Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-03-14 / 22. szám

1936. március ] 4 valami régi, egyszerű asztali áldás hagyja cl ajkukat. Estefelé ki-ki megy a maga útjára. A nagyobb fiúk, lányok szivük vá­lasztottjával. Az udvarlásnak egy fa j - tája szokásos itt, amelyet »verkee­­ring« -nck mondanak. Valamivel több a fürtnél, de még nem eljegyzett ál­lapot. A mozi, a »bioscop«, mindig tömve van, angol és német hangosfilmeket játszanak. Legújabban már néhány hangosfilmet is csináltak, ilyen volt a »Jantjes«, a gyarmati katonák éle­téről és a »Dood Water«, amely a Zuider-Zee kiszárításának és a ke­nyér nélkül maradó halászok tragé­diájának története. A lányok javarésze a Dancingokba siet, ahol boldog-boldogtalan táncol­hat velük, persze a belépődíj és né­hány limonádé fizetése mellett. Meré­szebb, bohémkedni akaró hollandu­sok Lunchroom-ba járnak. Ez saját­ságos keveréke az étteremnek és ká­véháznak; ott aztán megszámlálha­tatlan sörök mellett hallgatja a zenét, jobbára nemét, magyar és osztrák zenészeket és ha már a kelleténél na­gyobb a felhajtott sörök száma, ki­csordul belőle a sovinizmus, kicsit tüntet az idegen zenészek ellen, köve­teli a holland muzsikusok álláshoz­­juttatását, másnap, legrosszabb eset­ben pár nap múlva, megint csak ott ül szokott helyén, a »glasje hier« mel­lett és tapsol, ujjong és bravózik, mondjuk, Balog Jancsi hegedűjének. Éjfél körül már csak néhány meg­rögzött lump van az uccán, csak a »visch-Winkel« a halas-bolt van töm­ve, garmadával fogy a »Huzaren-Sa­­lad«, amelynek semmi köze a huszá­rokhoz: egy zöld levél, negyed para­dicsom, fél tojás, 8—10 apró rákocska nyakonöntve csöpp kis mayonnaise­­vel. Van itt forgalom még éjjel 2-kor is. Azután már csak kettesben sétáló öles rendőrök koppanós léptei törik meg a csendet. így telnek a napok, reggeltől-estig, nekünk furcsán, nekik jól, kevés izga­lommal, sovány kis szórakozással, — mert holnap korán virrad, pihenten újra kezdődik a munka. Sok kicsi sokra megy, centekből lesz a fényes, kerek, kitünő-jó forint. R. G. Divat-érte sités i 73 Megérkeztek a legújabb angol és francia tavaszi modelljeink MÉSZÁROS divatsalon Érsekújvár, Gymnasium utca 3. Felvilágosítást nyújtanak itt hely­ben Király püspök u. 15. sz. alatt. Sajnos, — mondta hidegrevált hangon, ez az utolsó estém, amit társaságukban tölthetek. Az asszony megriadt. Hogyan? — Holnap utazom. — Hova? Aladár akkorát nyelt, hogy belerop­pant a torka. — Keletre. Sztambulba. — Mennyi időre? Hat hónapra. Az asszony elnézett, mintha gondol­kozott volna. — Kár... — mondta halkan. — De, ha akarja ... Aladár rátekintett. Az asszony arca sugárzott. — Mii? Az asszony hozzásímult. Édesen, kis­­lányosan, őszintesége minden tiszta ár­­tatlanságával. Cserébe a kedvességéért, a lova­giasságáért, ki kísérem az állomásra. Kikísérem, megvárom, amíg megváltja a jegyet, megvárom, amíg elhelyezik a csomagjait, megvárom, amíg a vonat­ja elindul és akkor, cserébe, viszon­zásul emlékként, egy soha be nem teljesedhető boldogság el nem múló emlékéül, egyszer, egyetlen egyszer, megcsókolhat. Aladár teste, mialatt az asszony be­szélt, ízenkint hült ki. A szíve elzsib­badt, agy ál köd ülte meg, nem tudta, »KOMAROMI LAPUK* 3. oldal. Mentsük mega magyar falat! Egy fontos 18* vény javaslat a foidbirtokrefoKm következtébe* kenyerüket vesztett mezőgazdasági alkalmazottak érdekében. A városokba és falvakba tóduló mun­kanélküliek nagyobbrészt a feldara­bolt uradalmak cselédeiből, aratóiból, napszámosaiból és sok egyéb alkalma­zottaiból rekrutálódnak. A földbirtokreform áldozatainak né­melyike részesült valamelyes nyugdí­­jacskában avagy végkielégítésben, mint ahogyan ezt »Csallóköz« című könyvem 1S9. oldalán is megírtam: »Az ilyen kielégített emberek még az itteni, rendkivüi igénytelen életviszo­nyok mellett sem voltak képesek jövő­jüket biztosítani.« De bizony a volt gazdasági napszámosok, aratók és egyéb időleges munkások túlnyomó része a, csehszlovák föidbirtokreform következtében egy falatka kenyér és fillér nélkül került az áldatlan és el­­politizáll, költekező, háború utáni vi­szonyok sodrába. Mint ahogy ezekre vonatkozólag fentemlített könyvemben a következőképen emlékeztem meg: ...»az a sok ezer névtelen szegény mezei napszámos és arató; akik a fennálló nagy üzemek idejében is csak nehezen tudták magukat és családjai­kat a munkában szegény téli idősza­kokban a szükséges élelemmel ellátni. Mert bizony mindezekről a naprói­­napra szaporodó, de most már teljesen munkanélkülivé vált proletárokról a statisztika és a velük összefüggő szo­ciális gondoskodás teljesen hallgat.« Falvakat járó utaimon mindenfelé találkozom ezekkel a szegény, min­den kenyér és kereset nélkül hagyott mezei munkásokkal. És még mindég nem találkozik senki sem, aki az ér­tékes falusi munkásrétegen segíteni tudna, illetve akarna. Kérdéseimre mindég szomorú, nagyon szomorú, szí­vig ható feleleteket kapok ezektől a becsületes, őszinte, de többnyire na­gyon hiszékeny emberektől. Ezekről, a nép pusztulását jelentő sorvadó gyö­kérszálakról kellene elsősorban gon­doskodni és a fontos katasztert fel­fektetni, mert ezek erkölcsi, anyagi és kultúrális megmentése képezi az egész emberiség, de elsősorban is az itteni magyarság első és legfontosabb és leg­szentebb feladatát, kötelességét. Itt van például a madari Zsidek Mi­hály 53 éves rokkant harcosunk, aki a háború előtt előbb Baranyay nagy­­birtokosnál, később meg a Schlesin­­ger-féle bérgazdaságban voll gazdasági cseléd. Utóbbitól, kis családját bizony­talanságban visszahagyva, a világhá­ború véres mezejére került. Rokkant állapotban visszakerülve, faluja úrbé­reseinek juhásza lett. 1930 óta, ami­kor is a. gazdák a birkatartással fel­hagylak, kereset és munkanélkül áll. Héttagú családjával éhezik és nyomo­rog. Ugyanis vele szenved a 86 éves mit mond. — Helyes. Holnap délután három órakor várom a keleti pályaudvaron. A tekintetük találkozott. A zenekar a steppel átfordította egy messziről erre hullámzó mélytüzű tangóra. III. Aladár futott egész hazáig. Érezte, elveszett, kátyúba került, nincs segít­ség ha nem menekül el a holnapi nap elől, ha nem tűnik el legalább három hétre. Csomagolt és reggel hatkor már kint volt a nyugati pályaudvaron. — Mikor indul a debreceni gyors? — Hat harminckor. Rohant ki a perronra. Bevetette ma­gát egy fél fülkébe és szűkölve várta a vonat indulását. Öra múlva arra riadt fel, hogy már Szolnok felé jár­nak. A won at nemsokára lassított, az­tán hirtelen megállót!. — Szolnok! — hangzott kívülről a kiáltás. Aladár felriadt, összekapkodta a hol­miját és hirtelen kiszállt. A perronon terítve volt. Odavánszorgott az egyik asztalhoz. — Úristen! — rogyott le a legköze­lebbi székre, — London ... Sztambul... Mit mondok Ágnes néninek, amikor rányitom a kiskaput?... A vonat már ment. Érdes, furcsa, messzi tájak ízét és képét aláhullajtó füst maradt csupán utána. anyókájuk, valamint a hasonló sorsra' jutott vője és kis családja. Az ilyen, nyomorult viskóba szorult, éhező és nélkülöző falusi proletárokat kellene nép vezetőinknek meglátni, illetve szí­vük jóságával valóban átérezni, úgy hamarosan megváltozna a világ szo­morú helyzete. Ez a 80 évesnek kinéző 53 éves madari Zsidek mondta el ne­kem, hogy egy fillér rokkantsági díjat sem kap, »pedig, hogy már valami­lyen érsekujvári ügynöknek 23 koro­nát is lefizetett, hogy csak részére va­lamilyen kis rokkantsági díjat kijár­jon«. De bizony se pénz, se posztó. Azt hiszem százezer hasonló, proletárrá süllyedt falusi munkás és zsellérember lelki és anyagi fájdalmát keseregte el ez a madari Zsidek Mihály a jómód­ban. és könnyelműségben tobzódó nagy világnak. A földhivataltól sem kap semmit ez az egész életén volt gaz­dasági cseléd, idő előtt legyöngült és megöregedett, édes anyaföldjének nyo­morultja. Hasonló szomorú dolgokat tapasztaltam a madari 36 éves Szabó Bélánál. A földbirtok hivatal végkielé­gítés iránti kérvényét elutasította. Egyedüli keresetét a fiatal és a legjobb korban lévő munkásembernek az ara­tási részkereset képezné, ha nem volna kénytelen már előre, az új aratásra, az egyesegyedül rajta segíteni akaró zsidóboltocskában különféle élelmisze­reket, de főképen a kenyérhez szük­séges lisztet kölcsönbe megvásárolni. Csak az ilyen lekötöttségben képes fa­lusi népünk nyomorult éleiét máról­­holnapra fenntartani. Férfi, asszony, gyermek ezenkívül hajnaltól késő éj­jelig a hetényi kézimunkán dolgoz­nak, melyre azután szintén csak a boltoshoz szaladgálnak már előre egy kis pénzecskéért. Bizony nehéz kereset ez a hetenként legfeljebb tíz koronára rúgó, de már többnyire elköltött kis összegecske. És a legszomorúbb meg­állapításaim közül még megemlítem, hogy ezek az ott látott apró és gyenge, bánatos, színtelen, kicsiny, soványsá­gok, de azért mégis népünk jövőjét biztosító falusi gyermekek tejet egyál­talában még nem ittak. Sokat, sokat kell még meglátnunk és egyúttal szívünkkel átéreznünk, hogy a vitatkozások, sok üres gyűlése­­z.és, terméketlen politizálások és üres, avagy csak önző érdekek feletti vi­tatkozások légköréből kikerüljünk és hogy ezáltal végre valamilyen komoly és tartós népmunkát is tudjunk elvé­gezhetni. Most pedig igazán volna itt egv al­kalom, hogy úgy a magyar törvény­hozók. mint a magyar szavazatokkal csehszlovák, avagy nemzetközi politi­kai pártokban megválasztott törvény­hozók egyesült akarattal és erővel egy olyan törvényt juttassanak érvényre, amellyel éppen ezen a szegény, ma­gára hagyott, elhanyagolt és pusztuló­félben lévő magyar falusi munkásnép­be egy Ids életkedvet és bizalmat tud­na bele varázsolni. A kormány ugyanis egy olyan tör­vényjavaslatot terjesztett a nemzetgyű­lés elé, mely a földbirtokreform áldo­zatainak felsegítését és anyagi támo­gatását célozza. E törvény a földmive­­lésügyi minisztériumnak megadná a lehetőséget, hogy a földbirtokreform következtében kenyerüket vesztett al­kalmazottait, illetve azok özvegyeit és árváit támogatásban részesíthesse. E pénzbeli segítség a törvény által meg­határozott ellátási összegnek 50yo-át teheti ki, mely azonban legkevesebb 1800, legfeljebb Í800 Kő lehet. E pénz­beli segélynyújtás a nagybirtokok al­kalmazottainak segélyalapjából volna kifizetendő. Ez nagyon szép és nagyon jó, de e törvényjavaslat tárgyalásán okvetlenül gondolni kell az említett Zsit'ek,S:abóés Baginok ezreire is, akik mindennemű végkielégítésektől, avagy nyugdíjaktól ez ideig teljesen elestek. Fontos volna még e törvény végrehajtásánál arra is gondolni, hogy az így kiosztod pénz­összegek tényleg a nyomor és szegény­ség állandóbb jellegű megszüntetését szolgálják. Ne könyöradományok és a könnyelműbb gondolkodású politi­kusmunkások kielégítésére kellene ez A városi zeneiskola hangversenye holnap, vasárnap. A komáromi városi zeneiskola hol­nap, vasárnap este 8 órai kezdettel tartja meg nagy érdeklődéssel várt hangversenyét. A várost zeneiskolá­nak fontos szerepe van Komárom ze­nei életében: akár tehetséges aktív zenészeket nevel, akár a műélvezés lényegére oktatja növendékeit, min­denképen nagyon szükséges tényező a város kultúréletében. Minden évben rendez egy hangversenyt, a zeneiskola. Idei hangversenye holnap, vasárnap, március 15-én este 8 órakor kezdő­dik a Jókai Egyesület kultúrházának nagytermében. Felvonulnak a zeneiskola összes növendékei. Műsormegváltás 5 koro­na. A tiszta jövedelmen egy új zon­gorát akarnak venni. Ekkor mutatják be Schmidt Viktor jeles zeneszerzőnek legújabb két mű­vét, melyet a szerző maga tanított be. Egyébként a műsoron klasszikus szer­zők művei is szerepelnek. Komárno városi teljes renoválás, fertőtlenítés és festés után NYITVA Gőzfürdő: minden pénteken: 7—19 óráig férfiaknak szombaton: 7—12 óráig férfiaknak „ 12—17 óráig nőknek „ 17—19 óráig kedvez­ményes munkás fürdő­jegy férfiaknak vasárnap: 7—12 óráig férfiaknak. E napokon a kádfürdőkállandóan nyitva. — Mintaszerű tisztaság és kiszolgálás. — A n. é. közönség szives pártfogását kérve, vagyok mély tisztelettel Széles Gergely 832 bérlő. a törvény, hanem, hogy az a munka­nélkülivé vált gazdasági cseléd, arató és napszámos egy kis darabka földet és egy kis házikót szerezhessen, illet­ve építhessen magának, Ez persze még nem elég a nyomorúság megszünteté­sére, de legalább a nagy mű kezdete lehetne. Mert hiszen ezt a mi értékes, de rendkívül elhanyagolt népünket elő­ször rendesen gondolkodni és élni kel­lene megtanítani. A törvényjavaslat a kormánytól ke­rült ki, s így annak elfogadására szá­­míthalunk. De szükséges, hogy ennél a (örvénynél a magyar és a magyar szavazatok révén törvényhozói pozíci­ókba jutottak minden párt-, f elekezeti-, osztály- és világnézeti különbség nél­kül összefogjanak és egyesegyedül e szegény magyar néprétegek érdekében komolyan és okosan cselekedjenek. Ne képezze ez a törvény egy kiváltságos pártnak, felekezelnek, nemzetiségnek, osztálynak, avagy valamilyen ú. n. prominens személyiségnek érdekét és eszközét, hanem az egész népközösség érdekeit szolgálja. Ebben az esetben a nép gyökeréről, a falu proletárjai­ról van szó és ezért juttassunk már egyszer ennek a szegény magyar fa­lusi nincsteleneknek is egy falatka kenyeret, mert ezek igazán megérdem­lik megmaradásuknak biztosítását. Nem a háborús tervektől uralt el­mék, hanem a valódi és igaz szociális érzelmektől irányított fejek és szivek fogják valamikor az alsóbb sorsú nép­rétegeket és ezekkel összefüggésben a szenvedő emberiséget megmenteni. Dr. Machnyik Andor.

Next

/
Thumbnails
Contents