Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)
1935-11-09 / 90. szám
4. oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1936, november 9. tüntetőleg mellőzik a magyar anyanyelvűek igényeit. Ez annál feltűnőbb, mert cseh és morvaországi cégektől nem egyszer kapunk magyar árjegyzéket. Azok a kereskedők nagyon is jól tudják, hogy ők vannak a közönség kedvéért és nem megfordítva. A kereskedő ne politizáljon, hanem szolgálja ki a vevőkőzönségét, járjon kedvébe, beszéljen, levelezzen, hirdessen azon a nyelven is, amelyen vevőközönsége beszél. Amelyik kereskedő tüntetőleg arculcsapdossa a magyar vevők érzékenységét, az ne számítsa bele üzleti költségvetésébe a magyarság pénzét, mert a magyarság odaviszi a pénzét, ahová akarja és nem tömi azok zsebeit, akik a magyar nyelvet mellőzik. Aki nem előzékeny a vevőivel szemben, az igazán nem érdemli meg a magyarság támogatását! Az idei komáromi fürdőzés erkölcsi és egészségi szempontból. Egv kis visszapillantás a múltba. — Nagy kilengések. A magyarok mindig szerettek fürdeni. — Egy világutazó a komáromi fürdősökről. tudósítónktól. — — Saját Festelits Rudolf a már említetL -Lm berevők között« című könyvében a 129-ik oldalon azt mondja a fiuiafuti benszülöttekről, akiket egymiszszionárius már keresztény hitre térilett és buzgó keresztények: »Misszionáriusuk tiltja, hogy tcmplombajáró napokon kívül levélövnél egyebet viseljenek. Elmondotta, hogy idejövetele első idejében — európai hatás alatt — föl akarta öltöztetni e vad nőket. Ennek az lelt az eredménye, hogy az erkölcsök rohamosan hanyatlottak. A csábítások és a szerelmi vétkek annyira elszaporodtak, hogy ő maga látta jónak azonnal visszahelyezni a régi szokást, a lest meztelenségét. E szigeteken egy, sőt több dollár büntetéssel sújtják azt a nőt, akire rábizonyul, hogy eltakarta keblét. Ezt, mint szeméremsértő viselkedést, elítéli a közvélemény. A férfiruhák csáberejét is ismerik a nőkre cs ha idegen érkezik közéjük ingben és nadrágban. letépik róla, nem akarják, hogy e csábeszközökkel asszonyaikat tőlük elrabolja.« Szóval a vad népek el tudják fojtani az erotikus érzéseket a meztelenségek láttára, az volna szép, ha a mai női fürdőruha kihozná a sodrából a művelt, intelligens embert, amikor a női meztelenséget már régen megszokhattuk az előkelő bálokon és fogadóestéken és amikor a 11. Miklós cár és a cárné bizalmas levelei című könyvben (kiadta ZsadányiH.) látunk pl. olyan fényképet, amelyen a minden oroszok cárja, az orosz egyház leje, meztelenül fürdik udvartartásával együtt a tóban és amikor a fényképész levette őket, még csak le se buktak nyakig a vízbe. így azután igazán nehéz igazságot lenni a vitázók között, hogy külön vagy együtt, nagyon felöltözve vagy kevés ruhában fürödjenek-e az emberek? A helyes út, amely összeegyeztethető volna az erkölccsel és az egészséggel, az volna, hogy teljesen elkülönítve, lehelőleg kevés ruhában fürödjünk, hogy az áldoll napsugár és a viz minél szabadabban érje testünket. Amig ezt a célt elérjük, nem kell azért Mécs László már említett Két orralógatott aszkéta című versében leírt böjtarcú szerzetesek szemével nézni a dolgokat, ha a kitűzött céltól még messze is vagyunk. Az erotikus érzéseket cl lehel csitítani könnyen, ha olyan szemmel nézzük a környezetet, aminővel kell nézni. Én részemről nyugodt voltam a kritikusokkal szemben, mert ahol én íürödtem, ott fürdőit egy magas állású lelkész is és ő nem talált semmi kifogásolni valót és rám nézve ez megnyugtató volt annál is inkább, mert bennem csak a víz, a napsugár iránti szeretet égett akkor, amikor fürödtem és napoztam, minden más a környezetből megszűnt létezni. A Szabadkán megjelenő Napló (azelőtt Bácsmegyei Napló) című napilap 1934. évi október hó 2-iki számában »Kilenc nap az amerikai nudisták között« cim alatt megjelent cikkben azt olvassuk, hogy Amerikában már félmillió nudista él, akik a ruhátlan fürdőzésnek, napozásnak a hívei. A cikkíró kilenc napot töltött közöttük. Elmondja, hogy szigorú rendszabályok vannak ott érvényben. Alkoholt inni, fényképezni, pikáns vicceket elmondani, kétértelmű meg(Harmadik, befejező közlemény.) jegyzéseket tenni, egymást kézzel érinteni szigorúan tilos. Tilos a fürdőtelep azon részén, ahová idegenek is belátnak, fürdőruha nélkül megjelcmii, csak idegenek előtt teljeseit elzárt helyen lehetnek meztelenül. Egy helyen ezt írja a cikkíró: »Hamarosan rájöttem, hogy a meztelenek között csak az vonja különösképpen magára a figyelmet, akin valami ruhadarab van. Hamarosan megszoktam a dolgot. A meztelenséget már csak a szememmel láttam, az agyammal nem. A cikkét így fejezi be: IU-olt még előfordult, hogy zavarba jöttem cgv kicsit, amikor teljesen mezítelenül így mutattak be valakit: »a feleségem!«, »a férjem!« vagy »a nővérem!«. Azt, hogy az »apám« vagy az »anyám«, eg3rszer .se hallottam. Azt viszont el kell ismernem, hogy a mezítelenek közöli kilenc nap alatt illetlen gesztust nem láttam, kétértelmű megjegyzést nem hallottam.« Térjünk vissza a komáromi fürdőéletre. Komáromban nemcsak a jelenben, hanem a múltban is sokan fürődtek, sőt voltak mesterséges, sőtl gőzfürdők is. Komáromban valamikori gyakori családnév volt a Fürd ős. Ezé! a családok a foglalkozásuk után kap Iák a nevüket. Ezek készítették élj a fürdőkben a vizet, fejlesztették gőzt, masszíroztak, kentek, borotváltak, tyúkszemet- és eret váglak, köpö-j lyözlck, később különváltak a borbélyok cs a sebészek. Amikor Tollius világutazó, németalföldi tudós, aki a bölcsesség kövét kereste, a XVII. században Komáromiján járt, sok íürdősről lesz említést. A fürdős mesterséget azonban úgy látszik, Tollius mester nem sokra becsülte, mert azt mondotta, hogy Komáromban az özvegy asszonyokat magyar ember el nem veszi, mert azt hiszik, bőgj' az özvegy nők özvegységük alatt a szolgalegényeikkel folytattak viszonyt. Ilyen özvegy nőknek legfeljebb fürdős vagy vendéglős jut második férjül, más ugyan el nem veszi őket — írja Tollius. Zárjuk le cikkünket. Komáromban, ahol annyi vizet adóit a jó Isten, bőgj' már sok is, bőven adódik hely és mód, megfelelő part, hogy mindenki úgy fúródjék, ahogyan akar. Az Apályi sziget, a Kis- és Nagyduna, a Nyitra, a Yágduua mentén elhúzódó part olyan hosszú, hogy aki nem akar tömegben fürdeni, elvonulhat oda, ahol igazán nem látja senki. Itt tehát nem lehet panaszkodni a komáromi fürdőélet erkölcseire, mert az senkire se kötelező és ki-ki a saját kedve, módja és erkölcsi felfogása szerint fürödhet, levegőzbet és napozhat, nyakig felöltözve, vagy túlkivágott fürdőruhában. Mindenki keresse meg tehát a maga helyéi. Aki a napozás és a fürdőzés örömeiben nem tud annyira elmerülni, hogy azt keresi, ki mennyire kivágott ruhában fürdik, az nem is azért megy ki, hogy fürődjek, hanem hogy kéjelegjen, annak pedig nincs joga senkit se megkritizálni. (bj) Komáromtól Rio de Janeiróig. Egy kalandos élet történetéből. — Irta: Müller Elemér. (3) ROTTERDAMBAN, ANTWERPENBEN Végre este 6 óra körül beértünk Rotterdam kikötőjébe, örömmel siettünk mindnyájan, hogy újra a nyugodt szárazföldön tegyünk egy kis sétát. E városon látható a hollandi rend- és tisztaságszeretet. Épületeit, mintha csak nemrég építették volna, olyan tisztán és frissen hatnak. Nagyon nehezünkre esett, mikor ahoszszú séta után betértünk egv holland vendéglős éttermébe vacsorázni és ott a kiadós porciók után csillagászati számokban kezdte átszámítani a pénzünket, ezt pedig mi, középeurópai gyengébb valutájú országok polgárai nem tudjuk megfizetni. Ezt csak gazdag Hollandia bírja. Hajónk azlán néhány utas és egy csomó áru felvétele után ismét kifutott a tengerre. Rövid út után beértünk a Schelde torkolatába és kikötöttünk Antwerpenben. Mindnyájan egy kis bevásárlást tettünk friss gyümölcsökből, mivel csak négy nap múlva érintünk szárazföldet. Öreg és szűk utcáival nem szép város, ellenben a forgalma igen élénk, amit óriási kikötője biztosít. Kiindulásunk után nyugodt volt a tenger és ill-oll delfinek ugrándoztak a hajó körül. Az idő is gyönyörű és annyira tiszta, liog\r az angol partokat kitünően látni. Szemben látjuk a do veri parti erődítményeket. Itt motorcsónakkal elénk jöttek és átadtak egy csomó postát. Norvég mérnök barátunk fölhívja figyelmünket egy szemben jövő hajó körvonalaira, mely hihetetlen gyorsasággal növekszik. Rövid félóra múlva előttünk a »Brehmen«, ez a hatalmas óceánjáró, amely mellett a mi gőzösünk eltörpült. VIHAROS ZÓNA A CSATORNÁBAN Ahogy mindjobban beértünk aLa- Manche csatornába és az örökké viharos Biscaya öbölbe, három napig olyan hintázásban részesített a tenger, hogy csak úgy szédültünk bele. Hajónk minden porcikája recsegcttropogott a nagy erőfeszítéstől. A vihar őrjöngve csapkodta az árbocok kötélzetét és néha egy magasabb hullám végigsöpört az elülső fedélzeten és minden mozgathatói lesöpört, amit esetleg elfeledlek még előző napon biztos helyre tenni. Ezekben a napokban kevesen ültünk az asztalhoz ebédelni. A tányért kézbe kellett, venni, a hajó mozgásának megfelelően, mert különben a leves a szomszédomra ömlött, vagy a saját pizsamámon (mert ezekben a napokban fel sem öltöztünk, minek is?) éreztem a leves hőmérsékletét. Érdekes, hogy aludni oly nagyszerűen lehetett, hogy a két viharos napol Biscayában úgyszólván álaludtuk. Estére megpillantottuk a Cap-Finisteri világítótornyot. Erre aztán mindannyian fellélegzettünk és barátaink váltig erősítették, hogy ezután nem lesz már viharos időnk, kitombolta magát az angol csatornában. . NYUGODTABB VIZEKEN Reggelre megérkeztünk Oportó kikötőjébe. A bejáratnál íéloldalra dűlve egy nemrég leégett holland személyszállító gőzös teteme. Ez nagyon rossz benyomást tett az utazóközönségre. Itt rengeteg portugál kivándorló jött a hajóra, akiket a portugál állam küld Braziliába telepítés céljaira. A hajó körül óriási lármát csaplak a csónakokon idejött árusok, akiknél mindent lehetett kapni, többek közölt vászon nyugágyat is. Itt egy érdekes epizód jut eszembe. Midőn Antwerpent elhagytuk, másnap, mivel nagyszerű időnk volt, az utitársunk kibérelt az egyik slewardtól egy nyugágyat az egész útra. A ravasz fickó olyan árat kért, amiért itt három újat vehetett volna. Mi jól mulattunk ezen. Oporlóban még a hajónk is berúgott, mert víz helyett a híres portói vörösbort szívatták a tartályokba. Ezután már csak bort ittunk minden étkezésnél, vizet még ha akartunk volna, sem tudtunk inni, mert nem is hoztak. Viszont a mosdóban és a fürdőszobákban sós tengervíz folyt. így teliát »kénytelenek« voltunk a csoda erős ]K>rtői vörösbort iszogatni. Mi még. a kabinunkba is bevilttuik cgycgy pohárral, ha netalán valamelyikünk éjszaka szomjazna; reggelre azonban mindegyikünk pohara üres volt Mintha a tenger is megváltozott volna, teljesen megszűnt a hullámzás, a nap is előbujt és oly sz-aporán szórta sugarait, hogy a tegnapi meleg felsőruhái és kabátot egyszerre a fehér ruhával kelleti felcserélni s ez nagy örömei váltott ki mindnvájunkból. Reggel korán keltünk, mert jelezték, hogy Lisszabonba érkezünk. LISSZABONBAN Alig kezdett világosodni, már ott ültem a bajó orrán, hogy szemtanúja legyek a Tájó öbléből a tengerre kelő sok ezer halász-vilorlásnak, amelyek vitorlái között a szivárvány öszszes színei fellelhetők voltak. Hajónk méltóságteljes lassúsággal úszik fölfelé a Tájó deltáján. A parton itt-ott még látható lovagvárak vonulnak el szemünk elolt, a lelőni évszázadok tanúi. A környező vidék lenyűgöző. A melegebb éghajlati növényzet bujasága, a narancsligetek, a pálmák, eucaliptusok cs olajfák sokasága mindenfelé. Szokatlan látványt nyújt a kereskedelmi kikötőben az egymás után lehorgonyzóit sok tengeralattjáró és hadihajó. Alighogy kikötötték hajónkat, az utasok legnagyobb része a városba indult. Az idő gyönyörű, a meleg olyan, mint nálunk júniusban, a forgalmirendőrnek már trópusi sisakja van, pedig csak április 17. van. Lisszabon gyönyörű fekvésű és tipikus délvidéki latin város, gyönyörű parkokkal. Hasonlítanak a braziliai városok mintaszerű park-kultúrájához, mert ami itt van, az nem az az egyszerű virágkertészek tudománya, hanem kifinomult ízléssel alkotnak bokrokból különböző figurákat, pl. lófej, üstökös stb. Mi is besétáltunk a városba magyar barátommal, akinek portugál nyelvtudása tette lehetővé bevásárlásainkat a tengeri útra, mégpedig déligyümölcsöt, szardíniát, kekszet, csokoládét stb., tekintettel arra, hogy 11 napig nem fogunk látni szárazföldet. Lisszabonban annyi idas csatlakozott hozzánk, hogy el lett foglalva minden hely, csupán néhány clsőosztálvú kabin maradi üresen. Mi is megkaptuk a negyedik kabintársat egy portugál fiú személyében, akinek azt a hibáját leszámítva, hogy saját dolgait állandóan szerte-szét hagyta az ágyán, kellemes uliiársnak bizonjmll. (Folyt, köv.) Berendezett lepni kisebb tőke számára is kitűnő üzletbefektetés, kedvező feltételek mellett bérbe- vagy eladatilr. Cim a lap kiadóhivatalában, g; _____________________________00 ..Úri és női g SZÖVETEK 274 Siegel-Imliof Brünn, Palackého 12.
