Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-11-09 / 90. szám

2. oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1935. november 9. beli lekötötte magát pozitív irányban és ma a respublika olyan helyzetben van. amely krízis esetén a népre sú­lyos kötelezettségeket hárít. Ami a népszövetséget illeti, a nép­­szövetség Wilson elvont eszméi alap­ján teremtődött meg. ebbe azonban beoltották a győztes államok impe­rialista miazmáit s a külső objektív forma mellett a népszövetség nem az abszolút igazság szerve, hanem ma arra szolgál, hogg a háború utáni győztes nagyhatalmak önző érdekeit állandósítsa. Ez az egész intézmény nem azt a gondolatot foglalja magá­ban, hogy sohase legyen háború, ha­nem azt, hogy sohase legyen háború a győztesekkel szemben. További bí­rálatában Szüllö Géza dr. megállapít­ja. hogy a népszövetség fenkölt gon­dolata nem úgy lett megszervezve, hogy a népszövetésg elfogult intézmé­nye legyen annak, hogy egy örök statisztika teremtessék meg, vagyis hogy a győzők maradjanak meg min­dig győzőknek s hog}' a legyőzőitek maradjanak mindig legyőzőiteknek. Majd foglalkozik Olaszországnak igényeivel és a külpolitikai nehézsé­gekkel és a mai helyzetre nézve azt hangsúlyozza, hogy csak egy bizonyos, az, hogy ebben a nagy sakkjátszmában nekünk, kicsiny sakkfiguráknak nem az a föladatunk, hogy a király vagy a királyné, vagy a torony szerepét játsz­­szuk, de az sem a föladatunk, hogy adott esetben a lónak figuráját he­lyettesítsük. Nekünk a magunk álla­mában egyet kell keresnünk, azt, hogy követeljük a külügyminisztertől, hogy igyekezzék elkerülni mindazt a ne­hézséget. amely a respublikát egy há­ború veszedelmének tenné ki. A kü­lügyminiszternek sikerült oly kivéte­les külpolitikai helyzetet teremtenie, hogy rossz viszonyba került minden­kivel, lekötöttségbe került mindenki­vel, de ez nem erőssége a köztársaság­nak. Végül rámutatott Szüllő Géza dr. ar­ra, hogy a köztársaságot kötelező ki­sebbségi szerződések és az adminisz­tráció lényeges intézkedései között mindenütt nagy különbségek vannak. Majd kijelentette, hogy a külügyi ex­pozét nem fogadja el. KÄTHE. Irta: Ujházy György Levél jött Cseky Boldizsár bátyá­­méktól, szíves meghívás, töltsük a pünkösdi ünnepeket náluk, Csóton. Örültem is, nem is a dolognak: afféle komolykodó kamasszá serdül­tem már, aki az első hosszúnadrágo­­kat nyüvi s kezdtem elhúzódni ahan­­cús fiútársaságoktól. Ezek a Cseky-gyerekek meg éktelen komisz, gaz, pogány kölykök voltak. A hírhedt triumvirátus, a három fiú. Évike, a huguk, kicsi is volt, lány is, nem számított. De ők! Vad tréfáiktól az egész família reszketett. Engem is meggyötörtek néhányszor. Nem szerettein a pandurosdiukat, amikor igazi baltával, igazi kemény suhintással úgy vágott főbe Cseky Pista, hogy azonmenten elöntött a vér, ájultan vittek az istállóba s hogy ne kapjanak verést, nagy összetartás­sal eldugtak, mint holmi bűnjelet, az egyik üres jászolba. Szerencsémre Nagy János, a kocsis, még idejében akadt rám, nem történt különösebb bajom, minthogy álló hétig forró láz­ban feküdtem. Hanem azért mégis ne­kik állt feljebb: — Nyinmyám legény vagy le...— biggyesztették el a szájukat és csak nagy rimánkodásomra, égreföldre es­­küdözések után, hogy megígértem, nem szakad he többé a fejem, vettek újra maguk közé játszani. Máskor meg a Kazi-fiú, hármuk kö­zül a legnagyobb, de a legnagyobb Megválasztották Malypetr Jánost a képviselőház elnökévé. Malypetr miniszterelnököt a köztár­saság elnöke ezen állásától fölmen­tette és így semmi akadálya sem volt annak, hogy képviselőházi elnökké megválasszák. A képviselőház szerdai ülésén, miután Markovics dr. alelnök jelentési telt a köztársasági elnök dön­téseiről, megejtették az elnökválasz­tást. A szavazás eredménye a követ­kező volt: beadtak 264 szavazólapot, ezek közül 219 szavazat Malypetr Já­nosra esett, akit így a képviselőház megválasztott elnökének. Malypetr letette az esküt és elfoglal­ván az elnöki széket, rövid beszédben arra hívta fel a képviselőházat, bőgj' minden eszközzel megvédje és megszi­lárdítsa a demokráciát, mint a szabad­ság, jog és igazságosság legbiztosabb alapját. Ellene fordult a demagógiá­nak, mely tévúlakra akarja vezetni a népet, ez pedig végeredményben a demokratikus fenségjogok elvesztésé­hez vezetne. Kötelességszerüen kell czérl a demagógia ellen küzdeni. Majd rámutatott a sajtó fontos feladatára. Mindnyájunk kötelessége — mondot­ta Malypetr házelnök —, hogy a nép és demokratikus államunk érdekében gondoskodjunk arról, hogy megértőén együttműködjünk a kormánnyal és a köztársasági elnökkel, őszintén örül­ve annak, hogy reménykedhetünk tar­tós és jó egészségének, s mind ma­gunknak, mind pedig neki is kíván­hatjuk, hogy ameddig csak lehet, tel­jes mértékben szentelhesse magát te­vékenységének. mint a köztársaság leg­főbb és valóban atyai védelmezője. Ezután hat alelnököt választottak 171 szóval 93 ellen, akik a követke­zők: Markovics dr., Langr Ferenc, Kosek, Onderco, Mlcoch és Taub. Vá­lasztottak még tíz jegyzői és nyolc rendezőt. Ellenzéki bírálat a szenátus kül­ügyi vitájában. A szenátus külügyi vitájában a szö­vetkezett ellenzéki pártok részéről Turchányi Imre dr. szenátor vett részt, aki beszédében rámutatott arra, hogy bármily szép a külügyminiszter mun­kabírása, nagy aktivitása, — az olyan kisállamra nézve, mint a köztársaság. bitang is, sunyi képpel előáll: — Gyere, játszunk indiánosdit... Te leszel... — A Bőrharisnya... — rikkantot­tam el magam s csillogott a szemem. — Az hát, — hagyták rá valameny­­nyien. Pillanatra átvillant rajtam valami gyanakvás, hogy ilyen könnyen bele­mennek szerény személyem ekkora megtiszteltetésébe, de a három gaz­ember hirtelen olyan ricsajt csapolt, rikongott, süvöltözött, elpárolgott be­lőlem minden józanság, óvatosság, eszemvették teljesen a zsivajukkal s hübelebalázsmódra még abba is bele­mentem, hogy kocsikenőccsel feketí­tik be a hajam s hullott tyúktollal megtűzdelik, amint az szokás a skal­­polók országában. Édesanyám amikor meglátott, nem ismert rám, egyszülött fiára. No, én sem magamra, még akkor sem, ami­kor lenyírták a loboncos üstököm, mert ahogy ill-otl beivódott bőrömbe a fekete lé, valósággal zebra-tarka let­tem. Tetejében még ők csúfoltak a leghangosabban: — Zebra! Né, zebra! Gondolhatni hát, hogy ha már úgy fordult a dolog, három esztendő után ismét lemegyünk hozzájuk, legalább az új fehér tennisznadrágomal nem akartam levinni, mert amilyen elve­temültek, első alkalommal szurokba ültetnek. Édesapám azonban rámpa­rancsolt : — Muszáj! Nagy fiú vagy már ... — És nem volt apelláta. Pünkösd vigíliájának délutánján sze­veszélyekkel és károkkal járhat a tíd­­kötelezettség. a nagyhatalmak érdekei­nek előharcosaként való szereplés. Ká­ros következményekkel járhat az a kisállamokra, főleg azért, mert a nagy­hatalmak igen ritkán értékelik az ér­demeket olyan magasra és olyan tar­tósan, mint amennyire neheztelnek a szembenállók a barátságtalan léi>ésc­­kért. Az olasz-abesszín konfliktuson semmit sem nyerhet az állam, azért ellene van a szankciók alkalmazásá­nak, miután nagy károkkal jár. Han­goztatja, hogy helytelen, ha egy állam főtámaszát egy messzefekvő nagyhata­lomban keresi és ennek érdekében a szomszédokkal való jó viszonyt elha­nyagolja. Majd Turchányi dr. rátért a külügy­miniszternek a Magyarországgal való viszony javulására tett nyilatkozatára, amelyre vonatkozóan kijelentette, hogy örül, ha a külügyminiszter ismert te­hetségét ebben az irányban is valóban őszintén és a másik fél teljes egyenjo­gúságának elismerése és tiszteletijén tartása mellett érvényesíteni fogja. De meg kell szűnni — úgymond — min­denekelőtt a többnyire nem is a kül­ügyminiszter úr intenciójából, hanem az egyéb hatóságok túlbuzgói mából származó tűszúrások politikájának, amely csekély jelentőségű dolgokban nagy elkeseredést alkalmas kiváltani. Példaként említi fel, hogy a komáromi és párkányi Dunahíd este 11-től, il­letve 9-től reggel 6 óráig zárva van, dacára annak, hogy ezek a Magyar­­országból és az összes déli államok­ból Karlsbadba és a többi fürdőkbe vezető főösszekötő autóutak és sem­miféle köz- vagy vámbiztonsági érdek rencsésen megérkeztünk. Boldi bácsi maga várt az állomáson kocsival. Alyafiságosan megölelt és megcsókolt engem is. — Nagyon várnak ám a fiúk... mondta kedvesen, miközben felcilie­­lődtünk az ülésbe. — Mit csinálnak a triumvirek? — kérdezte édesapám enyhe éllel. — Megvannak... — felelt Boldi bá­csi s ravaszkásan mosolygott. — Er­ről még beszélünk. Azt hiszem, nem ismersz majd rájuk, Kálmán. — Rég láttuk őket... Hiába, gyor­san cseperedik a gyerek — kapcso­lódott a beszélgetésbe édesanyám és udvariasan Málcsi néni felől kezdett kezdett érdeklődni: mint van, fáj-e még a reumája, használt-e a szegi javasasszony teája, amit tavaly kül­dött? Mire Boldi bácsi a sok kérdésre választ adott, beértünk a csóti kú­riára. Málcsi néni és a három mákvirág az ámbituson vártak bennünket. Az tüstént szemet szúrt, hogy Ka­­zi, de Pista is, Zoltán is milyen jám­bor képpel üdvözölnek engem. Egyik sem vágott hátba, urasan kezeltünk. És aztán is csöndesek maradtak, ami­kor beljebb kerültünk a szobába. Nem ordítozott egyik sem, inkább halkan, illedelmesen váltottak szól. Nagy csodálkozásomra nyugodtan ül­tek, nem ficánkoltak. Finomak voltak, no. Szinte inger­­kedően finomkodóak mind a hárman. — Mi lelte ezeket az istentelen po­­gányokat? — mormogtam magámban nincs veszélyeztetve. A cscliszlovák lia­­tóságok következetesen kitérnek a kér­dés rendezése elől. Másik eset: a vas­úti kocsik mindennap járnak magyar Komáromon keresztül Budapestig és elég hosszú útal tesznek meg Ma­gyarország területén. Van azokon min­dennyelvű felirat, csak magyar nincs. Ez csak két esel, de kívánjuk, bőgj' ez mind meg fog szűnni. Megemlékezik az Érsekújvárt ren­dezeti »török ünnepről« és az ez alka­lommal megnyilvánult alsóbb hatósá­gok helytelen eljárásáról. Majd a ki­sebbségi jogokról szól, amelyek nem úgy érvényesülnek a valóságban, mint azt Benes dr. ecsetelte. Felhozza a szónok, bőgj’ a kisebbségi iskolákról szóló törvény végrehajtása körül sok a sérelem, hasonlóképen a nyelvhasz­nálat terén s az állampolgársági kér­désben is. Végül kijelenti, hogy az­­expozéi nem fogadja el. A kommunisták a kormány mellett. A szerdai ülésen történt először a csehszlovák parlament fennállása óta, hogy a kommunisták a kormány mel­lett foglaltak állást. A képviselőház­ban Slánsky kommunista képviselő a külügyi expozé felett megindult vitá­ban felszólalt és kijelentette, hogy te­kintettel arra, hogy Csehszlovákia ba­rátságos viszonyba került a szovjettel, a csehszlovákiai kommunista párt az expozét elfogadja. A szenátusban pe­dig Kreibich kommunista szenátor üd­vözölte a külügyminisztert a Szovjet­­oroszországgal kötőit baráti viszony megleremléseért. A szenátusban éppen úgy, mint a képviselőházban, a kom­munisták elfogadták a külügyi ex­pozét. és gyanakvóan vizsgáltam a megju­­liászosodott arcukat. Mintha nem is ők lennének. Később uzsonnához telepedtünk a vén diófa alá. Kazi nagy készséggel fordult az édesanyjához: — Mama, kérem, hívhatom a fraj­­leint? — Hívd fiam... — bólintott Málcsi néni. — Majd én hívom ... — ugrott fel a Pista. — Én ... — heveskedett Zoltán. S mind a hárman futva indultak. De a német kisasszony már feltűnt Évikével a rózsarondó menti úton. Sudár, mosolygós kékszemű, gyö­nyörű lány volt. Ahogy közeledett, lépésről-lépésre, mindjobban a szívemre lódult a vér rém. Ilyet még nem éreztem. Lángo­ló vörösre gyultam, félszegen hajol­tam meg előtie. Bemutatkoztam. Úgyis mutált a hangom, a nevem alig tudtam kinyikkanlani. Könnyedén, kedvesen megbiccentette a fejét, ke­­zetfoglunk. A gyerekek mind azon versenglek, hogy ki mellé üljön. De azért valami­képpen még sem támadt civódás, kü­lönösebb hangoskodás sem. — Bitte... — mosolygott szelíden, figyelmeztetően rájuk, mintha csak azt mondta volna: a vendég mindenek­előtt és nekem mutatott helyet a szé­ke mellett. A fiúk beleegyezően fejet hajlottak: — Jawohl, Fräulein Käthe ... Azt az uzsonnát nem feledem el soha. Zavaromban kétszer is kiloty­a magyar kisebbség tagjait azért, mert a kapott hivatalos iratok tartalmát nem értették meg. A nyelvtörvény végre­hajtási utasításának megjelenése óta nem történt változás a hatóságok nyelv­­használati gyakorlatában, bár e rendelet A szomszédban, az ógyallai járásban, erélyes akció indul meg a magyar nyelv jogtalan mellőzése ellen. Az ógyallai, az érsekujvári és a verebélyi járásban már erősen szervezik ezt az akciót. — Hát Komáromban és a komáromi járásban mikor történik ez meg? Saját tudósítónktól. A szlovenszkói magyar kisebbség osztatlan és orvosolatlan panasza, hogy az illetékes hivatalok és bíróságok elintézéseiket csak állam nyelven küldik meg. Az elmúlt 17 év alatt sú­lyos anyagi kár és kellemetlenség érte

Next

/
Thumbnails
Contents