Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-08 / 3. szám
1Í oldal. »KOMAROMI LAPOK« 193&6, junter 8. AZ ÖRDÖG JÁTÉKA. Már az ősidőkben játszottak futballt — Az első labdarugó egy kínai császár volt — Kínában megkorbácsolták a rossz játékost és prémiumot adtak a jónak — A középkorban a városok sportja volt a futball. A fulball ma a legnépszerűbb sport és talán leginkább megközelíti a népsport fogalmát. A futball óriási tömegek érdeklődését köti le és egy-egy nagy futballmérkőzés eredménye jobban izgatja a világot, mint a legérdekesebb genfi szócsata. Egészen természetes, hogy a legtöbb knltúrország magának követeli azt a dicsőséget, hogy a futball nála született meg. A valóság azonban az, hogy nem lehet megállapítani a futball igazi hazáját és csak annyit tudunk, hogy már az ókorban játszottak futballt. Ázsia és Európa kultúrált népei legelőször a fut balsportot, a labdarúgás sportját tanulták meg. A mai íuttball, amelyet tulajdonképpen régebben már nálunk is ismert futballra és a rugbyra kell felosztani, mai formáiban elég későn született meg. 1863 október 8-ikán alakították meg Angliában az első fulballszövctséget. amelynek szabályai azután kiterjedtek az egész világra és 1871 január 26 án alakult meg a rugby futbalt-unio ugyancsak Angliában. A rugby futball azonban nem tudott a kontincnsen megerősöd ni. A futball — a harc. A futball, a labdarúgás már egyes természeti népeknél, egyes primitiv törzseknél is meg volt. A futball tulajdonképpeni játékszabályai a labda megszerzése és az ellenséges kapu meghódítása harci játéknak tűnnek fel még ma is és a történelem első korszakában mái- egyes népeknél ismerték azt a labdajátékot, amely tulajdonképpen a mai futballozás szabályai szerint folyt és amelynek célja a fiatalság testi megedzése a harcra való kiképzésre, ügyességének és a harcban való ravaszkodásnak a fokozása volt. A nyers erő, a brutális rámenős már kezdetben meg volt a futballjátékban, azonban már kezdetben bizonyos taktika, bizonyos ügyesség szerezte csak meg a győzelmet. A futballozó császár. A. H. Giller angol egyetemi profeszszor megállapította, hogy már a Kr. e. 3. században igen elterjedt sport volt Kínában a futball és a Csín dinasztiából származó Cseng Ti császár lelkes támogatója volt a fulball sportnak. — Cseng Ti császár nem csak mecénás, hanem maga is lelkes futballista volt, aki a kínai udvar minden étikéit jenek felrúgásával buzgón rugdalta a labdát. A nép nem valami nagyon örült annak, hogy a császárja lutballozik és a miniszterek többször megpróbáltak tiltakozni a császári futballszenvedély ellen, azonban semmit nem használt, sőt a császár egyik kedvenc feleségéi ellaszította, meri az kifogásolta a futballozást. Cseng-Ti császár volt a prémium megteremtője. Azok a futballisták, akik jól játszottak. gazdag ajándékokat, díszes selgemruhéikat és szép rab nőket kaptak jutalmul. ami nagyon kellemes leheteti. Kevésbé volt kellemes, hogy azokat a futballistákat, akik rosszul játszottak. a császári eunuchok alaposan megkorbácsolták. Arról nincs szó a régi feljegyzésekben, hogy mi történt a roszszul bíráskodó futballbírákkal. Lehetséges, hogy karóim húzták őket, hiszen ma is összeverik őket. Már Homeros tud a futballról. Az egyiptomi sírkamrák freskóin már lehet látni labdázást és olyan nagy labdákat, amelyek csak futballabdák lehettek. A görögöknél és a rómaiaknál is ismerték a labdázást. Homeros leírja, hogy a deákok labdával szórakoztak. A görög fürdők mellett labdarugó és labdázópályák voltak és a görög ókor írói már tudnak a labdarúgásról. Galenus, az ókor egyik leghíresebb orvosa könyvet írt a labdajátékokról. A könyv címe: »A kis és nagy labdákkal való játék« és Galenus már a seregek összeütközésével, mérkőzésével hasonlítja össze a labdázást és azt írja, hogy a labdajáték erősíti a nyakat, a nyakizmokat és a fejet. .1 lábról nem beszél Galenus. pedig a julballnál mégis nem a fej. hanem a láb a legfontbsabb. A görögöknél Spaim Machina, a rómaiaknál Harpastun voll a labdajáték neve. A játékosok száma nem vall korlátozón és különösen a görögöknél fiúk és lányok együtt vettek részt a labdajátékokban. Az első futballszabályok. A középkorban majdnem mindenütt játszották a labdajátékot és több régi írás olyan labdajátékot ír le. amelyben már egészen felismerhető a futballozás. Az északi népek mondái arról beszélnek, hogy pontos szabályok szerint lehetett csak játszani, tehát az első futballszabályok valahol északon Skandináviában születtek meg. A középkorban Pi kardia ban- valóságos népszenvedély volt a labdajáték és Da Cange krónikája elmondja, hogy nagy vaskos labdával játszottak, állati hólyagot töltöttek meg, ezt állatbőrt)? varrták és rugdalták. Ez a bőrlabda már a mai futballabda. De ez a középkori futballabda nagyobb volt. mint a mai és természetesen sokkal nehezebb. A fulballszenvedély annyira nagy volt, hogy a XIV. században amint Amerre egyházi krónikájából tudjuk, már a papság is lelkesen futballozott. Egyes kolostorokban szabály volt az, hogy minden új szerzetesnek egy futball labdát kellett vásárolni a kolostor számára. Az egyházi hatóságok természetesen nem látták szívesen a papság í'utballszenvedélyét és a püspökök tilalmai elűzték a kolostorokból a futhat lozásl. .Németországba Franciaországból és Olaszországból hozták be az idegen zsoldosok a futballt és különösen a harmincéves háború idején valóságos népszenvedély lett a futballjáték. Ekkor még férfiak és nők együtt játszottak és a krónikaírók feljegyzik, hogy néha nagyon durván bántak el a nőkkel. Ez nem a fulballszenvedély hatása, hanem a kor jellemző természetessége volt. mert a harmincéves háború idején általában durván bánlak a nőkkel. Az olasz futballtradició. Olaszországban azzal szeretnek büszkélkedni, bőgj- a futball Olaszországban született meg és onnan származol! át Franciországba és Angliába. Ezl bizonyítani nem lehet, de tény, hogy az ókori labdajátéktól a középkori labdarúgáson keresztül egészen a mai modern futballig állandó vonal vezet Olaszországban. A florenzi futballjáték éppen olyan ünnepség, mini a reneszánsz korbeli Ciiuco del Calcio«. Ma is egész Florenz ünnepel ezeken a napokon és ma is ugyanolyan ünnepi felvonulás nyitja meg a »futballversenyt«, mint a reneszánszban, sőt ugyanazokon a tereken. ugyanazokon az uccákon keresztül vonul az ünneplő menet és egyes családok ugyanolyan zászlók alatt vonulnak fel, mint évszázadokkal ezelöil. Nem lehet csodálkozni azon. hogy a futball világsportjában Olaszországnak előkelő helye van, ha meggondoljuk, hogy milyen régi tradíciók fűződnek az olasz futballsporthoz. Egészen bizonyos, hogy több pápa, VIII. Urban. V. Kelemen, és XI. Leo fiatalságában lelkes labda játékos volt és uralkodása alatt is rokonszenvezett a labdasporttal. Az első futball labda — egy levágott emberfej. Az angol hagyomány szerint már a Kr. u. III. században voll futballsport Ó-Anglia földjén. Az első harcszerű labdajátékot annak a győzelemnek az örömére rendeztek, amelyet a britek a rómaiak felett arattak. A hagyomány szerint az első labda egy elesett római harcosnak a feje volt. Az angol futballban ma is na®' szerepe van a húshagyó keddnek és Walter Scott, a nagy angol regényíró szerint a XIII. században húshagyó kedden az asszonyok és a hajadon lányok rendeztek tréfás futballt, amelyben legtöbbször az asszonyok győztek. A futball sportja ma már a középkor kezdetén népszórakozás voll Angliában. A lermés betakarítása után az egyes falvak népei egymással vívlak futballküzdelmeket és az voll a győztes, aki az ellenséges kapu falujáig ritte a labdái. A kaput nem a mezőn állították fel, hanem falutól-fahiig folyt hegyen-völgyön, árkon-Bokron keresztül a vad küzdő leni. amelyben a versengő falu apraja-nagyja, férfi, nő, gyerek egyaránt részt veit és amelyben sokszor egész komolyan megsebesüllek a játékosok. A komoly sebesülések tradíciója megmaradt egészen a mai napig. A puritánok idejében valósággal üldözték Angliában a futballozást, amelyet az őr dbg játékának nevezlek. Ezt a válságot az angol iskolák ellenállása küzdötte le, mert az angol iskolákban, az egyetemeken ép» úgy, mi ni a középiskolákban már. a középkortól kezdve ép olyan fontos volt a futball, mint a latin klasszikusok tanulása. Költők énekellek meg a futballgyőzelmekel és sir Waiter Scott, a nagy angol regényíró ódát írt a futballról. Wellington Napoleon nagy ellenfelelelkes barátja volt a fuiballsportnak és amikor megmutatták neki a híres. etoni iskola nagy futballjátszóterét. azt mondotta, hogy tulajdonképpen az etoni futballtér, a futballspoet győzte le Napóleont. Már ebben az időben egészen komolyantanulták a futballt. Minden nagyobb angol iskolának meg volt a maga futballcsapata, de akkor még a XIX. század elején még minden angol iskolának külön fulballszabályai voltak és amikor két csapat a mérkőzésre felállott, hosszadalmas tárgyalásokat kellett folytatni arról, hogy melyik csapat játékszabályai legyenek a mécsesén érvényesek. Anglia két legrégibb futballklubja a Wanderers és a Sheffield klub. Színházi noteszlap. Nyiltszini taps. Vasárnap délután hallottam először Komáromban. Harmadszor futott már a »Katz bácsi«. Harmadszor mondta el ugyan olyan tökéletesen Alszeghy a második felvonásban egy szavát: bicska és mégis csak most jutott eszébe a közönségnek, hogy megtapsolja. Nem olyan nagy esemény ez. hogy érdemes lenne róla írni. Mégis írok, mert már régen meg akartam írni ezt. A komáromi közönség nem tapsol. Egyszerűen így: nem tapsol. Nem rossz közönség, sőt a vidéki városok közül kétségkívül a komáromi a legjobb. De nem a leghálásabb. Jó karzata van. Sokkal intelligensebb, mint másutt és éppen ezért sokkal nagyobbak az igényei is. De ők még. tapsolnak. Természetesen annak, amit maguk a színészek is a karzatnak szántak, játszanak. De az első sorok közönsége, akiknek szintén épp elegei adnak a színészek, nem hajlandók tapsolni. Semmi körülmények között sem. Néha, felvonás végén egyszerkétszer még összeverik a tenyerüket, de ezt is csak udvariasságból Miért? Sokat gondolkoztam már ezen, de érdemleges megoldásra, megokolásra nem tudok rájönni. Az a megoldás, hogy hideg a komáromi közönség, csupán a tény megállapítása. Oka is kell, hogy ennek legyen. Mintha szégyelnék magukat, hogy ők azzal, hogy tapsolnak, elismerik: nekem tetszett az előadás, engem »kielégített a vidéki színészet«. Igen, ezt ismerik el vele, de ezzel egy pillanatig sem alacsonyították önmagukat. Idén volt már egykét igazán nagy alakítás. Takács, Alszeghy, Maár, Váradi egy-két maradéktalanul kihozott mondata, amit ha — mondjuk — egy pesti színházban hallottak volna, minden bizonnyal megtapsolják. És itt nem. Mert az Pesten volt, mert ott van a magyar színi művészet színe-java és ebből arra következtetnek, hogy amit ott csinálnak, ahogy ott játszanak, az tökéletes. Szeretném egyszer látni, hogyha leszerződtetne Földes egy fölkapott pesti sztárt (nem az igazi nagy tehetségekre: Darvas Lilikre, Bajor Gizikre, sósborszesz náthánál, köhögésnél és átfázásnál Bulla Elmákra, Murátby Lilikre, Kabosokra, Csortosokra, Gózonokragondolok), különösen a csak:csinos színésznőt, mit tudna egy szezon alatt itt produkálni. Más ám az minden nap más szerepet játszani, egy évad alatt válogatás,nélkül, kéT-három próbával 30—10 különböző alakítást kihozni, mint Pesten legkevesebb egy hónapi készülődés után egy másik hónapon át ugyanazt az egy szerepet játszani. Ezt soha sem szabad elfelejtenünk. Ezzel a gondolattal kell leülni a Legényegylet színházt érmében. És a kiállításról sem szabad megfeledkeznünk. Ilyen színpadon lehetetlen nagy díszleteket adni, még akkor sem, lla van raktáron, mint például az Én és a kisöcsém« díszletei. Azt is lehetetlen kívánni, hogy harminc negyven darabnak mind más és. más díszlete legyen. Hiszen egy pesti bedíszített színpad egy egész vagyont ér. Pedig rengeteget jelent egy jó. színpad.. Sokat emel a színészek játékán is. A taps a színész lelke. Az bírja kihozni belőle igazi: tudását. A játékhoz kedv kell. A magunk érdeke az, hogy a színészeknek kedvet csináljunk. (z) Egy asztalnál Hitler féltestvérével. Nem éppen kellemes dolog egy ilyen. hires ember rokonának lenni, mondja Alois. Hitler. A Daily Express berlini tudósítója érdekes cikket közöl Hitler féltestvéréről, Hitler Alajosról, akinek kiskocsmája van a német fővárosban. Az angol újságíró együtt töltötte a Szilvesztert a Führer féltestvérével a kiskocsmában. Sörözés közben mesélte e[ történetét Alois Hitler, majdnem tökéletes angol nyelven. A Daily Express tudósítója szerint nagyon hasonlít Adolf Hitlerhez. Még kis Hitlerbajuszt is növesztett. — Nem éppen kellemes dolog ilyen hires ember rokonának lenni, — mondta Alois Hitler. Közben bejött egy uj vendég. A kocsmáros köszöntötte : — Heil Hitleri — Aztán igy folytatta az angol újságíró felé fordulva: — Eleinte furcsa volt Heil Hitlert köszönni. De hamar megszoktam. Az öcsém apámnak harmadik házasságából származik. Az én anyám második felesége volt az apámnak. Elmondja ezután Alois Hitler, hogy sokáig élt Angliában és többek közt, mint pincér dolgozott egy vendéglőben, amelynek zsidó volt a tulajdonosa. Megkérdezte az angol ujságiró, hogy meg szokta-e látogatni öt a Führer? — Nem, — válaszolta —, de mi gyakran meglátogatjuk a Wilhelmstrassén. • ESPLANADE • Dr. Lakatos sanatorium Baden bei Wien Diáták, Szívállomás, Kénes fürdők. 348 Mérsékelt egységárak. Középiskolát végzett intelligens fiút, aki a szlovák nyelvet is bírja, tanulónak felvesz a SPITZER-féle könyvkereskedés.
