Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)
1935-10-12 / 82. szám
»KOMAROMI LAHOR« 3. oldai. letes soha nem lehel. Nagyon is érezzük ezt épp azon a törvényen is, amely minket ide hívott. A törvény a nép önkormányzatáról szól, míg ezzel ellentétben azt látjuk, hogy az önkormányzati testületek a hatalmi kinevezések folytán teljesen felhígulnak. A törvény azonban törvény, azt tisztelnünk kell, tiszteljük is különösen mi, kik az Istent félő, államot támogató és fenntartó, törvényt mindenben tisztelő népei képviseljük. Külön is hangoztatjuk, hogy a komáromi járásnak majdnem teljesen magyar nemzetiségű lakossága, különösen a józiui gondolkodású elem, melynek képviselői vagyunk, mindig és mindenben tudta és tudja mi az állammal szemben is a kötelessége és tudja, hogy meg kell adnia az Istennek ami az Istené, és a császárnak, ami a császáré. A »SZAKÉRTŐK« Mint minden törvényt, úgy a nekünk megbízást adó törvényt is tiszteljük, de egyben a törvény előírásaihoz ragaszkodunk és kívánjuk, hogy azt a hivatalok is mindenben pontosan megtartsák, ha megtartását kívánják is. Az idézett 125.—1927. évi törvény 94. §-a pedig egész világosan kimondja, hogy a járási képviselet tagjainak kétharmada választatik, a többi tagokat a gazdasági, kulturális, nemzetiségi és szociális viszonyok tekintetbe vételével a belügyminiszter nevezi ki a szakemberekből. A belügyminiszter úr ki is nevezte a képviselet egyharmadát. A belügyminiszter úr azonban talán senkit sem ismer a komáromi járásban. A kinevezés tehát csakis ajánlásra történhetett, mely ajánlást a járási főnök úrnak kellett előterjesztenie. Nem a kinevezett urak ellen szólok, hanem ők is meg fogják érteni, hogy az, aki az ajánlást megtette, nem telt eleget a törvény előírásának, mert hisz'a kinevezett urak tudják leginkább, hogy az idézett (54. §. szelleme nem tartatolt be, mert vájjon hol van a gazdasági, a ncmzeliségi és szociális viszonyok tekintetbe vétele? Nem hozható fel kifogásnak az sem, hogy másrészről nem történt megmozdulás és ajánlás, mert hisz leginkább a járási hivatalnak kell tudnia, hogy az egyes pártok is ajánlottak az említett szempontok tekintetbe vétele alapján kinevezésre ínél1935. október 12______________ ben is, napról-napra ingerlékenyebb volt. Eleinte csendre intette az állatot, később a korbácshoz nyűit és megfenyegette. Egy napon pedig, amikor ez sem használt, elvakult gyűlölettel, kegyetlenül megverte, pedig azelőtt egy ujjal sem nyúlt hozzá. A kutya ettől kezdve hallgatott. A szomszédok említették ugyan, hogyha ő nincsen otthon, akkor majdnem szétveti a házat a hangjával, de a férfi jelenlétében akkor sem vakkant volna fel, ha akár egy ezred masírozott volna végig a folyosón. De nem volt maradása egy helyben, látszott, hogy valami különös nyugtalanság feszíti belülről. Néha olyan panaszosan és reménytelenül nézett a gazdájára, mintha beszélt volna: Nagyon szeretnék egy kicsit ugal- Ini. Dehát le megversz érte. Pedig nincs igazad! Nekem az a hivatásom, hogy megvédjem a házat a gonosz idegenektől. Én hivatalból ugatok. Nekem valami mindig azt parancsolja a szívemben, hogy ugassak. A férfi elgondolkozva nézte. Talán megértette. — Atavizmus, — gondolta. — Az ősök élményeinek és jellegzetes tulajdonságainak átöröklése. Az ősei évszázadok óta falusi házőrzők voltak. Ügy is lehetne tekinteni, hogy nem ő \igat, hanem az ősei ugatnak belőle. Mindegy. A nyugalmamat nem hagyom megzavarni. A hivatalában nem tudott dolgozni, a vendéglőben nem tudott enni és az ágyában nem tudott aludni. Még mindig nem tudta igazán, hogy a felesége miért is utazott el? Az asszony mérhetetlen messzeségbe került tőle: kegyetlen gyanú, mélységes, sötét titok vette körül, mint a szigetel a mély óceán. tó, hozzáértő szakértő egyéneket. A járási hivatal azonban nem vette tekintetbe a benyújtott ajánlásokat. A hivatalnak felelős főnöke érezheti, hagy ill a törvény előírását nem tartotta be. E lények meg is kívánják, hogy ezen eljárás miatt a járás főnökével szemben máris kifejezzük bizalmatlanságunkat. KÖZIGAZGATÁS ÉS POLITIKA Nemcsak a kinevezésre való felterjesztésben, de a járási hivatalnak sok más eljárásában is sajnálattal látja és tapasztalja a járás közönsége, hogy legtöbbször a politikai pártállás a legirányadóbb. A járás főnökének éreznie kellene azt, hogy ő a járás feje, mintegy a járás atyja, amíg azonban csak a politikai pártállás az irányadó, addig a jószándékuk mellett mellőzött polgároktól valóban nem várhat bizalmai a járás főnöke. Megértés és szeretet teszi az életet széppé, megelégedetté. A komáromi járás népe is nagyon megelégedett volna, ha erezné, hogy érdekeit mindig szemclőtt tartják az arra illetékes tényezők. GAZDASÁGI FELADATOK, KISIPAR A lefolyt hat esztendőben tört ki a nagy gazdasági krízis, mely szinte összeroppanlolta járásunk közönségének mezőgazdasággal foglalkozó nagy részét is, kenyér- és munkanélkülivé tette a munkások ezreit, élelsorvasztó tétlenségre kárhoztatja a kisiparosokat. Amit a járás a munkanélküliség leküzdésére, a gazdák felsegélyezésére, a kisipar támogatására tett, az nem más, mint kis foltozgatás. Sőt e téren is sok jogos panasz terjeng a nép körében. Vagy ne fájjon a lelkünk, ha azt halljuk, hogy a vetőmagra rászoruló kisgazdák közt ismét politikai pártállás szerint osztják ki a nehéz, kataszlrófális esztendőkben a vetőmagot? MUNKÁSSÁG Avagy nem az elkeseredést fokozza az, ha a járás munkássága munkához nem jut, viszont más vidékről érkezett munkásokat alkalmaznak nagyobb vállalkozásoknál? Mikor kenyérről, megélhetésről van szó, szabad-e akkor a szegény munkástól az állampolgárságot követelni, s ha azt nem tudja előmutatni, bár itt szüle-Egy reggel véletlenül nem kapott levelet. Délben kétnapos, rendkívüli szabadságot kért a hivatalában és este vonatra ült. Egész éjszaka álmatlanul utazott. Az ablaknál állt és nézte a sötétbeborull világot. Kétszer kellett átszállóin s egy-egy órát töltött sötét, elhagyatott, vidéki állomásokon. Délelőtt gyűrötten, zúgó fejjel, viaszsárga arccal érkezett meg. A felesége nagynéniének a háza az állomás közeiében állt. Hamarosan megtalálta. Egyenesen benyitott. Körülnézett. Tiszta udvar, tornáeos, egyszerű,, szegényes ház. Olyan, amilyen többszázezer van az országban. A konyhaajtóban feketekendősöregasszony jeLent meg. Fényképről ismerte: a felesége nagynénje. Odaléped. bemutatkozott és legelső, elfulladt kérdése az volt: — Ilonka hol van? A hangjára fiatal leány jött elő a belső szobából. Nyílván a felesége unokaliuga. A férfi megfigyelte, bogy a két nő ijedi és zavart pillantást váltóit. Az öregasszony hebegve és túlzott szívélyességgel tessékelték őt befelé, a leány pedig kapkodva ajánlkozott, hogy ő majd elszalad Ilonkáért. Gyanúsak voltak. A férfit valami íogvacogtaló, hideg-meleg izgalom borította el és úgy érezte; hogy már mindent tud. — Hol van a feleségem?! — tört fel szinte kiáltva. — Kiment a rétre. . — Kivel? — Hát egyedül! — felelték.szájtátva. — Üúúgy, ■ — morogta bambán. — Hát majd. meglátjuk .... — telte hozzá és maga sem tudta mit beszélt. Megkérdezte, merre van az a rét, telt ő is, apja is, s ennek dacára a kenyeret jelentő munkától megfosztani engedni? Tett-e az elmúlt képviselőtestület valamily érdemes dolgot a kisipar felsegéiyezésére? Mikor panaszos szavunkat felemeltük, a járási hivatal vájjon előálloll-e valamily egészséges indítvánnyal, hogy a mindegyre terjeszkedő s a kisipart felfaló nagyiparral szemben a szegény sorsú kisiparosokat, kite oly nagy számmal élnek járásunk területén, megvédje? ÚTLEVÉL Vájjon nem gazdasági kárát jelenti a lakosságnak, ha családi, vagy egyéb fontos ügyének elintézése ügyében mint határmenti lakosság a határontúli rokonaival való érintkezésben ok nélkül akadályozva van azáltal, hogy a törvény megengedte határátkelési igazolványát nem kapja meg, hanem a sokkal költségesebb útlevelet kell kérelmeznie, amelyre pedig kivárhatatlan hosszú ideig kell várakoznia. Az említettek is a nép gazdasági javát szolgálják, e helyről küldöm tehát a járási főnök úr felé a nép kívánságát, hogy kérelmeit, akár útlevél, akár iparengedély, akár más ügyben megértő módon, a politikát teljesen kikapcsolva, humánus módon s mielőbb intézni szíveskedjék, mert a nép csak akkor kér, amikor már égetően szüksége van arra, amiért kérelmét beterjeszti. Kijelentjük s a népet is e helyről hívjuk fel, hogy nekünk mint megbízottjaiknak minden esetben tárják fel panaszaikat s mi azt mindig teljes nyíltsággal fogjuk gyűléseinken a főnök úr elé tárni. SZOCIÁLIS BÁJOK A szociális bajokon sokat keseregtünk. Gyenge erőnkhöz mérten ipar' kodott a járás képviselőtestülete segélyekkel enyhíteni a nyomoron. Tudják azonban a józan munkás elemek is, hogy nem az alamizsna segít rajtuk, hanem az, ha munka után vágyó izmos karjaikat foglalkoztatják. Szerencsére tudóit kisebb-nagyobb munkáknál több-kevesebb munkást a Csallóközi és Vágbalparti Ármentesítő társulat foglalkoztatni. Szerény véleményünk szerint volna még nagyon sok tere a munkások foglalkoztatásának a komáromi járás területén. A járásnak kezdeményeznie kellene a, guta—negyedi vasútvonal kiépítését, mely Csallóközt jobban bekapcsolná a nyugati hálózatba, s ezzel a gazdaazután köszönés nélkül kiment az uccura. Ott hirtelen nekiiramodott. Az arca lángolt a szégyentől, de azért csati futott, futott, mert nem engedhette, hogy a leány esetleg kerülő úton megelőzze öl és értesítse az asszonyt és a gavallérját a váratlan veszedelemről. — Semmit sem bánok már, de az eszemen nem fogtok túljárni! — csikorgóit magában. Zavaros és ijesztő képeket látott, közvetlen közelről. Látta magát, amint fölemelt ököllel, ordítva rohan a megriadt szerelmesekre. Azután látta magát, a törvényszéki tárgyaláson. Kiért a mezőre, a falu túlsó végén. Azt mondták erre van az a rét. Nem tudta, hová menjen. Senkit sem látott. Csak jobbról, a szérüskert sövénye mögött tűnt fel egy-egy pillanatra valami paraszasszony fejkendője. Átvetette magát az árkon és odarohant. Éppen a felesége után akart érdeklődni lihegve, amikor megértette, hogy az ö felesége ez az asszony. Baboskendő volt a fején. Az álla alatt kötötte meg, mint a paraszlaszszonyok. Egészen olcsó, pettyes ruhát viselt, olyant, amilyent a cselédlányok vesznek fel, takarításkor. Meztelen lábára cipő helyett sarkatlan papucsot húzott. S a kezében nagy gereblyét tartott. Már jókora darab földet felgereblyézett, reggel óta. Tétován fogta a gereblyét. Barnára sült egészséges arca rettenetes ijedelemmel tekintett az urára. — Te,,.. Hogy kerülsz le ide? Azzal eldobta a gereblyét és a nyakába ugrott. De nyomban elengedte az embert. Olyan kínosan mosolygott, min! a tétlenért bűnös, aki inár hiába is tagadna. sági fellendülés is várható vokia. Útjavításra fordított ugyan műiden évben nagyobb összeget a járás, de a jövőben ezt sokkal céltudatosabban, racionálisabban kell végezni. A nagymegyer—izsap—csilizközi ul nagyban emelné Nagymegyer község forgalmát, ha megfelelően kiépülne. Szüksége volna a komáromi járásnak is a műszaki osztályra, mert az érsekújvári műszaki osztály nagyon meszsze esik és nem érzi a komáromi járás rossz útjainak kellemességeit. Nem tudjuk, hogy az idézett törvény 93. §-ában meghatározott közigazgatási bíráskodás terén való hatáskörünk miben merül ki, mert erről hét év alatt egy szót seni hallottunk. A beígért külön törvényről még nem tudunk. s KÖZEGÉSZSÉGÜGY Népünk közegészségügye kell, hogy mindnyájunk elölt nagyfonlosságú legyen. Tüdőbaj, járványos betegségek, mint halljuk a nagyszámú tifuszmegbetegedés megkívánja, hogy a közegészségüggyel foglalkozzunk. Hisz; ezt törvény írja elő. Sőt úgy tudom, hogy a komáromi járásban is megalakult az előírás szerint a közegészségügyi tanács, de a pár év előtt tartott alakuló gyűlés óla még csak öszszejövetelt sem tartott. Pedig menynyire szükséges lenne megtárgyalni, hogy a nép miként lenne felvilágosítandó a pusztító betegségekkel szembeni védekezésre. KÖZMŰVELŐDÉS Minden államnak érdeke, hogy a népnek műveltségét, kultúráját fokozza. Tudja is ezt minden a néppel foglalkozó ember. De érzik ezt a felsőbb körök is. Ennek következtében rendelték el minden járásban a közművelődésügyi tanácsnak megalakulását. Az egyesület, mint az egészségügyi, a komáromi járásban is megalakult, de az alakulásnál tovább nem ment. A kultúrát, a népi kultúrát ápoló népi megmozdulások, műkedvelő előadások elé néha toronymagasságú akadályok gördülnek, a nép kulturális előadásait a nehézkes engedélyezési, cenzurázási rendszer akadályozza, s a kulturális előadások után felszámított mindenféle engedélyezési illeték szinte lehetetlenné leszl. ISKOLAÜGY A kultúra alapja az iskola. A nép maga is érzi, hogy sokat kell tennie — Mit csinálsz? — kérdezte a férfi és érezte, hogy soha olyan ostoba még nem volt, mint most. — Sportolok. Nem akarok elhízni. — Ma reggel véletlenül kedvem támadt, hogy gereblyézzek — telte hozzá könynyedén, de érezni lehetett, hogy nem mondott igazat. Elutazása óta nyilván minden nap gereblyézett egy kicsit, titokban, mohón és szenvedélyesen. — Üúúgy, — mondta a férfi és még lihegett a futástól. Körülnézett. Itt volt hát a félelmetes titok megfejtése, az ismeretlen velélytárs, a bűnös vonzódás, az ösztönök parancsa, a feledhetetlen, leánykori emlék, amelyért az asszony hat hétre elhagyta őt és valami divatos nyaraló helyett ebbe a szegény kis faluba költözött. Itt volt a meleg nyár, a rét, a meztelen, barna föld. A gereblye. — Haragszol? —- kérdezte az aszszony, mert attól tartott, hogy a férjének most valami nagyon furcsái kell gondolnia róla. Lehet, hogy mindörökre kiábrándult belőle. A férfi nem tudja, mit feleljen. Megértette, hogy mi tette az asszonyt »beteggé«, mi az, amiért »nyaralni« kellett. Különös vonzódás valamihez. Az ősök titkos parancsa, amely hatalmasabb, mint ő. — Atavizmus, — mondta félliangon, önkénytelenül. Félszegen mosolygott ő is, amikor magához ölelte az asszonyt és megcsókolta. Különös meghatottság- fojtogatta a torkát. Bűnösnek érezte magát és egyszerre maga sem tudta miért, arra ’gondolt,' hogy nem bántja többé a kutyáját, lía megugatja az idegeneket.
