Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-08-24 / 68. szám

1935. augusztus 24. »KOMaHOMI LAPOK< 3. oldai. századtól kezdve a királyok életét és történetét is szokásos volt megiratni. Némelyiket elsőrendű munkának tart­ják úgy történelmi pontosság, megbíz­hatóság, mint pedig stílus és világos­ság szempontjából. A világi irodalom másik részéből, költészetből, szépiro­dalomból írott emlék nem maradt reánk. Legú jabban európai, főleg fran­cia és olasz tudósok és szerzetesek gyűjtik nagy buzgalommal az abesz­­sziniai népdalokat, közmondásokat és az itt-otl harci dalokban fellelhető éposztöredékeket. Az első és utolsó regény Európa számára a múlt század kö­zepén nyílt meg ismét a közel másfél évszázadon keresztül szigorúan elzárt Abesszínia kapuja. — Az európaiak abessziniai léri'oglalása körülbelül egy­beesik a Japánnal való intenzívebb összeköteltések megkezdésének idejé­vel. De míg a japánok a lefolyt nyolc­van év alatt nemcsak elsajátították az európai műveltséget, civilizációt, tech­nikát, hanem sok tekintetben jóval el is hagyták mestereiket, — addig az abesszinok alig haladtak pár fokot a műveltség' létráján. Egészen a legutóbbi időkig az abesszinok körében egyáltalán nem volt sikere a könyvnyomtatásnak; az írástudók is megvetéssel és lenézés­sel fogadták a szerzetesrendek kolos­toraiban nyomtatott egyházi és vi­lági tartalmú könyveket. Csak ami­kor a század első évtizedében néhány abesszin egyetemi hallgató visszatért Európából hazájába, kezdődött az általuk megindított abessziniai na­cionalista mozgalommal együtt az irodalom és a sajtó fejlesztése. Egy olasz egyetemet végzett fiatalember 1908-ban megírta az első amár-abesz­­szin nyelvű regényt, amelyet azonban azóta sem követett második. Több po­litikai írás jelent meg azonban az utolsó két évtizedben. Tizenöt eszten­dővel ezelőtt létesítették az első mo­dern nyomdát Addis Abebában. Eb­ben a kormány rendeletéit, néhány ghé’ez nyelvű vallásos írás amár for­dítását, nem túlnagy igényű iskola­könyvet, népszerű egészségügyi és földművelési tanácsadókat, valamint Hailé Selassié meg egyes abesszin nagyurak európai utazásainak beszá­molóit nyomják. A császár a műveltség emelésére, az olvasnivágyás fejlesztésére népszerű képes újságokat akar kiadatni. Az kezd olvasni, tanulni, aki előbb olyan írást kap kezébe, ami feltétle­nül nagyon érdekli. Újságot. A csá­szár nagyon szereti a sajtót és az addis abebai abesszin és külföldi új­ságíróknak szabad bemenetelük van hozzá. A reformra váró abesszin sajtó első munkásai a papok voltak. Szószékük­ről himnuszba foglalva adták tudtul a népnek, mi minden történt az ország­ban és minek kell a ras vagy császár parancsára történni. Az európai szer­zetesrendek letelepedése után a ka­pucinusok adtak ki hosszabb időkö­zökben megjelenő ujságfélét. Az abessziniai művészet inkább ér­dekes, mint jelentős. Az akszumi kirá­lyok palotáinak emlékein kívül jelen­tősebb ókori épületmaradványokat ez­­időszerint nem ismernek. Néhány em­lék maradt fenn a középkori építé­szetből. Ezek közül legszebbek a gon­­dari királyi paloták. A modem építő­ív é. szeptember 1-től megvál­tozik az autóbusz járat a kővet­kező vonalakon: Komárom—Dunamocs—Párkány. Naponta csütörtökön kívül: Oda: Dunamocs ind. 6 45, Komá­rom érk. 803. Vissza: Komárom ind. 1500, Du­namocs érk. 1624. Csütörtökön: Oda: Mocs ind. 450, Komárom érk. 605, ind. Párkányba 6-25, Párkány érk. 8'34. Vissza: Párkány ind. 1300, Komá­rom érk. 1514, ind. Mocs-ra 1710, Mocs érk. 18'35. Marcellliázán (átszállási) csatlako­zás a köbölkuti autóbuszra min­den járattól. — augusztus 22. Az iskola- és népművelődésügyi mi­nisztérium hivatalos lapja nagyfon­­tosságú rendeletet közöl: A következő iskolaévtől, azaz már az 1935—36-os iskolaévben kizár­ják a középiskolai tanulmányok folytatásának lehetőségéből azo­kat a diákokat, akik bármely kö­zépiskola első vagy második osz­tályában az év végén húrom fő­­tantárgyból megbuknak. Főtantárgynak minősíti a rendelet a tanítási nyelvet, az idegen nyelveket, a történelmet, földrajzot, számtant és természetrajzot. Ezzel az új rendelettel a miniszté­riumnak az a célja, hogy a közép­iskolák különösen alsó négy osztályá­nak a tanítás szempontjából nagyon is káros túlzsúfoltságát enyhítse. Pedagógiai szempontból nézve, a szét teljesen európai, művészi szem­pontból jelentéktelen. Érdekes a fes­tészet, amely még mai, legmodernebb formáiban is magán viseli az ősi, kopt-bizánci hatás nyomait. A szobrá­szat fejletlen; néhány domborművűn kívül nevezetesebb nyomai nem ma­radtak. Az egyházi zene igen fejlett; európai tudósok most tanulmányoz­zák és ismerkednek meg vele. B. Imre. Szőgyén—Köbölkút—Komárom. Naponta csütörtökön kívül: I. Oda: Szőgyén ind. 545, Köböl­kút érk. 601, ind. 0 22, Marcell­­háza érk. 711. Vissza: Marcellháza ind. 7 20, Kö­bölkút érk. 810, ind. 8 30, Sző­gyén érk. 817. II. Oda: Szőgyén ind. 1410, Kö­bölkút érk. 14-26, ind. 1506, Marcellháza érk. Í554. Vissza: Marcellháza ind. 1600, Köbölkút érk. 16-50, ind. 18T0, Szőgyén érk. 1827. Csütörtökön: Oda: Szőgyén ind. 5'45, Köbölkút érk. 6 01, ind. 622, Komárom érk. 8 03. Vissza: Komárom ind. 1500, Kö­bölkút érk. 16-50, ind. 18T0, Szőgyén érk. 18 27. Marcellházán (átszállási) csatlako­zás a dunamocs—komáromi autó­buszra minden járattól. • • • rendelet nagyon üdvös. Ezzel a meg­szorítással a diákok még nagyobb szorgalommal kell, hogy tanuljanak, még a két tantárgyból bukásra állók, tehát az ismétlésre ítéltek is, mert aki háromból bukik, annak ezentúl már ismételnie se lehet. Gazdasági szempontból indult ki leginkább ez a rendelet. Hisz ezzel az amúgy is lúltömött intellektuel pá­lyákra készülők salakos részét azon­nal elterelik más pályára és így csak az igazán arra érdemesek kerülhet­nek följebb, a terv szerint. De mi lesz azokkal, akiknek csak »később nyílik nleg az eszük«? Mit fognak szólni ehhez a módo­sabb apák, akik eddig nagy hangon azzal fenyegették — de nem komo­lyan — bukásra álló csemetéiket, hogy ha megbuksz, — odaadlak inasnak? Most majd kénytelenek lesznek ezt meg is lenni. A nagyközönség panaszkönyve. Gyanús hely a dunaparti piacon. Tekintetes Szerkesztőség! Nagyon kérném, hogy alábbi sorai­mat a Komáromi Lapokban közzéte­gyék. Piacra járó asszony vagyok. A főzéshez szükségeseket olt szoktam be­vásárolni. Már többször éreztem, hogy, a »vásárcsarnok«, azaz a városi árus­bódék körül tűrhetetlen szag terjeng. Most végre rájöttem, hogy mi okozza azt. A Sebestyén paprikás megürese­dett helyiségét egyesek közillemhely céljaira használjálr fel. Soraimmal szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy ezen a tűrhetetlen helyzeten mielőbb segíthessenek az illetékesek, akik — úgy látszik — ezt még nem vették észre. Egy piacra járó asszony. Kéf titokzatos halála eset Komáromban, magzatelhajtás következtében — augusztus 23. Komáromban az utóbbi időkben egyre jobban elszaporodtak a magzat­­elhajtási esetek. Valóságos »nagy­üzem« van működésben, titkos fel­haj tokkal, ügynökökkel. Különösen leányok keresik fel az »üzemet«. Legutóbb két haláleset fordult elő az üzem működése következtében s megállapították, hogy ez lelki­­ismeretlen magzatéi hajtők mun­kája volt. A nyomozás erősen folyik, hogy a két fiatal leány halálában kit terhel a felelősség. ■v^ C. S. D* autóbusz menetrendváltozás. Valóra vált az apák fenyegetése: Fiam, ha háromból megbuksz, el­mehetsz inasnak — Kit? Flórát? — Azt is! De Mancit is. És rájött, hogy Flóra meg Miklós egy kis budai cukrászdában szoktak találkozni. Ezért aztán mikor jelentették neki, hogy látták Mancit besurranni a Mik­lós lakásába, lesbe állt és... — Ki surrant be Miklóshoz? Flóra? — Nem, kérlek! Manci. A Dénes felesége. Hiszen mondom! Hát nem érted? — Várj csak! Azt mondtad, hogy Flórát és Miklóst látták egy budai... — Cukrászdában! Igen! Mert Flóra azért Miklóssal is flörtölt... Tudod, Miklós jó parii és mióta elvált Maris­kától, szabad ember, férjjelölt... — De hát akkor Manci hogy kerül bele ebbe a dologba? — Értsd meg már! Manci csak ürügy! Az affér tulajdonképpen Flóra miatt volt. De most mondtad, hogy Mancit látták besurranni a Miklós lakásába, tehát... — Na, igen! Ez kapóra jött Dénes­­nek, de a komoly ok nem ez volt, ha­nem Flóra! — Hát azt akarod mondani, hogy Manci meg Miklós közt nem volt ko­moly dolog? — Nem! Miklós alapjában véve sen­kivel sem törődik, csak Sárival! Ezt én mondom neked. Az komoly dolog! Manci is, Flóra is, csak olyan... idő­töltés mind a kettő. Azaz régen le­hetett komoly a dolog, de ma már csak éppen azért, mert nem tud velük szakítani! És, hogy elterelje a gyanút Sáriról, akivel, tudjuk jól, évek óta nagy szerelemben élnek ... — Na, de kérlek, akkor miért mon­dod, hogy Manci csak ürügy? Ha olt volt? És miért kened a dolgot Fló­rára? — Mert Dénes Flóra nélkül soha­sem törődött volna Miklóssal! — De Manci!... Hát Manci mégis csak odament! Azért ment oda, hogy ürügyet szolgáltasson Dénesnek? Sze­gény ... — A! Manóinak kapóra jött a do­log, mert ő is válni akar már régen Lajos miatt, de erről Dénesnek sej­telme sincs és Miklósnak sem. Hiszen mikor Lajos elvette Mariskát, a Mik­lós feleségéi, már akkor mindenki arról beszélt, hogy Dénes udvarol neki. — Kinek? — Manóinak! Hiszen mondom! De ez nem volt igaz! Mert Dénes már akkor is Flórába volt szerelmes és féltékeny volt Miklósra és csak a köl­csönt szerette volna neki visszaadni. De Lajos... ... János ekkor a másik szobában hirtelen felkelt a kanapéról és azt ki­áltotta: — Meanderszalag! — majd belépett a két asszonyhoz és nekik is elismé­telte: — Meanderszalag! A két asszony csodálkozva és ide­genkedve nézett rá és Berta kissé idegesen kérdezte az urától: — Miért mondja ezt az értelmetlen­séget? Mit akar vele? János nevetett: — Ez nem értelmetlenség. Sőt! Nagy­szerű, új megállapítás, ami a modern életből fakad... Puritán őseink ugyanis a régi világban, amint ezt számtalan irodalmi emlék bizonyítja, megelégedtek egy-egy házibaráttal! Rengeteg komplikációt tudtak kihozni ebből az egyszerű mértani idomból, úgy az életben, mint az irodalomban. Egész írógenerációk ebből éltek. Most azonban, mióta az ebből képzelődő kombinációk és variációk kimerültek, új figurákat keres és talál az élet, ame­lyeknek a megjelölésére már nem csak a háromszög kevés, de az egész geométria is. Ezért most, mialatt ezt az épületes történetet próbáltam kö­vetni, rájöttem, hogy a gazdagsze­­melyzetű új szerelmi történetek meg­jelölésére nem a mértanból, hanem az ornamentikából kell kölcsönözni a meghatározást. Az, amit itt a felesé­gem elmondott, egy sokszálú, egy­másba fonódó, végtelen meandei*sza­laghoz hasonlít legjobban és ezért, voltam bátor... Berta unottan legyintett: — Maga örökké csak viccel és gú­nyolódik ... Cinikusan ... Pedig ezek komoly és életbevágó dolgok, mert vannak még emberek, akik a szerel­met komolyan veszik és... A többit nem hallotta János, azaz nem hallgatta. Kezetcsókolt Lenké­nek, megcsókolta a feleségét és azt mondta: — Nagyon szívesen maradnék még, de sajnos, egy értekezletem van, amit nem mulaszthatok el. Pedig szeret­ném tudni a történet végét nagyon. De talán majd este elmondod nekem? Elment. A két asszony egymásra né­zett. És akkor Berta magából kikelve azt mondta Lenkének: — Tudod, hová megy ez a gazem­ber? Egy budai cukrászdában rande­vúja van Flórával!... Na, képzelem, hogy össze fog vele most veszni!... — Flórával? Hát ő is? — Csak ő!... Az előbb csak azért kevertem bele Flórát, hogy ő is puk­kadjon! Mert Miklósnak Flórához semmi köze!... Az ő történetük... És ezzel új szálat font bele a mean­­derszalagba, amit azonban már nem. érdemes iderajzolni.

Next

/
Thumbnails
Contents