Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-11-16 / 92. szám

> CO MAKÓID LAPOK«

S. oldal.

dálya sem tesz az egységfront megvalósításának

Az elhangzott bejelentések után valószínű, liogv a két szocialista és a

kommunista párt között U közeljövőben megindul a tárgyalás. Az is valószínű, hogy a tárgyalás megegyezéssel

fog végződni, mivel a tervet Moszkva támogatja és a Csehszlovák kommunista párt teljesíteni köteles a moszkvai parancsol, mely ellen nincs ellenvetés.

Más kérdés azonban, hogy a kommunisták parlamenti frakciója milyen álláspontol fog elfoglalni, ha az egységfront létrejön. A Rudé Právo már hónapokkal ezelőtt megírta, hogy az egységfront létrejötte esetén a kommunista párt semmiesetre sem vállalhat miniszteri tárcái egy olyan kormányban. melyben polgári pártok is vannak. De hajlandók a kommunisták megszavazni azt a költségvetést, valamint azokat a javaslatokat, melyek a munkásság érdekét szolgálják. Növekedtek a csehszlovák államvasút bevételei és kiadásai.

A kormány hivatalos jelentése szedni az állam vasul bevételei emelkedő irányzatot mutatnak. Augusztusban a bevétel az előző hónappal szemben

1.700.000 koronával emelkedett. A belföldi szén kivitele gyengült, de belsőiogyasztásban mérsékelt élénkülés állapítható meg. amihez különösem a pirszén szállítása járult hozzá. A személy- és podgyászforgalomból bevétel augusztusban 77,300.000 Ke volt, ami

2.500.000 Kc-val több az előző évinél, a gyorsárú- és teheráruforgalomból a bevétel 182,400.000 Ke volt, ami

5.200.000 Kc-val több az előző évinél. A többi bevétel a forgalmi adóból való részesedéssel együtt 38,200.000 Ke volt, ami két millióval több az előző évinél. Ar üzemi bevétel összesen 297,900.000 Ke, ami 9,700.000 Kc-val több az előző évinél. Az üzemi kiadás 261,600.000 Kő volt, ami 9,100.000 Ké többletet jelent az előző évivel szemben. A személyi kiadások 7.100.000 Kc-val, a dologiak 2,000.000 Kc-val növekedtek.

15.700.000 utast szállított a vasul augusztusban, ami 1,500.000-rel kevesebb az előző évinél.

A lugas.

Irta: Palásthy Marcell.

Az igának, amelyet a kötelességek raktak rá és amelyet a megszokottság türelmével viselt; — sem kényelmetlenségét, sem terhét nem érezte már.

Pedig régebben gyakran lázadozott, amikor — a dolgok rendje szerint rájött, hogy a boldog beteljesülés vígjátékbeli felvonásvége után ugyanaz történik az életben is a szereplőkkel, ami a színházakban a nézőközönséggel. A magukrafeledkezés pár derűs órája alatt nem gyötrik őket a gondok, de amikor a színpadon a szívek egymásra találnak s valami pünkösdi derűben megoldódnak a bonyodalmak s a boldog csoporlozatol elnyeli az alásuhanó kárpit, az illúziók hajlékából megkezdődik az özönlő tülekedés a ruhatár tolongásában.

Künn a szegényes fényű esti utca várja őket, ahol a mulatók ragyogványa nem a tömegek számára fénylik s ahol a sietés tempóját diktálja a kapuk zárásának közelgő perce s otthon a kihűlt lakás, az áporodott vacsora várja ő kiejt s a 'gondok, a gondok, a gondok.

A rabszolgatartók, amelyek olykor hosszabbra eresztik a pórázt, de amelyektől végképp megmenekülni nem lehet.

Legfeljebb valami csoda, vagy kedvező vakeset révén, amiben hinni kell, bár fehérhollószámba megy.

Az emberek szerencsének hívják ezt és olyan közömbös hangon beszélnek róla, mintha ezt mondanák: pityke, vagy ezt, hogy: doromb, pedig a szerencse jötte és előfordulása is az élet legkülönösebb misztikumai közül való.

Az igavonónak, — mert mi más

70 millióval tartozik a pénzügyminisztérium a községeknek.- A Právo Lidu Véé. című újság írja:

— Az önkormányzatok pénáíígyi nehézségeiről nem kell bőven írnunk. E nehézségek nagyok és egyre növekszenek. Meg kell azonban jegyezni, hogy a nehézségek számos községben az úgynevezett szubvenciós Ígéreteket« is növelik. Azok a községek, amelyek területüket viilanyosították, bízva a pénzügyminisztérium Ígéretében, nagyol csalatkoztak. A szubvenciókat ugyan megígérték, de a szubvenciókat az okmányok szerint úgy fizetik ki, amint azt a pénzügyminisztériumnak készpénzállománya megengedi. Ez persze a mai időkben nagyon ritkán fordul elő, úgy, hogy az a község, mely a szubvencióban bízott, kellemetlen helyzetbe kerüli, mert a villanyosílással kapcsolatos összes költségei vi-Szlovenszkó újonnan választott országos képviselőtestülete csütörtökön ült össze először a régi vármegyeháza nagytermében. Az ülésen dr. Alapy Gyula tartományi képviselő mondott beszédei és nagy memorandumot olvasott föl az ellenzéki pártok nevében. A nyilatkozatot itt adjuk közzé: ALAPY BESZÉDE

Amikor itt a magyar nemzeti párt és az országos keresztényszocialista párt, tehát az egyesült ellenzéki pártok nevében felszólalni szerencsém van, tulajdonképpen nagy magyar és német választó tömeg nevében teszem meg nyilatkozatomat. Utalok az első képviselőtestület megalakulásán néhai boldogemlékű Blanár Béla képviselőtársam fejtegetésére, aki ideális ember és ideális politikus is volt és rendületlen lu've a szlovenszkói közös munkának pártkeretekre és világnézetre való különbség nélkül.

Ezl az álláspontot a többségi pártok pártönzésből elutasították, így azután a magyarság és németség, kisebbségi pártjaink részére nem mauz átlagsorsú családapa? — szóval: Bardócz Elek tisztviselő úrnak, a maga szegényes módján, szerencséje volt.

Az asszonya ragaszkodott hozzá, a tiszta nőknek azzal a hitvesi szerelmével, amelynek lángjai nem csapkodnak az égig, de nem is okoznak katasztrófákat s nem emésztik föl a párjuk életét. Ezek a szelíd, önzetlen s áldozatossá lenni is tudó szerelmek meleggé teszik az otthont s a férfi lelkét és kellemes langyosságukban vidáman cirpel a házias boldogság tücsök-dala.

Az asszony jó volt, nem hivalkodó s nem elégedetlen; a gyermekei pedig kicsiny korukban nem nyűgösködtek többet a kelleténél és később is egészségesek voltak, kötelességtudók, otthont szeretők és kitünően tanult mind a három.

Nem kellett szégyenkeznie miattok, sem kunyorálni számukra a tanárjaik elnézését, sőt büszke is lehetett rájuk, ha az ő szerénységében, amellyel szinte parányira húzódott össze, hogy elkerülje a végzet baljós pillantását, — amellyel lesújtva, szereli az megalázni a kevélyeket — egyáltalán szó lehetett volna gőgről vagy büszkeségről is, amely két pöffeszkedő érzés csaknem egyet jelent.

A hivatalában sem volt semmi baja. Sokkal jelentéktelenebb, egyszerűbb és ártalmatlanabb volt, semhogy bárkinek is útjában állt volna.

Nem lehetett róla azt mondani, hogy belesavanyodott volna aktáiba, amelyeken szívesen és azzal a belülről, mélyről jövő meggyőződéssel dolgozott, hogy munkájának olyan rendeltetése van, amelyet magasabb szempontok szabnak meg és keskeny rubrikák közé szorított posztján viszonysehíi kénytelen, noha ez rettenetes módon megterheli a költségvetést. Megállapítást nyert, hogy 1932. január óta ezernél több községi kérvény fekszik a pénzügyminisztériumiján villanyosítási segély iránt, ám a pénzügyminisztérium a már segélyezett államosítási segélyekre a községeknek 10 milliónál nagyobb összeggel tartozik a villanyosítási szövetkezeteknek. Egyes községeknek olyan csekély összegeket juttatnak, hogy azok a kamatok egvrészének fedezésere is alig elégségesek. Azt" kérdezi az említett lap, hogy nem volna-e célszerűbb, ha a nehéz viszonyokban a pénzügyminisztérium teljesen abbahagyná a részletfizetéseket s inkább a kamatfizetést vállalná magára, de teljesen? Hiszen a pénzügyminisztériumnak nem szabad növelnie a községek amúgyis nagyon nehéz pénzügyi helyzetét.

radt más, mint az ellenzék bíráló munkája.

Mert a kisebbségi jog vonata nagy késésekkel jár, de egyszer mégis megérkezik végállomására. A törvényről már a XVI. század, a kard és vér századának legjelesebb kombattánsai állapították meg, hogy pókháló az, mely csak legyeket fog. A nagy ragadozók áltörik. S ha mégis a törvénybe vetett hittel élünk és várjuk kisebbségi sorsunk jobbrafordulását, ez politikai és demokratikus fegyelmezettségünk kétségbevonhatatlan jele. Az igazság lenne az a kalauz, melyre magunkat rábízhatnék. De a kormányzati igazságokban csak féligazságok vannak, főleg, ha azok a kereszténység nagy és átfogó gondolatait nélkülözik.

A magyar katonanemzet volt évszázadokon keresztül, ma is ad, az illetékesek szerint jó katonát, akik két esztendőt áldoznak erre fiatal életükből és mire hazakerülnek, ftítetlen, hideg szoba várja őket, a munka és kenyér elérhetetlen távolában dideregnek a fegyelmezettség és kötelességtudás

lagosan jól érezte magát.

A lázadozás gondolata olyan távol állt tőle, mint ahogy a szobafestők duzzadó mimozacsokrainak sem jut soha az eszébe a falon, hogy kitömi igyekezzenek abból az okkersárga ötszögből, amelybe a piktor-pemzli önkénye szorította őket.

Ha olykor mégis panaszkodott a fizetési és előléptetési viszonyok ellen, ezt sem elkeseredettségből tette, hanem abból a szakmai beidegzettségből, amellyel a kézimunkás a gépek ellen beszél s a háziúr az adósságot halmozni szerelő és pontatlanul fizető lakókról.

A család persze terheket jelent. Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.

De ez ellen sem zsörtölődött, amikor már túl volt a fiatalságnak azon a válságos életszakán, amelyben mindannyian hajlamosak vagyunk a dőre és meddő, mert céltalan lázadozásra, amikor rádöbbenünk, hogy az élet sok mindennel adós marad azokból az ígéretekből, amelyek az érettségi bankett bűvös lámpásaiból vetülnek elénk a gesztenyefalombjainak világlóan zöld kárpitjára, miközben az öreg prímás az életbelépő férfiasság mintegy hivatalos és első stándehenjeként muzsikálja a tanárurak füle hallatára, hogy: csak egy kislány van a világon.

A szorgalmas Bardócz Elek igyekezetét azzal viszonozták hivatali feljebbvalói, hogy csaknem rendszeresen külön munkákkal bízták meg őt. Sürgős ügyek soronkívüli elintézésével, vagy restanciák feldolgozásával. Ilyesmivel.

Ezeket a külön munkákat szétpattanásig duzzadó irattáskájában haza-A közös ellenzéki pártok deklarációját Alapy Gyula dr. terjesztette elő Szlovenszkó országos testületének

alakuló ülésén

1935. november 1&.

kombattáiisai. A fiatalság nag>r nehézségek közt elvégzi iskolai, főiskolai tanulmányait, hol vannak íróasztalai, amelyek mellett folytathatná munkáját és élvezhetné tanulmányainak gyümölcsén, vagy ez a fiatal nemzedék arra van ítélve, hogy esztendőkig egészségügyi sétákat végezzen? — Ne mondják erre, hogy ez általános baj, mert azzal sem cáfolják meg azt, hogy ez nem a demokrácia szociális igazsága.

Tizenkét esztendő óta nem oldották meg a kormányok az állampolgárság kérdését, ez elsősorban a magyar és német nemzetekhez tartozókat érinti. Mi a nemzetiségi megértést hirdetjük és időnként egészen különös körül-mé nyék közi, melyek irányítása rajtunk kívül áll, belekerülünk egy ellenséges sajtó gyűlölet pergőtüzébe, mint ez a nagyszombati egyetem jubileuma alkalmával is történt. Holott Szlovenszkóban a szlovák, magyar és német nemzetek tízezrei nyerték a pesti alma matertől életük és megélhetésük alapjául szolgáló ismereteket és tudományos rendfokozatukat.

Nem, csalódva állunk meg az Ember tragédiája Adámjával, mert lehetetlen nem látnunk, ez a légkör még nem az építőmunka tisztult légköre. De mi álljuk rendületlenül az idők hullámverését. Mert az idő az igazságnak és az igazságért dolgozik. Részletes sérelmeinket, panaszainkat főleg a tapasztalt választási és közigazgatási törvénytelenségekkel (községi bírák meg nem erősítése és így a népakarat kijátszása) szemben és a viszonyok javítása érdekében a költségvetésnél adjuk elő.

Megbízóink, szlovenszkói választóink nevében a következő nyilatkozatot teszem:

A SUUM CUIQUE JOGELVE

Az egyesüli ellenzéki pártok mély sajnálkozással állapítják meg, bőgj' az alkotmánytörvény közismert rendelkezései, melyek az állampolgársági egyenlőségre vonatkoznak, Szlovenszkó országos képviselőtestületének másodizben való megalakulása és összeállítása körül ismételten sem érvényesültek, holott az önkormányzati testület szervezéséről szóló törvény 12. §-a a tagsági kinevezéseknél előírja, hogy azok a gazdasági, kulturális, nemzetiségi és szociális szempontok figyelembevételével hajlandók végre. Igv tehát Szlovenszkó két nemzetisége: a magyar és német ismét mellőzésben részesült.

■ ii■mm ii s

hordta Bardócz Elek és mélyre aláeresztett ernyőjű asztali lámpája, de a teli és fogyó hold, a késő éjszakai órákban elhalványodó csillagok, sőt olykor a kelet felől pirulni kezdő hajnali ég is tanúja volt szorgalmas és panasztalan munkálkodásának.

Vájjon részvéttel nézték-e őt?

Nem hiszem.

Erre nem is voll ok, mert Bardócz Elek sohasem panaszkodott e robotja miatt, amelynek díjából, — bármilyen szűkre szabott volt is ez a díj, — mégis csak kikerekedett időnként egy - egy kerekebb summa, amiből tellett a műsoron kívüli kiadásokra: a zongora részleteire, egy-egy torontáli szőnyegre, a fiúk iskolai kirándulásaira, vágj' muszlinruhára, amely oly jól áll az ifjú lányoknak a balatonparti Anna-bálokon.

Mert az asszon}- takarékossága és e külön munkák révén még arra is tellett, hogy nyaranta a legforróbb két hetet valamely eldugottabb, tehát ob csó balatoni fürdőhelyen töltsék.

Ez pedig fényűzés volt már, mert Bardóczék a főváros szélén laktak egy olcsó villanegyedben. Kertes házban.

Mindezek a kiharcolt örömek megkönnyítették a családapa éjszakai munkálkodásait és visszatartották attól, hogy székét felrúgva, ágybabujjoij vagy átsétáljon esténként a kaszinó*vendéglőbe egy kis spriccerekkel locsolt alagér-partira, mint azt szórakozást kedvelő kollégái tenni szokták.

— Apuskám, — mondta gyakran az asszony — hagyd az ördögbe ezt az éjszakai kínlódást. Meg fog ártani az egészségednek.

— Mi vagyok én? — felelte a férj.