Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)
1935-11-16 / 92. szám
4. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1935. november IS. mi adóról szóló törvények módosítása. A jövő évi költségvetés szerint a személyi kiadások nőttek, a dologi kiadások csökkentek. A költségvetés emeli a beruházási költségeket, mert a hanyatló konjunktúrában az államnak kell helyettesítenie a magánvállalkozási kezdeményezést. Ideirányzott 360 milliós katonai beruházás. Ezzel együtt a beruházási szükségletek fedezésére az állami költségvetés 2 milliárd 498 ezer koronát irányzóit elő. Az államadósságok törlesztésére nem vesz fel a költségvetés semmit. tartozik a pénzügyi törvényben elő-Az líKlu. évi küiiségveíés főtételei a következők: A köztársasági elnök irodája A nemzetgyűlés két háza A miniszterelnökség Külügyi tárca Nemzetvédelem Belügyi tárca Igazságügy Unifikáeiós minisztérium Legfelső közigazgatási bíróság Iskola iigy Földművelésügyi tárca Ipar és kereskedelem Közmunkaügy Postaűgyi minisztérium Vasul Népjólét Közegészségügy Nyugdíjak Pénzügyminisztérium Legfelső számvevőszék Kiadás: Bevétel: 14,941.900 2,736.600 36,102.800 182.000 37.210.100 13,077.000 132,730.100 6,080.000 1.310,000.000 7,351.800 714,740.100 3,993.300 278,632.300 11,243.400 1,896.100 — 6,144.600 64.000 944,786.600 77.486.900 105,329.200 23,553.800 86,825.400 13,930.100 475,839.800 105,660.700 11,760.700 11,760.700 21.184.000 21,181.000 856.042.600 24,077.000 156,356.800 37,027.100 926,677.500 174,974.500 1.837,975.200 7.499,114.800 7,040.100 — összesen: A miniszter beszédében hangsúlyozta, hogy a költségvetés egyensúlyának betartása érdekében feltétlenül szükséges egyrészt a költségvetésben feltételezett intézkedések megtétele, 8.032,195.900 8.033,531.000 másrészt a gazdasági élet fellendítése. A pénzügyminiszter expozéja után a költségvetést a költségvetési bizottsághoz utalták. Az angol külügyminiszter szenzációs emlékiratai Sir Hoare elmondja, hogy mit tapasztalt Oroszországban, amikor az angol kémszervezet oroszországi főnöke volt. Sir Samuel Hoare angol külügyminiszternek most jelenik meg a könyve, amelynek címe: „A negyedik pecsé.“. Sir Samué! Hoae a háború alatt a hires angol titkos szolgálat vízetője volt Oroszországban es szenzációs könyvébe oroszorsrági élményeit Írja le Ebből a könyvből közöljük az alábbi fejezetet, amelyből ki lehet érezni azt a csalódást, ametylyel Anglia az orosz viszonyokat felismerte. Amikor Pélervárra érkeztem, a misszió tagjai olyan katonatisztek voltak, akik tökéletesen beszéltek oroszul. Nagyon sok dolguk volt. ellcnőrizniök kellett a fronton történő eseményeket és gyanús embereket, gyanús szállítmányokat kellelt megfigyelniük. A franciáknak is voll egy ilyen miszsziójuk és mindkét misszió az orosz vezérkar épületében dolgozott. Ebben az óriási palotában a pétervári kormányzóság. a külügyminisztérium hivatalai és az orosz csendőrség főhadiszállása volt. A munkánknak határozott rítusa volt. Az orosz tisztek elképzelése szerint tisztnek nem szabad kard nélkül mutatkozni, ha tehát egy orosz tiszt lépett be az irodába, kardot kötöttünk és jó ideig nehezen tudtam megszokni ezt a szertartást, úgy, ahogy azt sem tudtam megszokni, hogy folyton kezet kellett fogni. Minden ünnepnapon bezárták a hivatalokat, ho jól emlékszem májusban nem kevesebb, mint tizenöt napon keresztül kellett ünnepelni és augusztus utolsó hete is csupa ünnep volt. Voltak olyan ünnepnapok, amelyeken szabad voll dolgozni, de részt kellett venni az orosz vezérkar házikápolnájában az ünnepi istentiszteleteken. Ez már maga nagyon megnehezítette a munkát, de az orosz tisztek fantasztikus munkabeosztása szinte lehetetlenné tette az együttműködést. Az orosz vezérkar szállásmesterének, egy öreg tábornoknak az volt a szokása, hogy csak éjfélkor jelent meg a hivatalában és reggel nyolc óráig dolgozott. Mi hozzászoktunk a nappali munkához és valóságos csapás volt ránk nézve, ha dolgunk volt ezzel a különös úrral, ami pedig elég gyakran megtörtént. Londonban a módszeresen dolgozó vezérkari tisztek, akik nagyszerűen begyakorolt írnokhadsereggcl, tökéletes kartotékrendszerrel tudták csak a munkát elképzelni, nagyot néztek volna, ha látják ezt a különös vezérkari munkát. Angliában testtel, lé’ekktl dolgozott mindenki, itt azonban még a vezérkarban is csak passziójellege volt a munkának. Nagy hibát követett el az angol kormány, amikor a világháború előtt nem informálódott az egyes országok szervezettségéről és népi han gulatáról. Legfontosabb lett volna Oroszországban informálódni. Csodáltam az oroszok hadilényeit, de meg vagyok róla győződve, hogy ha Oroszországban a háború élőit megkérdezték volna a parasztokat és ha a parasztok egyáltalán megértették volna a kérdést, a többségük a háború ellen nyilatkozóit volna. Egy olyan országban. amelyben a kormány és a nép között nincsen lelki kapcsolat, nem lehet a népet olyan ellenállásra fellelkesíteni, amilyen Angliában és Franciaországban volt. Oroszországban százötven különböző mépfaj él és ezek egy része nagyon keveset törődött a háborúval. Ez a kardinális hiba különösen érezhelő volt Pétervárott. Nem az egész nép dolgozott a háborúban, csak a régi masina zötyögött tovább és a hadvezetés szervezete legfeljebb egy turkesztáni háborúra lett volna elég, nem pedig egy olyan küzdelemre, amelyíven Európa többi népei testtel, lélekkel vettek részt. Féltékenység és gyanakvás Utasításaim szerint elsősorban az volt a kötelességem, hogy az orosz titkos szolgálat főnökével lépjek érintkezésbe. Kiderült, hogy ilyen nincs is. Oroszországban majdnem minden minisztériumnak meg volt a maga titkos szolgálata és a szolgálatban nem volt sem központi irányítás, sem központi ellenőrzés. A vezérkarnak, az egyes hadseregcsoportok főhadiszállásainak és a tengerészeinek külön szervezete volt, mindegyiknek meg voltak a maga ügynökei és kémei és mindegyik féltékenységgel nézte a másik munkáját, úgyhogy inkább egymásra gyanakodtak, mint a német kémekre. Az angol titkos szolgálat egész munkája gyanús emberek ellenőrzésében, csempészeti levelek elfogásában, kémjelentések továbbításában és különböző informáló memorandumok kicserélésében merült ki. Nagyon sok mindenről nem tudtam, ami körülöttem történt, de amikői tudtam, az meggyőzön arról, hogy sem a kémkedésről, sem az ellenkémkedéshez nem értenek Oroszországban. A finnek és a lengyelek között nagyszerű ügynököket lehetett volna szerezni, igen sokan tudtak közülük németül és a legtöbb számbajövő embernek voltak összeköttetései Ausztriában és Németországban. A legnagyobb baj volt az, hogy nem lehetett bennük bízni, általában az volt a baj, hogy az orosz titkos szolgálat embereiben nem igen lehetett bíz.ni. éPter váróit különben valóságos kémmánia uralkodott. Bizonyos, hogy sok német kém volt Oroszországban, de az már nevetséges volt, hogy megtiltották, hogy Pétervárott németül telefonáljanak az emberek, de azt megtűrték, hogy a legmagasabb állású személyiségekről kompromittáló híreket meséljenek. Ezek a hírek rendkívül ártottak az orosz hadvezetőségnek. A Szent Szinódus kémje Amint már mondtam, Oroszországban majdnem minden hivatalnak meg volt a maga kémje és még a Szent Szinódusnak is volt kémszervezete. Szinte azl merném mondani, hogy ez volt a legkiterjedtebb és a legtökéletesebben dolgozó kémszervezet Oroszországban. A Szent Szinódus ellenőrizhette a zsidókat, a balti luleránusokat és az egész ország területén szétszórtan élő mohamedánokat. Egyszer felkeresett a hivatalomban egy Hadzsi Lächelt nevű mohamedán orosz tiszt, aki elmondotta, hogy a Szent Szinódus kémszervezetében dolgozik és nagyszerű információkat adhat arról a propagandáról, amelyet a német ügynökök az oroszországi mohamedán népek között kifejtenek. Elsőrendű anyagot kaptam tőle, amelyet azonnal továbbítottam Londonba, meri az indiai hivatalnak igen sok fontos információt lehetett ezekből a Szent Szinódus által szerzet! adatokból Iáhámozni. Később, amikor már Oroszországban minden összeomlott, amikor már vissza kellett térnem Londonba, még egyszer hallottam errői a Iladzsi Lachettről. A forradalom elől Svédországba menekült és ott szörnyű, állatiasan kegyetlen rablógyilkosságot követeli el. Caporetto Foch marsall memoárjaiban a Merovingok hadikocsijáról ír. Ilyen hadikocsi volt az orosz hadiszervezet, amely arra alkalmas volt, hogy lassan eldöcögjön rossz országutakon, de. össze kelleit roppannia, amikor a modern háború feladataival kellett megküzdenie. Csak mi angolok nem tudtuk azt. hogy mennyire ósdi, mennyire idejét múlta volt már az egész orosz államszervezet. Nálunk, ahol az ipari munka már rég megteremtette a rendszerességet, nem volt nehéz az állami gépezetet háborús gépezetté változtatni. Még Németországban sem sikerüli azonban ez a munka teljesen, pedig Németországnak nagyszerű specialistái voltak és Németország majdnem angol tökéletességgel építette ki a háborús állami gépezetet. Franciaországban a Nivelle-offenzívánál majdnem összeomlott az egész gépezet. Akkor Franciaországban voltam és első kézből kaptam azokat a híreket, amelyek a katonák lázadásairól és a polgári kormányzat teljes káoszáról szóltak. Caporetto idején Olaszországban voltam. Ott láttam, hogy pár óra alatt miként lesz egy hadseregből fegyelmezettlen csőcselék és láttam, amint párszázezer ember eldobja a fogy veret, hogy menekülhessen. Amikor Rómába visszatértem, már csak roncsokat találtam abból a hadigépezeü>ől, amely pár héttel azelőtt még tökéletesen működött. Itt is beigazolódott az a tétel, hogy elavult gépezettel ntím lehet háborúskodni. Oroszországban azonban sokkal súlyosabb volt a baj, egyetlen nyugati állam gépezete sem volt anyucira ócska és Oroszország nagyon messze volt. Nem lehetett rajta segíteni. Amikor Milánóban megszerveztem az olasz hadiipart és amikor Plumer tábornok megszervezte az új olasz katonai munkát, angol irányítás alatt Olaszország pár hónap alatt kiheverte a caporettoi csapást. Oroszország azonban izolálva volt és nem volt semmi belső ellenállása. A hadsereg és a haditengerészet lassankint fegyclmezettlen csőcselékké változott. A parasztok elbújtak a falvakba, a városokba pedig a kommunista jelszavak dübörögtek. Nem is volt már kormányzat, mert amikor bekövetkezett a nagy válság, amikor a Kerenszki-féle ideiglenes kormány vetic át az állam ha jódénak vezetését, nem tudta senki, hogy mit legyen és nem tudta senki, hogy milyen irányban menjen. A cár lemondása A legszomorúbb az volt, hogy a cár lemondása az igazi oroszok minden reményét tönkretette és azok, akik még akarták Oroszországért harcolni, már nem tudták, hogy miért harcoljanak. Egyszerre kiderült, hogy hiábavaló volt az egész háború, hiába pusztult el annyi ember, hiába ömlött ki annyi vér. A győzelem helyett a bolsevizmus következett és a háború szörnyű esztendei után még szörnyűbb évek jöttek. Oroszország a nihilizmusba zuhant. Az orosz monarchia pusztulása nemcsak egy dinasztiának és egy kormányzati rendszernek az elmúlása volt, hanem egy egész népnek a katasztrófája. Olyan volt, mintha egy város falai omlottak volna össze, mintha ebből a városból elmenekültek volna a vezérek és a romok között ott állt volna a nép, szerencsétlen birkanyáj, amelyet új veszedelembe hajtottak. Egyszer láttam egy óhitű oroszt, aki egész nap a bibliája mellett ült és a legtöbbször az Apokalipsist olvasta. Emlékszem, egyszer mutatta: '»És amikor lehullott a negyedik pecsét, hallottam a negyedik állat szavát és azt mondta: Jöjj. És egy szürke lovat láttam és aki a ló hátán ült, annak a neve halál és utána a pokol hömpölygőit és hatalom adatott néki a föld népének negyedét megölni karddal és éhséggel.« ..Úri és női SZÖVETEK Í274 jSiegel-Xmliof Brünn, Palackéin» 12. inükat iogjen és bérmentve ülldünk.
