Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-02-26 / 17. szám

Otvenhetedlk évfolyam, 17. szám. Szerda, 1936. február 26 KOMÁROMI LÁPOK POLITIKAI LAP. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel ■egész évre 80 Kö, félévre 40 Ke, negyed­évre 20 Ktf. — Külföldön 120 KC. Egyesszám ára 1 korona. Alapította: néhai TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztői GAAL GYULA dr. Szerkesztő-: BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr. Főmunkatársak: FCLöP ZSIGMOND és AIXINGER LÁSZLÓ dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal« Masaryk-n. 20. Megjelenik hetenként kétszer.« szerdán és szombatod POLITIKAI SZEMLE Komárom, február 25. Hodzsa dr miniszterelnök a Duna­­medence gazdasági rendezéséről. Hodzsa Milán dr. miniszterelnök Topcsideren a tiszteletére rendezett banketten Stojadinovics dr. jugoszláv miniszterelnök üdvözlő beszédére adott válaszában többek között a következő­ket mondotta: — A nemzetközi politika mérvadó tényezőivel és a baráti és testvéri ro­mán királyság illetékes személyiségei­vel folytatott véleménycsere után s a jugoszláv miniszterelnök úr nyilatko­zata után megerősíthetem, hogy akis­­antantot a belső kohézió és szolidaritás elpusztíthatatlan ereje vezeti. A kis­­anlant kösz és képes is a konstruk­tív gazdasági és politikai együttmun­­kálkodásra a Dana medencében, loja­litását az összes szomszédokkal és ha­talmakkal szemben Európában a bé­kéért és biztonságért folytatott egye­temleges munka jó alapjának tekin­tem. A nemzetközi gazdasági és po­litikai összeköttetések az összes érde­keltekkel összhangban történt rende­zése a Dana-medencében, az európai politika egyik aktualitása, mely az európai fejlődést illetően sokát döntő lesz. Nemzeteink a testvéri szolidari­tással egybekötve éltek nemzeti ébre­désük kezdetétől fogva, nincs hatalom, mely szolidaritásunkat megbonthatná most, mikor együttes igyekezetünket a közös eszményekért a mostani nem­­zelközi politikában egyesítjük. A szoli­daritás és együttműködés reánk nézve nemcsak po'ilikai és anyagi érdeket je­lent. Annak alapjai sokkal erősebbek, mert történelmünkért és viszonyain­kért beszélnek. Jaross Andor nemzgy. képviselő beszámolója A magyar nemzeti párt párkányi körzete nagysikerű választmányi ülést tartott, amelyen 32 községi szervezet képviseletében kétszázötven választmá­nyi tag jelent meg. A körzeti választ­mány ülésén fíaig Árpád körzeti elnök megnyitója, Yarecha József munkás­szakosztályi központi titkár, Koczor Gyula országos ügvv. elnök és Hegedűs Balázs titkár beszédei után Jaross An­dor nemzetgyűlési képviselő, a párt országos ügyvezető elnöke tartott tartalmas politikai beszámolót, amely­iken többek között a következőket mon­dotta: — Külpolitikánknak olyannak kell lennie, amely számol a külső helyzet­tel és a belső adottságokkal. A belpoli­tikában a magyar kisebbség azt az eredményt könyvelheti el, hogy Be­nes dr. köztársasági elnök és Hodzsa dr. miniszterelnök elismerte, hogy van megoldásra váró kisebbségi kérdés. Kétségtelen, hogy vannak jogos nem­zeti követeléseink. Rámutat Jaross arra a tényre, hogy a köztársaság első pol­gára az ellenzéki magyarság vezéreit ismerte el a magyarság jogos képvi­selőinek. A magyarság bebizonyította, hogy becsületes körülmények között kész a tárgyalásokra a jogos magyar követelések teljesítése érdekében. A magyar kisebbség e jogaiból nem en­gedhet. A csehszlovákiai magyarság problémáját meg kell oldani, mért csak ez lehet az alapja a középeurópai megegyezésnek. A magyarság politi­kai tábora megingathatatlan erőt kép­visel. Majd áttért a szónok az új te­lepítési tervre. Mi nem védelmezzük a magyar nagybirtokot, — mondta — mert ilyen már nincs, azonban nem helyeselhetünk olyan törekvést, amely a magyar kisebbség érdekei ellen irá­nyulna. Föl kell osztani a maradékbir­tokokat, mert ez felel meg a földre­formtörvény szellemének. Ezt a fel­oszlást néprajzi alapon, igazságos nemzetiségi kulcs szerint kell végre­hajtani, Rendületlenül ragaszkodunk a néprajzi adottságokhoz. Miniszterválság a kormányban Mint ismeretes, az egyenesadó no­vella akúl pénzügyminiszteri válságot idézett elő Trapl dr. pénzügyminiszter tér távozását bisztosra veszik és helyé­be a jólértesült politikai körök szerint ismét hivatalnok, Kalfus dr. pénzügy­minisztériumi osztályfőnök kerül. Az új pénzügyminiszter készen hozza az egyenesadóról szóló novelláját, amely állítólag figyelembeveszi az adófizetők súlyos helyzetét is. Változás fog beál­­lani a külügyminiszteri tárcánál te, Belgrád után. Komárom, február 25. A Dunaincdcnee gazdasági meg­szervezésének kérdése került tárgya­lásra Belgrádiján, ahol Hodzsa Milán «Ír. miniszterelnök két napon át ta­nácskozott a jugoszláv miniszterel­nökkel. A tanácskozásról kiadott hi­vatalos jelentés az ilyen alkalmak­kor szokásos általánosságokat foglal­ja magában, hangsúlyozza ezúttal is, hogy a két államférfin nézetei azono­sak az összes aktuális kérdésekben s a legszorosabb baráti viszonyt akar­ják fen tartani a népek között a nép­szövetségi alapokmány és a kollektív békerendszer jogi elvei alapján. Azt Is kijelentik, hogy Csehszlovákia és Jugoszlávia Romániával együtt már a múltban is arra törekedett, hogy a Dunamedence minden érdekelt álla­mával őszinte és lojális együttműkö­dést teremtsen és hogy a két állam mindenkor teljes megértést tanúsí­tott annak a haszonnak felismerésé­ben, amely a Dunamedence minden államának szoros gazdasági együtt­működéséből származik. Csupa ismert, számtalanszor meg­ismételt frázisok ezek, amelyek sem­mi újat nem mondanak és akik nagy várakozással tekintetlek Hodzsa bel­grádi útja elé, azokat csalódás érle. Mert eredmény a szó valódi értelmé­ben nem mutatkozik s a külföldi la­pok is csak arról beszélnek, bogy a belgrádi tanácskozások a kedvező lég­kör előkészítését segítették elő. a meg­felelő talajt alapozták meg a Duna­medence gazdasági problémái sok­felé ágazó kérdéseinek megtárgyalá­sára s szinte inentcgetődzvc emlege­tik, hogy Hodzsa nem is terjesztett elő határozott keretek között mozgó tervet és bőgj- a kisálltán! államok kormányai ebben a kérdésben egy­előre csak arra szorítkoznak, hogy tanulmány tárgyává teszik valameny­­nyi megoldási lehetőséget. Ami Jugo­szláviát illeti, az eléje terjesztett ja­vaslatokat hajlandó a legmesszebb­menő békülékenység szellemében megvizsgálni, viszont azonban a sző­nyegen forgó kérdés olyan termé­szetű, hogy a cselekvésben a leg­nagyobb elővigyázatosság és óvatos­ság tartandó szem előtt. Ezek a jelentések azután majdnem nyiKan tudtára adják a világnak, hogy a nagyíoulosságúnak hirdetett tanácskozások egy jotlával sem vitték előbbre a Dunamedence népeinek megegyezését, sőt még a lehetősége­ket sem fokozta és hogy az ered­ménytelenség felér a kudarccal, amely Hodzsa miniszterelnök akció­ját holtpontra juttatja. Az angol la­pok legtekintélyesebbjei minden ker­telés néikiii rámutatnak az akció ku­darcára, sőt nyíltan megírják azt is, hogy Jugoszlávia visszautasította a dunai gazdasági tervet és az Auszt­riával való szorosabb gazdasági együtt­működésre vonatkozó javaslatot. Ju­goszlávia nem mulat hajlandóságot a Csehszlovákia és Szovjeloroszország között létesített szerződéshez való csatlakozásra sem, amiben része le­het annak a befolyásnak is, amelyre az utóbbi belekben Németország tett szert Jugoszláviában. Súlyos akadály az Ausztriával való egyezség megteremtésénél a Habs­­burg-kérdés, amely állandóan olt sö­­létlik a horizonton s amely változat­hat rettegésben tartja a kisautóul ál­lamokat. A másik nagy nehézség Magyarország, amelyről ugyan most nem esett sző, de valamennyi utód­állam érzi, hogy Magyarország nél­kül nemcsak a Dunamedence gaz­dasági kérdése nem oldható meg, hanem Középeurópa békéjének meg­szilárdítása sem lehetséges. Éppen ezért kellene új alapokra fektetni a tárgyalásokat, mert az eddig követett út még csak meg sem közelítette a kívánt eredményt. Ezért azután nem is lehet az eddigi akciókat komolyan venni. A komoly egyezkedési kísér­letek csakis az egyenjogúság alapján kezdhetők meg, mert csak így lehet elfogulatlanul és szabadon tárgyalni és így lehet megértéshez jutni. Sok amelyet Hodzsa Milán dr. miniszterel­nök csak átmeneti időre vállalt. A mi­niszterelnök távollétében az agrárpárt­ban lappangó ellentét kiütközött, amely az agrárpárt egyik szárnyát és a mi­niszterelnököt szembehelyezi egymás­sal. Az agrárpárt központi sajtóorgá­numa, a Venkov c. lap vasárnapi vi­déki számában azt írja, hogy tt kül­ügyminisztérium élére rövidesen hiva­talnokot neveznek ki, amely hírt több más prágai lap is átvette vasárnapi számában és megállapította, hogy ez a hivatalnok Kwfta Kamilló dr. rend­kívüli követ és meghatalmazott mi­niszter lenne. Érdekes körülmény azonban, hogy ezt a feltétlenül jelen­tős közleményt, amely a Venkov első kiadásában megjelent, második kiadá­sából már kihagyta. Tudni kell, hogy a Venkov főszerkesztője Vrany szená­tor, az agrárpárton belül ahhoz á frakcióhoz tartozik, amely nem jó szemmel nézi a miniszterelnök agili­tását. A Venkov második, Prágában árusított számából ezt a hírt kihagy­ták. Fiissy Kálmán szenátor interpel­lációja a Dunagőzhajózási Társa­ság munkáselbocsétá >a ügyében. Fiissy Kálmán magyar nemzeti par­ii szenátor interpellációi intézett a Du­nagőzhajózási Társaság munkáselbo­csátása ügyében. Az interpelláló azt állítja, hogy a nevezett hajózási vál­lalat sorai elbocsátja magyar és né­met anyanyelvű munkásait. Konkrét eseteket terjeszt elő az interpelláció és foglalkozik Hudecsek hajóskupi lánynak a munkáselbocsátások körüli szerepéről, aki többízben kijelentette, hogy azért bocsátja el a magyar mun­kásokat, »mert cseh és szlovák lege nyeltnek kell helyet csinálni.« A hajós társaság alkalmazottainak rövid úton való elbocsátása ellentétben áll nem­csak a demokratikus eszmékkel, ha­nem a szociális érzéssel és az ember­­baráti kötelességekkel is. Lesújtó, — mondja az interpelláció, — hogy a hajóstái'saság alkalmazottait nemzeti­ségük szerint különböztetik meg és csak a magyar és németajkú személy­zettel járnak el ilyen sérelmes módon. Fiissy Kálmán szenátor a közmunka­ügyi minisztertől gyors orvoslást kér. víz fog még addig lefolyni az ősi Dunán, amíg a megegyezés létrejön és sok idő fog eltelni szenvedésekben, nyomorúságban, ha az arra illetékes faktorok rá nein jönnek arra, hogy a Dana völgyében élő népek közötti megegyezés az érdekelt államok élel­­érdeke, amelyért még áldozattól sem szabad visszariadni. A Dunamedencé­­bcn élő nemzetek közös boldogulásit érdekében új alapon kell megkez­deni a tárgyalásokat, hogy a mostani áldatlan, szinte a kirobbanásig feszüli helyzetet a népek közötti baráti jó vi­szony váltsa fid.

Next

/
Thumbnails
Contents