Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-12-28 / 103. szám

Lapunk mai száma ajörő heti teljesllá, dió-műsort tartalmazza Otrenhatodik évfolyam.___________________103. szám. ________ Szombat, 1035. december 28, KOMAROMI LAPOK POLITIKAI LAP. Alapította: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA Ör. Szerkesztő-: BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr. Főműn katársak-: ALAPY GYULA dr. és FÜLÖP ZSIGMOND. POLITIKAI SZEMLE Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel «Rész évre 80 Ké, félévre 40 Kő, negyed­évre 20 Ké. — Külföldön 120 Ké. Egyesszám ára 1 korona. Évvégi mérleg. Komárom, december 27. A haldokló év utolsó napjaiban szomorú érzések között tekintünk vissza a letűnő' esztendőre, amely nemcsak hogy nem váltotta be a hoz­­füzött reményeket, hanem tetemesen gyarapította súlyos életgondjainkat s megnehezítette létföltétcleinket. A gaz­dasági válság most Is feszültségben tartja az egész világot, a nyomor és szenvedés nem enyhült, a munkanél­küliség fokozatosan emelkedik, ami legkirívóbb bizonyítéka a gazdasági élet bénultságának és dermesztő si­várságának. A sok hányattatás és megpróbáltatás évei után bízó hittel tekintettünk az év felvirradása elé, de most, hogy távozik tőlünk, keserű csalódással szívünkben gondolunk rá és szeretnők minden időkre elfeledni, mint egy szomorú emléket. Ha felállítjuk az 1935. év mérlegét, kedvezőtlen eredményt kapunk. Min­denekelőtt, ami az egész emberiséget érdekli: a béke ügyének állását kell szemügyre venni. A világbéke, az em­beriség kétévtizedes hő vágya, ször­nyűségesen messze esett a megvalósu­lástól. Igaz, hogy bizonyos oldalról tettek lépéseket a béke érdekében, a franciák állal kezdeményezett kollek­tív biztonsági terv is erre irányult, azonban nem vezetett eredményre, mert bonyolult paktumrendszcrc a Icg­­ellentétesebb érdekeket akarta egye­síteni, ami persze lehetetlen volt. A tavasszal megkötött olasz-francia ba­rátsághoz is sok reményt fűztek vér­­mesebb körökben, ahol már látták a latin nemzetek hatalmas egységfront­ját, azonban ez a barátság sem tudta megakadályozni azt, liogy Olaszor­szág keletafrikai aspirációjának meg­valósítására fegyvert fogjon és hadat indítson az abesszinok ellen. Sőt a franciák minden erőfeszítése dacára Olaszország éles konfliktusba keve­redett a Britlbirodalommal is, amely a népszövetség megtorló intézkedései­vel akarja megállítani a háborút, s inég arra is kész, hogy a megtorláso­kat kiterjesztesse a támadó ellen. Csak megnehezíti a helyzetet az a körülmény, hogy az angol külügymi­niszteri székbe Edent nevezték ki, aki a szankciós politika legerélycsebb híve. Eden kinevezésében az eddigi retorziós eljárás folytatását látják és az angoloknak földközi tengeri szer­vezkedéséből pedig még messzebb­menő következtetéseket vonnak le a béke hátrányára. Mind határozottab­ban cmlegelik az európai háború ki­törésének lehetőségét, ami azután a béke teljes csődjét jelentené. A nép­­szövetség bölcsességétől függ, hogy megmentsék az emberiséget az újabb katasztrófától, mely méreteiben és pusztításaiban messze túlhaladná a rettenetes világháborút is. Aki azon­ban figyelemmel kísérte a népszövet-Komárom, december 27. „Mindenkinek köztársasági elnöke vagyok s eszerint fogok cselekedni* Benes Ede dr. köztársasági elnök tiszteletére szombaton nagy tömeg vo­nult föl a Hradzsinba.A tömeg nevé­ben küldöttség jelent meg a köztársa­sági elnök előtt, akit meleg szavakban üdvözöltek. Benes köztársasági elnök az üdvözlésre adott beszédében többek között a következőket mondotta: — Tudatában vagyok annak, hogy mindenkinek, minden politikai párt­nak, minden osztálynak, minden nem­zetiségnek köztársasági elnöke va­gyok s így fogok cselekedni az első elnök tradíciója, az egészséges de­mokrácia, a szociális és nemzeti igaz­ságosság, a népek közötti béke szelle­mében. Mint elnök is dolgozni fogok azokért a célokért, amelyekért mint külügyminiszter tizenhét évig küzdöt­tem. Jaross Andor képviselő a magyar kisebbség jövő feladatairól. A magyar nemzeti párt tetterős or­szágos ügyvezető elnöke: Jaross An­dor nemzetgyűlési képviselő egyik ma­gyar napilap karácsonyi számában nyilatkozatot tett a magyar nemzeti kisebbség jövő feladatáról, melyben többek között ezeket mondotta: — A karácsonyi ünnepek közvetle­nül megelőző napokban, különösen köztársaságunk új elnökének megvá­lasztásával kapcsolatban, az érdeklő­dés középpontjába került a magyar ki­sebbség kérdése. Az impulzív magyar közönség legtöbbször két véglet men­tén reagált ezekre az eseményekre. Nem szabad ezt az epizódot túlérté­kelni, sem az ellentétes gondolkodás szalmalángjával felperzselni. Kisebb ség eddigi munkáját, az nagyon jól tudja, hogy ott a nagyhatalmak irá­nyítják a világ sorsát és ma e nagy­hatalmak élén Anglia áll. A béke ügye tehát nem valami szi­lárd alapokon nyugszik s éppen ez az aggasztó helyzet teszi lehetetlenné a világ gazdasági válságának megszű­nését és új, mindeneket fellendítő élet keletkezését. Sőt készen kell ál­­lanunk újabb megpróbáltatásokra. Nem sok vigasztalót látunk nemzeti kisebbségi életünk területén sem. Az elmúlt év fontos eseményeként je­gyezhettük fel a tavasszal lefolyt vá­lasztásokat, amelyeknek eredménye ugyan annyi megnyugvást hozott az itt élő, fajához ragaszkodó magyarság számára, hogy a magyarság megköze­líthetetlen gerinces része híven ki­tart nemzetisége mellett, ebbeli bir­tokállományunk még szaporodást is tudott felmutatni, azonban még min­dig nagy számban vannak olyanok, akik félreismerik valódi érdekeiket s a magyar nemzeti lélektől mcsszeeső, ségi életünk felett továbbra is ott go­molyognak a sötét fellegek. Ne tévesz­­szen meg senkit sem, hogy valahol egy pillanatra kibukkant a fellegek mögül egy napsugár. Még tél van és a nap ereje gyenge, hogy végleg elűzze a fellegekct, — Az ünnepi csendben azonban azt mondjuk el önmagunknak, hogy szer­vezettségünk, kitartásunk, elvhüségünk és mindent legyőző nemzetszeretetünk oly érzés, mely mindenki előtt tiszte­letet biztosít nekünk. Kötelességünk őrködni továbbra is nagy erkölcsi ér­tékünk felett, nincs okunk arra, hogy letérjünk a nemzeti önérzet, a becsü­letes önbizalom és harcias ellenzék be­váltnak mondható útjáról. Esterházy János: Kitártul, k amellett, hogy megkapjuk a minket meg­illető jogok teljességét. Esterházy János, az országos ke­­resztényszocialista párt érdemes elnö­ke nyilatkozott a magyar ellenzéki pártoknak a köztársasági elnökválasz­tással kapcsolatos álláspontjáról. — A december 18-án tanúsított ma­gatartásunk — úgymond — semmiké­pen sem tér el eddig követett irá­nyunktól. Megadjuk az államnak azt, ami az államé, követeljük azt, amit a nemzetközi szerződéseit és törvények nekünk biztosítanak és a kormánnyal szemben megmaradunk ellenzéki ál­láspontunkon mindaddig, amig nem látjuk azt, hogy biztosítékosan és rendszeresen meg nem valósulnak jo­gos követeléseink és nem orvosoltatnak még változatlanul fönnálló sérelmeink. — A történelmi tanulságok, a múlt­nak tapasztalatai alapján és a jelen viszonyoknak gondos mérlegelése út­ján magyar testvéreink érdekeinek vé­idegen környezetben kísérlik meg ér­dekeik kielégítését. Az ígéreteknek és kísértéseknek áldozatai ők, mert helyzetük azon az oldalon sem nyer megoldást, ahova jóhiszeműségük el­lenére tévedtek. Sem politikai, sem gazdasági, sem kulturális téren nem javult a ma­gyar nemzeti kisebbség viszonya. A kisebbségi törvényekben és az alkot­mányalaptörvényben biztosított joga­inkért nem szűntünk meg ez évben is kitartóan küzdeni, a törvényhozás­ban és a tartományi gyűléseken nem­zetünk képviselői mindent elkövettek, hogy kisebbségi életünk feltételeit biz­tosítsák számunkra, és olyan helyze­tet teremtsenek részünkre, mint az államfcntartó nemzeteknek kijár. A helyzet azonban nem változott, min­den lörvénytisztcletünk és állam iránti kötelességünk maradéktalan teljesíté­se dacára mindezideig nem sikerült elérnünk azt a megbecsülést, amire a magyar kisebbség, mint államfen­­tartó elem, méltó volna. Jogainkhoz Szerkesztőség és kiadóhivatal: Masaryk-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton delmében és jobb jövőnk biztosítása végett egyedül az ellenzéki út mutatko­zik célravezetőnek. Mi npm kérünk soha senkitől olyast, ami meg nem il­letne. Ha le akarnak ülni velünk a tárgyaló asztalhoz, tárgyalunk, de meg nem hunyászkodunk, morzsákért sem­mit fel nem áldozunk, kitartunk amel­lett, hogy megkapjuk a minket meg­illető jogok teljességét. Ha ezt ki tud­­juk vívni, ez a nap lesz az itteni ma­gyarságnak is legszebb karácsonya. Az új magyar-csehszlovák gazdasági szerződés. A magyar-csehszlovák kereskedelmi tárgyalásokat a múlt héten eredmé­nyesen befejezték. Az új egyezmény­ben megállapított hányadok magasab­bak a tavalyinál. Csehszlovákia 150 millió korona értékű árut exportálhat Magyarországra s Magyarország is 150 millió korona értékű árut szállíthat Csehszlovákiába. A szerződés érvénye kiterjed az 1936. év egész tartamára, de minden három hónap elteltével re­vízió alá veszik az egyezményt. A gaz­dasági egyezményhez tartozó fürdő­egyezmény kerete tízmillió korona. Az új magyar-csehszlovák egyezményt már aláírták és a csehszlovák dele­gáció karácsonyi ünnepekre már visz­­szatért Prágába. Kormányrekonstrukcióról írnak is­ikét a koalíciós lapok. A koalíciós lapok újra visszatérnek a kormány rekonstrukciójáról szóló hírekre. Ilodzsa dr. miniszterelnök ja­nuár közepéig szabadságra ment, amelynek nagyrészét külföldön tölti s így az átszervezésre vonatkozó közle­mények egyelőre koraiaknak mond­hatók, annyival is inkább, mert nem hihető, hogy a rekonstrukcióra vo­natkozó tárgyalások a miniszterelnök távollétében megtarthatók volnának. Egyes koalíciós lapok azonban követ­való törhetetlen ragaszkodásunk és azok teljes érvényesítéséért való küz­delmünk nem találtak az illetékes té­nyezők előtt kellő megértésre, ami pe­dig késlelteti a teljes konszolidációt is. A mérleg tehát ebben az irányban sem zárul eredménnyel. Bizony nem lehet csodálkozni, ha a letűnő év ke­serű emlékei után aggódó lélekkel és szorongó szívvel tekintünk a reánk következő új esztendő felé. De hin­nünk kell a minden hatalmak örök Urában, akinek végtelen kegyelme erőt kölcsönöz, hogy hinni tudjunk és bízó bittel reméljük, hogy a szen­vedések hosszú türelmipróbája után boldogabb jövő napjai virradnak re­ánk, amelyek eloszlatják a kétsége­ket, megteremtik a testvéri megér­tést, meghozzák az egész emberiség számára az igazi békét és nyugalmat s ezzel együtt a mindennapi kenye­ret biztosító állandó munkát, amely­ből áldás fakad a világ minden né­pére.

Next

/
Thumbnails
Contents