Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-02-22 / 16. szám

2. oldal.

»KOMAROBU L'ABOS«

1936. február 22.

Jobb elbánást követelt Esterházy Szlovenszkónak és Ruszinszkónak

A képviselőház keddi ülésén tárgyallak az 1934. évi zárszámadást, melynek vitájában felszólalt Esterházy János képviselő is, aki súlyos bírálat alá vette a zárszámadást. Beszédében foglalkozott a deficites gazdálkodással, az állami alapok elszámolásáról, a lakosság eladósodottságáról, az adóbehajtásról s az állami üzemek deficites üzeméről. Majd Szlovenszkó és Ruszinszkó mostoha helyzetéről beszélt és többek között azt mondotta, hogy a közhasznú beruházásokból és segélyezésekből a nemzeti kisebbségek teljesen kivannak zárva, vagy csak nagyon kövesei kapnak vissza azokból a súlyos adókból, amelyeket nem egyszer kínos verejtékkel, de becsületesen megfizetlek. Szlovenszkó és ltuszinszkó egykor virágzó területei ma ipari és gazdasági temető képét mutatják, olt kellene tehát leginkább az államhatalom támogató keze. A mai bonyodalmakkal terhes idóklxm elsősorban az állam érdeke kívánja meg, hogy népei sorában a válságokozta súlyos gondok mellé az elkeseredés mérgét ne vesse. Több megértést az állam keleti részének speciális bajai iránt, több felelősséget a közpénzek kezelésénél és a nemzeti kisebbségek életjogainak csorbítatlan elismerését követeli.

— Amíg a kormány ennek belátására nem jut, úgymond — addig ebben az országban nem lehet belső konszolidálódásról beszélni, főleg akkor nem, ha Szlovenszkó országának első tisztviselője olyan sérelmes módon nyilatkozik magyar ügyekről, mint ahogyan azt az eperjesi kullúr-est botrányával kapcsolatban sajnálattal kellett tapasztalnunk. Szlovenszkói tartománygyűlési képviselőink ez ügyben interpellációt nyújtottak be Országh József országos elnökhöz. Országh elnök úr jónak látta, hogy arra az interpellációra olyan hangon válaszoljon, amely sem nem cinikus, sem nem lekicsinyítő, de egyszerűen a magyarságot sértő. Az a magyarság, amely itt él ebben az országban már

Az első kaland.

Irta: Szilnyai Zoltán.

Gábor szemébe dobta a monoklit és belépett az étterem ajtaján. Géza engedelmesen követte. Nagyon öntudatosan lépkedtek a puha, piros szőnyegen, mint akik előtt a nagyvilági életnek mái- semmi újdonsága sincsen, holott belül ijedt szorongással teltek meg s az igazság az volt, hogy maga Gábor is életében először lépte át a fényesen világított helyiség küszöbét. Elsőéves jogászok voltak s az első kaland íze és izgalma gyújtotta ki a vérüket.

Már messziről megpillantották az asszonyt, akit idáig követtek. A terem végén ült egy idősebb férfivel, akivel már a moziban is látták. Némán nyomultak előre a pincérek sorfala között, aztán elhelyezkedtek az asszony közelében, a harmadik asztalnál. A frakkos pincér eléjük tette az étlapot. Gábor megrázta a fejét és monoklija hanyag előkelőséggel villant a pincérre:

— Mi már túl vagyunk a vacsorán, barátom, ellenben adjon ide egy borlapot.

Ijedten néztek össze, amint megpillantották az árjegyzék számoszlopait. De már nem lehetett meghátrálni. Gábor egyetlen szcmöldökrándítással tette fel a kérdést, Géza behúzott nyakkal, némán bólintott. Akkor Gábor kihirdette a határozatot:

— Hozzon, fiam, egy üveg rezervál. — És hogy ilyen dolgokban való teljes szakértelmét kimutassa, azt is hozzá tette: — Feltéve, hogy nem idei töltés.

A pincér az asztal mellé állította

ezer esztendeje és kultúrintézményei kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabályokkal rendelkeznek, tiltakozik

az ellen, hogy egy másik nem magyar intézmény, amely szeretné magát ezzel hazafiasabbá tenni, az esi rendezésével kapcsolatban sárosi magyar svihákokról beszél, amit nem lehet eléggé elítélni, de még elitétendőbb, hogy Szlovenszkó első köztisztviselője az interpellációra adoll válaszban nem rösteli ezt a sértő kifejezést papírra vetni s ezzel dokumentálni, hogy ő nem pártatlan és hogy nem arra a helyre való, ahová állították. Mi magyarok vagyunk és semmiféle svihákok nem vagyunk sem Országh árnak, sem más egyesületnek. Mind addig, amíg a köztársaságban élő magyar kisebbséggel így bánnak, amíg a magyarságnak nem adják meg száz percentben a bennünket megillető jogokat, mindaddig, amíg sérelmeinkéi nem orvosolják, sem a kormánynyál, sem a költségvetéssel, sem a zásszámadással soha egyet nem érthetünk és azt el nem fogadhatjuk.

A szlovenszkói választókerületek új beosztásáról szóló jávaslatot a

minisztertanács jóváhagyta

A minisztertanács csütörtökön Ilodzsa Milán dr. miniszterelnök vezetésével ülést tartott, melyen a miniszterelnök jelentést tett a párizsi úlja kapcsán végzett tárgyalásokról s a jelenlegi külpolitikai helyzetről, valamint a küszöbön álló belgrádi útjáról. A minisztertanács a jelentést egyhangúan tudomásul vette.

A kormány ezután jóváhagyta a Magyarországgal kötött s az 1936-os árucsere és fizetési forgalom szabályozásáról szóló megegyezést s tudomásul vélte az egyes államokkal megkezdett kereskedelmi tárgyalásokról szóló jelentést. Jóváhagyták a rendőrségi igazgatásról és rendőri szolgálatról szóló kormányrendéi kezeseket, valamint a kollektív szerződések érvényének ideiglenes meghosszabbítását. A pozsonyi római katolikus autonóm egyházközségi tanító nyugdíjalap emeléséről szóló javaslatot és elfogadták azokat a

a fémvödröt és néhány pillanat múlva tompa pukkanással hagyta el az üveg száját a dugó. A két pohárba beomlott a csillogó, párolgó ital. Gábor felemelte poharát s a szeme a másik asztal felé villant. Aztán a másik szempár is, s az asztal fölött vidáman összecsendültek a poharak.

— A szép asszony egészségére.

Az asszony meg elmosolyodott odaát. Egyszerre nagy anyai melegség járta át a szívét. Már a moziban is feltűnt neki ez a két vidámarcú, kedves fiú. Egyetemi hallgatók lehelnek, mint az ő Pistijük is, aki szinház után értük jön a húgával. Nevetve súgta az urának:

Nézze Kálmán ezt a két kedves tacskót, milyen nagy legényeknek képzelik magukat. Mintha a mi Pistinket látnám. Alighanem ő is így csinálja, ha mi nem vagyunk vele.

A férj csendes mosollyal bólintott. Neki is tetszett a dolog, ü már azt, is észrevette, hogy valamivel sűrűbben néznek a feleségére, mint éppen kellene, no de nem baj, ilyesmi vele is megtörtént abban a korban. Az ilyen gyerekek hamar lelkesülnek, amit elvégre nem is csodál a jelen esetben. Gyöngéden magához húzta és az asztal fölött megcsókolta a felesége kezét.

Gábor és Géza komoran összenéztek. Semmi kétség, az asszony nem a felesége. Valami távoli rokon, vagy megunt udvarlő, akitől szabadulni szeretne. Gábor monoklija egyre szaporábban villogott az asszony felé. Mind sűrűbben koccintottak és ittak és mind a ketten tömör, gyűrűs szivart szíttak, ami hozzátartozik a komoly férfiak életöröméhez. A gyors

javaslatokat, amelyek a munkanélküliek gondozására vonatkoznak.

A kormány elfogadta és a parlament

elé terjesztette az építkezési mozgalomról és a szlovenszkói választókerületek új szabályozásáról szóló javaslatokat, majd az állami előléptetések kérdésével foglalkozott a minisztertanács s adminisztratív- és személyi kérdéseket intézett el.

Állami ünnep lesz Masaryk első elnök születésnapja

A szenátusban a koalíciós pártok törvényjavaslatot nyújtottak be március 7-ének, Masaryk első köztársa-Stockholm Berlintől vasúton tizenöt óra és ezer év. Az ilyen ezer év titka mindig izgató, akárcsak a hosszú életé és az ember szeret körülnézni egy országban, ahol ugyan az év egyik felében mindennap húszórás sötétség uralkodik a földön, de viszont az év mindkét felében változatlan világosság uralkodik az emberi koponyákban. Svédország a külföldnek leginkább ágyúit szállítja, tankjait és más hasonló szerszámait, miután a külföld leginkább ezt veszi, de magának megtartja a békét, a türelmet és azt a mosolyt, amely ma mintha már csak észak hűvösebb tájain tudna igazán kivirágozni.

A svédek politikai szenvedélyeit a legmulatságosabban ez a kis történet világítja meg, amelyet Stockholmban hallottam. Svédországnak a Kreugerbotrány lezajlása óta erősen baloldali kormánya van. Nemrégiben egy politikai válság kapcsán arról volt szó, hogy néhány kimondottan köztársasági érzelmű politikus kerüljön a kabinetbe. Nagy volt tehál az érdeklődés, amikor a miniszterelnök két másik politikai személyiség társaságában bevonult a királyhoz tanácskozni. Az összegyűlt újságírók egyre

mámor édes bódulata járta át idegeiket s boldogságuk teljességéhez már csak az hiányzott, aminek Gábor adott szavakban kifejezést.

— Ezt az asszonyt pedig meg kell ismernem, ha törik, ha szakad.

Eddig mindössze annyit tudtak meg róla, ami átszűrődött hozzájuk a közeli asztaltól, hogy Rózsikának hívják.

— No hallod, — röppent fel a szőke Géza ajkán a könnyelmű kijelentés — mi sem könnyebb ennél. Annak az úrnak, aki előbb kezet csókolt, át üzenek, hogy mutasson be őnagyságának.

Gábor nem tűrte az ilyen dolgokban a tréfát és szigorúan fordult viszsza:

— Ám lássuk, ha olyan nagy legény vagy.

Ezt már komolyan kellett venni. Géza ijedt pillantást vetett az őszes hajú férfire, akinek már az uccán is megfigyelte széles vállait és magas alakját. Rettentő erős ember lehet. Ezzel szemben Géza vékony volt és keskeny gyerekvállakat viselt alig ötven kilós testén. De róla soha senki el ne mondhassa, hogy gyáva és felelőtlen fecsegő.

Magához intette a pincért és kezébe nyomta névjegyét, melyen az a büszke cím állott, hogy joghallgató.

— Vigye át kérem annak az úrnak s mondja meg, hogy a foajéban várom.

Elrúgta maga alól a széket és erélyes léptekkel kifelé indult. Halálos félelem verejtéke gyöngyözött végig a testén, de azért elszántan állt meg a foajé lengő üvegajtaja mögött. Várta a szélesvállú urat. Alig ötven kilós

sági elnök születésnapjának állami ünneppé való nyilvánítása tárgyában. A javaslatot az illetékes bizottságok is letárgyalták s a bizottsági jelentés is készen áll a szenátusban. A plénum azonban még sem tárgyalta az ügyet. És pedig azért nem, mert a cseh néppárt ezt az alkalmat ismételten felhasználta arra, hogy az ünnepek kérdésének rendezéséi sürgesse. így az ünnepek kérdésével most az egész koalíció foglalkozik. A március 7-ének megünnepléséről szóló javaslatot a szenátus plénuma a jövő héten tárgyalja és így a javaslat kellő időben törvénynyé fog válni.

türelmetlenebbül topogtak a királyi palota előtt, a kiváncsiak serege egyre nőtt, de a tanácskozásnak fenn a királynál csak nem akart vége szakadni.

Már a nyugodt svédek is izgatottak lettek ilyen megoldhatatlan politikai válság láttára és a szerkesztőségi telefonok egyre élesebben csilingeltek, amikor három és félórás várakozás után végre feltűnt a miniszterelnök és a két politikai személyiség alakja a palota kijáratánál. De uraim, — szólt a kormányfő csodálkozva az újságírókhoz — hogy eddig tanácskoztunk volna? Micsoda ötlet! A kormányválságot sikerült rövidesen megoldanunk — szólt most közbe az ismert köztársasági személyiség — és miután olyan szépen együtt voltunk négyen, leültünk őfelségével egy bridgepartihoz. Mondhatom, sóhajtott a köztársaság buzgó híve, őfelsége kitűnő játékos!

üli, boldog Svédország!

MILYEN EGY MODERN TRÓNÖRÖKÖS?

Mint ebből a kis történetből is látható, a királyság a svédek között áltestének vékony ujjait ökölbe szorította zsebében, mert bármi is történjék, ő nem fogja hagyni magát. Még ha bele kell halnia, akkor sem. Zrínyire gondolt, meg Dugonits Tituszra és mámoros szomorúsággal állapította meg magában, hogy nehéz sor férfinek lenni. Eltelt néhány másodperc, mely kegyetlenül hosszú negyedórának látszott. Az is lehet, hogy az illető ki sem jön, üzen valamit a pincérrel, hogy nem ér rá, nincsen kedve... Még az lenne a legjobb, már reménykedni kezdett, amikor a lengőajtó homályos üvegfalán felrajzolódott egy iromba, nagy árnyék, mely hirtelen szűkült és keményen megélesedett az ijesztően széles vállak rajzával. Az ajtó lendült egyet s a következő pillanatban már visszavonhatatlanul ott állott az őszcshajú férfi. Csodálkozva és várakozóan nézett Gézára. Azon keresztülrázkódolt a hideg-meleg, egy pillanatra, mintha nem tudott volna kibújni hang a torkán, aztán bágyadtan köhintett és magáraeröltetett könnyedséggel meghajtotta magát:

— Azt hiszem, bemutatkoznom nem kell, a névjegyről méltóztatolt már tudomásul venni, hogy ki vagyok.

A férfi némán bólintott. Mozdulatlanul állt s csaknem két méter irtózatos magasságából vetette Gézára kutató pillantását. Nincs tovább, most már át kell térni a lényegre. Olyan érzés, mintha a vesztőhelyre lépne. Legfeljebb meghal azért az asszonyért. A vékony ujjak görcsösen összeszorultak a kabátzsebben.

— Mindössze arra akarom kérni, — cs Géza arca hősiesen fellángolt, — hogy Gábor barátomat, aki őrülten

A föld legboldogabb országa:

ANGLIA ennél is boldogabb

SVÉDORSZÁG

Képek és történetek a tenniszjátékos király országából