Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-02-08 / 12. szám

► KOMAROMI LAPOK«

M

t

Győződjék meg róla!

RÁDIÓN valóra váltja sok asszony ezen kívánságát. Hiszen most nagyon olcsó, minden más mosószer igénybevétele nélkül mos, kíméli a ruhát és mindenek fölött - RÁDIÓN teszi lehetővé a fáradság nélkül való mosást!

15 percig főzzük a fehérneműt és ezzel már meg is van a munka legnagyobb része: a ruha hófehér és higiénikusan tiszta.

Kiássák az egyetlen Csehszlovákiában fekvő római tábort:

a komáromi „Leányvárt“.

Még ez évben megindul a nagyszabású ásatás — A helyszínén rekonstruálják a kis erődítmény alapjait — Sok római leletre van kilátás — Melyik muzeum kapja meg a főidből kikerülő kulturkineseket ?

1936. február S.

kuttthatui. Erre a munkára mielőbb szükség van, de nem csak különféle, de sohasem a népiélekből származó vezércikkekkel és rádióelőadásokkal k«U ezt a munkát követelni stb., lia- W.tu a valóságban, pl. a színiül úi kiépítésével és vele az ottani nagy ■Minkanélküliséggcl Járó nagy nyo- Morúság megszüntetésével kell azt «■egkezdeni.

Nyomor, nélkülözés, betegség és s«k-sok lelki fájdalom megszüntetése vár itt orvoslásra. Mert mit ér itt a kultúra fokozása, illetve bevitele, ha a nagyobb műveltség által emelkedett nagvobbigé ny íí ség a rettenetes sártenger közepette nem találhat kielégítést. Szímő előtt Érsekújvár, Komáromi, Galánta, Prága, Brünn és így tovább, de hiába, mert semerre még csak mozdulni sem tud e szorgalmas és csak munka után vágyakozó derék szímői magyar parasztnép.

A becsületes magyar földmunkás kérges tenyere néni könyöradományt kér, hanem csak a pihenő és rozsdakubikos ásóját és lapátját kéri viszsza a vezető és kormányzó köröktől, síért ő a magyar falut jobb utak és egyéb közlekedési lehetőségekkel akarja feltárni, hogy ezekkel jobb jövőjét örök időkre biztosíthassa.

Azt a sok milliárdos u. n. invesztíciós összeget nem szabad az emberi méltóságot és önérzetet veszélyeztető és többnyire csak ellenőrizhetetlen munkanélküli segélyezésekre, avagy kényszermunkálatokra felhasználni, hanem elsősorban is a szlovenszkói és ruszinszkói elhagyatott viszonyoknak feljavítására kell felhasználni. Be kell látnunk, hogy nem a fényes hivatalok es a hivatalnokok hadserege, hanem egyedül az egészséges, kérges munkáskezek és a művelt, jól megszervezett parasztok tudják a mai egyensúlyát vesztett világban a fejlődést fenntartani és biztosítani.

l)r. Machnyik Andor, _____________állami gazdasági tanár.

Hosszú utcában 4 szoba 3 konyhás ház 20.000'— Kc-ért eladó. Vételár több részben fizethető.

Csallóközben 120 hold jó minőségű föld eladó akár kisebb parcellákban is.

KotnlÓ9 ingatlanforg. iroda Komárom. 35

— Tudja, az úgy volt, hogy amikor én még legény voltam s Bori leány, semmiletteképpen nem tudtam ződágra vergődni vele. Szegény legény voltam, s neki akkor az ágon járt a szeme. Tehette, meri nagybirtokos leány volt. Szólni se szólhattam, mert már el is volt mátkásodva Miháj I.ajival. (ösmerhette, mert nem több tizenöt esztendőnél, hogy nieghót.) Én csak búsúltam magamban s száradtam ki a világból a bánat miatt. Hiszen Borival nem lett volna baj, de az apja fenyegetett, hogy eltöri a derekamat, ha az élete körül meglát... Azután történt, hogy kimentünk a havasba kaszálni s fenn ültünk Nyilénkben két hétig is, míg a szénát megcsináltuk. Akkor történt, hogy Borit megtámadta egy áldottnagy medve. Két lábra fel s neki! Miháj Laji elfutott, az apja pedig ijedtében ügy megkövült, hogy egyet sem tudott lépni. Én valamivel fejjebb kaszáltam, s a nagy sikojtásra ijedek meg.

— Ne félj, Bori! — kiáltom1 s ahajt kézbe a kaszát.

Mire odafutok, alig volt két lépésre tőle a medve. Azzal én es fel a kaszát s az Isten olyan erőt adott, hogy egyetlen suhintással elmetszettem a medve lábait. A medve leesik a földre. Én ölbe Borit, s hé vele az óldalon. Addig le sem eresztettem a szívemre, míg ki nem nyugotta a nagy ijedtséget. Az apja csak nézte, de nem szólt.

— Káré vallám a drága kaszámot — mondom neki, hogy szóljak valamit. — No, de jó lesz beretvának... Olyan beretvakést csinálok belüle, hogy csudájára járnak.

Brr* megszólal a Bori apja is.

Pozsony, február 3.

A Csehszlovák Turista Klub komáromi csoportja nagyszabású akciót indított a Komárom és Izsa között fekvő római tábor, Leányvár kiásatásának érdekében. Mint hivatalos helyről értesültünk, az akció sikerrel járt és még ez évben hozzáfognak a terv megvalósításához.

Celamantia — ez volt Leányvár római neve, — az egyetlen római tábor, amely Szlovenszkón feküdi. Igv e hg.lv feltárása mind turisztikai, idegenforgalmi, mind pedig kultúrtörténelmi szempontból igen jelentős és fontos.

Már a háború előtt is voltak Leányváron ásatások. Ue ebben az időben nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget Leányvárnak, hiszen Magyarország területén több, leletekben sokkal gazdagabb és sokkal nagyobb római település, tábor feküdt, így elsősorban

— Hát akkor, ha megberetválkoztál vele, jere el hozzánk, s mutasd meg, hogy milyen beretvakés lett belőle. Addig itt van az én kaszám, használgassad.

Máig sem tudom, hogy mitől kaphatta az a kaszadarab a bűvös erőt — töprengett mellettem a vén Vitos — a medve véritől-e, mitől-e, elég az hozzá, hogy vasárnap, mikor beléptem Boriékhoz, a leány a nyakamba szökött, s megcsókolta a szép sima orcámat. Az apja hejösölte.

— Azóta úgy őrzőm ezt a kést, mint drága kincset. Nincs az a vagyon, amiért odaadnám. Mit mondjak? Meg is tartotta Borit mellettem igaz hűségben negyven esztendeig. Ha akármi baj is volt, csak megberetválkoztanf s Bori úgy nézett reám, mint az Írott képre.

Elég egy ügy ü történet volt, de minek rontsam el a kedvit. Inkább elhittem. Az is lehet, hogy hozzáhazudta a medvetörténetet, de nem mosolyogtam rajta, hogy meg ne bántsam az öreget. Hogy azonban el se érzékenyedjünk túlságosan, búcsúzásul tréfára fordítottam a beszédet.

Hej, Ádám bácsi, most fogna jól nekem az a borotvakés.

Az öreg mérgesen felcsattant:

— Nohát lássa, éppen ezért nem adom! Ha térdenállva istálna, akkor se adnám!

— Osztán miért?

— Azért, mert az a lány nem magának való! Megmondom tisztán, ha meg is öl érte.

Hosszasan elmagyarázta, hogy miért nem való hozzám az a lány.

*

A beretvakésről később teljesen elfeledkeztem. Eléggé megberetvált az

is Aquincum és Brigetio (Ö-Szőny), amelyet csak a Duna választott el Celamantiától. Ekkor Leányvárnak még csak annyi jelentősége volt: egyetlen római tábor, amely a Dunán innen fekszik.

Ma a helyzete megváltozott: Leányvár az egyetlen Szlovenszkón fekvő római település, tábor maradványa.

A fordulat előtti ásatásokat Tóth Kurucz János dr. tanár vezette. Ez alkalommal sikerült kiásniok egy für dőt, amelyet rendbe is hoztak. A világháború alatt a munkál azonban hamarosan be kellett szüntetniük és így az félbemaradt. A kiásott részletek azóta ismét betemetődtek és nem lehetetlen az. hogy a félbemaradt munka következtében jelentősen megrongálódtak.

A földből kikerüli létetek a Jókai

élet. Hazulról is elhányódtam és csak esztendők múlva kerültem haza a feleségemmel. Akkor is csak azért, hogy az öreg házat, ami még megmaradt a birtokból, eladjam.

Egyre-másra jöttek a szomszédok, más ismerősök és gyönyörködtek a feleségemben.

— Emmá igen ... Emmá fehérnép.

Egy este a vén Vitos is beállított.

— fiát maga még él? — örvendettem neki.

— Még igen, — válaszolt elfogódva.

— Semmit sem változott! — hazudtam. — Ma is éppen úgy néz ki, mint öt esztendővel ezelőtt.

Az öreg legyintett a kezével:

— Erőst meggyengültem.

Kedvesen eldiskurálgattunk a régi

jó időkről. Ádám bácsi csak hallgatta áradozásaimat. Észrevettem, hogy titokban a feleségemet mustrálja és látszott rajta, hogy meg van elégedve vele, de egy szóval el nem árulta volna.

Mikor az asszony kiment a konyhába, hogy valamivel megkínálja az öreget, Ádám bácsi bizalmasan hozzám hajolt:

— Igaz-e, hogy mindent el akar adni, úrfi?

Neki míg a világ, úrfi maradok.

— Igaz! — sütöm le a szememet. — Bajaim vannak, s nem akarom, hogy a feleségem ilyen hamar észrevegye. Elég hamar rájön későbben is. Az élet, tudja... a mai világban...

Az öreg elgondolkodott. Látszott, hogy rám se figyel. Csak gondolkodott. Az asszony kedveskedve hozta a harapnivalót. Ketten is kínálgattuk az öreget.

— Csak köszönöm! — szabadkozott és éppen csak a tisztesség kedviért

Egyesület komáromi uiú/eliűiába Sérülték be. Mint ismeretes, a JóSűíi Egyesület múzeuma az egész repüli Ilkában római leletekben a leggazdagabb. Míg másutt1 keresettek és ritkák, sőt például Szlovenszkó egyetíöö. múzeumában sincs a római kor üvegedényeiből, addig Komáromiam jóval meghaladja a húszat az ép példányok száma. .4 leány vári leletek, amelyek rengeteg háztartási és harci eszközökből, edényekből, fegyverekből állanak, különösen a díszes Terra Sigillátáival emelkednek ki. Ilyeneket eddig sehol sem találtak még Szlovenszkó területén. Terra Sigülátábao, — amelynek legnagyobb része az ószőnyi ásatásokkal kapcsolatban került a Jókai Egyesület múzeumába, — egész Középeurépábau ez a muzeum a leggazdagabb.

Így érthető, hogy az újabb leányvári ásatás megkezdését az állam is elsőrangú érdekének tartja és mivel annak fedezését a mai körülmények között egyik szlovenszkói múzeum sem tudja vállabii, önmaga állítja be költségvetésébe.

Először is ki kell sajátítania a telket, amelyen most egy dülőút vezet keresztül és egy gátőrház fekszik rajta. Valószínűleg már ez is oly nagy pénzösszeget emészt fel, hogy ebben az esztendőben a költségvetés néni bír meg több megterhelést az erre előirányzott összegből, így annak ásatását majd csak a jövőévi költségvetés terhére lehet megkezdeni.

Az ásatás célja: Kiszabadítani a föld tömeg alól a római táborhely alapjait, falait, azokat a lehetőség szerint rendbehozni és azután megnyitni az érdeklődő nagyközönség előtt. A falak kiszabadításával kapcsolatban kétségkívül hatalmas menvnyiségű apróbb tárgy, múzeumi lelet fog felszínre kerülni. Ezeket természetesen múzeumban helyeznék el.

De melyikben?

Erre egyedüli jogos aspiráns a Jókai Egyesület múzeuma. Első sorban azért, mert a közvetlen környék leletei őt illetik meg, hiszen lehetetlen helyzet állna elő akkor, ha egy vidék múltjának tanulmányozásánál végig kellene utaznia az egész köztársaság összes múzeumát, — másodsorban azért, mert az első ásatás alkalmával felszínre kerüli tárgyak a Jókai Egyesület múzeumában vannak elhelyezve és tudományos szempontból is fontos, hogy egyazon lelőhelyről származó tárgyak ugyanazon múzeumban legyenek kiállítva.

Ezzel szemben pontos értesülésünk

B. oldal

falt valamit.

Kicsit, még ült, ahogy ülik, aztán szedelőzködni kezdett.

— Ejisze elmegyek haza.

— Maradjon még, Ádám bácsi.

— Késő már az üdő, — emelkedett fel nehezen. Gyengén mozgott már szegény. 'A sír felé szédelgett. Nem sok van már hátra az öregnek. A keze is erősen reszketett, mikor idenyujtotta: — Nyugodalmas jóccakál kívánok.

Elcannnogott az ajtóig, s ott kapott a fejihez.

— Szinte el es felejtettem! — fordult vissza.

— Mit, Ádám bácsi?

Zavartan nyúlt be a belső zsebébe és restelkedve előhúzta a kasza-beretvát.

— Ezt magának hoztam.

— A bűvös borotva! — lepődtem meg.

— Ugy-e, ráüsmer? — csillant meg a szeme.

Egészen meghatódtam, mert a legnagyobb kincsét hozta el nekem, amitől semmi áron se akart megválni.

— Az lírfinak adom..! örökre...

— remegett a hangja. — Becsülje meg, mert sok áldás van rajta, s igen nagy ereje van... Az a fő, hogy a tekintetes asszony mindig tisztán lássa az orcáját, s akkor nincs semmi baj! Tapasztalásból mondom.

— De... hogy tud megválni tőle?

— csodálkoztam.

— Nekem már többet az életben nem kell! — sóhajtott Ádám bácsi.

— Nem kell?

— Nem! — ejti le a fejét szomorúan s fmagyarázólag még hozzáteszi:

— Szegény Bori a múlt őszön meghót! Meghót...