Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-11-16 / 92. szám

1935. november 16

* KOMAROMI LAPOK.

3 oldal

Az egyesült pártok álláspontja nem leket más, mint a suum cuique jogelve, amely körül, mint tengely körű] az állampolgári egyenlőség alapján kifejlődhetik a kölcsönös lojalitás, az itt élő nemzetek megértése és a békés demokrácia alkotó munkája, melyet mi a magunk részéről akadályozni nem fogunk. Ennek a munkának egyetlen akadálya a merev pártmunka, amiért mi elengedhetetlen feltételnek tartjuk, hogy ez az önkormányzati élet minden tagozatán kiküszöböltessék, evégből ennek a testületnek, mely ma megalakul, egyik prominens teendője lenne, ha hatáskörében kiszélesiilne, tagjai a törvényhozó testületek immunitását élvezhetnék, szóval, ha munkájuk nem ütköznék lépten-nyomon akadályokba.

VASÚTI FELIRATOK, KÖZIGAZGATÁS

Minden nemzetnek — legnagyobbtól a legkisebbig — természetes és veleszületett joga nemzeti kultúráját építeni és annak gyümölcseiből létét erősíteni. Ezt nem lehet, de nem is szabad úgy tekinteni és kezelni, mint valamely többségi nemzet türelmének bizonyítékát vagy annak nagylelkű nemzeti ajándékát. A kultúra terjesztésének egyetlen hathatós eszköze a jicmzeli nyelv és az iskolák lépcsőzetes sorozata. E felismerés alapján követelnünk kell a nyélvtörvény teljes és maradéktalan végrehajtását és ezen a téren megszüntetni minden kibúvót. Egész Dél-Szlovenszkó visszhangzik a panasztól, hogy a különféle hatóságok — elsősorban a közigazgatáshoz tartozók — nem azon a nyelven értesítik a jogkereső közönséget, mint amelyen kérelmeit előterjeszteni szokta. Csak mint jellemző példát említem fel, hogy a magyar vidékeken vezető vasútvonalak állomásainak felirata, a csaknem 100 százalékos magyarság földjén kevés kivétellel egynyelvű. Összehasonlításul ajánlanám a szudétanémet vidékek vasútállomás feliratainak tanulmányozását. Ebben az esetben az állam egyik legnagyobb kereskedelmi vállalata jellemző felfogásáról van szó, mely anyagilag teljesen jelentéktelen kiadással korrekt viszonyokat teremthetne.

ISKOLÁINK ELÉGTELENEK

Iskoláink száma elégtelen. A polgári iskolák egész sorozata hiányzik, de hiányzanak a magyar középiskola tagozatok a magyaroktól sűrűn lakott helyek csomópontjain. (Léva, Rozs— Tüdőbajos muzsikus, hogy megártson ez a kis komótos pepecselés? Hát aki regényt olvas éjszaka, vagy az újságokat bújja? Ne félts engem, 'édes. Délutánonként úgyis alszom jó pár verset.

Ha több volt a különmunka, mint rendesen és már délután hozzá kellett ülnie, — el kell ezt ismerni — nem volt ez a dolog valami kellemes feladat.

A lakás kissé szűk volt az embernyi embersorba serdült gyerekek számára. A lánya zongorázott délutánonként, mert ilyenkor jött a tanárnője, a fiúk régebben Vergiliust tanulták fennhangon, később a római jogot, szomszédasszonyok jöttek látogatóba, vag^7 a mosást adta ki a felesége Korecskónénak, aki beszédes asszony a lelkem és messzi környéken legjobban tud a siratóasszonyok óbégatásával panaszkodni. Ugyanekkor Káró a kiskertben megugatott minden járókelőt, mert ebben a példaszerű házban minden élőlény komolyan vette a kötelességét. S a zajoknak ebben a sokféleségében harsogva szólt a rádió hangszórója, amelyet nem lehetelt elhallgattalni, mert az asszony sem színházba, sem moziba nem járt és valami szórakozásra mégis csak szüksége volt.

Ebben a hangos zenebonában, —• amelyről a házban mintha senki nem vett volna tudomást, mert valamenyuyien resztvettek benne, — szunyókálni még inkább lehetett, mint bonyolult jogi és hivatali útvesztőkben bujkáló rejtvényeket kihüvelyezni.

De ő ezt a keserű labdacsot is türelmesen nyelte le, mint olyant, amin változtatni nem áll módjában és nem panaszkodott.

így hát valóságos házirenddé alanyó.) Iskolánkívüli oktatásunk, községi könyvtárügyünk, kultúrházaink nem kapják meg azokat a támogatásokat, melyekre törvényszerű igényük van.

EGYENLŐ GAZDASÁGI

MÉRTÉKET

Egyenlő mértéket kérünk a magyar kisebbség részére első sorban gazdasági téren. A közmunkák, vasútépítések, útépítések, meliorációs munkák terén behozhatatlan hátrány éri a magyar kisebbséget. Ezért mutat szinte állandó képet Dél-Szlovenszkó munkanélkülisége. A kisipar állami támogatáshoz nem jut. A munkásság foglalkoztatott részének szociális terhei igen magasak, a szociális intézmények milliárdokat vonnak el a közgazdasági életből és a meddő tezaurálásból a köznek haszna nincsen. A mezőgazdaság legkisebb egységei, a törpebirtokos osztály teljesen kimerült és eladósodott, amiben része van a kötött gazdálkodás legújabb vívmányának, a gabonamonopóliuinnak is. Bár irtózva emlékezünk viszsza a gazdasági liberalizmus vétkeire, de sokszor nem vagyunk képesek eldönteni a két rossz közül a rosszabbat.

A SZOCIÁLIS BIZTOSÍTÁSRA

az országos igazgatás befolyást nem gyakorolhat, de abban egyet kell értenie az érdekelt munkaadók és munkásokkal, hogy elmúlt a tizenkettedik óra, amikor ezen a téren vissza kell kapniok cselekvési szabadságukat és önrendelkezési jogaikat a maguk belső ügyei felelt.

AZ ADÓZÁS

egész technikája állami feladatot alkot, de el kell mondani annak a tömérdek panasznak egy kis részét, melyet az adókivetés, a jogorvoslat hallatlan késedelmes volta okoz. A A törvényhozás figyelmét kell felhívnia ennek az előkelő testületnek, hogy az 1927. évi adótörvényeket vegye revízió alá, tehermentesítse a pénzügyi vezérigazgatóságot, bővítse a kirendeltségek és az adóhivatalok hatáskörét. Viszont nyirbálja körül az adóhivatalok bekebelezési jogát, mellyel helyesen élni még nem tudnak és a bíróságokat sok felesleges munkával terhelik. Teljesen tarthatatlan közigazgatási szempontból az, hogy a községek pótadói nem folynak be a községek pénztáraiba, csak késedelmes eljárások után. Komárom város intő példája rettentse el az illetékes

kult ki, hogy apus ebéd után alszik egy pár órácskát, késő éjszakáig pedig dolgozik az elhalkult lakás csöndjében.

A felesége is belenyugodott ebbe és büszke volt az ő derék, páratlan, szorgalmas uracskájára...

Ugyanez állt a mélyernyőjű lámpára, a holdra, és a csillagokra is.

Virrasztásának társai közül csak a konyha falában tanyázó, de az öszszes szobákba behangzó szavú tücsöknek volt kifogása e robot ellen. A ház elcsendesedésétől kezdve, egész éjszakán át monoton altatódalt cirpelt Bardócz Elek fülébe. Mintha rá akarta volna beszélni, hogy hagyja ezt az átkozott éjjeli robotot és bújjon a párnái közé.

De ugyan ki ad egy olyan léha és könnyelmű lény szavára, mint amilyen a tücsök.

Egyszer azonban mégis fellázadt az ő rabszolgasága ellen Bardócz Elek.

Persze, a maga módján. Úgy, hogy a család sohasem tudta meg ezt a lázadását, amit az igavonó nem is szereteti volna. Erre a lázadásra ugyanis családjának gyöngédsége adott okot. A gyöngédségük, amellyel a családapa egy régi óhaját készültek megvalósítani.

Arról volt szó, hogy tavaszra a kertben egv lugast építtetnek lécekből s azt befuttatják atyus kedvenc futókájával: jerikói lonccal.

A terv szép volt és ami fontos az ilyen tervezgetéseknél, minden nagyobb költség nélkül meg is volt valósítható.

Apusnak tetszett is a közeljövőnek ez a szép muzsikája.

De a szövege előbb megdöbbentette, aztán ingerültté tette, majd felháborította és végül annyira felkavarta az

tényezőket, hogy hová pártpolitikától megfertőzött gatás.

ÖNKORMÁNYZAT

Mi súlyos elvi okokból ellenfelei vagyunk a centralizmusnak minden té-. ren. Mi egyedül Szlovenszkó teljes politikai, államigazgatási, gazdasági és kulturális önkormányzatában látjuk a jövő fejlődési irányát, ellenzéki

álláspontunkat tehát fel nem adjuk. Az előjelek reánk nézve nem jók. A központi hatalom velünk szemben nem gyakorolja a suum cuique elvét, amit az állampolgársági kérdés mai állása is igazol, viszont igazolja ellenzéki álláspontunkat, melyet a bírálat számára tartunk fenn. Bizalmunk azért nem rendül meg a jogban, a törvényekben, melyek alapján állunk és az igazságban, főleg a szociális igazság átütő, nagy erejében, mely oldalunkra áll és itteni magatartásunkat mindenkor megszabni fogja. (Tetszés, taps.)

Trapl pénzügyminiszter a képviselőház csütörtöki ülésén beteriesztette

az 1936. évi

Előirányzott szükséglet 8.032.195.900

— november 15.

A. képviselőim november 14-éh tartott ülésén T r a p 1 dr. pénzügyminiszter hosszabb expozé kíséretében nyújtotta be az 1936. évi állami költségvetést és a pénzügyi törvény javaslatát.

A pénzügyminiszter az állami gazdálkodás pénzügyi tervének feltételeit ismertette s megállapította, hogy a gazdasági helyzet 1930. óta tartó hanyatlása 1931-ben lassan szűnik s ez a zárszámadásban is kifejezésre jut. Egyes adónemekben ismét többletfizetés mutatkozik az előirányzathoz képest.

Az idei minimális kiadásokat túl kell lépni, s ezért

az 1936. évi állami költségvetés 352 millió 632 ezer koronával magasabb kiadásokkal számol.

A gazdasági viszonyok 1931-ben tehát stabilizálódni kezdenek, azonban ennek jelei az államháztartásban lassan jelentkeznek. Az állami bevételek a folyó évben csak júliustól javulnak s a vasúti személy- és teherforgalom is a nyár óta emelkedik.

Majd a közgazdasági helyzet javulásának feltételeiről és az adósságok problémájáról beszélt a pénzügyminiszter, aki ezzel kapcsolatban a kamatláb rendezésének kihatásáról szólod. A kamatláb rendezése a hitelkérdéssel kapcsolatos számos problémára kiterjed, így a következőkre:

állami költségvetést.

KC, fedezet 8.033.531.000 KC.

a betéti és hitelkamatláb leszállítására,

a legerősebben sújtott adósok rövid hitelének hosszúlejáratú hitelekre való átalakítására, az adós védelmére az oknélküli hitelfelmondással szemben,

a kényszeregyezségi előírások módosítására különös figyelemmel a mezőgazdasági adósságokra, a túladósodott kisgazda-telepekre és a kolonizációs kérdésre való figyelemmel,

az állampapírok kamatainak leszáll hasára, továbbá egyes tőkehozadékok megadóztatására, a köztartozások, adóhátralékok problémájának megoldására s ezzel kapcsolatban a késedelmi kamatok százalékának leszállítására s az összes moralóriunnnlézkedés fölszámolására.

A pénzügyminiszter szerint hozzá kell látni az egész adózási rendszer reformjához, figyelem bévé ve a válságot. Meg kell állapítani, hogy az adóhátralékokból mennyi hajtható be.

Az adórendszer reformjához tartozik a

különös keresed adó s a forgalegyütt leélt évek bosszú sora után új emberként jelentkezzék a felesége és a felnőtt gyerekei előtt. Uj emberként, aki házsártos és brutális. De a lugast, mint az ő robotjának pompázatos, leendő színterét, nem vette be a gyomra. Nem bírta ezt elviselni.

Valósággal beteggé tette a habozás, hogy beletörődjön-e a jerikói loncos kínzókamra létesítésébe, vagy botrányt csapjon, mint egy részeg és brutális fickó.

Végre megtalálta a megoldást.

Persze, a maga módján.

„ Kitervezte gondosan, hogy hogyan kerülheti el a most már gyűlöletes lugas-terv megvalósítását minden családi botrány és katasztrófa nélkül.

Egy koratavaszi délután huncutkásan mosolyogva állított haza, mint aki kedves meglepetést hoz és így szólt a feleségéhez:

— Anyus, most jövök a Kratochvilltől és már júniustól három hónapra kibéreltem tőle a balaton-legenyei lakást. Ott töltőd a gyerekekkel az egész nyarat és persze én is lemegyek hozzátok négy hétre, őszre pedig — folytatta sietve a mondókáját, hogy az asszony közbe ne szólhasson, — a városban veszek ki lakást. Elzácska és a fiúk miatt. Nem lehet őket mégsem eltemetni itt, a kültelken. És nekem is egy kicsit messze van már innen a hivatalom.

Az asszony szótlanul nézett rá. Elvette a hangját a meglepetés.

Ö pedig krákogott és ümmögött egy7 kevéssé, aztán kibuggyant a' száján:

— A lugasdolgot pedig hagyjátok. Kár a pénzért. Nincsen szükség rá. Jól van.

így végződött furfangosan kiagyalt diadallal Bardócz Elek egyetlen lázadása.

epéjét, hogy kishijján kitört az acsarkodó családi veszekedések egyike, amelyek egy életre megrontják a harmóniát s amelyeket finomabb lelkű emberek elfelejteni sohasem tudnak és tövisük beletörve marad a szívükben, sajgásuk folyton kiújul.

Pedig a család összetételének és életrendjének ismeretében senkisem láthatott ebben az esetben bántót, visszatetszőt, közönségeset, vagy komiszságot, amint azt önök is megállapíthatják.

Először anyus hozta szóba:

— Építünk egy lugast, befuttatjuk lonccal. Kivezetjük a villanydrótot. Esténként lámpa fog égni benne. Mi majd kisétálunk vagy elszórakozunk odabenn, apus pedig kényelmesen leül a lugasban és szépen dolgozik.

Aztán ez a refrén megismétlődött a legkülönbözőbb családi diskurzusokban.

Úgy van: refrén lett belőle.

Bármiről volt szó, a vége mindig az volt, hogy apus »kényelmesen ül a lugasban és szépen dolgozik, dolgozik, dolgozik.«

Ez felkavarta apust s annyira az idegeire ment, hogy legjobb szerette volna szétszaggatni a hazahordott aktákat, széthasogatni az íróasztalt. Végül már arra gondolt, hogy fütyül a szolgálatra s a teljes nyugdíjra. Penzióba vonul még az idén és elmegy falura parasztnak.

Mert mi ő? Csakugyan igavonó, akit a családja kizsákmányol, agyonhajszol? Nem! Ebbe nem fog belenyugodni! Majd ő megmutatja nekik... Szerencséjére, — vagy szerencsétlenségére? — jól nevelt és szelídlelkü ember volt s így kenyértörésre nem került a dolog.

Világért sem vállalta volna, hogy