Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-10-05 / 80. szám

4. oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1935. október 5. Megjelent Mihola Gyuszi nótásfüzete. A szlovenszkói sajtótermékek kö­zött is igen érdekes füzet látott nap­világot a napokban: Mihola Gyuszi nótásfüzete. A szlovenszkói magyar nóta kedvelők régóta várták a szép, szívhczszóló Mihola-nóták gyűjtemé­nyes kiadását. Xagy áldozatkészség s a nóták igaz szeretete kell hozzá, hogy egy gyűjteményes nótafüzet meg­jelenhessen. Mihola Gyuszi melódiák­ban gazdag, invenciózus és igen te­hetséges nótaköltő, aki maga írja sok dalának szövegét is. ám nagyszerű nótaszövegírók siettek segíiségére, hogy a nótafa annál gazdagabb legyen. A legtöbb szöveget maga írta, de An­gyal Emil, Borka Géza, Seress Rezső, Juhász Béla, N. Jaczkó.Olga, Jánszky Elemér is szerepel ötletes szövegekkel. Vidám, pattogó csárdások, finommeló­­diájú hallgató nóták váltakoznak a dalosfüzetben; a nóták nagyrészt rá­dióból, vagy az előadópódiumról isme­ri mfájr s szivébe fogadta a magyar dal sok kedvelője. Szlovenszkói zeneszer­zésünk meglehetősen szegény s így kétszeres örömmel kelt üdvözölnünk, ha akad, aki a mai válságos világban mosolyt derít az arcokra, vagy kelle­mes Ii mgulalba tudja ringatni a lei­­kekei. Lendületes ritmusú, változatos melóuiájú nóták a Mihola Gyuszi nó­tái. - mintegy ki vetélése a szloven­szkói magyar léleknek s bizonysága annak, hogy a szlovenszkói nótafa lé­vőiéi nem hervadtak el, hanem, ha van. aki ápolja őket: új életre kelnek. Nótaszerző s közönség: c kettő össze­­fon-ása szükséges ahhoz, hogy szép nóták szülessenek. Mihola Gyuszi évek óta a magyar nótákban ét s most si­került neki egy gazdag csokrot össze­gyűjteni régibb s újabb nótáiból. Min­den nótát egy-egy Mecénásnak ajánlott meleg szívvel. A nóláskönyv kivitt s belül előkelő: szép dalok finom ki­állításban, dísze minden zongorának. Kapható a Spilzer-féle könyvesbolt­ban. Ára Ke 20.—. Darázsderék. Családi fényképalbumok lapjairól néznek ránk régi nagynénik-, abban a mai szemeknek oly fares i léseid­ben, amelyet darázsclerék néven köny­veli cí a divat történelme. így néz rám az Íróasztalomról Édesanyám lánykori képe is. iyy néz mindnyá­junkra az édesanyánk vagy nagy­anyánk ifjúsága. Borzasztó viselet! Ami széppé, meghitté, sőt meghatóvá teszi számunkra; , az csak az emlék liervatay bája, de hányszor sóhajtunk fel, amint ezeket a páncélba préselt asszonyokat, lányokat nézzük a régi képeken: Istenem, mennyit szenved­hettél: szegénykék ettől a divattól! Egy olyan kor jellegzetes szépségide­álját jelenti a darázsderék, amely a lehetőségig igyekezett eltávolodni a természettől, amely a napfényt és le­vegőt nehéz szőnyegfüggönyökkel, szí­nes ablaküvegekkel száműzte lakásá­ból, amely élő virág helyett poros, holt Makart-csokrokkal díszítette szo­báit. amely nem ismerte a sportot és nyakig felöltözve küldte asszonyait a vízbe nyári fürdéskor. És ime, mit hallunk? Az angol divat kényurai most újra a darázsderekat akarják rákényszeríteni a nőkre ,a mai nők­re, kiknek nemcsak a lelke, hanem teste is régóta megfeledkezett már azokról a különböző előítéletekről, el­fogultságokról és kényszerekről, ame­lyeknek oly találó jelképe a páncél­­fűző és a darázsderék volt. Emlékez­hetünk még gyerekkorunkból, micso­da fellélegző örömmel dobta sutba az édesanyánk asszonynemzedéke a fű­zőt, a nő évezredes rabságának ezt a gyötrelmes maradványát és jelképét, azt pedig láthatjuk mindnyájan, mi­nő pompás női nemzedék támadt en­nek a testi-lelki felszabadulásnak nyo­mán! És most, néhány ötletszegény és ujdonságéhes »divatdiktátor« mégis feltámasztaná az asszonyi középkor kinzókamrájának ezt az utolsó kel­lékét? Nem hisszük, hogy a.mai nőt ez túlságosan lelkesítené, még a leg­­m gát dko iottabb dimthölgget sem, aki pedig igazán sok mindent hősiesen elvisel, ha arról van szó, hogy diva­tos és szép legyen. De hiszen épp ez az! A mai szépségideál távolabb van a tegnaptól, mint a kétezer év előtti időkétől. Könnyen elképzelhető, hogy a mai nő felvegye a redős pep­iont, amelyet kétezer év elölt élt ős­anyja viselt, mert ez nemcsak szép. hanem természetes viselet is. De el­képzelhetetlen, hogy felszabadult tes­tét (és ki tudja: ezzel együtt tatán lelkét is?J) újra belekényszerítse ab­ba a páncélba, amely egy szépelgő és természet tag adó kor asszonyainak átka volt.... azokról tudtunk, akik csónakon men­tek nyaranta Németországból Abesz­­sziniába s a szerkesztőség egyelőre távoltartotta magát ettől az országtól, — felvilágosításokat adni nem tudtunk. Az illetők az abesszin konzulátust ke­resték. Az egyik azt mondta, munka­nélküli, Pénzt akar keresni. Zsákmá­nyolni szerelne. A másik kalandokat keres. A harmadiknak van becsületes foglalkozása Komáromban, sőt pénzt is keres vele szépen, de tudását 'az olaszoknál akarja felhasználni. — Az sem baj, ha olasz katona le­szek, de az sem, ha abesszin. Mindegy. Csak menjek. Átlói függ, melyik kon­zulátust találom először... Ez a férfiú valóban nagy meggyőző­déssel indul a harcba. Még sokra vi­szi. Diadölmsmor Rómában. Olvassuk, hogy a nagy diadalmá­mor, ujjongó lelkesedés egyre foko­zódik Rómában. Nos, merjenek nem lelkesedni! Ki lelkesedik1? Aki otthon maradt. Ki kellene vezényelni az olasz anyá­kat s hallgatni, hogyan ujjonganak. Meg a feleségeket. Meg a gyermeke­­• ket. Ila ezek ujjonganak, akkor elhi­szem. ' (Ihgvij Selyemharisnya la KÍ 6 — Kötőpamut minden színben Ivo«*»n tli-tö r Svetterek 238 Férfiingek Martoson egy pénzéhes gazda agyonvert a mezőn egy volt orosz hadifoglyot. Kegyetlen gyilkosság kóróvágás miatt. Komárom, október 5. Kegyetlen gyilkosság történt Mar­tos községben, a legszebb népviselet területén, ahol azonban pénz miatt gyorsan verekedni képesek az em­berek. Most is a pénz volt a gyilkosság előidézője. Az áldozat egy orosz ember, aki a háború után Martoson maradt, nem kívánkozott vissza többé Nagy­oroszországba, hanem egészen elma­­gyarosodott s Martoson vállalt mun­kát. A gyilkos: Szántó Imre gazda­ember. Szántó Imre a marlosi ha­lárba kórót vágni indulL egy gazda földjére. A közelben kaszált éppen az orosz Minliajina Trachmana s mikor meglátta, hogy Szántó Imre kóróvá­­gásba fog, közelebbment Szántóhoz s azt mondta, hagyja abba a munkál, mert a kóróvágás munkáját neki adták. Efelett vitatkozni kezdtek s mindegyik a maga munkáját védte. Végre Szántó dühbe jött, a nála levő kapával rátámadt az orosz­ra, ütlegelni kezdte, majd mind­jobban megvadult s mikor az orosz vértől borítva földresett: to­vább ütötte s rugdosta, amíg az orosz ki nem szenvedett. Csak ekkor tért tettének tudatára Szántó Imre s megrettenve állott ál-\ dozata fölött egyideig. Nem messze tartózkodott Kardos Béla cigány, aki szintén megdöbbenve nézte, hogyan üti agyon Szántó Imre az oroszt. A cigány meg is fenyegette Szántót a kezével, majd, attól félve, hogy Szántó öt is agyonveri, befutott a faluba, s je­lentette az esetet a bírónak. Szántó Imre eközben azt találta ki, hogy elment az orosz munkás kaszá­jáén, s úgy helyezte a földön fekvS tetem mellé a kaszál, hogy azt a látszatot kelthette: az orosz támadt neki a kaszával. Először azt is vallotta, hogy önvéde­lemből ütötte agyon az oroszt, később úgy módosította, hogy az orosz ön­gyilkos lett. Szántót letartóztatták. Ez az Abesszin dolog igen érdekes s ha nem menne annyira a bőrünkre, akár elévődhetnénk bizo­nyos érdekességekkel kapcsolatban. Itt van például a két király levélváltása, a jó unokatestvérek: György, az an­gol koronás uralkodó s Viktor Erná­iméi, az olaszok királya között. Őket egészen kihagyták a játékból, senki sem kérdezett tőlük semmit. Régi tan­könyvekben úgy tanultuk még. hogy »Mátyás király hadai üzent Frigyes­nek . avagy a francia császár a muszka cárral mérte össze erejét«, sőt a mesében is a királyok szerepel­nek, amikor a Makk király megtámad­ja a Zöld király országát; csak ebben az abesszin dologban szorulnak hátra a királyok. A királyok levélbélyeget gyűjtenek, — mint az angol király, vagy numizmatikával foglalkoznak, mint Vittorio Emanuele, esetleg ba­rackpálinkát kóstolgatnak, mint a ke­délyesen sétálgató velszi herceg, ten­­niszeznek, — lásd svéd király, — aulóL s mozdonyt vezetnek több kevesebb szerencsével, — mint a belga király, vagy a bolgárok cárja, — kedélyes nyugalomban töltik napjaikat, ilt-olt válóperrel tarkítva, mint Manuel, vagy Alfonzó, fát vágnak, mint Vilmos: csak éppen az országok sorsa független az uralkodók akarátálól. Meg kellene kér­dezni, úgy négyszemközt, vacsora után az olasz királyt: mit szól ahhoz, hogy ilyen erős alvezére akadt, mint Musso­lini, beszélgethetnénk az angol ki­rállyal is, aki »meglepetését nem tit­kolhatta az események sodrában«, — vájjon mit szól Eden lord sűrű nyi­latkozataihoz, de őket. szegényeket, akiknek képe minden pénzen, bélye­gen látható, akit éltetnek, ha harcba­­száll a nemzet s akit átkoznak, ha a produkció Abesszíniában esetleg nem sikerül, — őket senki sem kérdi. Míg a külügyminiszterek izgatottan tanácskoztak, addig a két unokatest­vér, — az angol és az olasz király, — leveleket váltott s biztosan clsóhaj­tották unokatestvéri sorokban, — szid­va a telhetetlen külügyminisztereket: »mitten idők, uramisten, mitten idők!« Csak a négus egyedül viseli koroná­ja tértiét, neki nincs unokatestvére Európában. Az előrángatott ürügy Az sem utolsó, ahogyan az olaszok megindították a háborút. Mivel hogy ők akarnak mindenképen támadni, te­hát a támadási szándékot az abesszi­­nekre fogták. Miután összegyűjtöttek néliányszázezcr katonát s bombákat csattogtatták a földön-levegőben, —az abesszin sereg óvatosan visszavonult. A harminckilométeres visszavonulás után az olaszok megtáviratozzák Genfije: »a négus támadókedve nap­nál világosabb s hogy megvédhessük magunkat, vissza kell támadnunk!« (Az iskolában a tanító meg akarja fenvíleni a verekedő gyerekeket. Pis­ta, a főbűnös feláll s így vall: »Azzal kezdődött a verekedés, hogy Jani visz­­szarúgott...«) Komáromiak is készülnek. Szerkesztőségünket a napokban töb­ben felkeresték s útbaigazítást kíván­tak Abesszínia felé. Mivel eddig csak ..Úri és női SZÖVETEK 274 Siegel-Imhof Brünn, Palackého 12. Mintákat ingyen és bérmeotve kiiiúUnk. Én vagyok Sári néni — kiáltotta el magát a meg­ijedt tolvaj. — Saját tudósítónktól. — — október 4. Nem mindennapi tojvajfogás történt Somorján. Egyik éjjel Pleyer Ferenc somorjai pékmester felesége arra ébredt föl, hogy gyanús neszt hall a másik szobából. Lassan az üvegajtóhoz lopódzott és látta, hogy az egyik szekrény ajtaját fesze­geti egy sötét alak. A pékmester felesége bekiált a szo­bába: — Kicsoda maga, szemtelen fráter? Erre a nem várt kérdésre annyira megijedt a betörő, hogy elvesztette ön­uralmát és megszeppenve felelt: — Én vagyok Sári néni! Ezzel aztán el is árulta magát a tol­vaj. A hangját megismerte a pékmester felesége. Hiába menekült hanyatt-hom­lok, könnyű volt még az éjszaka el­csípni a tolvajt, aki egy kiskorú suhanc. Kiderült, hogy már egy csomó betörést követett el. Az őszi esték unalmát a kártya űzi el. Kellemes szórakozás családnak, meghitt baráti körnek,kávéházba járóknak egyaránt. 11 “ A világhírű PIATNIK gyár kártyái a legol­csóbbtól a legfinomabb kivitelben kaphatók a Spitzer-féle könyvesboltban. Ili TAROCK, WHIST, RUMMY, BRIDGE.

Next

/
Thumbnails
Contents