Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)
1935-12-28 / 103. szám
2. oldal. > KOMAROMI LAPOK< 1935. december 28. kezetesen kitarlanak amellett, hogy újjá fogják szervezni a kormányt. E lapok szerint elsősorban is Trapl dr. és Krcsmúr dr. miniszterek, mint akik »hivatalnok miniszterei« a mostani kormánynak, fognak kilépni a kormányból. S mivel a kormány átszervezése során a koalícióba két új párt vonul be, a tárcákat pártemberekkel kell majd betölteni. Benes dr.-nak államfővé történt megválasztása következtében a kormányban megürüli helyre a cseh nemzeti szocialista párt Tucsny képviselőt jelöli s ha nem is a külügyminiszteri, de mindenesetre valamelyik miniszteri tárcára reflektál továbbra is a párt. A szociáldemokratáknak pedig az a kívánságuk, hogy az egyik agrárpárti miniszteri tárcát maguknak megszerezzék, n ég pedig a belügyminiszteri tárcát, amelyet eddig mindig agrárpárti t il ött be. Beszélnek a kereskedelemi g ri minisztérium élén bekövetkezhe c változásról is, ami Najman minisztej n :k az elnökválasztás előtti állásfoglalá sa miatt következnék be. Utódjaként J llcsoch képviselőt emlegetik. A cseh iparospártban egyébként is nagy elégedetlenség tapasztalható a pártvezetőség politikájával szemben. Csak az 1914-es évjáratot sorozzák 1936-ban. A nemzetvédelmi minisztérium a véderőtörvény által számára boztosított felhatalmazás értelmében elhatározta, hogy 1936-ban csak az 1914. évben született hadköteleseket, tehát az úgynevezett harmadik sorozási korosztályt, továbbá a sorozási kötelezettségüknek eleget nem tett idősebb korosztálybelieket fogja sorozásra beidéztetni. Csehszlovákiában tehát a jövő évben csak egy korosztályt fognak sorozni. Az 1915-ös és 1916-os évjáratbeli hadkötelesek föl vannak mentve attól, hogy 1936. évben sorozásra jelentkezzenek. A világbajnok. Irta: Paul Morand. — Fritz Unger, német, százhetvennyolc font. — Jack Ram, amerikai világbajnok, száznyolcvannégy font, — jelentette a speaker. A két ökölvívó kifeszített karral kezet fogott egymással. E mozdulatban több volt a bizalmatlanság, mint a rokonszenv, mintha idegenkedtek volna egymás érintésétől, mintha attól tartottak volna, hogy a kézszorítás elfajul, ha tovább tart, mindketten visszapattantak, ledobták magukról a fürdőkabálot és gyantázni kezdték a talpukat. A gongütésre figyelő állásba helyezkedtek. Meztelen testük villogott a reflektorok átszűrt, rezgő villanyzuhatagában. Rózsaszínű hús, fehér övnadrág, fekete kesztyű. A sötétségből csak az ő testük, a masszőrök feje s az első sorban ülők ingmellei merültek fel. A csarnok többi része a messzeség füstködébe merült, melyből imittamott gyufaláng sercent fel. Százezer tüdő lélegzett. Nem hallatszott más hang, csak az ívlámpák zümmögése, a fényképezőgépek kattanása. A bőrkesztyű tompa ütése testét ért. Az óvatos német gyomra elé tartott könyökkel, állát karjával védve figyel. Ram azonban nem kíméli magát. Védekező karmozdulata mögött elkaptam rokonszenves, nyílt tekintetét. Oly messzire voltak egymástól, hogy szinte el sem lehetett képzelni, hogy meg tudnák ütni egymást, de az ököl hirtelen kirohant a karból, a a kar a vállból, a hát a csípőből, a csípő felszabadítja a combot s a hirtelen kinyúló test áthidalja a távolságokat. — Jól csináltad, Ram. — Megdolgozta a fickót. Müller fejével a ring első kötele alá lapulva semmit sem tévesztett szem Szlovenszkóban az adóterhek változatlanul megmaradnak A Lúd. Politika c. lap foglalkozva az 1936. évi költségvetéssel, többek között a következőket írja: Az új költségvetés szerint az adóterhek nemcsak változatlanul megmaradnak, hanem még emelkednek is. Szlovenszkón a jövedelemadónak 1936-ban újabb 90 milliót kell jövedelmeznie, ugyananynyit, mint éjidén. Változatlanul 6.5 millió Szlovenszkón az általános kereseti adó és 8 millió a külön kereseti elől. Ram igyekezett gyorsan végezni ellenfelével, mint afféle veterán bokszer, aki már attól tart, hogy idő előtt kifullad. Szabályszerű és gépies nagy ökölcsapásokkal ellenfelének a szívét és gyomrát vette célba, míg az kétrét görnyedve igyekezett távoltartani Ramot magától. Sápadt árnyékuk egy helyben toporzékolt, táncolt. A harmadik összecsapás után Ungernek előbb rózsaszínű, majd egyre ibolyásabbá váló teste csupa seb volt. Még a fehér köteleket is véresre festette. — Mintha bemázolták volna, — jegyezte meg valaki. Noha jó helyen ültem, nem hallottam az egyes ütések zaját, de felbecsülhettem az erejüket, mert Ram visszapattanó kesztyűje minden egyes alkalommal sötét foltot hagyott maga után. Ram teste mégis véresebbnek látszott, mert a német rákente a magáét. Én Ramot figyeltem. Behúzott fejjel, szabályszerűen, összeráncolt homlokkal, mintha kertjében vagy épületállványon foglalatoskodnék, kesztyűs csuklóját összemaszatolta a vér, a nehézsúlyú ökölvívók kemény, kiszámított, igen vontatott csapásaival dolgozott, csak néhány ütése robbant ki hihetetlen energiával, mintegy megszakítván a többi monoton ritmusát. A karzatnak igaza volt, Ram palacsintává lapítja a németet. Már feketére verte a szemét, már dűl a szájából a vér. — Ram csak cicázik vele. Nem szeretnék a német bőrében lenni, — jegyezte meg a szomszédom. — Tizet egy ellen! Tizet teszek egy ellen! — Mint a mészárszék! — Most aztán megadta neki! — Jól összeverte a pofáját! A két test időnként nem tudott leszakadni egymásról. Ilyenkor mozdulatlanul, lihegve vártak, összefonódott adó. A földadót 14.6 millióról 14.9 millióra emelték. 500.000 koronával többet várnak Szlovenszkón a járadékadóból is. A magasabb szolgálati illetmények adója 335 ezerről 340 ezerre emelkedik. A szeszadót 82.9 millióról 83.7 millióra emelik. Az ingatlan átruházási illetékek két millióval lesznek magasabbak. A szlovenszkói politikusok kötelessége nemcsak beszélni, hanem tettekkel keresztülvinni, hogy Szlovenszkó közterhei leszállíttassanak. karokkal, mint mikor két szarvas agancsa összeakaszkodik. Nekitántorodtak a köteleknek s mivel azok az övükig sem értek, majdnem kizuhantak a közönség közé. Ilyenkor előre rontott a bíró s rájuk ugatott: — Break! Széjjel! Megszólalt a gong. Az ökölvívók székükre rogytak, karjuk a köteleken pihent, lábukat kinyújtották s hátrahajtották a fejüket, mint a borbélynál, mikor a kölnivizet fecskendezi. Törülközők csattogtak, csöbrök ütődtek össze, ecet- és kámforszag csípte a szemet. Miközben az ápolók combjaikat dörzsölték, Ram mélyen, egyenletesen lélegzett, mintha aludnék. Órákig el lehetett volna gyönyörködni szép alakjában, vagy hátának a vonalában, kivált mikor térdére könyökölve előre dűlt. Alig volt sérülése, alig izzadt. Müller, a trénerje, diadalmasan állt mellette, hangosan szavalva s nevetgélve, majd hirtelen anyai mozdulattal végigsimított a bajnok tarkóján s gyöngéd szavakat suttogott a fülébe. Szemben, a négyszög túlsó oldalán, az emberi formájából teljesen kivetkőzött németet kezelték. Olyan volt az a sarok, mint valami mészáros kirakata, nem lehetett tisztába tenni. A szivacs egyre megtelt vérrel. Egyre friss törülközőket szedtek elő az ápolók s azonnal szennyesek lettek. A menedzser, aid. a szíve táján dörzsölte, s nadrágját tágította, a küzdelem lefolyását bírálta, de a német aligha hallotta a szavait. Fulladtan lihegett, szinte kapkodott a levegő után, de csak a szivarfüsttől émelygős párát szívhatta. Végre kinyitotta a szemét s intett, hogy feladja a küzdelmet. Véreset köpött a zománcedénybe. De ebben a pillanatban megszólalt a küzdelem folytatását jelző gongütés s mint a martalékot, odalökték Ram elé. A masszőrök átlábaltak a köteleken s eltűntek a nézőtér homályában. súlyos probléma elé állítja a családnak különösen nőnemű tagjait. A gyerek sír!... Miért sír? A tapasztalt nagymama vagy még tapasztaltabb szomszédasszony (ő csak tudja, mert már kilenc gyermeket nevelt fel) hamar rájön a baj okára: »Megverték szemmel!« A diagnózis ellen nincs apelláta. Hamar három darab feszenet egy fazék vízbe dobni! Ha a faszén lesülylyed a fenékre, biztos a szemverés. Persze csorba esnék a tapasztalt tanácsadó tudományán, ha be nem bizonyítaná, hogy a szem verést meg is tudja gyógyítani. A szenes vízzel keresztet tesz a csecsemő homlokára, szemére és végtagjaira, azután megmossa vele az arcát és kilórdí'.ott legdiszkrétebb alsó fehérneműjével, de balkézzel megtörli a gyermeket. A szemverés megelőzésére is tud a babona egész »megbízható« ellenszert. A fentebb említett és a balcsuklóra erősített piros füzéren kívül az is nagyon jó, ha az elővigyázatos anya háromszor keresztül köp a baba feje fölött, ha szúrós szemű vagy összenőtt szemöldökű ember lép a házba. Persze az is megtörténik, hogy a baba a fentebb ismertetett »gyógyeljárás« dacára is tovább sír. Akkor egész biztosan meg van hibbanva. »Adja csak ide Telkem azt a gyereket, megmondom én rögvest, hol a baj.« Jobb könyökét a bal térdéhez, vagy bal könyökét a jobb térdéhez nyomogatják a kis ártatlan csemetének, »összemérik« és ha nem ér öszsze, akkor biztos a hibbanás. A »hibbanás« a mi vidékünkön különösen divatos »betegség« és így nagyon sokszor volt alkalmam anyáktól megkérdezni, mi is az a hibbanás? Ficam? — Nem! — Törés? — Nem! — Rándulás? — Nem! »Nem tudom én azt kérem úgy megmondani, csak anynyit tudok, hogy meg van hibbanva« válaszol az anya és nagyon kételkedve csóválja a fejét, mikor közlöm vele, hogy még soha meghibbant gyermeket nem láttam. A babona szigorúan tiltja, hogy az anya gyermekének körmeit i éves koráig ollóval vágja rövidre, mert aa ilyen gyermekből tolvaj lesz, vagy pe-Ram abban a pillanat )rn a kötelekhez lódította ellenfelét, ihonnanúgy lepattant, mint az ütő: é I a tenniszlabda s elterült. Az ü ;é > erejétől a kötelek tovább rezegtel;, mint a távíródrótok. — Öt... hat... Unger úgy feküdt ott, mint a halott, akiről megkönnyebbülten azt mondják, hogy kiszenvédett. Hoszszában elnyúlva, szétvetett karokkal azt a benyomást keltette a reflektorok vakító fényében, mint aki a rekkenő nyár hevében napfürdőt vesz. — Hét... nyolc... Nyolcra kábultan feltápászkodott, laza védőállásba helyezkedett s lehajtott fejjel, reszkető térdekkel, fénytelen tekintettel néhányszor a levegőbe sújtott öklével. — Jack rég megnyerte a küzdelmet, — mondta egy hírlapíró, — csak a hatodik roundra vár, hogy a filmvállalattal kötött megállapodás értelmében lefektesse. A hatodik roundnál a német csakugyan támolyogni kezdett. Mintha a foga fájna, fülére tett tenyérrel védte az állkapcsát. Megpróbálkozott átfogni ellenfelét, de karjainak már néni volt ereje. Jól lehetett látni a felülről porzó villanyfényben, hogyan kapaszkodik bele ellenfelébe. A bíró le akarta szakítani róla, rendre intette, de a német már nem látott, nem hallott. Hogy egy másodperc tizedrészére lélegzethez jusson, állát Ram jobbvállára fektette. Az elrántotta magát s hátravetett öklével állbaütötte a németet. Az upper cup oly heves volt, hogy hallatszott, amint a német állkapcsa összecsattan, mintha egy dobozra rácsapják a fedelét. Ungert egy újabb gongütés mentette mgg. Visszarogyott székére, feje hátraesett, s amint ott feküdt, összetört, véres és szétfolyó testtel, menedzsere karjai között, a keresztjéről BABONÁK A GYERMEK KÖRÜL. Irta: I)r. Kalvariszky A népléleknek aligha van tipikusabb megnyilvánulása a babonánál. A csodálatos és ismeretlen dolgoktól való félelem a misztikum iránti fogékonyság egyformán jellemző az ókor műveletlen népeire ép úgy, mint a mai kor találmányaival és vívmányaival ismerős emberére. A dolgok lényegéből folyik, hogy a babona színes és változatos megnyilvánulásai éppen a gyermekkorral kapcsolatosan virágoznak ki legdúsabban. A gyermek fogantatása, megszületése, melynek egyes apróbb részletei még a modern természettudomány előtt is problematikusak, a »magával tehetetlen apró kis jószág« rejtélyes életmegnyilvánulásai. valamint az anyának gyermekével kapcsolatos szerető féltése szinte egybesűrítve adják a babona fentebb elmondott létfeltételeit: a csodálatos és ismeretlen dolgokkal szembeni félelmet és a misztikum iránti fogékonyságot. Az egyszerű falusi ember se tátja ma már csodálkozva a száját, ha a feje fölött repülőgép kattog, az autóhoz már legtöbbje ért annyit, hogy miért hagy ki a motor, de a csecsemő sírása előtt érthetetlenül áll — de csak addig, amíg a lapasztalt szomszédaszszony ki nem mondja a szentenciát és fel nem ajánlja tanácsait a »diagnosztizált« baj elhárítására. A diagnózist, de a tanácsot is még az öreganyjától tanulta, az ugyancsak az öreganyjá-Jenő gyermekorvos. tói és így öröklődik a babona, a kuruzslás a gyermek körül emberöltőről emberöltőre, sem módszerben, sem alapvető igazságaiban nem különbözve semmit attól, amit már az ókor műveletlen népei hirdettek. A babona csodálatos mértékben »ette be < magát az emberi lélekbe és hogy a tárgynál maradjak, különösen kedvező talaja van az anyák no és főképpen a nagyanyák lelki világában. Még azt sem mondhatjuk, hogy csak az egyszerű, tanulatlan anyák lelkében. Erről különben könnyen meggyőződhetünk, ha jól szemügyre veszünk néhány modern felszerelésű »áramvonalas« gyermekkocsiban egyébként higiénikusan fektetett és öltöztetett csecsemőt, akinek azonban pontosan a balkarján nem hiányzik a szemverés ellen patenti rozott piros gyöngyből vagy korábból álló füzér. Nem is »tudatos« megnyilvánulása ez már a babonának. A legtöbb fiatal anya már csak »nem akarja megsérteni« a nagymamát vagy a szerető nagynénit, aki ezt a talizmánt a kis újszülöttnek ajándékozta. A gyermek és főképpen a csecsemők körül életben levő babonák legalább is olyan változatosak, mint amennyire napról-napra változatosan fejlődő életmegnyilvánulások örvendeztetik, illetve aggasztják a gyermek részéről annak környezetét. Már az alig néhány napos csecsemő
