Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-19 / 15. szám
2. oldal. >KOMAROMI LAPOK« 1936. február 19 van szó. nemkülönben állambizlonsági. kereskedelem és iparpolitikai és közalkalmazotti kérdésekről. Az erről szóló hivatalos jelentés közli, hogy aj kormány személyügyi bizottsága hétfőn, a politikai miniszterek kedden és szerdán, a népjóléti miniszteri bizottság csütörtökön s a gazdasági és politikai miniszterek tanácsa pénteken tartotta tanácskozását. E héten folytatják a miniszteri szakbizottsági tárgyalásokat. A kommunisták a régi ellenzéki fronton Az új köztársasági elnök választásnál a kommunista párt törvényhozói valamennyien Benes dr.-ra szavaztak. Ebből a tényből bizonyos politikai körökben arra a vérmes következtetésre jutottak, hogy egy baloldali kormánytöbbségben számítani lehetne a kommunista pártra. A költségvetés megszavazásával ez a vélemény"csak erősödött. A reménykedőket azonban lehűtötte Goitwald kommunista képviselőnek a Rudé Právo-ban megjelent cikke, amelyben a decemberi amnesztiarendelet következtében Moszkvában visszatért képviselő azt írta, hogy a kommunista párt ellenzéki politikájának feladásában legfeljebb csak politikai csirke hihetne. Ezzel alaposan dezavuálta a kommunista pártnak az utóbbi kél hónapban kifejtett működését. A kommunista párt új állásfoglalását a koalíciós lapok igen élénken kommentálják. így á Venkov c. agrárlap szerint a december—januári mérsékelt ellenzékiség és közeledés Smeral konjunktúra-politikájának következménye volt, de most. hogy Gottivald vezér visszajött, ismét q régi politikai taktika érvényesül. Ebben nincs semmi különös, mert valóban nagy adag naivitás kell ahhoz, hogy bárki is hitelt adjon annak a fölfogásnak, amely szerint a kormánytöbbségben ma a kommunista párt jobban szolgálhatná választói érdekeit, mint az ellenzékben. A multheti motorbicikliszerencséílenség tanulságai. Közlekedési rendőröket a halálsarkokra — Bontsák le a kiugró házfalakat. A múlt hét péntek napján, este fél nyolc óra tájban súlyos közlekedési baleset történt városunkban, a Jókai ucca belső végén, ahol ez az ucca összeszűkül és a gyógyszertár mellett a Városház uccába torkollik. 1 A baleset szemtanúinak állítása szerint egy oldalkocsival bíró motorbicikli, melyen két férfi ült, nagy sel>ességgel rohant a Kossuth tér felől a Jókai uccán végig és körülbelül a Stark-féle üzlet előli felrobogva a gyalogjáróra, egy pillanat múlva beleütközött az u. n. Szepesi-ház kiálló falába, ott, ahol a Turek-féle festékkereskedés hirdetése látható. A sajnálatos baleset következtében mindkét férfi, aki a motorbiciklin ült, súlyos, talán végzetes sérülést szenveideít s a városi mentőautó készültsége szállította be őket eszméletlen állapotban a városi közkórházbk. Az eset körülményeiből megállapítható, hogy a motorbicikli vezetője követte el a végzetes hibát, mert a Jókai uccán befelé az úttest baloldalán kellett volna haladnia, ahol nem ütközhetett volna bele a jobboldalon kiálló ház sarkába. E mellett hibás volt a vezető abban is, hogy a város belterületén belül megengedett gyorsaságnál sokkal nagyobb sebességgel vezette inolorbiciklijél. Ezzel a nem hivatalos megállapítással azonban nem lehet lezárni ennek a balesetnek tanulságait, mert csak a szerencsés véletlenen múlott, hogy nem lett az eddiginél sokkal súlyosabb méretű. Ama véletlenen, hogy a gyalogjárónak azon a 10—15 méternyi szakaszán, amelyen a motorbicikli egy pillanat alatt végigrohant, senki sem járt abban a percben, mert ha lett volna ott nyugodtan hazafelé igyekvő ember, öreg vagy fiatal és — borzasztó rá gondolni is — esetleg kis gyermek, azokat, valahányan vannak ott a gyalogjárón, tehát a gyalogosok számára biztosított és biztonságosnak gondolt helyen, önhibájukon kívül, kikerülhetetlenül legázolta volna az őrülten száguldó motorbicikli és borzasztó tömegszerencsétlenségnek lelt volna az okozója. Ettől eltekintve is szomorúan rávilágít ez a baleset arra a szerfölött veszélyes helyzetre, ami a mostani közlekedési viszonyok mellett éppen lezen a ponton, a Jókai ucca torkolatánál fennforog. Mert bármennyire a saját hibájuknak rójjuk is fel a motorbiciklin ülő két ember elszerencsétlcnedését, része van abban a terep szerencsétlen alakulatának is. Mindnyájan tudjuk és látjuk, hogy a Jókai ucca belső vége, torkolata, annyira görbül és összeszűkül, hogy az a nagyforgalnni közlekedést, mely itt állandóan lébonyolítódik, mindenkire, gyalogosra és kocsin, autón ülőre veszedelmessé teszi. Ez az ucca egyik főforgalmú útvonala a város belsejébe irányuló közlekedésnek. Forgalmas üzletek, gyógyszertár és más irányba elágazó ucca feltétlenül szükségessé teszik az átjárást az egyik oldalon lévő gyalogjáróról a másikra. Nagy a kocsiforgalom itt, autók, szekerek, autóbuszok állandóan közlekednek ki- és befelé azon a keskeny úttesten, amelyen két kocsi alig tudja elkerülni egymást, a gyalogjáró pedig éppen a Szepesi ház előtt oly keskeny, a megriadó ló vagy rohanó autó még akkor is kárt tehet a járókelőkben, ha úgy a kocsi, mint a gyalogos a saját területén marad. Feltétlenül segíteni kell mielőbb ezen az igazán halálsaroknak nevezhető lehetetlen helyzeten, még pedig gyökeresen. A segítségnek a legelső és minden további nélkül azonnal foganatosítható eszköze lenne egy közlekedési rendőr kiállítása a gyógyszertár előtti kis térre. Már maga a rendőr jelenléte feltétlenül mérsékelné az autók és egyéb közlekedési eszközök menetsebességét és irányító intései a most teljesen rendszertelen összevissza száguldást megakadályoznák. Azt hiszem, ha a hivatalos vezető egyének a város és a rendőrhatóság részéről egy hetivásáros délelőltön vagy forgalmasabb időben helyszíni szemlét tartanának itt, ez meggyőzné őket a forgalmi rendőr kiállításának szükségességéről. A gyökeres és végleges megoldás azonban csak az u. n. Szepesi-féle ház kiugró frontjának levágásával és az ucca szélesítésével volna elérhető. Ez esetben megfelelő széles és enyhén görbülő kocsiút és elegendő széles gyalogjáró volna elrendezhető. Ettől a költséges megoldástól sem szabad azonban visszariadni, mert itt emberek életéről, közbiztonságról van szó és ilyen városrendezési okokból — ha másként nem lehelne — kisajátítás útján feltétlenül elérhető a szükséges terület. Hallottunk hangokat az említett balesetnél összegyűltek köréből, hogy azt a sarokházat, melyben a gyógyszertár van, nem lett volna szabad engedni a múltban felépíteni. Ez a gondolat nem hoz megoldást, mert a múltak meddő kritikájával nem segítünk a mai bajokon. Amikor azok a házak épültek, amelyek most ott állának, még nem voltak automobilok, motorbiciklik és a forgalom nem volt ilyen száguldó iramú. A gyógyszertárat magában foglaló emeletes ház helyén ennek építése előtt is állott egv ugyanolyan alapterületű földszinbot» sós-55$* tes ház, tehát nem változott a helyzet az emeletes ház harminc év előtti felépítésével. A forgalmi akadályt nem ez a ház képezi, hanem a Jókai ucca másik házsorán az uccavonalba benyomuló és erősen kiugró sarkot képező u .n. Szepesi-féle ház, melyben most üzletek vannak s melynek udvara úgyszólván semmi sincs. Ennek a teleknek s a mellette lévő egy részének kisajátításával az uccavonal kiszélesíthető és a Jókai ucca szélesebb méretekkel vezethető be a gyógyszertár előtti kis térségbe, ami már nagymértékben csökkentené az ottani nagy forgalom össze tömörülését és a közlekedési balesetek lehetőségét. Ha a város tudott a Deák Ferenc ucca szükségtelenül nagyméretű szélesítéséhez állami területeket kisajátítani, sokkal inkább szükséges, hogy a közlekedésnek ezen az elsőrangúan fontos és a legveszedelmesebb pontján gyökeres megoldást létesítsen, mert itt a forgalom legelemibb szükségleteiről és igazán közérdekről, emberek életéről van szó. Egy komáromi. Nagy kutyairtás Komárom határában. A veSzettkutya végigrohant az utón s tizével marta meg a kutyákat. Komárom, február 18. A keszegfalusi, kamocsai, gútai gazdák között nagy a riadalom: a kutyáik, házőrző barátaik halálra vannak ítélve. Az eset előzménye: néhány héttel ezelőtt egy állítólagos veszettkutya futott végig a keszegfalusi úton. Futtában számtalan állatot megmarl Keszegfalun, Kavapusztán. Kamocsán s azután úgy eltűnt, hogy nem tudtak nyomára akadni. A hír a hatóság fülébe jutott s ennek következménye az lett, hogy az érintett környék minden kutyáját kiirtották, vagy ki fogják irtani. Kavapusztán, Keszegfalun százával irtották ki a kutyákat s most Kamocsán tartanak a vizsgálattal, de a kiirtás veszélye valószínűleg a gúlái ebeket is fenyegeti. A kutyatulajdonosok körében nagy az elkeseredés, az összes házőrző ebeket kiirtották s most házőrzők nélkül maradtak a tanyai gazdák. A marások következtében több családot beszállítottak a Pasteur-intézetbe is. Számtalan fajkutyát is kiirtottak. Az eredeti veszett eb azonban nem került elő. A vizsgálat még folyik. Megelőzése eimek csak egy lehet: a kutyák állandó oltása veszettség ellen, hatósági ellenőrzés mellett! Keresek . május vagy júniusra kétszobás lakást mellékhelyiségekkel a város belterületén. Címet kérem a kiadóhivatalba beadni. Komáromban 50 évvel ezelőtt „Mily boldogság lehet Komáromban házasembernek lenni, hol a nő és a férfi mosolya egyaránt fényes aranyat, vagy ropogós bankót igér.“ (Nono, — mondaná erre ma a kései olvasó. Kiderül azonban, hogy ötven évvel ezelőtti cikk ilyen formában ajánlja be a jótékonysági egyesületek működését.) A városházi közgyűlést ötven évvel ezelőtt igy vezették be: „A városház toronyórája szomorúan kongta el a hármat. Különösnek tűnt előttem, hogy a városháza felé menni nem láttam egyetlen városatyát sem, pedig máskor mindig ezidőtájt szoktak bölcs mérséklettel felballagni a székházba, amelyről annakidején, amikor felépült, azt a kritikát mondta a közvélemény: csinos kalitka, de mihaszna, ha nem tudnak belé madarat fogni, (Célzás volt arra, hogy Pulay, az akkori polgármester elment képviselőnek s utódját majdnem egy esztendeig keresték, amig rátaláltak.)“ Mikor leültem a helyemre, — folytatja a tudósitó, — szomszédom odasug: hány órára rendelted a vacsorát, mert ma innen 8 óra előtt el nem megyünk. Siettem aggódó szomszédomat megnyugtatni, hogy nettó két órával hamarább fogjuk leőrölni a feladott leckét, mint ő számította. Hanem az az édes ábránd alig tartott annyi ideig, mint a szétpattanó buborék. Nyílik az ajtó s lupus in fabula: belép rajta Mike Károly. Mikor ránéztem tudománytól terhes homlokára s láttam, hogy éppen Csépi Dani és Nagy Vilmos közé telepedett le, tisztában voltam vele, hogy ma teljes lesz a koncert. ..“ A gimnázium építését Treforttól várták atyáink. A folyamodásra azonban nemleges válasz jött. „A gimnáziumot, még mielőtt megszületett, eltemettük szépen. Még azt sem tudták odafönn a minisztériumban belátni, hogy az a város, amely egykor az egész hazáért vérzett, a haza részéről megérdemelne egy kis méltányosságot.“ (Boldog kor, amikor ilyen mikszáthi derűvel lehetett még elintézni városi közgyűléseket!) A nyári színi saison elnyerése végett városunk tanácsához Sághy Zsigmond nyitrai színigazgató folyamodott. A vizhordó fuvarosok közül a rendőrség többeket megbüntetett, mert nem a kijelölt helyről hordták a vizet. Gusztusos vizet hordhattak, ha a cikkíró igy emeli fel szavát: „A hatóság vizmeritésre alkalmasabb lejáró helyet készittesen különösen a Vágdunánál, amelynek vize tisztább és egészségesebb, mint a nagyvárosok csatornaürülékeivel megfertőzött Duna.“ 25 évvel ezelőtt: A szimőiek s a kamocsaiak igen panaszkodnak, hogy sem a negyedi, sem a gútai vasút nem vezet községükön keresztül. „Kamocsa, Szimő Komáromnak Hekuba!“ — irja elkeseredve Boross Kálmán kamocsai ref. lelkész. A két községet azzal nyugtatják meg, hogy vasút helyett olt van kitűnő viziutnak a Vág... „Határozottan állítom, hogy a kamocsai ember, ha egyszer berakodik a bárkába s útnak indul: Váczig szóba sem áll senkivel azon szándékkal, hogy káposztáját eladja. A viziut Komáromnak használt ezelőtt 30 évvel, de az utóbbi években semmit.“ Ferenc József Budapestre érkezett, a delegációs gyűlésekre. Nincsen uj a nap alatt semmiképen: 1911-ben a tisztikaszinó tréfás jelmezestélyt rendezett, amelyen bérkocsisok, varrólányok, automobilosok, kerékpárosok, szobalányok, csónakosok, diákok, turisták jelmeze szerepel. «1936-ban a Zsidó Nőegylet hasonló jelmezekkel rendezi meg farsangi teaestjét. Hirdetés a komáromi nők pukkasztására s a nemes verseny kifejlesztésére: „Miért gyönyörű a pesti nő? Mert arcbőrét a Yes-pouder teszi rózsássá, kívánatossá.“ — A hősök emléke. Szene község elöljárósága elhatározta, hogy a világháborúban elesett szenei hősök emlékét szoborban fogja megörökíteni és a szobor elkészítésével meg is bízott egy szobrászművészt. I
