Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-10-26 / 86. szám

2. o!(iai.

>KOMAROMI LAPOK«

1935. október 26.

guL szolgál arra. hogy nemcsak a régi generáció, hanem a fordulat utáni ifjú generáció is megérti azt. hogy a mi politikánknak az a célja, liogySzlovenszkö a szlovénszkóiaké legyen s hogy ebben az államban minden nemzetiség teljesen egyforma jogokkal bírjon. Majd áttérve a kormány politikájára. rámutatott arra. hogy ./ mai kormányzat gazdasági politikája a munkánálkü!iség ás az általános nyomor megszüntetésére nem alkalmas és sem a termelői, sem a fogyasztót nem elégíti ki. A kormány szolgálatában álló magyar nyelvű sajlóban a magyar ellenzéki pártok ellen megnyilvánuló rosszindulatú támadásokkal foglalkozva, Szidlő dr. kijelentette, hogy mi nem vagyunk népjóléti minisztérium. mi politikai párt vagyunk, melynek nem lehet más hivatása a parlament keretén belül, mint hogy a maga szaval felemelve, olyan irányokai mutasson, amelyeket minden kormányzatnak meg kell szívlelnie. Hiszen az ellenzéknek az a szerepe, hogy jogos kritika által szabályozza azt a halalmi erői, melynek lúltengését egy párt céljainak elérése végett konstatálni tudjuk.

Majd rátért az elnök a pártok harmonikus egységben való működésének fontosságára, amelynek biztosítása céljából a kővetkező határozati javaslatot terjesztette a klub elé:

Az országos keresztényszocialista párt. a magyar nemzeti párt és a Zipser Deutsche Partei közös parmenti klubja foglalkozva a csehszlovákiai nemzeti kisebbségek politikai. gazdasági és társadalmi helyzetével, elhatározta.

hogy politikájuk súlyánál;, gazdasági s kultúrális érdekeiknek egyöntetű védelme céljából szükségesnek tartja c politikai párfoknak és intézményeiknek összhangba hozott egy ül Imii kodásét.

Ecélból- a közös parlamenti klub megalakít ja a Szlovenszkói és Kárpátaljai Nemzeti Kisebbségek Politikai Nagybizottságát, amely a pártok törvényhozóinak, tarlománygyűtési képviselőinek, valamint vezetőségi és szakértő tagjainak szélesebb alapon történő bevonásával alakul meg. A közös munkabizottság munkájának előkészítését az általa választolt közös tanács látja el.

Az elnöki megnyitó után a magyar nemzeti párt álláspontját Szent-!ving József a következőkben fejezte ki:

— A magyar nemzeti párt törvényhozói nevében kijelentem, hogy azon az örömön túl, amellyel a kezdemé-Az olajlámpa alatt.

Irta: Bibó Lajos.

Jim Zaruff volt cirkuszi lóidomító,

ökölvívó, csapos, mázsáié, fókavadász és jelenleg szökött légionárisia, lassú, otrombán lomha mozdulattal fölemelkedett a székéről és átment a másik asztalhoz.

A züllött sikátor félhomályos, érdes szagokat párolgó szennyes ivójában négy ember ült a sötétbe roskadó éjszakán. Egy fiatal matróz, aki az asztalára borulva aludt, egy csapzott vöröshajú lány, félrecsűszolt kalap pal és földúlt, lobogó tekintettel, a magányos öreg, akinek az asztala előtt Jim Zaruff megállót!.

A mennyezetről piszkos, fekete olajlámpa lógott és ide-oda himbálódzolt a kéményen ál besüvítő szél lökdösésére.

Jim Zaruff lekoccantotta a poharát az asztalra. Leült és a szemébe nézett az idegennek.

— Na ... ■— mondta minden kihívás nélkül, inkább derűs nyugalommal a hangjában. — Most megmondhatja, mi a fészkes fenét lát rajtam, hogy két nap óta nem tudja levenni rólam a tekintetét.

Az idegennek mind a kél keze fönt feküdt az asztalon, összekulcsolt ujjaira pillantott, mintha jelezni kívánta volna a mozdulattal, nem törődik vele, hogy a fiatalember szó nélkül átült

ityezésben részfyeszünk. elkerülhetnilen szükségesnek tartjuk, hogy a mind nehezebbé váló kisebbségi helyzetben elhatározó lépését; történjenek politikai, gazdasági, kattúrális és szociális munkánk erőteljesebb és egységesebb megnyilvánulása felé: A magyar nemzeti párt, amelynek alapvető programja a magyarság politikai egységének maradéktalan megvalósítása, teljes őszinteséggel áll e klubhatározat mellé és reméli, hagy a közös; szerv keretében a pártok függetlenségének megtartása mellett a magyar nép érdekében

e szellemben jó munkát végezhet.

Szent,-1 vány József nyilatkozata utált a közös, klub elliatározta. hogy megalakítja a Szlovenszkói és Kárpátaljai Nemzeti Kisebbségek Politikai Nagvbizottságál, melyet a kiül) pártjai szerveznek meg közösen, A nagybizottság szervezetére vonatkozó klubhatározaíot állásfoglalás céljából az egyes pártok országos elnökségeinek haladéktalanad megküldik. Egyidejűleg az .előkészítő bizottságba Törköly József dr. szenátusi klubelnököl. Tarchányi Imre dr. szenátort, Esterházy János Jarms Andor, Pét msek Ágoston? és Körtéik Endre dr. képviselőket küldte ki.

Abesszínia 2500 éves harca Kambysestől nassolt alig

Világtörténet dióhéjban. — A föld, a nép, a vallás. — Az izlam, a zsidóság és a keresztény sziget. Az európai érdekszféra terjeszkedése. — II. Theodoras négus agyonlövi magát. — II. Menelik és az első olasz hadjarat.

Hogy született meg az 1935-ös afrikai háború?

A vildgérdeklödés középpontjában álló Abesszíniáról ad összefoglaló ismertetést az alábbi cikk, amely kiterjeszkedik Afrika egyetlen független országának múltjára és egybefűzi azokat a tényeket,melyek a most folyó háborúra vezettek.

Abesszínia, amelyet arabul Habesának, hivatalosan pedig Mangasta Itiopiának neveznek, tudvalevőleg 1,120 000 négyzetkilométer területre terjed ki Afrika legkeletibb kiszögellésében.

Lakosságát 10—12 millióra becsülik. A tulajdonképeni abessziniaiak, az amharák, abban a három provinciában laknak, amelyeknek középpontjában a Cana tó fekszik. Sémita és hámita keveredésből származnak és számukat 3—5 millióra teszik. Mindenesetre kisebbségben vannak. A népesség többi része — a danakiíok, a gatiák, a kaffák, a Szomáliák és a többiek — a monofozita keresztény abesszíniáktól eltérően mohamedán hámiták. A Cana ('vagy Tana) tótól keletre laknak a fekete agauk, az ősi abessziniaiak utódai, északra a zsidó faiasák, ez a sérnitahámita keverékfaj Az ország egész északkeleti és keleti részét nomád pásztortörzsek, a nyugati magaslatokat parasztok és halászok lakják.

Az állam

Abesszínia kát királyságot és három provinciát foglal magában. A négus,

az asztalához és esze ágában sincs beszélgetést kezdeni, ha ez a másiknak olyan fontos volna is. És nem szólt semmit.

Sokáig hallgatóit. Akkor, mintha mégis meggondolta volna magát, csöndesen. unottan bclemondta maga elé a levegőbe:

Hasonlít valakire.

Jim Zaruff az arcát kutatta. Az öreg barázdás, csaknem kérges, hideg arcán nem tudott felfedezni egyetlen beszédes vonást sem. Jim Zaruff lénye legősibb törvényei szerint ragadozó volt, vad, akit fullasztott és fojtogatott minden forró bizonytalanság. "Sietett tiszta helyzetet teremteni most is:

— Mertha éppen érdekli — halkította meg a hangját, — elárulhatom, hogy van néhány elintézetlen ügyem. Van, ha esetleg érdekelné.

Az idegen inteti a kocsmárosnak. Az bólintott. Fordult és teli pálinkás üveget tett az asztalra. Az öreg öntött a poharakba. Ivott, akkor végre föltekintett.

— Asszony?

Jim Zaruff megvetőleg köpött.

— Nem.

Az idegen megint öntött.

— Mert én ... Amiatt. Azért érdemes. Annakidején legalább azt hittem. Vagy ne fecsegjek?

A fiatalember ajka kicsinylő, fanyar mosolvra húzódott.

vagy negusa nagast,, aki a 150000 lakosú Addisz Ababában székel, az abessziniai királyok királya s a királyokat kedve szerint ültetheti trónra vagy foszthatja meg a hatalmuktól. Abszolút uralkodó. 190/, II. Menelik óta héttagú minisztérium, 19i0óta „öregek tanácsa“ s ugyancsak 1910 óta kétkamarás országgyűlés is van Abeszsziniában, mindezeknek a tagjait a négus nevezi ki.

Abesszíniának rendes körülmények között százezer fegyveres emberből és kétszázezer kiképzett tartalékosból álló hadserege van De háború esetén a négus 3 millió embert is fegyverbe hivhat.

A. legnagyobb városoknak, mint Harrarnak vagy Diredauának sincs 30— 50.u00 nél több lakosa. A többi nagyobb településen legfeljebb 5000 ember lakik.

Abesszínia kávét, állatböröket, viaszt, gyapotot exportál. A külkereskedelem 55 százaléka az angol gyarmatokkal bonyolódik le, 26 százaléka pedig Franciaországgal és a francia gyarmatokkal. Olaszország és az olasz gyarmatok csupán 7 százalékkal szerepeltek az abessziniai külkereskedelmi statisztikában. Addisz Ababát 790 kilométer hosszú vasútvonal köti össze a tengerparti francia Dsibutival.

Öngyilkos császár

Abesszínia az utolsó ország Afriká— Unalmas. Valamennyi asszonyhistória egyforma.

— Gondolja?

— Tudom. Én ugyan még egyetlen egyet sem fojtottam meg.

Azzal ismét kiürítette a poharát. A tüdejéből száraz, elaprózott köhögés tört föl.

— Unalmas... — köhögte zihálva kapkodva levegő után. — Nem. Akkor maga még nem találkozott az igazival... Én ismertem a magamét. Ismertem? Haha... Látja, már sokat ittam. Butaságokat hazudozom. Nem ismertem, dehogy is ismertem ... Ki állíthatja azt, hogy igazán ismerte az asszonyt, aki az övé volt, ha mindjárt ötven évig élt is együtt vele? Ki? Én meg... Nos én meg éppen nem, hiszen a feleségem volt és három év múlva...

Újra elfogta a köhögés. Egész testét rázta. Homlokát kiverte a veríték, halántékán pattanásig kidagadtak az erek.

Jim Zaruff szemrebbenés nélkül várta, mikor szakad meg, hogy majd fölemelje a földről, ha idolsói rúgott.

De a másik csupán rázkódott, fuldoklón, kékült, hörgőit, tolla kifelé a száján begörbített nyelvét és végül is megkönnyebbülve fölemelte a fejét.

— ... szóval nem állíthatom, dehogy is merném állítani, holott... Hát persze, közelről sem voltam olyan

ban, amely még megtartotta függetlenségét. Az ország régibb, mint a római birodalom, A kereszténység előtti Abesszínia történelmének legnagyobb eseménye az Egyiptommal folytatott háború Már Kambyses perzsa király idejében (Krisztus előtt 525-ben), aki elfoglalta Egyiptomot, folyt a harc a Nílus forrásvidékeiért. Az izlám győzelmes terjedése elszakította Abesszíniát Európától. Keresztény sziget maradt. Az izlám csak a tisztán hámita lakosságot tudta megtéríteni. A XVI. században portugálok, a U.században pedig spanyolok tettek szert ideigóraig tartó befolyásra Abesszíniában. A XIX. század közepe táján kezdődött tneg az európai terjeszkedés Abesszínia irányában. 1838-ban Anglia elfoglalta Adent. i843-ban engedték be az országba az első franciákat barátságos egyezmények következtében.

11. Theodoros négus (1855—1868) összetűzött az angolokkal. Mikor az angolok megostromohák székhelyét, Magdalát, II Theodoros, a vesztett csata végén, főbelőtte magát és Abeszszinia egymástól független kiskirályságokra hullott szét. Az angolok azután a tigrei raszt, IV. Jánost segítették a trónra A soai király, 11 Menelik azouban függetlennek nyilvánította magát. 1872-ben az olaszok törvényes uralkodónak ismerték el IV. Jánossal szemben.

Ebben az időben az olaszoké volt Assab kikötő Dél-Eritreában, az angoloké Egyiptom és a mai angol Szomáliföld partvidéke, a franciáké Tunisz és Dsibuti. 1855-ben az olaszok, miután az abessziniaiak meggyilkolták G. Bianchi kíséretét, elfoglalták Masszauát és megalapították Eritrea gyarmatot. Abesszínia ekkor teljesen elvesztette a tengerhez vezető utat. 1889-ben meghalt IV. János és II. Menelik lett Abeszszinia egyedüli uralkodója. Ugyanebben az évben hatolt be Olaszország a mai Oíasz-Szomáli földre.

Az első olasz-abesszin háború

1889 május 2-án II. Menelik Uccialliban szerződést kötött Olaszországgal. Ezt a szerződést az olaszok úgy magyarázták, hogy protektorátust ad nekik Abesszínia fölött. A következmény: az első oíasz-abessziniai háború, amely 1896-ban végződött az olaszok nagy zduai vereségévé!. Az 1896 október 26-án megkötött addisz-ababai béke megsemmisítette az ucciailii szerződést és Olaszoraság elismerte Abesszínia teljes függetlenségét.

Menehk kiváló diplomatának bizonyult. Elismerte az Olasz Eritreát és szerződéseket kötött a nagyhatalmakkal, amelyek követségeket állítottak fel Addisz Ababában. Egyúttal megkezdte a reformmunkát. Barátsági szerződést

jókiállású fickó, mint... Mi a neve? Igaz ,még nem mondta. No, mindegy. Nagy, hasított szájú, otromba csontú, színtelen bőrű köiyöknek szült az anyám. Nem voltam ocsmány, vagy éppen visszataszító, de a fülemen, orromon, a szemöldökömön, nem tudom hol, láthatóan-e, vagy láthatatlanul, otl virított az a bizonyos valami, amely miatt senki sem tudott nevelés nélkül rám nézni. Hát eleinte mosolyogtam a dolgon magam is. Aztán találkoztam az elsővel. Nem mondom, nem vesztem nagyon utána, de nem is nevettem, amikor a szemembe kacagott. Jött a második, a harmadik, a tizedik... kezdett fülni a csontom, lángolni az agyvelőm, már nem a remegésemmel, nem a visszaíoj hátságommal, nem a kezemmel, hanem a dühömmel és szörnyű lobogásommal nyúltam utánuk. Miéri nem iszik? Vagy ivóit már? Helyes. Rögtön akkor, csak előbb magam is... így... Hál szőke volt és szelíd, már mint a tizen ... Nem is tudom, hányadik volt. Lehet, hogy a huszadik, lehet, hogy az ötvenedik, mindegy, elég, ha ott folytatom, hogy nem nevetett ki. Azt mondtam neki:

— Nahát, ha nem nevet ki, akkor gyerünk a paphoz.

— Miért nevetném ki? — mosolygott.

— Fogtam a kezét és vittem a parókiára. »Tudod, hogy a feleségem