Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)
1935-11-02 / 88. szám
2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1935. november 2. párt délután tartott elnökségi ülésén kijelentette, hogy vállalja a miniszterelnöki tárcát, azonban ezt függővé tette attól, hogy a koalíció politikai programját elfogadja. Politikai körökben úgy gondolják, hogy dr. Hodzsa szabad kezet akar magának biztosítani a kormány összeállításánál. mivel jól tudja, hogy ha a kormányt a mai összetételében veszi át, akkor könnyen kiújulhatnak azok az ellentétek, amelyek a válságot előidézték. Újabb jelentések szerint a kormányválság nem lesz olyan síma lefolyású, mint ahogy azt az agrárok remélték. A szocialista pártok Hodzsa jalölésél az agrárpárt elnöksége részéről önkényes eljárásnak minősítik, mert az agrárpárt ebben a koalíciós kérdésben önhatalmúlag határozott. Kilönösen a szociáldemokrata párt vezetősége körében nagy az elégedetlenség, ami az előzetes megkérdezletésük nélkül hozott döntés sérelmén kívül abból a lehetőségből fakad, hogy Hodzsa esetleg három olyan jobboldali pártot vesz be a koalícióba, amelyek a szocialistákal a háttérbe szorítanák, sőt az is megtörténhetnék, hogy a szociáldemokraták kiszorulnának a kormányból. Ismerve azonban a koalíciós pártok hatalomszeretetét, biztosra vehető, hogy a már többízben tapasztalt szocialista ellenállás ezúttal is elcsendesedik és a koalícióban ismét létrejön a megegyezés. Hodzsának ugyanis Ígéretet kell tennie, hogy kormánya a Malypetr-kormánynak folytatása lesz és programja is azonos lesz a Malypetr kormányéval. A cseh nemzeti párt leszerelése máris clintézettnek tekinthető, mivel Benes dr. külügyminiszter Hodzsa mellett foglalt állást. A két politikus közölt ugyan az utóbbi években éles ellentétek állottak fenn, amelyek feszült helyzetet teremtettek a kél miniszter közölt, úgy látszik azonban, hogy a differenciákat megszüntették s annak lehet tulajdonítani azt, bog}' Benes külügyminiszter Hodzsa jelölését elfogadta. A koalíciós pártok sajtójában olyan hangok is hallatszanak, hogy Hodzsa miniszterelnöki jelölése körül még sok vita fog lefolyni, mert a helyzet nagyon komplikált és nem lehetetlen, hogy meglepetések következnek be. A szlovák néppárt hivatalos lapjának értesülése szerint abban az esetben, ha a szociáldemokraták nem fogadják el Hodzsa jelöléséi, nem marad niás hátra, mint hivatalnokkormány kinevezése. Az agrárpárt ugyanis presztízsének súlyos sérelme nélkül nem ejtheti el Hodzsát s ha Hodzsa miniszterelnöksége lehetetlenné válik, más kormány, mint hivatalnok kormány nem következik. illetményeit és a munkabéreket fedezni tudná. Ha a város pénztára ekképpen visszanyerhetné mobilitását, ez a város szempontjából felbecsülhetetlen előnyt jelentene. A kormánybiztos ezirányú tárgyalásai befejezést nem nyertek ugyan és valószínűleg Prágában dőlnek el, de alapos remény van arra, hogy a kibontakozási tervnek nagyobb és komolyabb akadálya nem lesz. Ezen az alapon — természetesen mindenkor a városi költségvetés szigorú szemmel tartásával, ami 12 évig meg nem történt. — sikerülne a várost mai nehéz pénzügyi helyzetéből kimozdítani cs fizető képessé tenni. Mindehhez azonban a kormánybiztosnak elismerésreméltó igyekezete és munkája elégtelen, ha nem állnak mögé a város nagy hitelezői és adósai a város közteherviselő közönsége, amelynek feladatát e nehéz időkben is híven kell teljesíteni a város pénzügyi megmentése érdekében. Nem sok adózóról van szó, talán ezerre sem rúg azok száma, akikre ez a megállapítás vonatkozik és így hinni lehet, ha ezek komolyan teljesítik kötelezettségeiket, a város megmenekülhet a nagyobb bajoktól. Mert mi következnék be az ellenkező esetben? A város kénytelen lenne tisztviselőinek és munkásainak legnagyobb részét elbocsátani, a közteherviselőkre pedig a felettes hatóság újabb és újabb, a mainál is súlyosabb terheket rakni, mellyel azok létfenntartását lennék problematikussá. Ez az esel remélhetőleg be nem következik, hanem a kormányban is lesz — mert lennie kell — belátás, hogy egy évekkel ezelőtt még virágzó város a határszélen a történelmi idők vaskényszerűsége következtében létében amúgyis megtámadva, bűnös mulasztások áldozatává és könnyű zsákmányává ne váljék. — Megütötte a villanyáram. A napokban Jurika János 34 éves érsekújvári villanyszerelő olyan erős villanyáramot kapott munkaközben, hogy elvesztette eszméletét és a magas létráról, amelyen dolgozott, leszédült és pedig olyan szerencsétlenül, hogy a lábát törte. A kórházba vitték. A kormánybiztos első ténykedése a városi háztartás fizetőképességének helyreállítása. Tárgyalások a városnak hitelező pénzintézetekkel az országos hivatalban. — Saját tudósítónktól. — Komárom, november 1. Amióta Nagy Jenő kormánybiztos áll a város ügyeinek élén, azóta megfeszített munkával dolgozik azon, hogy a városi pénztár fizető képessége újból helyreálljon. Számos komponens van erre befolyással, a polgárság fizetési hajlandóságán kívül talán a legsúlyosabb tehertételként nehezedik a városra az a 2,500.000 Ke elmaradt kölcsön annuitás és kamat, amely nemcsak azonnal esedékes, hanem esztendők óta. Figyelembe véve azt a körülményt, lvogy Komárom városa 9 millió Ke fedezetlen tartozással adósa a hitelező bankoknak, amelyek a járási választmány határozata értelmében a községi pótadót 1937 végéig lefoglalták, ezzel a város fizetőképesség tekintetében teljesen immobillé vált. A legelső leendő tehát az volna a városi kormánybiztos részére, hogy ebből a helyzetből a város pénztárát felszabadítsa. Ennek az útja nem lehet más, mint a 2,500.000 Ke elmaradt annuitás és kamat tartozás rendezése. Ebben az ügyben folytatott Nagy Jenő tárgy'alásokat az országos hivatalban, amelyen résztvettek a városnak hitelező nagy bankok és a központi szociális biztosító képviselői is. A kormánybiztos a tárgyalások során híven informálta a pénzembereket Komárom város gazdasági helyzetéről és annak fizetési kilátásairól. De egyúttal megjelölte azt az utat is, amelyen Komárom város felszabadulhat mai reménytelen helyzetéből, ez pedig nem lehet más, mint a hitelező pénzintézetek részéről újabb, de kisebb kölcsön nyújtása, mellyel a város legsürgősebb adósságait fedezheti. A hitelező pénzintézeteknek is érdeke az, hogy mielőbb rendes helyzetbe lendüljön adósuk, Komárom városa és ezt előmozdítani hivatott az új, az önkormányzati testületek szanálásáról szóló törvény is, amely 1936-ban lép életbe. Ez a két szempont lehetővé tenné azt, hogy egyrészt a város kamat tartozásainak legnagyobb részét átvenné az állam, vagy azokat garantálná és ebben az esetben nem lenne akadálya a kibontakozás útjának abban az irány'ban, hogy az elmaradt annuitások a tőkéhez csatoltassanak és így Komárom városa a most meglevő 9 millió Ke azonnal esedékes követeléshez az elmaradt annuitásokat is hozzákapcsolhatná, amely esetben a tartozások összege 12 millióra emelkednék ugyan, de a most életbe lépő kámatleszállítási rendelet értelmében még ebben az esetben is jóval kevesebb összegre rúgna a törlesztés és kamat tartozás évenként. Ez látszik az egyedüli helyes útnak és ezzel lehetne tehermentesíteni a város pénztárát, amely esetben az minden hónapban akadálytalanul hozzájuthatna az állami adóhivatalnál befizetett és behajtott községi adókhoz, amelyek a város legelső rendű szükségletét, a tisztviselők, nyugdíjasok Mély vizek felett. Irta Terescsényi György. A kátránnyal itatott, keskeny halászcsolnak egészen odasímult a porond padkájához. Éppen csakhogy át kellett lépni bele a partról. — Most te kiszállsz, gyerök, — nyúlt Gergő a lapát után. A kisfiú a csolnak orrában éppen kócot dugdosott a szapuly repedéseibe. Ájulásos, rekkenő meleg volt, a gyermek nyűgösködött. — Nem szállók... Én is mögyök... Sokáig kérlelte, Ígérgetett neki mindenfélét, csalogatta. Ijesztgette is, hogy a mélyvíz fölé nem szabad ilyen kis emberporontynak kimerészkedni. A mély víz az borzasztó, limányok tátognak benne és a víz alatt ott úszkál, leselkedik a vizibomyú ... — Vizibornyú?... — ámult el a gyermek. — Milyen az? — Olyan, aki fölboríti a ladikot, ha észrevöszi, hogy kisgyerök ül benne. — Kendőt nem bánti? — öreg vagyok mán én... Szívós a húsom. —r A gyerököt mér? — Mer annak gyönge még a csontja is. összeroppantja avval a röttentő fogaival... — A vizibornyú gyerököt ősz? — Azt a’... Mindön nyáron ennyihányat ... Putyúka — mert így hívták — elgondolkodott. Eleven, barna szeme tágranvilt a víz fölött. Odabámult messze, a tajtékos meder közepére, ahol suhant és suslorgott az áradat, örvények kavarogtak benne, ismeretlen szörnyek és csodák... Vihar előtti dermedt rekkenés borult le a tájra, alig lehetett lélegzetet venni a nagy forróságtól. A vén halász végül kiemelte a gyermeket a csolnakból. Gyengéd erőszakkal, karjában vitte el a halásztanyához. Lefektette a levélágyra, egy kevés ideig babusgatta még, hogy elaludjon. Aztán rácsukta az ajtót s ment, hogy elvégezze a dolgát. Megfűzte a horgokat valami fűzfagúzsért hátrament a kunyhó mögé. De az az idő, amit így, a csolnaktól távol töltött, alig lehetett több néhány rövid percnél. Amikor visszajött, bekötötte a gúzst, felhúzta a pányvát s eltaszította a járművet a parttól. — Ha már mögfűztem, el is vetőm — gondolt a horgokra és nyomban eszébejutott a gyermek, aki a kunyhóban alszik. — Nem háborgatom, — nyugodott meg aztán. Elővonta a kormánylapátot és a csolnakot ellökve a parttól, egyenletes evezőcsapásokkal a mély víz felé igyekezett. Oda is ért hamarosan és már nyúlt a vezérhorog után, hogy megkezdje a vetést, amikor a csolnak orrában megmozdult a gyékénydarab. — Kukk! — nyikkant el az éles hangocska és az összedobált holmik között megjelent a gyermek göndörhajas feje. A vénember összerázkódott s az cvezőnyél odakoppant a csolnak pereméhez. — Mér tötted ezt? — kiáltott rá és arca elsötétült a félelemtől. mek. Öregapám... — szepegett a gyer-Kilopózkottál! Ki... — Töt etted, hogy alszol... Mér tötted ezt? — Látni akartam, — sóhajtotta. — Mostmá’ maraggv vesztög. Viszszamögyünk... — Nem! Nem! — sikoltott fel. — A vizibornyút akarom látni! Mutassa kend mög a vizibornyút! A folyó közepén jártak, ahol a legnagyobb a sodrás ereje. A pillanatig kormányavesztett csolnakot hirtelen keresztbeforditotta az ár. Valahonnét erős szél támadt fel s a hullámok hánykolódni kezdtek. Mintha minden iszonyatosság néhány percbe, egyetlen rövid negyedórába sűrűsödött volna, egyszerre csak elborult a tájék. Felhők kerítették be a napot, a szél orkánná erősödött, elbődült, eleredt az eső. A halász felüvöltött és felállva a csolnak végében, kétségbeesve erőlködött az evezővel. Vissza akart menekülni a partra és ha nincs vele a gyermek, ez bizonyosan sikerült volna neki. — Húzódj a fenékre, kapaszkodj a gúzsba! — ordított fel és vén csontjai ropogtak, úgy erőlködött, hogy lebírja a szembefúvó szél nyomását A gyermek félt ugyan, de az ártatlanok ámulásával szemlélte a körülötte feltáruló csodálatos színjátékot. A roppant víz sárga habtaréjokat vetett, földig és vízszínig érte le a felhőszörnyek hasaalja. Kétoldalt, a töltéseken rémült táncba kezdtek a jegenyék, hirtelen jég vágott a kövér esőcseppek közé... Lángok lobbantak fel a magasban, utánuk iszonyú recsegések támadtak, mintha az a lecsapó roppant villámpallós ketté akarná szelni a földet. Kidöntött élőfa úszik el a csokiak mellett. Valahol feljebb leszakadt a párt s a rohanó áradat idáig ragadta el. Viszi már a csolnakot is. Messze elhagyták a tanyahelyet és most megint kanyarodó következett. A vén halász jól ismerte a helyet. A porgányi gát sarkantyúja az, amelynek beépített kőmólóján habzik, kavarog a sodrás .A partot védi ott az a kőhányás, hogy le ne szakgassák az ilyen fergeteges vízmosások. — Ne moccanj! — ordított megint a gyermekre, mert szegényke nyughatatlanul csavargatta a nyakát. A csolnak fenekén arasznyi mélyen öszszegvült már a becsapkodó tajték... Gergő érezte, hogy elfogy az ereje, nem tudja már irányítani a csolnak mozgását. Pedig, ha perceken belül nem történik valami, a vihar ráfújja őket a sarkantyúra. Ott aztán már csak a véghetetlen irgalom segíthet. Ekkor a kisgyermek éles hangja túlsüvöltötte a szél zúgását, ő is feláll a csolnakban, eleresztve annak peremét, kimutatott a part felé: — Látja kend! Ott, ott! A vizibornyú! A halász odanézett és tarkóján ég-, nek meredtek a hajszálak ... Egy felpuffadt, sárga testet hintázott a piszkos áradat. Valami nagy állat lehetett, amit felvetett és odasodort a megvadult vizek kavargása.
