Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-08-10 / 64. szám

1935. augusztus 10.

> KOMAROMI lapok«

3. oldai.

a sült galamb ! húrét az rérseküjváriak .szájába repüljön. E sorok Írója számtalanszor megfújta a .riadót, hogy a komáromiak is lépjenek akcióba, de süket fülekre talált a figyelmeztetés és azzal ütötték el a dolgot, hogy ez a kérdés már törvénybe van iktatva,! szentesít letett törvény ellen pedig nem lehet semmit se tenni. No az természetes, de igenis lehet kérni, hogy

a törvény végrehajtásával várjanak és ne siessenek vele, mert különben egy népes > város, Komárom súlyos anyagi helyzete még rosszabb lesz, az adóalanyok százai fognak tönkremenni és az a kérdés még az államháztartásét is érdekli, illetve nagyon is érinti.

örömmel halljuk, hogy végre a komáromi közönség megmozdult és itt is akció indul meg a törvényszék elvitelének megakadályozása érdekében.

Ez a kérdés nemcsak a bírósági* ügyészségi tisztviselők és az ügyvédek ügye, hanem ügye az itteni kereskedőknek és iparosoknak, mert ha elmegy innét a törvényszék és nem lesznek itt törvényszáki, esküdtszék! tárgyalások, akkor

az ügyes-bajos <embereknek százai és ezrei elmaradnak innét,

pedig ez a sok ember a bejövetelét mindig fölhasználja vételre, bevásárlásokra és rendelésekre. Nehéz helyzetbe jutott kereskedőinkre, iparosainkra valósággal katasztrófa lesz, ha «lviszik innét a törvényszéket, ügyészséget és a törvényszéki fogházat és ha elmegy innét a vizsgálóbírói intézmény is.

Végre megmozdultak az érdekeltek és erélyes akcióban fognak ők is lépni, hogy az érselcujváriak mozgalmát ellensúlyozzák. Küldöttség fog menni a kormányhoz és kérni fogják, hogy ennek a kérésnek a megoldását tolják ki minél távolabbi időre, mert különben egészen kaldús.szegénnyé teszik Komáromot.

Ebben a mozgalomban részlvesz nemcsak az itt letelepedett ügyvédi kar, hanem a kereskedő, az iparos, a gazda és a munkás, mert mindegyiknek érdeke, hogy a jelen állapot minél tovább megmarad jón jón.

Az összes pártoknak is segíteniük kell ezt az akciót.

Meg kell értetni a pénzügyi kormánnyal is, hogy az Érsekújváron elért haszon sokkal kisebb lesz annál a veszteségnél, amelyet a törvényszék innét való elvitele okoz.

Érsekújváron nem fognak azért új adóalanyok keletkezni, de Komáromban igen is nagyon sok

adóalany meg jog szűnni.

Komárom segítségére szolgál még a súlyos pénzügyi helyzet is, amely nagyon bizonytalanná teszi az érsekújvári igazságügyi palota fölépítését. Minden évben fölvesznek ugyan a költségvetésbe bizonyos összeget, de ez olyan csekély a szükséges nagy öszszegíiez képest, hogy az évek hosszú sora kell ahhoz, hogy ez a nagy összeg összegyűljön.

Ha a komáromi hatalmas törvényszéki palota kiürülne, odamenne többek .között a posta is a tervek szerint. Aza körülmény, hogy a múltkor a postakincstár arra kérte a várost, hogy részére építsen postapalotát, arra enged következtetni, hogy maguk a kormánykörök se nagyon bíznak abban,

hogy a törvényszék innét hamarosan elkerül.

Ezek reménysugarak a komáromiak részére, de azért nem szabad tétlenül nézni a dolgokat, mert ebbe a kérdésbe beleszólhat a sovinizmus is és a törvényszék elvitelével egy magyar városon akarhat halálos sebet ejteni.

A sovinizmus pedig sokra képes és nem lehetetlen, hogy mégis elő tudják teremteni az újvári igazságügyi palota felépítéséhez szükséges összeget. Ne nézzük tehát a dolgokat tétlenül és teessék akcióba lépni. Ha egész Komárom, mint egy test, egy lélek akcióba lép, lehetetlen, hogy a kérdés megoldását ki ne lehetne tolni jó hoszszú időre.

Amerika legnagyobb válóperi botrányának levelei és sürgönyei.

A grófnő, a milliomos, a gróf és a többiek.

Amerika előkelő társaságaiban a közelmúltban nagy feltűnést keltett az a válóper, amelyet Clendenin Ryaen amerikai milliomos indított felesége, született gróf Wurmbrand- Stuppach Mária ellen. A válóper a házasság felbontásával végződött. A válóperi bíró azt az intelmet intézte az amerikai milliomosokhoz, hogy óvakodjanak európai főúri családok tagjaival való házasságtól.

A nagy feltűnést keltő válóperrel kapcsolatban az amerikai lapok most közzéteszik azokat a leveleket, amelyeket Wurmbrandt-Stuppach Máriához Bécsben élő anyja intézett. A levelek megértéséhez annyit kell tudni, hogy Wurmbrandt-Stuppach Máriát anyja küldte Amerikába, hogy ott »szerezzen« gazdag férjet, ami sikerült is.

Ne légy türelmetlen...

Az anya egv nap ezt írla lányának:

»Helyzeted a Ryaen családban csak akkor lesz biztosítva, ha gyereknek adsz életet. Különben minden pillanatban elkergethetnek. Azonnal tépd szét ezt a levelet. Korodhoz képest eddig igen ügyesen viselkedtél, most igazán szégyen volna, ha türelmetlenségeddel mindent elrontaná].

A fiatalasszony ugyanis boldogtalan volt az amerikai milliomossal kötött házasságában. Amint anyjának ismételten megírta:

»vérének minden cseppjével Párizsban maradt szerelmese, a lengyel gróf Mitrovski Vladimir után

vágyódik«.

Anyjával abban állapodott meg, hogy a milliomos amerikait megkaparintja ugyan, de igyekszik elválni tőle és azzal a végkielégítéssel, amelyet a válás után kap, férjhez megy szerelméhez, a lengyel grófhoz. Úgy látszik azonban, Mária nem bírta az amerikai házasságot, türelmetlen volt és ez okozta vesztét.

Kitűnő bécsi családból származik. Anyja már korán szabadjára engedte. A nagyon szép, művelt fiatal lány bejárta Párizst, Londoni és Berlint, gyakran fordult meg Deavilleben és a Riviérán is. A férfiaktól egy cseppet sem idegenkedett. Anyjának is bevallotta, hogy három barátja volt, de vagyoni helyzeténél fogva egyik sem volt alkalmas a házasságra. Anyja fő vágya pedig a jó parti volt. Követte anyja tanácsát és Amerikába utazott. A Wurmbrandt-Sluppach név megnyitotta előtte az elegáns newyorki társaság ajtajait. Herceg Hohenlohe Clodwig mutatta be a legelőkelőbb milliomosoknál, akiknek szalonjaiban csakhamar nagy szerepet kezdett játszani. Egy nap egy fiatalember tűnt fel neki. A fiatalembert bemutatták. Rögtön szerelmet vallott. Mária grófnő megkérdezte Hohenlohe hercegtől, ki az a fiatalember. Megtudta, hogy kilencmillió dollárnyi örökség vár rá. E felvilágosítás után beleegyezett abba, hogy felesége legyen Clendenin Ryaennak.

Férjhez megyek. Borzasztó...

Az eljegyzés napján a következő

Clny^jJui V<ttayyrví ftrunrvatt 81 tttrvcLC:

táviratot küldte Párizsba a lengyel grófhoz:

»Néhány nap múlva férjhez megyek. Borzasztó. De csak éretted teszem. Gyere hamar Amerikába. Csak téged szeretlek.«

Az esküvő napján elájult a templom előtt. Hohenlohe herceg fogta fel karjába. A vőlegény természetesen nem tudott a különös eset hátteréről. Menyasszonya ájulását az izgalomnak tulajdonította.

Az esküvő után a kővetkező táviratot küldte anyjának:

»Sohasem lesz bátorságom arra, hogy a férjemé legyek. Nem szeretem. Sohasem fogom szeretni.«

A nászút előtt sírógörcsöt kapott. Könyörgött férjének, hagyja egyedül, mondjon le a nászúiról, vagy engedje meg, hogy egyedül utazzék el.

A valóperi tárgyaláson Colillo bíró arról is érdeklődött, hogy a házasság csakugyan úgynevezett fehér nász maradt-e? A férj kénytelen volt bevallani, hogy valahányszor közeledett feleségéhez, az asszony valósággal elkergette. Később beleegyezett abba, hogy együtt utazzanak Miamiba, de meg kellett ígérnie, hogy férje nem is próbál közeledni hozzá.

Elkésett tanács

Amikor Miamiból visszatértek, a Ryaen család azt hitte, hogy a fiatal asszony viselkedésének idegbetegség az oka. A legkiválóbb idegorvosok kezelték az asszonyt, aki végre is megunta a komédiát és nyíltan bevallotta férjének, hogy rászedte. Nem osztrák kolostorból jött Newyorkba, mint ahogy elhitette, hanem Párizsa két jótulajdonságot egy személyben megtalálom.

Hámy szerényen elhárító mosolyt láttatott, aztán újabb lendülettel vezette körbe táncosnőjét. Ö természetesen nem csatlakozhat az előbbi megállapításhoz, de a gyakorlatban valóban úgy áll a dolog, ahogy Irén mondta. A mutatvány, amit végzett, semmiesetre sem volt csekélység. Kövér testét elfojtott szuszogásokkal hosszú percekig körbe jártatni, ficánkolni és mégsem botolni el a zene ütemére, sőt a végén a zene ellenére is attól teljesen felszabadultan topogni, egyike volt az est legszebb teljesítményeinek.

— Maga kitűnő emberismerő lehet, — mondotta gondolatainak folytatásaképpen, amikor elhallgatott a gramofon és visszamentek a helyükre.

— Azt hiszem, igen — és Irén büszke volt önmagára, hogy megállta nevelés nélkül — magával szemben például az az érzésem, mintha évek óta ismernek egymást. Talán azért is, meri a legtöbb közéleti férfiú élete olyan, mini a nyitott könyv. Ismerjük tetteiket és olvashatunk azokból jellemükről. Maga például nemcsak kiváló államférfi, akit az egész ország becsül, de — s ez engem jubban is érdekel, — egész biztosan kedvence az asszonyoknak is.

Hámy szerény mosollyal lezárt szeme azt felelte, hogy nem akar dicsekedni, de ez bizony valahogy így van. No, de beszéljünk másról. Mindenesetre érdekesebb téma lenne, amit

Irén mondhatna önmagáról. Például mindjárt azt, hogy emberismeretét nem érte-e még csalódás a férfiaknál?

Irén elkomolyodott. Elkomolyodást színlelt és úgy tett, mint aki nem szívesen beszél ezekről a dolgokról, de azért tovább beszélt. Ez igen jó téma ahhoz, hogy óvatosan áttérhessen arra, amiről beszélni akar. Meg fogja játszani a meg nem értett aszszony szerepét. Ő bizony csalódott, de csak egyszer és mindenesetre utoljára. Sajnos, ez az egyetlen eset is éppen az volt, amikor férjhez ment. Nemrég, alig egy éve. Az első férfihez, akit megszeretett. Sok csalódástól kímélhette volna meg magát, ha a sors egy olyan férfivel hozza össze, olyan igazi férfivel... Sóhajtott és bánatosan lesütött szemmel befejezetlenül hagyta a mondatot.

Hámy kissé fészkelődön, gyorsan lenyelt két pohár pezsgőt és olyan mozdulattal, amelyet szükség esetén atyainak is lehet nevezni, az aszszony kezéhez értette a kezét.

— Asszonyom, maga még nem késett el semmitől sem, — és nyugodt méltóságának, amivel mondatait szövegezte, élénken ellentmondott meggyorsult lélekzete. — Maga még olyan fiatal, hogy megtalálhatja az igazi férfit — se pillanatban szentül meg volt győződve arról, hogy azt már meg is találta az ő személyében.

Irén a végtelenbe merengett. — Ez az a ritka pillanat, — gondolta Hámy — amikor megnyílik az asszonyt lélek. Most már vallatni kezdte Irént, mert neki mindenről tudnia kell. Az atyaiból mind barátibb lett a hangja s néhány pohár pezsgő után már úgy viselkedett, mint a diák, aki az első vallomásra készül. Miért nem válik el az urától? Egy ilyen szép, fiatal asszony minden ujjára tíz férjet is találhat. A legkülönb férfiakat. Minek az olyan férj, kezdő kis orvos, aki hol keres, hol nem. Hogy jut hozzá az ilyen ember, hogy egy ilyen pompás asszony legyen a felesége? Még akkor is el kell válnia, — követelődzőit egyre hevesebben — ha nem akar az urával egy városban maradni. Ez csak nem lehet akadály, ezen igazán könnyű segíteni. Épp most üresedett meg egy vidéki kórház főorvosi állása. Ha parancsolja, ha megengedi, sőt most már, ha meg sem engedi, akkor is, minden befolyását latba fogja vélni annak érdekében, hogy Irén urát kinevezzék oda. Abban a kellemes helyzetben van, hogy ez a dolog csaknem százszázalékig az ö elhatározásán múlik.

Irén előbb hálás tekintetével simogatta körül, aztán puha, macskamozdulattal a kezét nyújtotta:

— Nem is hiszi, hogy milyen nagy kő esett le a szívemről. Maga nagyon jó ember lehet.

Öméltósága szerénykedve tiltakozó mozdulatot tett:

— Csak azt teszem, ami ilyen esetben minden jóérzésű ember kötelessége. Az urát küldje fel hozzám az irataival s a kinevezés egy héten belül meg lesz. Erre a szavamat adom.

Irén kissé eltűnődött. Abból még baj lehet. Talán visszaemlékszik, hogy egyszer már elutasította. Gyanút foghat. Óvatosnak keli lenni. Elővigyázatosan felelte:

— És nem lenne kellemetlen magának, ha nem is az uram, hanem én magam hoznám fel azokat a bizonyos iratokat?

— Hogy nem lenne-e kellemetlen? Nem bizony. Sőt ellenkezőleg, a legnagyobb mértékben kellemes.

Úgy nézett Irénre kigömböh'ödött mosollyal, mint aki mindent megértett. Azt is, amit nem foglalt szavakba az asszony. Majd mélyen lehajolt és mintegy megállapodásuk megpecsételéseképpen, némán és hosszan megcsókolta Irén kezét.

A társaság már szétoszlott és lefelé tartott a lépcsőkön. Hámy Irén karjába kapaszkodóit rendíthetetlenül. Irén megadással tűrte. Aztán az utolsó fordulónál megpillantotta az urát, aki épp akkor lépett be a kapun. Egy pillanatra meghökkent. Ez. a csacsi most mindent elronthat. — Gyors lélekjelenléttel felkiáltott:

— Jaj! fent hagytam a keztyümet. Hámy eliramodott az emelet felé.

Irén a szánalom és gúny mosolyát küldte utána, amint szuszogva törtetett fel a lépcsőkön, azután az ura elé sietett és a fülébe súgta:

— Tűnj el hamar. Otthon majd mindenről beszámolok. Ezzel a medvével elintéztem a dolgodat. A jövő bélen már a kezedben lesz a kinevezésed.