Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-02-19 / 15. szám

i Ot vem hetedik évfolyam. 15 m. Szerda, 1036. febroár 19. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 80 Ke, félévre 40 KC, negyed­évre 20 Ke. - Külföldön 120 K5. Egyesszám ára 1 korona. Alapította: néhai TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő-! GAAL GYULA dr. Szerkesztős BARANYAY JÓZSEF dr. Főmunkatársak* FÜLÖP ZSIGMOND és A1XINGER LÁSZLÓ dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Masaryk-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton POLITIKAI SZEMLE Komárom, február IS. Bármiképen magyarázzák is a leg­utóbbi napokban lefolyt párizsi ta­nácskozások valódi célját, a megbe­szélésekben résztvett országok állam­fői és diplomatái Európának azo­kat a hatalmait képviselték, amelyek a világháború eredményeit maguk részére a békeszerződésekben bizto­sították, s amelyek a szerződéseken alapuló békét igyekeznek továbbra is fenntartani. Az bizonyos, hogy a békeszerződé­sekkel nem sikerült megteremteni Európa békéjét, mert ha nem is dö­rögnek az ágyúk a kontinensen, azért a nemzetközi politikában változatla­nul fennáll a feszültség, egyes ál­lamok nem képesek belenyugodni az új helyzetbe, a nagy történelmi múlt­tal bíró népek nem tudják elfelejteni azokat a megalázlatásokai. amelyek­ben részük volt. Mert bizonyos em­beri jogoknak még akkor is érvénye­sülniük kell, ha minden halalom egye­sül azoknak a kezében, akiket szeren­csés helyzetük népek sorsának irá­nyítására rendeli. Ha ez a felfogás érvényesült volna a békeszerződések megkötésénél, nem kelleti volna tizen­hét éven keresztül Európa népeinek állandó izgalomban és bizonytalan­ságban lenniük, nem élesedlek vol­na ki egyes népek között az am úgyis fennállott ellentétek, nem zúdult vol­na az egész világra a pótolhatatlan áldozatokat kívánó gazdasági krízis és testvéri megértésben élhetnének együtt a világ népei. A békének tizennyolcadik évében rettegnünk kell, hogy újra be fog következni az a helyzet, mint a mi­lyen a világháború előtt volt, ami­kor Európa népei két pártra szakad­tak és a két elkeseredett ellenfél vi­táját a fegyverek oldották meg. Ha ugyan megoldották! Hiszen éppen az a baj, hogy a háború után újabb vi­tás kérdések támadtak, amelyek elől ma már nem lehet kitérni és éppen a béke megtartása érdekében szüksé­ges, hogy azoknak megoldására töre­kedjenek. Az a határtalan bizalmat­lanság, amely a nyugati hatalmakat, elsősorban Franciaországot elfogja Németország iránt, hasonló mérték­ben fogja el Franciaország szövetsé­geseit is és ez a lidércnyomásként rájuk nehezedő örökös aggódás olyan módszerek alkalmazására ragadtat­ják őket, amelyek éppen nem alkal­masak arra, hogy a népek megérté­sére vezessenek. A régi séma szerint járnak el. Mindenekelőtt fegyverba­rátságra lépnek Szovjetoroszország­­gal, amelyet ugyan pár évvel ezelőtt még lenéztek, de amelyet ma már új­ra barátságukba fogadnak, mert Né­metországot csakis így tarthatják sakkban. Megalakítják a- különböző kisállamok szövetségeit, a kollektiv biztonság hangzatos jelszavával még Komárom, február 18. Hodzsa miniszterelnök célja az osztrák probléma megoldása. Hodzsa Milán dr. miniszterelnök pénteken éjfélkor utazott el Párizs­ból s elutazásának eredményéről nyi­latkozott a Temps munkatársának. A miniszterelnök nyilatkozatában többek között a következőket mondotta: — Célom az, hogy megállapodjak Ausztriával-és az osztrák köztársasá­got bevonjam a kisálltául körébe. Té­ves azt gondolni, hogy Ausztria csak a csatlakozás, vagy a Habsburgok kö­zött választhat. A kisantanthoz is csat­lakozhat. A kisantant és Ausztria blokkja egyébként nem jelenti a végső célt, hanem törekvésem az, hogy Párizs és London érdeklődését hathatós mó­don fölkeltsem az új blokk iránt. Pá­rizsi tárgyalásaim reményt adnak a megállapodásra. De elől kell kezdeni s ezért a közel jövőben Beigrádba és Bukarestbe utazom, mert e helyeken elsősorban azt akarják tudni, miként viselkednek Párizs és London Német­ország katonai előtörése esetén. Amit ebben a tekintetben megtudtam, meg­nyugtathatja Bukarestet és Belgrádot. Van ugyan Berlinben néhány forró­fejű ember, de a német hadsereg élén meggondolt férfiak állanak és így nem hiszem, hogy a közeli években Német­ország elhamarkodott lépéseket tesz. Belgrádban, Bukarestben és Becsben tett látogatásom után Párizsba be aka­rom jelenteni hogy az osztrák prob­lémát sikerült hozzávetőlegesen meg­oldanom. Ügy vélem, hogy ez egy hónap múlva megtörténhetik. Berlin­be az út egyébként a megszervezett Európán át vezet. Törekvésünk nem irányul Olaszország ellen, sőt kíván­juk Olaszország együttműködését. Áp­rilisban alkalmam lesz, hogy mindeme kérdésekről újra beszámoljak Párizs­ban. A Magyar Nemzeti Párt körzeti ülése Balonyban A magyar nemzeti párt csilizközi körzete az elmúlt napokban tartotta évi rendes gyűlését. A gyűlést Dúsa Vidor elnök nyitotta meg a Szövet­kezet nagytermét megtöltő hallgatóság előtt, meleg, szeretetteljes szavakkal. Utána Méhes Rudolf körzeti titkár tette meg évi jelentését, melyet a kör­zeti gyűlés örömmel magáévá tett. Ez­arra is gondolnak egyesek, hogy Ausztria függetlenségét Szovjelorosz­­országgal is biztosítsák. S emellett határtalan fegyverkezés folyik min­denfelé. Mindenki tiltakozik ellene, ha a tisztánlátók meg merik mondani, hogy a diplomáciai tárgyalások és külön­böző szövetkezések Németország be­kerítését célozzák, de van olyan diplo­mata is, aki azt állítja, hogy minden genfi állásfoglalás dacára nem irá­után Koczor Gyula volt nemzetgyűlési képviselő hosszabb beszédben ismer­tette az elmúlt év politikai eseményeit és a pártnak, valamint törvényhozói­nak működését. Részletesen foglalko­zott a gazdasági kérdésekkel és rá­mutatott azokra a hibákra, melyeket pótolnunk kell, hogy gazdasági hely­zetünket megjavítsuk. A szervezési kérdések kapcsán ismertette a párt­szervezés teendőit. Utána Varecha Jó­zsef munkásszakosztályi titkár szólalt fel, aki részletesen ismertette a mun­káskérdéseket és rámutatott arra, hogy a magyar munkásság hosszú évek óta idegen eszmék és idegen vezetők után ment, ahelyett, hogy magyar vezérei­vel kereste volna a kapcsolatot és a megértést. Hála Istennek ezek az idők már elmúltak és a magyar munkásság már rálépett arra az útra, amely visz­­szavezeti magyar testvéreihez. Bartal Iván körzeti elnök meleg, lelkes sza­vakkal a mindenrendű magyarok meg­értése és összefogása mellett emelt szót, majd Dúsa Vidor elnök a lelkes hangulatban lefolyt gyűlést bezárta. A kormány újjászervezésének kérdése Még a múlt év őszén napirendre került a kormány újjászervezésének kérdése, ami ugyan minden kormányel­­nök-választáskor ismételve fel szokott merülni. Ezúttal azonban a koalíció kibővítésének lehetőségével kapcsolat­ban foglalkoznak a rekonstrukció kér­désével, amelynek főképpen az az ak­ció ad nagyobb fontosságot, hogy Hodzsa miniszterelnök kezdeményezé­sére tárgyalások folynak a szlovák néppártnak a kormánykoalícióba való belépéséről. Igaz, hogy az eddigi tár­gyalások nem vezettek még ered­ményre, de a tárgyalások nem fejeződ­tek még be és Hodzsa miniszterelnök hazaérkezésével várható, hogy a tár­gyalások újra megkezdődnek Hlinká­­ékkal. Koalíciós körökben a szlovák nép­pártnak a kormányba való lépésére vo­natkozó tárgyalásainak legnagyobb'ne­hézségét a párt kormánybeli képvi­seletének kérdése képezi, bár a szlo­vák néppárt e téren nem támaszt nehézségeket. Itt inkább a meglevő kormánypárti képviseletek rekon­strukciója okoz gondot. Ugyanis, ha például a szlovák néppárt megkapná nyúlnak a tanácskozások Olaszország ellen sem, sőt azt is komoly arccal akarják elhitetni a világgal, hogy az európai béke megszilárdításánál szá­mítanak Olaszország közreműködésé­re is. De hát akkor mi a célja annak a lázas tanácskozásnak, amely az el­múlt hetekben folyt? Erre világos fe­leletet nem kapunk, pedig egy ki­csit minket is érdekel a dolog, azo­kat nevezetesen, akiknek bőrére megy minden alkudozás és tárgyalás. A nc­a közegészségügyi tárcát, akkor a né­met keresztényszocialistáknak kell egy másik miniszteri tárcát adni. Ha az unifikációs minisztérium cserélne gaz­dát, akkor a cseh néppárti Srámek­­nek kellene más tárcát juttatni. A kor­mányban ezidőszerint csak a pénzügy­minisztérium élén van hivatalnok-mi­niszter, tehát e tárcát lehetne még valamelyik pártnak átadni. Ügy be­szélik, hogy erre a tárcára vállal­kozna a cseh iparospárt, de ebben az esetben az ipari és kereskedelmi minisztériumot el kellene Najmannak hagynia. Ebből is megállapítható, hogy a kormány szélesebb körű rekonstruk­ció előtt áll, amely alaposabb személyi változások nélkül nem történhetik meg. Öt választókerület helyett négy kerület Egyes prágai lapok szerint a kor­mány a választási törvényhez novellát készített, amely szerint Szlovenszkó­­ban rendezni fogják a választókerüle­teket. Az eddigi öt választókerület he­lyébe négyet állítanak fel, amelyek­nek székhelye Pozsony, Kassa, Turóc­­szentmárton és Besztercebánya lesz. Eszerint tehát megszűnne a nagyszom­bati, érsekujvári, liptószentmiklósi és eperjesi választókerület. A kérdéses novellát a kormány a parlament leg­közelebbi üléseinek egyikén nyújtja be. A kérdéssel kapcsolatban a koalí­cióhoz tartozó Bob. Noviny egyik szá­mában többek között azt írja, hogy a reídrm célja egyrészt összhangba hoz­­ni(?) a választási kerületek határait a járások határaival, mert a mai álla­pot szerint -egyik-másik járás három választási kerület között is szét van osztva, másrészt utalnak arra is, hogy külön választási kerület létesítendő Po­zsony központtal. A Rob. Noviny sze­rint állítólag javulás állana be abban a tekintetben is, hogy egyes kerületek­ben háromszor annyi szavazat kell egy mandátumhoz, mint más kerületben. Szakminiszterek bizottságainak tanácskozása. Az elmúlt héten a politikai és gaz­dasági szakminiszteri kollégiumokban számos törvényjavaslatot és rendelet­­tervezetei tárgyaltak meg. E tervezetek kapcsán a kormány, illetve a törvény­hozó testületek a legközelebbi jövőben fognak határozni. Nevezetesen bizo­nyos pénzügyi, népjóléti politikai, me­zőgazdasági természetű akiit ügyekről pék csak álmélkodva olvassák a kü­lönböző nyilatkozatokat, amelyekéi koronás fők és magasrangú állam­férfiak tesznek s amelyek egyálta­lában nem alkalmasak arra, hogy megnyugtassanak bennünket a béke felől. Sőt csak izgalmakat keltenek! Pedig a világháború borzalmas pél­dája elég memento arra, hogy mi­lyen következményei lehetnek a tisz­tán hatalmi szempontokat képviselő politikának. (•—) '

Next

/
Thumbnails
Contents