Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)
1935-08-24 / 68. szám
2. oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1935. augusztus 24. tói díszes barokk szekrény vonja magára a belépő figyelmét. A szekrényt Thain tanár fedezte fel és restauráltatta. Ebben a teremben látjuk és olvashatjuk e kor eredeti okmányait: Forgách gróf. várkapitány írását, az újvári pasák kegyetlen tartalmú leveleit és az egykorú könyvek idevágó fejezeteit. Régi szlovák és magyar nyelvű bibliákat, mint e gyászos kor emberének utolsó menedékéi. Itt van többek között egy oly szlovák és magyar dal is, amely Újvárnak a török rabságba való jutásán siránkozik. Külön érdekessége még a teremnek Újvár felszabadításának örömére vert érmek sorozata, továbbá e kor arany, ezüst és bronz pénzei. A másik terem e régi korunk iparikultúrájának termékeit mutatja. Újvár régi és még mai napig meglévő épületeit, kapuit látjuk a fáradhatatlan Thain tanár tollrajzai által megörökilve. A kor keramikai, fémipari emlékei közül egész vitrinre valót láthatunk. A következő terem a fegyvertár. Itt a régi küzdelmes idők mindenféle öldöklő szerszámát láthatjuk a török és magyar patkótól a handzsáron és görbe kardon át egész a 120 fontos ágyúig. Lőporszórók, sarkantyúk, kováspuskák, ágyúgolyók, betört koponyák, mind-mind ami a leglálogalottabbá teszik a fegyvertermet. A kiállítás helyiségeit szépen disziti a 6 drl). régi török szőnyeg. Köszönet illeti a komáromi Múzeum vezetőit, akik szintén szép anyaggal (fegyverek, sisakok) siettek, hogy minél teljesebb képét láthassuk e régi nehéz időknek. A kiállítás szeptember 8-ig lesz nyitva. Homárom és a vizisportok. — augusztus 23. Komárom, a »vizek városa« eddig ridegen elzárkózott a vizisportok minden ága elől. Pedig kevés városnak van olyan ideális fekvése ebből a szempontból és annyi kitűnő vize, mint ép Komáromnak. A három egymásbatorkoló folyam: a szőke Duna, a lágyvizű Vág, a csendes Nyitra és különösen az állóvizű, tószerű Kis- Duna ősidők óla pazar természetadta lehetőségeket nyújtanak a vizisportok fejlődéséhez. Komárom természeti fekvésénél fogva arra van hivatva, hogy vezető szerepet vigyen Sztovenszkó úszó és evezős sportjában. És talán ép ezért egyetlen lépést sem tettek az illetékesek ennek érdekében. A klubok nem foglalkoztak az úszással. A legnagyobb egyesület, a KFC csak a labdarúgásra áldoz. Mereven elhárította a felelősséget magáról azzal, hogy nincs uszodája, sőt még bérelni sem tud, hisz ami a legnevetségesebb, Komáromnak nincs is uszodája. Meg nem is volt »üzlet« az úszás. Arra csak ráfizetni lehetett volna, nagy áldozattal. A másik egyesület, a KSE, nem sport, csupán szórakozó egyesület. Ennek volt vize, voltak csónakjai, minden kelléke megvolt ahhoz, hogy megteremthesse Komárom vizisportjának alapjait, csak a vezetőségéből hiányzott az a százszázalékos sportember, aki minden akadályt leküzdve, ezt keresztül tudta volna vinni. Régi, helyrehozhatatlan bűnök ezek. Végre egy éve megtört a jég. A KFC legfiatalabb szakosztálya, az úszószakosztály fiatal, lelkes vezetőséggel az élén nekifogott a lehetetlennek. Filléreiket adva össze, filléreket koldulva össze, megteremtette Komárom úszósportját. Polócsapatot alakított. Szorgalmasan treníroztak az úszók. Megrendezték az első polómérkőzést: kis közönség, ráfizetés. Rendeztek újra, ráfizettek ismét. Végül az utolsó vizipolómérkőzést aktiv mérleggel zárták le. Sikerült közönséget szerezniük a vizisportoknak. Közönséget Komáromban, ahol a labdarúgást kivéve semmi más sport nem kelteti föl érdeklődést. Alig egy éves a KFC úszószakosztálya és már nagy múltja van. Múltja: keresztül tudta vinni a lehetetlent, megágyazta Komárom vizisportjának alapjait. Vasárnap egy új fordulópont következik. Az első igazi verseny. Egész sor külföldi és belföldi nagy név áll rajthoz. Angyal, Pyber, Kánássy, Tories, Heiling, Schmuck, Reiner mind nemzetközi nevek. Ritka szép versenyre van kilátás, amely be fogja mutatni a vizisportok minden szépségét, minden izgalmát. De még sem ez jelenti a KFC úszószakosztályának diadalát. Hanem a két napos verseny első napja. A kizárásos komáromi számok. Ez a délután lesz a »vizek városa« úszósportjának igazi megindulása. És remélni merjük, hogy a fejlődés nem fog megállni az első lépésnél, sok versenyt fogunk még látni, mindig jobb és jobb eredményekkel és nincs messze az az idő, amikor Komárom behozva eddigi mulasztásait, elfoglalja vezető helyét Szlovenszkó úszó- s evezősportjában is, amely utóbbi még mindig hiányzik. Úgy legyen! Érdekességek a mágus országából. Abesszíniát megfogta a babiloni átok — 251 betűs az ábécé. — Az első regény az utolsó is volt. — Az elméleti államtudomány számos flkát tudja annak, mi kovácsolhat egy meghatározott területen élő, különféle eredetű népességet nemzetté? Ezeknek az okoknak legerősebbjei Abeszsziniában nem hatnak. Az ország földrajzi szempontból széteső, bizonytalan terület: lakosságának faji összetartozása a legkülönbözőbb keveredések tömegében felismerhetetlenségbe vész. Az egres kerületekben, tartományokban élők gazdasági és politikai érdekei nagy mértékben ellentétesek, végül pedig hiányzik a legerősebb, leghatékonyabb kapocs: a közös nyelv. A filológusok eddig negyvenegy különböző nyelvet ismertek és tanultak meg Abesszíniában, de valamennyi szakíró szerint még igen sok olyan nyelvnek kell lenni, amelyről eddig nem is szerezhettek tudomást. Ha meggondoljuk azt, hogy Európa több mint 500 milliónyi lakossága szintén 35—40 nyelvet és az anyanyelvtől lényegesen eltérő nyelvjárást beszél, akkor világosan állhat előttünk egyrészt a pármillió lakosú Abesszínia bábeli nyelvzavara, másrészt az a szinte leküzdhetetlennek látszó akadály, amely minden civilizációs és művelődési kezdeményezésnek útjában áll. A nagyzási hóbortban szenvedő toronyépítő babilónok esetéhez hasonló játszódhatott le Abesszinia földjén. A könnyebb eligazodás céljából az ismert negyvenegy nyelvet igen önkényesen hét főcsoportba osztják. Az elsőbe tartoznak a sémita eredetűek. Legfontosabbjai az ősi akszumi királyság nyelve, a gheez, amely ma már csak egyházi használatban maradt fenn (mint a katolikus egyházban a latin) — és az amári, a mai uralkodóház szülőföldjének, Scioának, Menelik óta egész Abesszíniának hivatalos nyelve. Ebbe a csoportba tartoznak még a tigré és a tiyrina, a gafát, a guraghé és a harari nyelvek. A második az agau nyelvek csoportja. Ezeket a nyelveket a túlnyomóan hamita jellegű lakosság beszéli. Ide tartoznak a közép agau, az Eritreában beszélt bilin, az észak, a nyugati és a délnyugati agau. A harmadik csoportba az Egyiptom határán használatos begia tartozik, a negyedikbe, a nagy abeszsziniai síkságok és sivatagok nyelvei: a szaho, az afár, a szomáli és a galla. Az ötödik, sidámi nyelvcsoportba tartozó nyelveket az Omo völgyében, a Margit és Csámo tó mellékén élők használják. Ide tartoznak a kaffa, a sidámi omo, az uálomo, a dauro, a cambatta, hadiá, sidámi magna, a gatsamba, badditer, zengero és bambalagalla. Végül a nílusmenLi nyelvek a kunáma, bárja, mao, mekán, kherté, murié, búmé. gunza, gamilá, masonyo, ma, sé, dima. dinné és akonso tartoznak a hatodik csoportba. Az ábécé 251 betűje A rengeteg nyelv zavarában egyetlen összekötő kapocs a délarab, amelyet a sűrűbben lakott részeken általában megértenek. A délarábiai nyelv ábécéjéből fejlődött az amár-^besszín írás is. Ez harminc alapbetűből és hét különleges amár betűből áll. Egyesek szerint ez a délarab ábécé az ősi kánaániból származik, amely viszont ismét a primitív görög ábécével rokon. Bonyolulttá (eszi az abesszín ábécét, hogy a mássalhangzóknak az ezeket követő magánhangzók szerint ismét külön jelei vannak, úgy hogy végeredményben az abesszín ábécéből betűből áll. A szavakat kettősponttal választják el egymástól. A pontot kettőspont, felette vonás, a vesszőt kettőspont és alatta vonás jelzi. Az al>esszin írás nem ismeri sem a nagybetűket, sem a felkiáltó- vagy kérdőjeleket, az idézőjeleket, a zárjeleket. Isten, Mária és Jézus, vagy valamilyen élő egyházi vagy világi méltóság nevét megkülönböztetésül vörös színnel írják. Az abesszin számok a görög számokból származnak. Az abesszin irodalom ha nem is gazdag, mégis létezik. Mint a népvándorlás után a nyugati népeknél, úgy a kereszténység felvétele után az abesszinoknál is a régi irodalom csaknem teljesen az egyház görög és a mohamedánizmus térhódítása után az arab vallásos munkák fordításaiból áll. Az első írott aljesszin emlékek az akszumi királyokat dicsőítő kőtáblák és obeliszkek felírásai. Egyházi szem (»ont bői az abesszin bibliafordítások különösen jelentősek, hiszen, mint a legutóbbi időben kiderült, az etiópiai kolostorokban számos olyan görögből fordított őskeresztény egyházi írás rejtőzik, amelyeknek görög eredetije is, latin fordításai is elvesztek és csak emlékük maradt fenn. Miután a vallásos fordítások a ma már holt ghé’ez nyelven íródtak, a papokon kívül senki sem értette, vagy olvasta őket és így az egyházi irodalom világi hatásai igen csekélyek voltak. Az abessziniai papok különleges helyzetük bizlosítására egészen a legutóbbi időkig mindent megtettek, hogy a vallásos könyvek misztikumát emeljék, ne juttassák közkézre és így a papi kasztnak a tudással és égi dolgok ismeretével együttjáró tiszteletét a világért se csökkentsék. Az egyházi írások mellett a XIV. FALUDI KÁROLY: Ősszel. Ad nótára: »Szeptember végén“. Elszállt az idők viharában az élet Sok éve a messzibe, múltba repül... Ügy rendeli isteni éíetitélet: Hogy ifjú tavasz ködös őszbe merül. Száradt ugaron szomorúan a csend ül Rozsdásra kimarta az őszi határ, Sok drága virágra halálkasza csendül És száll kikeletre a gólyamadár. Szélrázta bokor, ha megunt a ruhája, Hullajtja avarba a régi mezét, De majd, ha tavasz tüze süt le reája, Cifrázza magára kicsiny levelét. Búcsúzva a nyártól a tar ligeteknek A pásztorok istene, Pán furulyáz, Nem várva tavaszt sose már a sziliemnek Lelkemben a gonddal a bú paroláz. Már dérben hajam, sok a szürke barázda, Most őszi verőkön a gondeke jár... A gondeke bú vasa jaj de garázda — Kiszántva hajamból az ifjúi nyár. Clotho guzsalyán szaporán szövi szófiát, Göngyöltén a Párka kezén fonalam. — Gyötrődve szívem teszi sírba sok ál[mát, — Némán nekem is odavisz az útam. Meanderszalag. Irta: Csathó Kálmán. Jó darabig semmit sem lehetett érteni, mert a két hang közül egyik sem bírt fölébekerekedni a másiknak. A beszédből csak egy-egy mondatfoszlány vált ki értelmesen, ha például Berta olyankor mondott valamit, mikor Lenke éppen lélekzetet vett, vagy fordítva. Ezek a foszlányok aztán egymásbafolytak, hol a Berta állítmánya csatlakozott a Lenke alanyához, hol a Lenke tárgya, vagy határozója a Berta állítmányához, amiből aztán ilyenfajta mondatok sültek ki: —... Józsi akkor elvált az anyósától és feleségül velle a vejct... Vagy: — Pofonütötte az új autót és lebontatta a feleségét... Lassanként azonban Lenke kezdett egyre nagyobb szüneteket tartani és ekkor egyszerre hirtelen elhallgatott Berta is. Egymásra néztek a csendben és Berta azt kérdezte: — Hát hogy vagytok, lelkem? — Köszönöm, szívem, jól! És látom ti is! Az urad mit csinál? Berta egy pillantást vetett az ura szobájának a nyitott ajtaja felé: — Köszönöm! Ő is jól van!... Azl hiszem, alszik éppen... de azért beszélhetünk. Jánost nem zavarja!... Jánost csakugyan nem zavarta a két asszony diskurzusa. Sőt! Mert nem aludt, csak feküdt a kanapén és próbálta megérteni, hogy azok ketten miket beszélnek, de eddig sikertelenül. Most azonban mintha kezdett volna a dolog rendes mederbe terelődni. Berta is, Lenke is olyan mindennapi kérdéseket intéztek egymáshoz és olyan szokványos feleleteket adtak a kérdésekre, mintha kénytelenségből társalognának, mintha unnák egymást, vagy — mintha kerülgetnék azt, amiről lulajdonképen beszélni szeretnének. Végre Lenke nagy lélekzetet vett és megkérdezte: — Mondd, Bertuskám! Mikor láttad Miklóst? Berta halk kis kuncogást hallatott és azt felelte: — Tegnapelőtt. — Hol? — Zsuzsinál. Kis csend következett, akkor Lenke megkérdezte: — Te tudod, hogy az a párbaj miért volt tulajdonképpen? Berta nem felelt» azonnal, előbb megkérdezte: — Juci miatt kérded? — Hát, ha már úgyis kitaláltad,— sóhajtotta Lenke ■ — megmondom. Igenis, Juci miatt. Juci egészen oda volt, mikor meghallotta, hogy Miklós Manci miatt megverekedett Dénessel és hogy Dénes most válik Mancitől. Egy másik nő miatt, mikor arról van szó, hogy az ő húga el akar érte válni az urától. És ne haragudj, de én aztán azt mondtam, hogy itt csak terád lehet számítani. Te tudsz mindent és bizonyosan meg fogod becsületesen mondani, hogy megcsalta-e Miklós a Juci húgát, Sárikát, vagy pedig csak pletyka? Mondd! Hát mi volt Mancival? Berta megköszörülte a torkát. János a másik szobában elkezdett erősen figyelni, mert most végre remélte, hogy ő is meg fogja tudni, hogy hányadán is áll ez a dolog, amelyben segédkezett ugyan a Miklós ellenfelének, de az igazi okról, amiért a párbajnak meg kellett történni, nem kapott felvilágosítást. — Hát, kérlek, — szólt Berta — Miklós nem Manci miatt verekedett. Egészen másért! Flóráért. — A Gyuri feleségéért? — képpedt el Lenke. — Hát hogy lehet az? — Ügy, hogy Dénes halálosan szerelmes Flórába, Flóra meg Dénesbe. Évek óta! És ezért már régen gyanús volt neki a felesége. Figyeltette detektívekkel ...
