Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-11-16 / 92. szám

> CO MAKÓID LAPOK« S. oldal. dálya sem tesz az egységfront megva­lósításának Az elhangzott bejelentések után va­lószínű, liogv a két szocialista és a kommunista párt között U közeljövő­ben megindul a tárgyalás. Az is való­színű, hogy a tárgyalás megegyezéssel fog végződni, mivel a tervet Moszkva támogatja és a Csehszlovák kommu­nista párt teljesíteni köteles a moszkvai parancsol, mely ellen nincs ellenvetés. Más kérdés azonban, hogy a kom­munisták parlamenti frakciója milyen álláspontol fog elfoglalni, ha az egy­ségfront létrejön. A Rudé Právo már hónapokkal ezelőtt megírta, hogy az egységfront létrejötte esetén a kom­munista párt semmiesetre sem vállal­hat miniszteri tárcái egy olyan kor­mányban. melyben polgári pártok is vannak. De hajlandók a kommunisták megszavazni azt a költségvetést, vala­mint azokat a javaslatokat, melyek a munkásság érdekét szolgálják. Növekedtek a csehszlovák állam­­vasút bevételei és kiadásai. A kormány hivatalos jelentése sze­dni az állam vasul bevételei emelkedő irányzatot mutatnak. Augusztusban a bevétel az előző hónappal szemben 1.700.000 koronával emelkedett. A bel­földi szén kivitele gyengült, de belső­­iogyasztásban mérsékelt élénkülés ál­lapítható meg. amihez különösem a pirszén szállítása járult hozzá. A sze­mély- és podgyászforgalomból bevétel augusztusban 77,300.000 Ke volt, ami 2.500.000 Kc-val több az előző évinél, a gyorsárú- és teheráruforgalomból a bevétel 182,400.000 Ke volt, ami 5.200.000 Kc-val több az előző évinél. A többi bevétel a forgalmi adóból való részesedéssel együtt 38,200.000 Ke volt, ami két millióval több az előző évinél. Ar üzemi bevétel összesen 297,900.000 Ke, ami 9,700.000 Kc-val több az előző évinél. Az üzemi kiadás 261,600.000 Kő volt, ami 9,100.000 Ké többletet je­lent az előző évivel szemben. A sze­mélyi kiadások 7.100.000 Kc-val, a do­logiak 2,000.000 Kc-val növekedtek. 15.700.000 utast szállított a vasul augusztusban, ami 1,500.000-rel keve­sebb az előző évinél. A lugas. Irta: Palásthy Marcell. Az igának, amelyet a kötelességek raktak rá és amelyet a megszokottság türelmével viselt; — sem kényelmet­lenségét, sem terhét nem érezte már. Pedig régebben gyakran lázadozott, amikor — a dolgok rendje szerint rájött, hogy a boldog beteljesülés víg­játékbeli felvonásvége után ugyanaz történik az életben is a szereplőkkel, ami a színházakban a nézőközönség­gel. A magukrafeledkezés pár derűs órája alatt nem gyötrik őket a gon­dok, de amikor a színpadon a szívek egymásra találnak s valami pünkösdi derűben megoldódnak a bonyodal­mak s a boldog csoporlozatol elnyeli az alásuhanó kárpit, az illúziók haj­lékából megkezdődik az özönlő tüle­kedés a ruhatár tolongásában. Künn a szegényes fényű esti utca várja őket, ahol a mulatók ragyog­­ványa nem a tömegek számára fény­lik s ahol a sietés tempóját diktálja a kapuk zárásának közelgő perce s otthon a kihűlt lakás, az áporodott vacsora várja ő kiejt s a 'gondok, a gon­dok, a gondok. A rabszolgatartók, amelyek olykor hosszabbra eresztik a pórázt, de ame­lyektől végképp megmenekülni nem lehet. Legfeljebb valami csoda, vagy ked­vező vakeset révén, amiben hinni kell, bár fehérhollószámba megy. Az emberek szerencsének hívják ezt és olyan közömbös hangon beszélnek róla, mintha ezt mondanák: pityke, vagy ezt, hogy: doromb, pedig a sze­rencse jötte és előfordulása is az élet legkülönösebb misztikumai közül való. Az igavonónak, — mert mi más 70 millióval tartozik a pénzügy­minisztérium a községeknek.- A Právo Lidu Véé. című újság írja: — Az önkormányzatok pénáíígyi nehéz­ségeiről nem kell bőven írnunk. E nehézségek nagyok és egyre növek­szenek. Meg kell azonban jegyezni, hogy a nehézségek számos községben az úgynevezett szubvenciós Ígérete­ket« is növelik. Azok a községek, ame­lyek területüket viilanyosították, bízva a pénzügyminisztérium Ígéretében, na­gyol csalatkoztak. A szubvenciókat ugyan megígérték, de a szubvenciókat az okmányok szerint úgy fizetik ki, amint azt a pénzügyminisztériumnak készpénzállománya megengedi. Ez persze a mai időkben nagyon ritkán fordul elő, úgy, hogy az a község, mely a szubvencióban bízott, kellemetlen helyzetbe kerüli, mert a villanyosí­­lással kapcsolatos összes költségei vi-Szlovenszkó újonnan választott or­szágos képviselőtestülete csütörtökön ült össze először a régi vármegyeháza nagytermében. Az ülésen dr. Alapy Gyula tartományi képviselő mondott beszédei és nagy memorandumot ol­vasott föl az ellenzéki pártok nevé­ben. A nyilatkozatot itt adjuk közzé: ALAPY BESZÉDE Amikor itt a magyar nemzeti párt és az országos keresztényszocialista párt, tehát az egyesült ellenzéki pár­tok nevében felszólalni szerencsém van, tulajdonképpen nagy magyar és német választó tömeg nevében teszem meg nyilatkozatomat. Utalok az első képviselőtestület megalakulásán néhai boldogemlékű Blanár Béla képviselő­­társam fejtegetésére, aki ideális em­ber és ideális politikus is volt és ren­dületlen lu've a szlovenszkói közös munkának pártkeretekre és világné­zetre való különbség nélkül. Ezl az álláspontot a többségi pár­tok pártönzésből elutasították, így az­után a magyarság és németség, ki­sebbségi pártjaink részére nem ma­uz átlagsorsú családapa? — szóval: Bardócz Elek tisztviselő úrnak, a ma­ga szegényes módján, szerencséje volt. Az asszonya ragaszkodott hozzá, a tiszta nőknek azzal a hitvesi szerel­mével, amelynek lángjai nem csap­kodnak az égig, de nem is okoznak katasztrófákat s nem emésztik föl a párjuk életét. Ezek a szelíd, önzetlen s áldozatossá lenni is tudó szerelmek meleggé teszik az otthont s a férfi lelkét és kellemes langyosságukban vidáman cirpel a házias boldogság tücsök-dala. Az asszony jó volt, nem hivalkodó s nem elégedetlen; a gyermekei pedig kicsiny korukban nem nyűgösködtek többet a kelleténél és később is egész­ségesek voltak, kötelességtudók, ott­hont szeretők és kitünően tanult mind a három. Nem kellett szégyenkeznie miattok, sem kunyorálni számukra a tanárjaik elnézését, sőt büszke is lehetett rá­juk, ha az ő szerénységében, amellyel szinte parányira húzódott össze, hogy elkerülje a végzet baljós pillantását, — amellyel lesújtva, szereli az meg­alázni a kevélyeket — egyáltalán szó lehetett volna gőgről vagy büszkeség­ről is, amely két pöffeszkedő érzés csaknem egyet jelent. A hivatalában sem volt semmi baja. Sokkal jelentéktelenebb, egyszerűbb és ártalmatlanabb volt, semhogy bár­kinek is útjában állt volna. Nem lehetett róla azt mondani, hogy belesavanyodott volna aktáiba, amelyeken szívesen és azzal a belül­ről, mélyről jövő meggyőződéssel dol­gozott, hogy munkájának olyan ren­deltetése van, amelyet magasabb szem­pontok szabnak meg és keskeny rub­rikák közé szorított posztján viszony­sehíi kénytelen, noha ez rettenetes módon megterheli a költségvetést. Megállapítást nyert, hogy 1932. január óta ezernél több községi kérvény fek­szik a pénzügyminisztériumiján villa­­nyosítási segély iránt, ám a pénzügy­minisztérium a már segélyezett álla­mosítási segélyekre a községeknek 10 milliónál nagyobb összeggel tartozik a villanyosítási szövetkezeteknek. Egyes községeknek olyan csekély összegeket juttatnak, hogy azok a kamatok egv­­részének fedezésere is alig elégségesek. Azt" kérdezi az említett lap, hogy nem volna-e célszerűbb, ha a nehéz viszo­­nyokban a pénzügyminisztérium telje­sen abbahagyná a részletfizetéseket s inkább a kamatfizetést vállalná ma­gára, de teljesen? Hiszen a pénzügy­minisztériumnak nem szabad növelnie a községek amúgyis nagyon nehéz pénzügyi helyzetét. radt más, mint az ellenzék bíráló munkája. Mert a kisebbségi jog vonata nagy késésekkel jár, de egyszer mégis meg­érkezik végállomására. A törvényről már a XVI. század, a kard és vér szá­zadának legjelesebb kombattánsai ál­lapították meg, hogy pókháló az, mely csak legyeket fog. A nagy ragadozók áltörik. S ha mégis a törvénybe vetett hittel élünk és várjuk kisebbségi sor­sunk jobbrafordulását, ez politikai és demokratikus fegyelmezettségünk két­ségbevonhatatlan jele. Az igazság len­ne az a kalauz, melyre magunkat rá­bízhatnék. De a kormányzati igazsá­gokban csak féligazságok vannak, fő­leg, ha azok a kereszténység nagy és átfogó gondolatait nélkülözik. A magyar katonanemzet volt évszá­zadokon keresztül, ma is ad, az illeté­kesek szerint jó katonát, akik két esz­tendőt áldoznak erre fiatal életükből és mire hazakerülnek, ftítetlen, hideg szoba várja őket, a munka és kenyér elérhetetlen távolában dideregnek a fegyelmezettség és kötelességtudás lagosan jól érezte magát. A lázadozás gondolata olyan távol állt tőle, mint ahogy a szobafestők duzzadó mimozacsokrainak sem jut soha az eszébe a falon, hogy kitömi igyekezzenek abból az okkersárga öt­szögből, amelybe a piktor-pemzli ön­kénye szorította őket. Ha olykor mégis panaszkodott a fizetési és előléptetési viszonyok ellen, ezt sem elkeseredettségből tette, ha­nem abból a szakmai beidegzettség­­ből, amellyel a kézimunkás a gépek ellen beszél s a háziúr az adósságot halmozni szerelő és pontatlanul fize­tő lakókról. A család persze terheket jelent. Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. De ez ellen sem zsörtölődött, ami­kor már túl volt a fiatalságnak azon a válságos életszakán, amelyben mind­­annyian hajlamosak vagyunk a dőre és meddő, mert céltalan lázadozásra, amikor rádöbbenünk, hogy az élet sok mindennel adós marad azokból az ígéretekből, amelyek az érettségi bankett bűvös lámpásaiból vetülnek elénk a gesztenyefalombjainak világ­­lóan zöld kárpitjára, miközben az öreg prímás az életbelépő férfiasság mintegy hivatalos és első stándehen­­jeként muzsikálja a tanárurak füle hallatára, hogy: csak egy kislány van a világon. A szorgalmas Bardócz Elek igye­kezetét azzal viszonozták hivatali fel­jebbvalói, hogy csaknem rendszere­sen külön munkákkal bízták meg őt. Sürgős ügyek soronkívüli elintézésé­vel, vagy restanciák feldolgozásával. Ilyesmivel. Ezeket a külön munkákat szétpatta­násig duzzadó irattáskájában haza-A közös ellenzéki pártok deklarációját Alapy Gyula dr. terjesztette elő Szlovenszkó országos testületének alakuló ülésén 1935. november 1&. kombattáiisai. A fiatalság nag>r nehéz­ségek közt elvégzi iskolai, főiskolai tanulmányait, hol vannak íróasztalai, amelyek mellett folytathatná munká­ját és élvezhetné tanulmányainak gyü­mölcsén, vagy ez a fiatal nemzedék arra van ítélve, hogy esztendőkig egészségügyi sétákat végezzen? — Ne mondják erre, hogy ez általános baj, mert azzal sem cáfolják meg azt, hogy ez nem a demokrácia szociális igazsága. Tizenkét esztendő óta nem oldották meg a kormányok az állampolgárság kérdését, ez elsősorban a magyar és német nemzetekhez tartozókat érinti. Mi a nemzetiségi megértést hirdetjük és időnként egészen különös körül-mé nyék közi, melyek irányítása rajtunk kívül áll, belekerülünk egy ellenséges sajtó gyűlölet pergőtüzébe, mint ez a nagyszombati egyetem jubileuma al­kalmával is történt. Holott Szlovensz­­kóban a szlovák, magyar és német nemzetek tízezrei nyerték a pesti alma matertől életük és megélhetésük alapjául szolgáló ismereteket és tu­dományos rendfokozatukat. Nem, csalódva állunk meg az Ember tragédiája Adámjával, mert lehetetlen nem látnunk, ez a légkör még nem az építőmunka tisztult légköre. De mi álljuk rendületlenül az idők hullám­verését. Mert az idő az igazságnak és az igazságért dolgozik. Részletes sérelmeinket, panaszainkat főleg a ta­pasztalt választási és közigazgatási tör­vénytelenségekkel (községi bírák meg nem erősítése és így a népakarat ki­játszása) szemben és a viszonyok ja­vítása érdekében a költségvetésnél ad­juk elő. Megbízóink, szlovenszkói választó­ink nevében a következő nyilatkoza­tot teszem: A SUUM CUIQUE JOGELVE Az egyesüli ellenzéki pártok mély sajnálkozással állapítják meg, bőgj' az alkotmánytörvény közismert ren­delkezései, melyek az állampolgársági egyenlőségre vonatkoznak, Szlovensz­­kó országos képviselőtestületének má­­sodizben való megalakulása és össze­állítása körül ismételten sem érvénye­sültek, holott az önkormányzati testü­let szervezéséről szóló törvény 12. §-a a tagsági kinevezéseknél előírja, hogy azok a gazdasági, kulturális, nemze­tiségi és szociális szempontok figye­lembevételével hajlandók végre. Igv tehát Szlovenszkó két nemzetisége: a magyar és német ismét mellőzésben részesült. ■ ii■mm ii s hordta Bardócz Elek és mélyre alá­­eresztett ernyőjű asztali lámpája, de a teli és fogyó hold, a késő éjszakai órákban elhalványodó csillagok, sőt olykor a kelet felől pirulni kezdő hajnali ég is tanúja volt szorgalmas és panasztalan munkálkodásának. Vájjon részvéttel nézték-e őt? Nem hiszem. Erre nem is voll ok, mert Bardócz Elek sohasem panaszkodott e robotja miatt, amelynek díjából, — bármilyen szűkre szabott volt is ez a díj, — mégis csak kikerekedett időnként egy - egy kerekebb summa, amiből tellett a műsoron kívüli kiadásokra: a zon­gora részleteire, egy-egy torontáli sző­nyegre, a fiúk iskolai kirándulásaira, vágj' muszlinruhára, amely oly jól áll az ifjú lányoknak a balatonparti Anna-bálokon. Mert az asszon}- takarékossága és e külön munkák révén még arra is tel­lett, hogy nyaranta a legforróbb két hetet valamely eldugottabb, tehát ob csó balatoni fürdőhelyen töltsék. Ez pedig fényűzés volt már, mert Bardóczék a főváros szélén laktak egy olcsó villanegyedben. Kertes ház­ban. Mindezek a kiharcolt örömek meg­könnyítették a családapa éjszakai munkálkodásait és visszatartották at­tól, hogy székét felrúgva, ágybabujjoij vagy átsétáljon esténként a kaszinó*­­vendéglőbe egy kis spriccerekkel lo­csolt alagér-partira, mint azt szóra­kozást kedvelő kollégái tenni szok­ták. — Apuskám, — mondta gyakran az asszony — hagyd az ördögbe ezt az éjszakai kínlódást. Meg fog ártani az egészségednek. — Mi vagyok én? — felelte a férj.

Next

/
Thumbnails
Contents