Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)
1935-10-12 / 82. szám
4. oldal. »KOMÁROMI LAKOK« 1935. október 12. a jövő nemzedékért s azért áldoz is szépen és új iskolák építésével nagy terheket vállal magára, hogy ezzel is jelét adja nagy érettségének. Mikor a községi vagy felekezeti iskolák építése, felszerelése mindenben annyira iparkodik az előírásoknak megfelelni, akkor szinte érthetetlen, hogy miként lehet oly siralmas állapotban a bogyaréti állami iskola. Ez alkalommal hívom fel a panaszos nép érdekében az illetékes tényezőket, hogy eredményes lépéseket lenni ne mulasszák el. Guta község sokat áldoz iskolákra, tudjuk, hogy van szerencsétlen iskolaépítése is, a polgári iskolájára célzok, melynek ügye még mindig nincs befejezve s mely oly sok bajba vitte a községei. Viszont segélyekkel el kell érni, hogy a szétszórt s távoli vidéken lakó, különösen a Császla mellékén élő iskolás gyermekek részére új iskola építtessék. Az iskolával kapcsolatban meg kell említenem, hogy a nagy szükségben lévő szülők iskolás gyermekeinek segélyezéséről is kell a járásnak gondoskodnia, de egyben már ez alkalommal vagyok kénytelen a képviselőtestület tagjait arra kérni s felhívni, hogy a segélyek elosztásánál mindig szemelőtl tartsák a járás nemzetiségi elosztásál, mit a méltányosság is annál inkább megkövetel, mert hisz a járás magyar lakosságának közadójából folyik be a járás bevétele. KÖNYVTÁRAK Kultúráról lévén szó, meg kell, hogy említsük a községi, valamint iskolai könyvtáraink ügyét, melyekre nagv gondol kell fordítanunk. Nem olyképen, hogy mindenféle diszalbumokat vásárolunk, hanem hogy a magyar írók könyveit és pedig nem a magyar történelmet meghamisító és közerkölcsöt, vallást sértő, hanem mindenben a becsületre nevelő könyveket szerzünk be a könyvtárak részére. Sajnálattal halljuk, hogy az iskolai referálus az iskolai könyvtárakból ki akarja tiltani a régebbi megjelenésű vallásos és világ klasszikusainak művét tartalmazó könyveket is, útleírásokat is. Fel kell emelnünk ezen ér Ihr teilen intézkedés ellen szavunkat és követelnünk a kultúránk védelmében a visszás intézkedés visszavonását. Ugyancsak meg kellene mozdulnunk, hogy a beígért iskolatanácsok mielőbb megalakuljanak. A kultúrával függ össze, ha a nép, falun vagy akár város helyen is, esténkül! összejön olvasóköreibe, vagy értekezletekre, mint az ifjúság az ifjúsági egyesületekbe. A járási hivatal ne nehézségeket állítson útjukba, hanem inkább mozdítsa elő a nép kultúráját. KOMÁROM VÁROS CSŐDJE Szándékosan hagytam utoljára Komárom városának immár országos s szomorú szenzációvá dagadt ügyét. A város szemünk láttára ment tönkre gazdaságilag. A járási választmány és járási képviselőtestület felettes hatósága, valamint a járási hivatal felügyeleti hivatala a városnak adminisztrációs ügyekben. Szégyen mindnyájunkra nézve az, hogy ennyire mehetett a város. Hát arra kellett várni, hogy egy bank a saját érdekeinek védelme ügyében indítsa meg a nehéz tisztogatást? Hát nem volt felettes ellenőrzője a városnak, nincs járási képviselőtestület, nem volt választmány, nem volt járási hivatal, nem voll járási főnök, kik látták volna a hajt s feliáriák volna a hibákat? Ilát a bank érdeke volt csak az, mely a gyógyítási kierőszakolja? Nem hallottuk, uraim, mi soha sem a város szegény nyugdíjasainak számos és már fáradt panaszát? Nem hallottuk a város tisztviselőinek, a munkásainak, a kórház ápolóinak panaszát, hogy hónapokig nem kapnak fizetést és így családi gondjaik nőnek, gyermekeik nevelését el nem láthatják, bajaik egyre növekszenek? Hat évvel ezelőtt az alakuló gyűlésünkön ugyancsak azzal a kéréssel fordultam a járási főnök úrhoz, hogy a mindjobban eladósodó város ügyét karolja fel s hozza azt rendbe. Azóta alig múlt el hónap, hogy a város bajaira ne mulattam volna reá, kértem, hogy ha Móra-emlékest a Jókai Egyesületben vasárnap este 6 órakor. másként nem megy, hát erős operációs késsel vágja ki a beteg sebet a város vezetésének testéből. Minden költségvetés tárgyalásánál tárgyaltuk a polgári pártok fellebbezéseit, kívánságait. hogy a közp. műhelyt oszlassa fel a járási bizottság, a gázgyárban legyen rendet, felszólalásaimra a járási főnök úr azt felelte, nem lehet lenni semmit, mert a költségvetés szerint a műhely is, a gázgyár is aktív vállalkozás. Nem tartjuk megoldásnak azt, hogy most a város autonómiájának felfüggesztésével a járási főnök úr kezébe van letéve az utalvánvozási jog. Tizenhárom esztendő alatt nagy mulasztások történtek, nemcsak a város vezetősége részéről, hauem cl kell ismerni, hogy a járási hivatal részéről is. Aki felelős a kárért, akár a város élén áll, akár felügyeletet gyakorol, valóban lakoljon is meg érte. A felügyeleti hatóság kötelessége, hogy mentse, hamég valami menthető és nem kendőzésekkel, hanem valóban erős kézzel és a törvény szellemében az orvoslást megtalálja. Vigyáznia kell a felügyeleti hatóságnak, mert az anyagi öszszeomlás után kulturális veszély is fenyegeti a várost. Emberi szempontból is szinte érthetetlen, hogy miként kerülhet például az iskolaszékbe, a városnak nagy fontossági! iskolaszékébe oly tag, aki jogérvényesen volt büntetve. A közterheket viselő polgárság méltp panaszait és fellebbezését okvetlen tekintetbe kell vennie a felettes hatóságnak, mert mint emblem, a gazdasági romlás után ime, jön a kulturális romlás, mely már a lelkeket pusztítja el. ÉRINTKEZNI A NÉPPEL Nekünk, sőt a járás lakosságának is nem az a célunk, hogy a panaszokon, a bajokon nyargalászunk s ezekből ellentéteket szítsunk. Láthatta a járási főnök úr, hogy a múltban is kivettük részünket az alkotó munkából. A jövőben is ki fogjuk venni. Nem célunk az örök gáncsoskodás, viszont a néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát és így hallgatnunk serp lehet, hanem meg kell mondani, ami a népünknek fáj. Ha a főnök úr a néppel közvetlenebbül fog érintkezni, ha panaszainkat megvizsgálja, ha az itteni nyílt és becsületes magyar népnek leikébe bele lát, akkor majd fogja látni azt is, hogy mily őszinte, mily jóakaratú, mily megértő, mily törvénytisztelő a magyar nép s akkor majd sajnálni fogja, hogy előbb nem ismerte meg mélyebben. S ha megismeri, akkor rajta lesz, hogy a nép minden bajában a nép mellett álljon, minden jogos kérését és panaszát teljesítse, s akkor szebb, jobb idő köszönt a komáromi járásra, akkor majd bizalommal leszünk. Addig azonban, míg panaszaink nem orvosollatnak, mig meg nem értéssel találkozunk, mig eme felsorolt bajaink fenn állanak, addig csakis bizalmatlansággal lehetünk a főnök úrral s a hivatallal szemben s meg kell ragadnunk minden alkalmat, hogy igaz és jogos panaszainkat itt is, felsőbb körök előtt is feltárjuk s igazunkat követeljük. Isten áldását kívánjuk a járás népének érdekében kifejtendő munkánkra! Mező István (kommunista) felszólalásában körülbelül ugyanezt a gondolatmenetét követte, amikor főképen a munkások érdekének megvédését kövciellc. Szabó Gyula (kinevezettszoedem) durva szavakkal személyes támadást kezd Királlyal szemben, aki azonban önérzetesen utasította vissza a támadást, amire a gyűlésekben még járatlan férfiú elcsendesedett. Majd a választmány megalakulása következett és pártjaink részéről B öd ö k Sándor birtokos (Csicsó, magyar nemzeti párt) és Király József plébános (keresztényszocialista) kerültek be. Király József hatévi működése alatt példát adott arra, hogyan kell a nép érdekeit ebben a közigazgatási félönkormányzatban képviselni. VCSZCk használt fürdőkályhát mmmmmmm és villany lámpát. Címem a kiadóhivatalban. A Jókai Egyesület méltó névvel kezdi meg idei előadássorozatát: Móra Ferenc emlékestet rendez, a halhatatlan szögedi humorista,, a gepidák, hun vitézek s a böszörmények emlékeinek kutatója egy nagyszerű múzeum berendezője emlékezetére. Móra könyvei közkézen forognak, írásait szereti a gyermek s szereti a komoly felnőtt Vidám történetek, édes-bús, könnyfakasztó visszaemlékezések, népies regények, történelmi írások;, Móra leikének gazdagságát mutatják. Ö kezdte a hires Csalavári Csalavér-iörténeteket is, amelyek viszont Az én újságom eimii gyer-Bogyaréí, vasárnap. — Egyszer már meg keli néznie a mi rétségeinket is, — mondta hivogatólag s kedvesen a bogyai világ népszerű főjegyzője, a járás tüzoltóföparancsnoka, K o m j á t h y István, — á Bogyarét egészen különálló, érdekes valami. Oly lelkesedéssel s szeretettel beszélt a tanyai világról, hogy vasárnap valóban nyakunkbavettük a rétségeket s nem bántuk meg. Még a nagy esőért sem haragudtunk, amely délután elfogott s odaragasztolt egy vidám tanyához: jó s kellemes társaságban maradtunk. Hosszú hosszú »nadrágszíjj a bogyai rétség, talán tíz kilométert is jártunk kocsin, amig odaértünk. Az ácsai, gűtai, megy ercsi, bogyai rétek között persze csak az igen járatos ember ismeri ki magái, úgyszintén az utak közölt is, lévén, hogy egyik út hajszálra hasonlít a másikhoz, a hosszú földszalagok színe, formája, fűzfája sem nagyon üt el egymástól, a fákkal szegélyezett tanyák is egyformásak. Kellemes, üdítő látvány a jegenyefasor, a gémeskút, a felcsillanó tavacska, az ármentesítő csatorna, a zsupfödeles tanya s hogy még egy nagy falka túzokot is láttunk, teljes leli az öröm. Valami harminc túzok keresgélte a kukoricaszemeket s nemigen félt, amikor közelükbe jutottunk. Tudta, hogy nincs puska a szekéren. VERMES VINCE BÁCSI HÁZATÁJA. Jó órai kocsikázás után, ragyogó napfényben, a Bogyarét központjára jut az ember. A központot persze úgy kell elképzelni, hogy ott a közép, ahol a kis kápolna áll, aztán a legközelebbi nagyobb épület, az iskola, már félkiloinélernyirc van, a kocsma pedig éppen két kilométernyire is, a boltos sincs közelébb: de azért azt vallják a bogyarétiek, hogy »igazán közel van ilt minden, a szomszédban !« Nagy füves térség övezi Vermes V i n c é é k házatájáít s a térségen már állanak a bucsus-sátrak, tele ezerféle szines cukorral, finom ennivalóval. Az ekecsi plébános úr misét mond, prédikációt tart, a templomajtót [ledig nagyszeréiben csukogatja-igazgatja egy kedvesarcú, idős bácsi, a nyolcvannyolcéves Vermes Vince, aki ennek az egész rétségnek apja-lelke volt hosszú évtizedekig. S — hallj csodát, — most sem tagadták meg az öreget, hanem ugyancsak becézgetik, nagy becsben tartják, mert nemcsak a meklap kis olvasóit mulattatták. A lélekben sokrétű Móra Ferenc emlékére nagy előadóestet rendez a Jókai Egyesület vasárnap este & órai kezdettel a Kultárpalotdban. Az est rendezője dr. Borka Géza, az irodalmi szakosztály elnöke. Dr. Borka Géza Móráról, a búzamezők énekeséről beszél, dr. Hajdú Lukács Móra történelmi írásait méltatja, Erdőházi Hugó Mórában a költőt ismerteti, Szombathy Viktor egy „Helyszíni szemlét“ irt Mórával kapcsolatban. Sziü Margit s Jancsó Erzsébet szép Móraszavaiatai teszik gazdagabbá az estét. Belépődíj 3 és 1 Ke. „Csak itt a szomszédban I“ templomocska léte köszönhető a még ma is fürge aggastyánnak, hanem a rét minden szellemi kincse, műveltsége, hiszen 1875-től kezdve legalább harminc évig ő tanítgalta írni, olvasni, »számozni-beszélni a hogy áré ti iskolásgyerekeket. Némelyik négy-öt kilométerről ballagott a nevezetes iskolába s lezt az iskolát ma Is büszkén mutogatják még a Vermes-tanyán: kis házacska, kétablakos szobácska, most az öreg bácsi lakik benne, külön, pitvarában pedig kemence ég, abban piroslik a lakodalomra süldögélő liba-kacsa-pulykacomb. Lőrinezy György a rétek leikének nevezte Vermes Vincét, ezt az áldott lelkű, rendkívüli gazdaembert, de a lelkészek is megadták a tiszteletet neki: tréfásan a rétek esperesének becézték, mivelhogy a lelki gondozásra is nagy súlyt helyezett az öregúr... KEZDŐDIK A LAKODALOM. A Vermes-unoka jegyben járt egy szomszédlánnyal s ma lesz a lakzi, Vermes Vince bácsi ugyan kijelenté, hogy őneki mit sem szóltak a fiatalok, de ez nem sokat jelent, mivel Vince bácsi nagyothall s a fiatalok szerelmes susogását vajmi nehezen hallhatta volna meg ... Az öröm azonban teljes s a lakodalmi ebéd azonmód megkezdődik. A most következő ebédek s vacsorák, uzsonnák s ismételt ebédek, sültek, kacsacombok s torták szakszerű elkészítési módját a Komáromi Lapokban a mi gyarló toliunknál sokkal hivaloltabb toll szokta magasztalni s röviden csak annyit, hogy a bogyaréti lakodalmon valóban nem sajnálták a baromfiakat, zsírt és a lisztet, — de hazája ez ennek, mert olyan fekete pulykák járnak csapatostul a kukoricásban, hogy csak a színe miatt nem nézi túzoknak az ember... Miután a vőfély sürgetett, kocsikra ültünk s átmentünk a szomszédba a menyasszonyért. Persze, bogyaréti fogalmak kellenek ahhoz, hogy ezt a másfél kilométeres kocsikázást szomszédságnak nevezzék. Visszafelé már daloltunk is, de addig meg kellett várni az esőt, amely közbedördült s majdnem elmosta a lakodalmat. A helyes, nyárfás-akácos tanyán újra meg kellett volna ebédelni, ha birtunk volna. A menyasszony helyes volt, a vőlegény izgatott s a látvány pótolta a napsugarat, amely hirtelen eltűnt a fekete fellegek alatt. Mire azonban a menyasszony-kikérés ideje elkövetkezett s a vőfély ékes rigmusokban búcsúztatta, sűrű könnyek hullásával, együtt a menyasszonyt, im kisütött Búcsú és lakodalom a Bogyaréten. Viszik a menyasszonyt... — A rétek esperese. —
