Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-12-28 / 103. szám

1935 <!• í'-Miib-r 28 KOM 4KOMI LAPOK« 3 oldal dig nem éri meg az 1 éves kort. El­lenben mindezen bajok ellen megvéd a körmöknek leharapása. Nem feledkezik meg a babona a osecsemőkorban gyakran előforduló, népiesen »ófuar«-nak nevezett fej és arcbőr megbetegedésről sem. Ennek meggyorsítása a babona szerint káros, mert mindezen betegségek a bőrről való legyógyít ás után a gyermek belei­ben vagy a szemein ütnek ki. Különö­sen falusi emberek között oly erősen él ez a tévhit az anyákban, hogy még gyermekükkel kapcsolatos hiuságérze­­tüket is legyőzi és inkább eltűrik,! hogy a gyermek arca vagy feje vastag gennyes, bűzös varral legyen sokszor a felismerhetetlemségig befedve, sem­hogy orvoshoz vinnék. A csecsemő életében — legalább is a családra nézve — kétségkívül leg­fontosabb történelmi esemény az első fog megjelenése. Érthető tehát, hogy ezzel és általában a »fogzással« kap­csolatban se szeri, se száma a babonás megnyilvánulásnak. Szociális egészségügyi gondozással és felvilágosító munkával foglalkozók szá­mára már elsőrendű teljesítmény, ha legal ál)]) az intelligensebb anyákat si­került meggyőzni arról, hogy a fog­zás nem okoz betegséget, de nem okoz sem lázat, sem hasmenést, sem gör­csöket és más egyéb kóros elváltozá­sokat sem. Szinte lehetetlen az anyá­nak megmagyarázni, hogy a gyermek foga épúgy fájdalommentesen nő, mint a körme, vagy a haja és hogy a cse­csemőknél kivétel nélkül fellépő nyál­­zásnak épúgy semmi köze sincs a ; fog­záshoz«, mint annak, hogy a gyermek egy bizonyos korban az öklétől kezdve mindent a szájába vesz, ami a keze ügyébe esik. A túlságosnak látszó nyálzás éppen olyan ügyetlen túlműködése a műkö­désükbe beletanuló nyálmirigyeknek, mint a csecsemő apró végtagjainak egyelőre még rendszertelen kapálód­­zása. A nyálfolyást persze még az is fokozza, hogy a fiatal emberke még nem tanulta meg felesleges nyálát le­nyelni. A »fogzáshoz« tehát semmi köze nincsen. A fent elsorolt tüneteknek a fog­­zással való kapcsolatba hozása vég­eredményben csak helytelen következ­tetések eredménye. Mindehhez még a levett Megváltó képére emlékeztetett. A menedzser, egy elhízott frankfurti polgár, kinek szőrös melle kivillant inge alól, figyelmesen vizsgálta ke­gyeltjét. Megtapogatta, tenyerével sze­líden végigsimította összevert vállát, igen figyelmesen szemügyre vette a horzsolásokat s aztán valami a ring közepére csattant, akár a bomba. — Eldobta a szivacsot! — A németek feladták a küzdelmet. Százezer néző ugrott talpra s üvöl­tötte a Yanke Doddle-t. Müller Ramot ölelgette. Ungert bevitték az öltöző­be, miközben mintha ezer meg ezer fecske vijjogna valami torony körül, füttyöktől visszhangzott a terem. — Eredményt, e-red-ményt! A döntőbíró társaival tanácskozott. Rövid, zavaros percek következtek, amiből a közönség nem értett semmit. A roppant aréna szinte rezgett a tü­relmetlenül dobogó lábaktól, az ab­laküvegek rezegtek az ofdítozástól. Fekete meg szőke, meg kopasz, meg göndör, meg csillogó fejek s minden­féle kalapok óceánja hullámzott. A döntőbíró előre állt. — Panaszt emeltek. Az eredményt nem hirdetjük ki addig, amig ... — Pfuj, bíró! Térítsék vissza a be­léptidíjakat! — ... nem sikerül megállapítani... — Hu! Hu! — ... a szövetség választmányának... A ringnék különös képe volt. Frak­kos urak, mások trikóban és fehér térdnadrágban, megint mások fürdő­köpenyben, törülközővel a nyakuk­ban, vagy ingujjban és zöld ellenző­vel a homlokukon vitatkoztak egy­mással, szidták egymást. Láttam, hogy Ram a bírákhoz lép. Múltért, aki a német menedzsert már­­már törkonragadta, erővel fogták le. Ram fogával gubancolta fel a kesz­tyű zsinórját s balkezéről lehúzta a kesztyűt, miközben trénere a jobb­kezéről fejtette le azt. Látta, hogy keze be van bugyolálva. Aztán a tö­babonának semmi köze. Sőt az a tév­hit, hogy a fogzás lázat, illetve beteg­ségei. okoz, akármennyire leves is, ér­dekes példája a népiélek jó megfigye­lőké pe sségének. Tény az, hogy a lázas betegségben szenvedő szervezetben a sajtek élén­­kebb működésének eredményeképpen mindenféle növekedési folyamat is gyorsabb ütemű. Lázas betegeknek gyorsabban nő a körme, a haja és lá­zas csecsemőnek gyorsabban nő, il­letve tolódik kifelé a foga is. Ezért történik meg azután, hogy a lázas betegségből felgyógyult csecsemő hoz­zátartozói büszkén mutatják a »hi­tetlen« orvosnak az újonnan kibújt fogacskát. »No, látja doktor úr, mégis csak a fogzástól volt beteg a kicsi, mert lám, alighogy kibújt a foga, máris meggyógyult.« Egészen természetes tehát, hogy ezen nagyjelentőségűvé avatott »fogzása« a csecsemőnek bőséges teret nyújt a ba­bona burjánzásának. Szükséges elő­ször is, hogy mindenféle hőkusz-pó­­kusszal átsegítsük a csecsemőt magán a >; fogzás «-on. Országonként és tájak szerint külön­böző és változatos szerek vannak for­galomban a fogzás előtt álló gyer­mek Ínyének bedörzsölésére. Svájcban a farkasfog, Bajorországban a borjú­láb, Csehországban a szalonna bőrke, nálunk az ibolya gyökér a divatos fog­­záskönnyítő szer. Szerbiában kulcs­csal kenik meg a gyermek ínyét, de a kulcsot azonnal és úgy el kell dugni, hogy senki rá ne akadhasson. Thürin­­giáhan meg az az eljárás bizonyult eredményesnek, ha kutyával nyalatják meg a gyermek száját. A népiélek romantikája nyilvánul meg Sziléziá­ban, ahol az anya menyasszonyi koszo­rúját helyezik a gyermek szájára. Az arab fellachok már a sebészet hívei és tüzes tűvel szurkálják a gyermek Ínyét. Arábia úgylátszik nem lehet messze Komáromtól, mert e sorok íróját is felkereste nemrégiben azzal az egyenes kívánsággal egy anya, hogy vágja fel a gyermek Ínyét, mert nem akar ki­jönni a foga. A fenti módszerek felsorolásából jó­nak láttam kihagyni mindazokat, ame­lyek a jó gyomor vagy a nyomdafes­ték teherbíró képességét teszik pró­bára. meg köréje tódult s ő elmerült a tömegben. Hírlapírók ugráltak be a ringbe. Mögöttük a szolgálatot tevő rendőrök szorították vissza rövid bo­­tukkal hadonászva a csőcseléket, mely­nek nyomása alatt már-már recsegtek a kötelek. Olyan képe volt a jelenet­nek, mintha börtönbe akarna beha­tolni a tömeg, hogy meglincseljen va­lakit. A riporterek közelemben őr­jöngve ordították bele a telefonba: — Ram csalt. Faul play! — Kavicsokat rejtegetett a kesz­tyűjében ! — Törmeléket! — Patkót! — Nem csoda, hogy a német teste csupa seb! — Ostoba rágalom! — Amerika jóhírneve forog koc­kán! — Szakértői vizsgálat! — Becsületbíróság! — A döntés éjfélre várható, — or­dította bele egy recsegő hang a hang­szóróba. Mindennek jó ideje, de ma is élén­ken emlékszem erre a felejthetetlen estére. Forradalom volt. Uccalámpá­­kat törtek össze. Rendőrség oszlatta szét a tömeget a Madison Avenuen, tűzoltók fecskendezték széjjel a tün­tetőket és a Times Square-on úgy nyüzsgött a tömeg a traszparensek körül, mint a mikrobák a bacillus­­kulturóban. Rikkancsok harsogták a különkiadás szenzációját: »Az ököl­vívás krónikájának legnagyobb botrá­nya! »A tömeg tízezer dollár kárt okozott a Madison Square Garden­­ben. Felmentem a Herald szerkesz­tőségébe. A világ minden tájékáról özönlöttek a táviratok, de senki sem törődött velük, az inspekciós hírlap­írók, fényképészek, szedők, mind az Associated News híradására várakoz­tak. Tizenkét óra két perckor döbbene­tes csend lett. »A Newyork Boxing Commission Sokkal ártatlanabbak, sőt helyenként már kedvesek is azok a babonák, ame­lyek a tejfogak váltásával kapcsola­tosak. Ugyancsak országok, sőt égövek szcrinL változatos szerepet játszanak az összes állatfajták fogai, amit a gyer­mekek nyakukba viselnek ilyenkor. Európában és így nálunk is az egérnek jul a legfontosabb szerep, nyil­ván nagy munkabíró képességű apró és erős kis fogai révén. A kiesett tej­fogat egérlyukba dugják és varázs-sza­vak kíséretében új és erős fogakat kérnek érte cserébe. »Maus, maus komm heraus, bring ein neuen Zahn heraus« éneklik Tirolban. »Egér egér, kis egér, fogat adj a fogamért« így szól a magyar varázsversike. A csecsemő egyes betegségeire a sze­reknek valóságos légióját ajánlja a babonás kuruzslás, amiből egy pár díszpéldányt az alábbiakban adunk mulatóba : Szamárköhögésre a szamártej vagy a pörkölt szamárszőr a legbiztosabb orvosság. Szájpenész akkor gyógyul a legbiztosabban, ha macska farkát for­gatjuk meg a gyermek szájában. Öt­varra a Laláit csizma hamuja a leg­hatásosabb, de néha még ennél is jobb, ha lenyúzott borjú bőrébe gön­gyölik a gyermeket. Szembetegségek­nél a fülét kell kifúrni (a fiúkét is). Mindenféle láz elten biztos szer a láb­talpakra alkalmazott kovászos boro­gatás, mert az a lázat lehúzza a lá­bába. És így tovább... A babona változa­tos megnyilvánulásaiban épúgy nem ismer határt, mint egyszerűségeiben. Sajnos, azonban nem ismer határt a babona egyes megnyilvánulásai­nak káros hatásában sem. Még ha figyelmen kívül is hagyjuk, a mindenféle állati és emberi ürülé­keknek (vizelet, széklet, nyál) gusz­tusos »gyógyszerhatásait«, ha nem is oltja át minden anya, aki szemveré­­ses gyermekét kifordított ingével törli meg, betegségét a gyermek szemére, ha nem is okozza minden esetben a cse­csemő álkapcsainak elferdülését a fog­zás ellen alkalmazott rágó szerszám, egy pozitív káros hatása minden ba­bonás gyógykezelésnek van és ez az: hogy a szülő tudós nékikék tanácsára elhalasztja azt az időpontot, amikor orvost kell a beteg gyermekhez hívni. határozata következtében a német Unger és az amerikai Ram között le­folyt mérkőzés semmisnek nyilvánít­­tatik. A bizottság a folyamatban lé­vő vizsgálat eredményének kihirdeté­séig eltiltja Ramot a további mérkő­zésektől.« Ramot eltiltották a további mérkő­zésektől? Nem akartam hinni a fü­lemnek. Ram tehát bűnt követett el. Hogy valaki övön alul üt, hogy meg­veszteget egy bírót, még lehetséges az ilyen nagyfontosságú mérkőzés során. De ez a szigorú határozat, mely két­­ségbevonhatatlanul megállapítja a vétkességet... Mivel magyarázzam? Hogyan értsem? Lesiettem a szerkesztőségből, taxi­ba ültem és a klubba hajtattam. Az előszobában Van Nordenbe ütköztem. Alighanem verekedett, mert ingmelle össze volt törve és hiányzottak a gombja. — Remélem, már hallottad? — ki­áltott ragyogó arccal rám. — Hogyne. A küzdelmet semmisnek nyilvánították. Ramot felfügg... — Dehogy. A legfrissebb újságot. Nézd, ki van írva. Ram ártatlan. Müller, a menedzser, beismerő vallo­mást tett. ö cserélte ki a kesztyűket. — Hogyan? Hiszen a kesztyűket a ringben sorsolják ki? — Nálunk nem. Nálunk délután sorsolják ki őket, a mázsálás után. Ramnak tudvalevőleg hatalmas keze van s Müller azt mondta, hogy a kesztyű kicsi. Rábízták, hogy tágítsa ki. Ezt az alkalmat arra használta fel, hogy a jobbkesztyű bélésébe egy könnyű, de nagyon éles acéllemezt varr jón be. Olyan ügyesen végezte a dolgát, hogy senki sem jött rá a csalafintaságra. — S a német trénerje nem jelent­kezett Ram öltözőjében, hogy a szo­káshoz híven a mérkőzés előtt meg­vizsgálja a kesztyűjét? — Csak a bandázst vizsgálta meg. A németek tudják, hogy nem szível­• ESPLANADE • Dr. Lakatos sanatorium Baden bei Wien Diätäk, Szívállomás, Kénes fürdők. 348 Mérsékelt egységárak. Sok szülő siratta meg gyermekét azért, mert orvost már csak akkor hivott, amikor már kifogyott a szomszédok és öreg asszonyok babonával telt taná­csaiból, de akkor már az orvos sem tudott segíteni. Bizzunk abban, hogy az emberi kul­túra általános terjedésével, az anyák rendszeres felvilágosításával elérkezik annak is az ideje, hogy a népléleknek ez az érdekes, de káros megnyilvánu­lása, a babona kihal épúgy, mintahogy régi népmesék is a feledésbe merül­tek. Amikor megszűnik a »tapasztal­tabb« nénikék minden fiatal és tapasz­talatlan anyát bárgyú tanácsaikkal el­látni. Mert így száll a babona is »szájról­­szájra« mint a regősök dala valamikor, de ez a dal sok sok fiatal csecsemőnek válik temetési énekévé. Radiotechna system Telel unkesi GRAND Koncert Ke 2460'— GALA Koncert Ké 1750'— TRIO Koncert Ke 1190'— bemutatja és kapható részletre is liórocz Péter Komárno, Masaryk ucca 15. telefon 44. rádió, elefetro és mechani* leaf sza&nxiAtÁlxtin. jük őket és nem mert előállni azzal, hogy újra látni akarja a kesztyűket. — S hogy fogott mégis gyanút? — Mert észrevette, hogy csak a jobbkéztől adott ütések sebzik fel az emberét. A szolgálattevő orvosok is nyomban megerősítették állítását. — Akkor hát igyunk egyel Jack egészségére. Mikor a pezsgőspalack kiürült, meg­jegyeztem : — Talán meg kellene keresnünk Ramot. — Igazad van. Hajnali egy óra lehetett. Barátunk lakására siettünk a huszonkettedik uccába. Még nem jött haza. Egy né­ger szobalány nyitott ajtót. A lakás üres volt. Ezeknek az amerikai laká­soknak förtelmes csupaszsága, kétség­beejtő kietlensége elrémített. Olyan volt, mint hatmillió más newyorki kislakás. Benéztünk Liichnov vendég­lőjébe, ahova Ram lefekvés előtt be szokott néha térni. Ott se voll. Me­gint visszanéztünk hozzá. Hiába. Ned­ves, jeges eső esett. Egész éjjel kó­száltunk. Mikor Van Nordentől elváltam a Times Square-on, már hordták ki a reggeli lapokat. Megvettem a Herald Tribune-t. Az első oldalon oly nagy betűkkel harsogott a szenzáció, hogy először észre se vettem. »Egy világbajnok tragikus halála. A Madison Square Gardens sportpa­lotájában lefolyt tegnapi különös ki­menetelű küzdelem után Jackie Ram egy taxiban fejbelőtte magát. A dön­tőbíróság határozatát, mely a mened­zser részéről tett beismerő vallomás után a középsúlyú világbajnok ma­gatartását teljes mértékben igazolta, már nem várta be. A nagy ökölvívó, az amerikai ringek legnemesebb és legjellemesebb hőse, pír pillanattal kórházba szállítása után kiszenve­dett.«

Next

/
Thumbnails
Contents