Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)
1935-09-28 / 78. szám
4 oldal 1935. szeptember 28. >KOMAROMI LAPOK« lőtt közgyűlésén megválasztotta a községi iskolaszék új tagjait. Minthogy a tagok között többen voltak olyanok, akik az 1902. október 21-én kiadott vallás- és közoktatási miniszteri rendelet értelmében nem választhatók meg iskolaszéki tagoknak, a választást Kollányi Miklós és társai megfellebbezték a járási hivatalhoz, melytől a választás megsemmisítését kérték. A járási hivatal a város vezetőségének többszöri sürgetésére végre elintézte a fellebbezést, amelynek részben helyiadott, amennyiben kimondotta, hogy Kiss Imre, Csevár József és Tuba István, mint akik már büntetve voltak, nem lehetnek tagjai az iskolaszéknek, annyival is inkább, mert már azok sem választhatók meg iskolaszéki tagoknak, akik vád alá voltak vonva. A nevezetteknek megválasztását megsemmisítette a járási hivatal, amely egyben kimondotta azt is, hogy a határozat ellen 14 nap alatt fellebbezéssel lehet élni. Az előadó a határozat tudomásulvételét javasolta, azzal, hogy a megsemmisítés folytán megüresedcll helyekre válasszon a közgyűlés új tagokat. Csizmazia György városbiró mindjárt fel is hívta a képviselőtestület tagjait, hogy tegyenek javaslatot az új tagok személyére nézve. Kollányi Miklós kifogásolja,hogy az iskolaszéki választásra vonatkozó ügy tárgysorozatba való felvételéről a tagok nem értesítettek a törvény állat előírt 21 órával előbb, hanem a póttárgysorozatba lett felvéve, amelyről a képviselőtestület tagjai csak közvetlenül a közgyűlés megkezdése előtt értesültek. De a járási hivatal határozata szerint 11 nap alatt fellebbezés nyújtható be a határozat ellen az országos hivatalhoz, tehát a járási hivatal végzése csak 14 nap múlva s akkor lesz jogerős, ha ellene fellebbezés nem adatik be. A javaslatot nem fogadja el. Csevár Ferenc ki jelenti, hogy a kommunista párt nem szégyenkezik azon, ha a járási hivatal a párt több tagjáról meg is állapította, hogy büntetett előéletű. Csizmazia városbíró szerint a képviselőtestületnek joga vah új iskolaszéki tagokat választani, felhívja tehát a közgyűlést, hogy vegye tudomásul a járási hivatal határozatát és válassza meg az új tagokat. A közgyűlés tudomásul vette a határozatot, de a választás ellen a polgári pártok képviselői tiltakoztak. T a - rics emiatt vehemensen támadta a polgáriakat és a választás megejtése mellett foglalt állást. Fülöp Zsigmond li. városbíró nem tartja a törvény szerint inegejthetőnek a választást. A határozatban 14 napi fellebbezési határidő van megjelölve, ami nemcsak a fellebbezők állal, hanem a város állal is figyelembe veendő. A határozat csak 14 nap múlva és akkor is csak abban az esetben lesz jogerős, ha nem fellebbezik meg. Meg kell tehát várni a határozat jogerőre emelkedését. Csizmazia városbíró szerint a képviselőtestület már most is jogosult a választásra és felhívja a közgyűlést, hogy döntsön a választás megtartására nézve. A közgyűlés 22 szóval 9 ellenében kimondja, hogy megválasztja az iskolaszék új tagjait. Az elnöklő városbíró erre elrendeli a választást, amiben a polgári pártok tagjai nem vesznek részt és egy tag kivételével kivonulnak a teremből. Mint értesülünk, a közgyűlésben maradt tagok Szampl Mártont, Nemcsics Józsefet és Szabó Imrét választották meg az iskolaszék új tagjainak. Brit oroszlán szobra a Szuezi csatorna bejáratánál. Egy a „mindenre kész“ oroszlán jelképezi a Britbirodalomnak azt az elszántságát, amellyel a Szuezi-csatornát minden körülmények között a karmai között tartja. Ennek a csatornának a stratégiai helyzetéről már nagyon sokat írtak. Szinte közludatban van, hogy elzárása milyen kemény csapás volna például Olaszországra, amelynek a politikájával a Britbirodalom most szembehelyezkedett. De azt már nem sokan tudják, hogy ki szerezte meg tulajdonképpen a Szuezicsatornát — legalább magánjogilag — a Britbirodalomnak. Mint ismeretes, a csatornát egy részvénytársaság építette s azé a részvénytársaságé most is. A mű befejezése után Angliának is volt néhányszáz részvénye. De ez, természetesen, távolról sem volt elég ahhoz, hogy Anglia a maga akaratát rákényszerithesse a részvénytársaság munkájára. A részvények nagy többsége az egyiptomi khedive asztalfiókjában volt. 1875. elején Westermann angol újságíró megtudta, hogy a khedive pénzzavarban van és el szeretné adni a szuezi részvényeit. Az ujságiró — egy nagy tekintéllyel, de nem nagy jövedelemmel rendelkező lap vezércikkírója volt — azonnal átlátta, mit jelentene Anglia számára, ha az angol kormány megszerezné ezeket a részvényeket. Tüstént elment Beaconsfield miniszterelnökhöz s elmondotta neki gondolatát. A miniszterelnök eleinte húzódott a dologtól Az ujságiró azonban elővette ékesszólását s kifejtette előtte, hogy nemcsak politikai, hanem anyagi szempontból is elmondhatatlanul igen jó vásár volna ez a részvényvétel. Ha Anglia diktálhat a részvénytársaság közgyűlésén, akkor ezt végre lehet hajtani, azt meg lehet csinálni, igy lehet biztosítani az angol uralmat, ezt jelenti Egyiptom szempontjából és amazt India szempontjából. A miniszterelnök végre átlátta, hogy csakugyan világfontosságu dologról van szó. Csak az volt még hátra, hogyan lehetne nyélbeütni a vásárt! Az ujságiró leleményessége erre is rájött. Óva intette a miniszterelnököt, hogy a parlamenthez forduljon a szükséges összegért. Ebben az esetben a hir kiszivárog s más államok is megvehetik a részvényeket. Sokkal jobb volna, ha a City teremtené elő a pénzt. A miniszterelnök ezt a gondolatot is elfogadta. Azonnal elment Rothschildhoz s arra kérte, hogy adja kölcsön a hatalmas összeget az államnak. Rothschild éppen egy kis Bzőlőt evett s addig gondolkodott, amig az utolsó szemet is a szájába nem tette. Akkor azt válaszolta, hogy odaadja a pénzt, de csak ilyen és ilyen kamat mellett. A miniszterelnök elfogadta az ajánlatot s néhány nap múlva a részvények a Britbirodalom birtokába kerültek. Ezzel Anglia megkezdhette és befejezhette azt a munkát, amellyel a Szuezi csatornát a Britbirodalom legfontosabb életerévé építette ki. Amikor nyilvánosságra került az ügy, az egész közvélemény tüntetőén ünnepelte a miniszterelnök bölcsességét és előrelátását, a királynétól nagy kitüntetést kapott és minden szájon ott volt „a nemzet sohasem fogja neki ezt elfelejteni“. A Rotschild-ház — ahogy Budapesten mondották volna — részegre kereste magát a nagyszerű üzleten. Az angol kincstár szintén jó üzletet csinált, mert a csatorna jövedelméből több száz millió font ömlik évente a kincstár zsebeibe. A miniszterelnök titkárát, aki tudott a részvényszerzés eredetéről, egyizben lelkiismeretfurdalás fogta el s felvetette magában a kérdést, — tulajdonképpen mit csinál az a Westermann?... Elment hát a lakására. Szűk, szegényes kis lakásban lakott az ujságiró. Á titkár elmondotta, hogy a miniszterelnök megbízásából jött s kérdi tőle — nincs-e valamilyen kívánsága? A miniszterelnök tudja, hogy milyen szolgálatot tett a hazának s ezért valamilyen módon rendelkezésére szeretne állani. Az ujságiró hidegen ránézett a titkárra s csak ennyit mondott: — Én a hazámat kötelességből szolgálom. Amikor Westermann meghalt, kollégái adták össze a pénzt, hogy eltemethessék. — Zongoratanitás. Lang Klára, a pozsonyi zeneakadémia végzett növendéke zongora órákat ad, Fürdő u. 6. sz. alatt. Előkészít úgy a belföldi, mint a külföldi zeneakadémiákra, externista és államvizsgákra. Megkezdik a gúta-szímői országos közút építését. Az első szakasz építésére másfélmillió koronát szavazott meg az országos választmány. Komárom, — szept. 27. Köztudomású, hogy az országos igazgatás egy eddig elhanyagolt közlekedési vonalat fog létesíteni, mely a Csallóközt Érsekújvárhoz kapcsolja. Ez a Vásárut-Negyed—Érsekújvár közötti országos közút, amelyhez Alsó Csallóköz is, Guta—Kamócsa—Szimő viszonylat révén csatlakozni fog Negyednél. Itt kerül ugyanis a sor a Vág közúti áthidalására. Az országos választmány legutóbbi ülésében foglalkozott az útépítési csatlakozás említett részével és az első útszakaszra, mely Guta—Szimő közt kb. 5 km terjed, tehát Kamocsa községet éri el, meg is szavazta a szükséges költségeket, 1.5 millió koronában. Ez az uj ut az országos utak hálózatába lesz felvéve és igy arra a komáromi járásnak gondja nem lesz. Eltekintve azoktól a vonatkozásoktól, amelyeket a forgalom, a közlekedés szempontjából jelent egy uj útvonal, ennek az útnak nagy jelentősége van azért is, mivel a forgalmat a Vágparttal állandóvá teszi. A guta— negyedi helyiérdekű vasút megépítése annak idején elmaradt, erre az uj rezsim sem hajlandó, de megépíti helyette az országos utat. A munkanélküliek részére jó és tartós munkaalkalmat is jelent ez a beruházási munkálat, mely legalább két esztendeig el fog tartani és az érdekelt községek lakosait foglalkoztatni fogja. Kegyetlen gyilkosság Szőgyénben. Előre készült szörnyű tettére egy kupec. — szeptember 26. Nagy kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság tartja izgalomban Szőgyén lakosságát. Fekete Géza szőgyéni kupec kedden délben előre megfontolt szándékkal, több késszurdssal megölte a hatvanéves Sagát Boldizsárt, a falu egyik igen módos gazdáját. A két ember között hosszabb idő óta feszült volt a viszony egy örökösödési perből kifolyólag, amelyet Sagáttal szemben Fekete elveszített. Fekete bosszút forralt s megesküdött arra, hogy elteszi láb alól ellenfelét. Sagátot figyelmeztették erre s ő kerülte is ellenfelét. Fekete lesbeállott az utón s mikor észrevette a mezőről hazatérő Sagátot, elöugroit, lerángatta szekeréről s szurkálni kezdte Sagát a helyszínen kiszenvedett. A szörnyű gyilkosság után Fekete hazasietett s feleségével együtt ismeretlen helyre szökött. A csendőrség azonnal elrendelte a körözést s néhány órai keresés után az éjjeli órákban elfogta a gyilkost, aki egy közeli erdőben bujkált. Feketét beszállították a komáromi ügyészség fogházába. Mikor a meggyilkolt gazda édesapja meghallotta, hogy fiát megölték eszméletlenül esett össze. Felépüléséhez nincs remény. IRODALOM Földes György: Bocskai angyalkái (Káldor kiadás, Budapest 1935) Fölösleges bővebb kritikát Írnunk erről a könyvről, mint amennyit már magában a címben elmondtunk, hisz annál több elismerést, dicséretet úgy sem tudunk írni. Szlovenszkól iró regényét budapesti könyvkiadó adta ki. Ennél nagyobb elismerés,— minthogy a mai nehéz viszonyok között, amikor csak az igazán nagyon jó könyveket veszi meg az olvasóközönség, igy a kiadók is csak az egészen kitűnő irók munkájának kiadását vállalják el — nem érhet szlovenszkói írót. Az első nagy szlovenszkói történelmi regény Földes György most megjelent regénye, a „Bocskai angyalkái“. Földes Györgyöt első könyvében, a Kukkonia Lelkében tökéletesen megismertük. Nagy szaktudása, irői rátermettsége és nem utolsó sorban gyönyörűen csengő csallóközi magyarsága arra predesztinálják, hogy szerepet játszék kisebbségi irodalmunkban. A Kukkonia Lelke nagy sikere, mely esyszerre ismertté tette nevét nem csak a határokon belül, hanem az egész magyarság előtt, csak egy kis állomás volt írói pályáján. Az ut fölfelé halad, már egy lépéssel tovább jutott, elérte azt, ami minden kisebbségi iró álma, elismerést nyert Budapesten is. Bocskai korába, a nagy lelkesedések korába visz vissza az iró legújabb alkotásában. Eperjes város furcsa megvívásának történetét Írja le nagy fölkészültséggel, alapos történelmi szaktudással. Helytelenül használtam ezt a szót: „Írja le“, mert Földes György nem azt teszi és éppen ez a legnagyobb értéke: ő nem korképet fest, hanem bele tud helyezkedni a múltba és eltudja érni annak hangulatát. Olvasva, szinte mi is az elmúlt daliás időkben érezzük magunkat. Elsősorban is a történelni objektivitás, az elfogulatlanság az, amely a szlovenszkói könyvek élére helyezi Földes György uj alkotását, de nem szabad megfeledkeznünk stílusáról, nyelvezetéről, sem arról a tökéletes magyarságról, amelyet minden Írótól elvárnánk és amelyet csak nagy ritkán kapunk meg. y~y * Földes Sándor: Némák indulója (Versek) Tíz évi hallgatás után Földes Sándor költészete a kifejezés és élmény sok higgadtságával lep meg bennünket. A képzelet egzaltációja kissé alább hagyott, a világnézeti meggyőződés tüze egyenletesebb tempóban ég. Földes érzéki költő, akiben nagy belső lelki feszültség van és véres valósággal akarja érzékeltetni programját. A költői materializmus nála a legfontosabb, minden érzelem ez alá van rendelve. A némák riadója: a vérnek, a csóknak, a nyomornak a riadója s minden gondolat, minden vágy, minden akarat a szocialista meggyőződés forradalmi centrumához visz. Földest nem érdekli az irodalmi esztétika, hiszen legnagyobbrészt szónokol és ágál, csak igen kevés „témája“ van, versei lázadó parancsok. Ha tévedései vannak, nagy tévedések azok, mert igazi költő. Túl ideges lélekkel fonódnak egymásba a sorok, nem tudunk a sok hullámzástól a gondolat, — költészete mélyére hatolni. Széles skálájú érzelmi és gondolati útján még erős fejlődésben jár. A baloldali költészetnek is ma már az irodalmi erkölcsök igényességével kell törődni, erre enged következtetni Földes szerelmi lírája, mely mély, egyszerű, valóban szép. Sokszor a költemények soraiban a radikálizmusátől elütő emberi elfogódottság, meghatottság, megilletődötíség van, amely elárulja, hogy Földes Sándor nemcsak a lázadásnak, indokolt gyűlöletnek, hanem a lélek melegebb érzéseinek is költője. Az egész vaskos kötet egy nagy szavalőkórus. Úgy érzem, hogy Éöldes Sándor nagy költői. tehetsége ezektől a versektől a belső elmélyülés költészetéig fog elérni, leegyszerűsödik s olyan lesz, mint a természet: örökérvényű. Erdöházi Hugó .
