg a fiatalember. — Valahol vár magára. — A kioszkban. így beszéltük meg. — Ma nem szabad elmennie! — Miért? — Mert nagy veszedelem fenyegeti. — Engem? Miféle veszedelem? A fiatalember most már komolyan félni kezdett. Erőt kellett vennie magán, hogy a fogai össze ne koccanjanak. Hebegve sürgette a nőt: — Mondja hát! Micsoda? — Járműkatasztrófa. A fiatalember valami cinikus szellemességen gondolkodott, de nem jutott az eszébe semmi. Kényszeredetten elnevette magát. — Mindezt, ugy-e, nem mondja komolyan? A jósnő mereven ült, szemét egy pontra szegezte, mintha transzban volna. Hangja tompa volt, félelmetes. — Nagy forgalmú útkeresztezést látok. Hat irányban futnak a kocsik, rendőr áll a középen. Ön autóbuszon közeledik. Nehezen fúrja ki magát a kocsiból. Amint a járdára lép, meglökik és leesik a kalapja. Idegen férfi lába elé esik a kalap. Az idegen férfi felemeli és átadja önnek... — Hehe... Ezt megfigyelem majd, — vágott közbe a fiatalember, de szlovenszkói pártegységgel. A vezetést egyelőre tizenhattagú direktórium veszi át, melybe ideiglenesen a pártvezetőség helyezkedik el. A párfszövetkezet egyhangúan lelkes éljenzéssel mondotta ki az egyesült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt megalakulását. Azután megválasztották a direktórium tizenhat tagját. A íöldmívesképzésről. Hozzászólás a „Parasztfőiskola" kérdéshez. A közelmúltban olvastam a Komáromi Lapokban, hogy dr. Machnyik Andor állami gazdasági tanár egy »parasztfőiskola« létrehozásának gondolatát veti fel, ahol majd a földmiveléssel foglalkozó gazdák és fiaik gazdasági szakoktatásban részesülnének. Hogy ez a minden tiszteletet, becsülést és támogatást megérdemlő gondolat a mai közönyös világban megvalósítható lesz-e, azt még nem tudni, majd a jövő mutatja meg, az azonban egészen bizonyos, ahhoz semmiféle ellentmondás nem szegődhetik, hogy egy olyan iskolára, egy időszaki tanfolyamra, ahol a földmiveléssel, a gazdálkodással foglalkozó elemek legalább csak a legszükségesebb, a mindennapi fizikai munkájukhoz megkívánt elméleti és gyakorlati tudás birtokába jussanak, — föltétien szükség van. Az általános mezőgazdasági kultúra ugyan az egyéb tudományágakkal és a modern technika vívmányaival párhuzamosan haladt, s ma összehasonlíthatatlanul magasabb szinten áll, mint ezelőtt csak 30—35 évvel is, s hogy a nagyobb gazdaságok és uradalmak a fejlettebb szaktudomány mai kívánalmainak megfelelően sokkal jobban, belterjesebben dolgoznak, mint azelőtt: ez igen szép, jó és hasznos, de a kisgazda mindebből vajmi kevéssel lett okosabb, majdnem semmivel. Ugyanis, a gazdasági akadémiák és szakiskolák végzett növendékei uradalmak és középgazdaságok vezetői és kezelői lesznek, s a gazdaságukban végzett munkájukon kívül sem idejük, sem alkalmuk nincs ahhoz, hogy a kisgazdát oktassák. A gazda pedig, mivel máshonnét sem részesül semmiféle alaposabb szakokta-' tásban, tehát, amint az édesapjától és nagyapjától látta, nagyon kevés eltéréssel úgy csinálja ma is. félelme mindjobban erősödött. — Na és tovább? Tovább? — Ezután ön lelép a járdaszigetről. Az úttest síkos, mert esik az eső ... — Hohó, derült az ég! — kiált fel reménykedve és határozottan emlékszik, hogy szép száraz időben jött el hazulról és ennek alig másfél órája. A boszorkány rendületlenül beszél tovább: — Most esik és sikos a járda. Ön átfut az üres úttesten a túlsó járdaszigetre. Kettős villamoskocsi zárja el az útját... mentőautó robog el a háta mögött. Ön megfordul és ezalatt megindul a kettős kocsi... Megvárja, amíg a pótkocsi elhalad s lelép a sínek közé... És ekkor szemben, az oldaluccából... — Elég! — kiált közbe a fiatalember. A zavar és a félelem most hirtelen haragra változott át lelkében. — Hazugság és ostoba ijesztgetés, amiket itt összekarattyol! Kiáltására mozgolódás támad a helyiségben. Emberek ugrálnak fel, egy pincér odalép, csillapítja: — Az Istenért, ne csináljon botrányt! — és tuszkolja kifelé. — Majd ellátom én a maguk baját! Feljelentem az egész csaló társaságot! Félrelöki a csoportosulókat és kifelé siet. öntudata mélyén érzi, hogy felháborodása most piár komoly rémület, sietsége pedig menekülés. Végigszalad az előcsarnok szőnyegén. Egy portásféle meghajol előtte shir-Régi — és nemzetgazdasági szempontból is — nagy mulasztás ez s talán azért van, mert a földmíves munkája nincs törvényes képesítéshez kötve, vagy talán azért, mert az ő mezőgazdasági termelése, hizlalása és egyéb, a gazdálkodással kapcsolatos jövedelemfokozó munkája csak egyéni munka, — nem hinném. Tudjuk mindnyájan, hogy a parasztgazda jó, vagy rossz földjével összeforrva, bármely iparállamban is az állam erkölcsi és anyagi értékét fenntartó pilléreinek a fundamentuma, tehát megérdemli, hogy ahhoz a munkához, amelybe beleszületett, amelyhez az egész életét maradéktalanul adja, olyan szakképzettségre tehessen szert, amelynek segítségével az adójának, a szociális és egyéb terheinek megfizetése után, a vetőmag, szálas és abraktakarmány tartalékolása után, neki, a munkásnak, mint a becsülettel végzett munkáért járó bér, maradjon valami fölösleg. Ma, sajnos, a helyzet az, hogy a legtöbbnek a bevétele a kiadások fedezésére sem elegendő, így a gazdaság, ami eddig apáról-fiúra maradt és a jobb időkben nagyobb szakértelem híján is inkább gyarapodni szokott, fogyni, apadni kezd, amíg végre — számos esetben egészen elapad. A teoretikus fejtegetésnél többet ér, ha néhány gyakorlati példával mutatok erre. Olyan példákkal, amilyeneket magam láttam éveken keresztül. Kezdhetjük mindjárt a földmivelés alfájával: az istállótrágyával és annak kezelésével. Rendes, okszerű trágyatelep a legtöbb helyen nincs, s a trágya egyáltalán nincs kezelve sehogy, nap, szél, eső lépten-nvomon tönkre teszi, a trágyalé kénye-kedve szerint folydogál jobbra-balra, s mire a trágya a szántóra kerül, az értékes része részben elillant, részben pedig a trágyarakás környéke és az udvar földje itte el. De ennél még szomorúbb az a látvány, amikor a trágyát ősszel kihordja a földjére, kupacokba hányja a földön végig és ott hagyja. Ezután egynéhány őszi eső kimossa, kilúgozza, majd beborítja a hó, ami aztán a februári hóolvadáskor mégegyszer kilúgozza, s a még megmaradt részt pedig az erős tavaszi szél kifújja, kiszárítja. Ezután pedis a sürgősebb tavaszi vetések végeztével kimegy a gazda erre a földre, s az elemektől még vissza hagyott »trágyát« — ami már nem egyéb, mint egy kevés sárgás, piszkos szalma ,— szétteregeti, nyomban leszántja és beleveti szokás szerint a kukoricáját. Hogy a 25 szekér trágyából tavaszra csak 5—6 szekér értéktelen szemét maradt: erre nem gontelen az uccaforgatagban találja magát. — Hihetetlen... esik az eső ... Ezt hangosan, megrémülve mondja ki. A járókelők közül megfordul egy magas, felgyűrtgalléros férfi és mosolyogva válaszol: — Pocsék április. Valóban... A fiatalember feltátott szájjal, bambán áll. Kalapját kezében szorongatja, az eső szemébe csapkod. — Hogyan is mondta? Autóbusz? Azért is villamosra ülök. Bár legjobb volna egy taxi. Nem, nem, a taxi is automobil. A megállónál sokan várakoznak. Az esőfelleg mögül közeledik a kocsi. A fiatalember kétségbeesve kapaszkodik fel s egy kövér hölgyet oldalba taszít. — Utálatos, goromba fráter! — liheg a hölgy. De szerencsére asztmás és így nem tud a hangjával botrányt kelteni. A kocsi belsejében leroskad az üresen maradt sarokba. — Végre! — sóhajt fel s a kocsi elindul. —■ A jegyet kérem! — riasztja fel a kalauz. — A Lipót-térig... — Nem arra megyünk. Éppen az ellenkező irányba. — Mit csináljak? — nyög fel könyörögve. — Édes, jó kalauz úr, adjon tanácsot, az Isten szerelmére! A kalauz elképed, az utasok felvihognak. Ez is szalad valami elől és
