Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)
1935-09-28 / 78. szám
1935 szeptember 28. »komáromi lápok« 5. oldal. Leégett a tatai Eszterházy téglagyár Egymillió pengős tűzkár. Borzalmas tűzvész pusztított szerdán délben Tat at óv ár oson, az Eszterházy téglagyárban. Reggel hét óra tájban lángnyelvek csaptak fel a gyártelep több pontján. A tűz rohamosan terjedt s mire hozzáfogtak volna az oltáshoz, az egész gyártelep egyetlen tüztenger volt. A munkások lakóházait is elérte a tűz, úgyszintén az agyagbánya s a száritótelep is lángot kapott. Az égetőkemencék hatalmas lánggal égtek s egymásután dőltek össze a nagy kémények. Rövid idő alatt valamennyi tűzoltóság a helyszínen volt, de nem bírtak megküzdeni a roppant vésszel. Minden jel arra mutatott, hogy gyújtogatás történt, mert a telep több részén egyszerre csaptak föl a lángok. A virágzó gyártelep egyetlen romhalmaz. A kár legalább egymillió pengőre tehető. A munkások mindenüket elvesztették a lángokban. Emberéletben nem esett kár, kisebb sebesülések történtek. E. H. SCHRENZEL : Abesszínia, Afrika kánaánja. VAbesszínián az egész világ szeme. De ezt a szenzációt nem az újságok »csinálták«. A mindennapi események viharzása mögött az évezredes Niluskérdés rejtőzködik s Abesszínia a »Nílus kulcsa«, melynek sorsa hatással van az egész emberiség elkövetkező évtizedeinek sorsára. Ez a könyv a világpolitika boszorkánykonyhájába vezeti az olvasót. Gyanúsan rotyogó katlanáról leemeli a födőt. De csodálatos: ez a boszorkányüst olyan földön áll, amely a világon talán legvadabb, de mégis megejtően szép, leggazdagabb, de mégis meghatóan szegény. A világpolitika középpontjában álló, utolsó független afrikai ország csodálatos életét, meglepő szélsőségeit, tarka népéletét, sajátságos lelkivilágát vetíti az olvasó szeme elé ez a minden részében alapos, de mégis a regéng izgalmasságával megírt munka. Abesszíniáról írni divat. Az olvasó pedig tájékozatlanul nézi a kéthetes »tanulmányutak« végtelen ellentmondásait. A szerző éveket töltött Abcszsziniában, nem pillanatfelvételeket készített róluk, hanem érdekes, színes és tanulságos kulturfilmet. Elolvasni 'ezt a könyvet annyi, mint vele utazni, vele élni, s vele lesni be egy különös világ különösségeibe és titkaiba. A kitűnő munkát dr. Kőszegi Imre fordította és Juhász Vilmos látta el kultúrtörténeti függelékkel. A kötet most jelent meg az Athenaeum földrajzi sorozatában. Ára Ki 31.20. Kapható a SPITZER-féle könyvesboltban, Komárno—Komárom. — A csendőrökre rázárta a padlásajtót. Nem mindennapi dologért került a párkányi járásbíróság fogházába Klebecska Lajos farnadi lakos. A csendőrök valami lopásügyben nyomoztak, Klebecskát is gyanúsították és Klebecska házánál is házkutatást tartottak. Amikor a csendőrök a padláson kutattak, Klebecska a csendőrökre zárta a padlás ajtót és nem engedte ki azokat úgy, hogy kénytelenek voltak a csendőrök a padlásajtót fölfesziteni, hogy kiszabaduljanak a fogságból. Klebecska ellen hatóság elleni erőszak címén indult meg az eljárás. Nemcsak kufyahöséget ismer ezentúl Komárom, hanem lóhűsége! is! Kedves eset történt meg ezen a héten Komáromban. Az eset élénk fényt vet az állatok ösztönére, ha szabad magunkat igy kifejeznünk: „gondolkodásmódjára“. Egy szegény vándorköszörűs, Novák István ütötte fel tanyáját a komáromi Kossuth-téren. A köszörűs egyetlenegy vagyonkája, — masináján kívül — öreg lovacskája volt. ameiy hűségesen húzogatta köszörüskocsiját, egész „háztáját“. így vándorolgatott a köszörűs a válságos világon keresztül ide-cda s ahol több munka Ígérkezett, ott kikötött. így állapodott meg Komáromban is. Estére hozzákötötte hűséges lovát a saroglyához, adott neki szénát, ő maga meg a kocsi mélyén kereste álmát. Nagy volt a meglepetése, amikor tegnap reggel felébredve, nem találta a derék lovacskát. A lovacska eltűnt, valaki elkötötte. Minden vagyona elveszett. Ki fogja huzni a kocsit, hogyan vándorol át a Csallóközön ? Pénze, hogy újat vehessen, nincs. Kétségbeesetten futott a rendőrségre, jelenteni, hogy lovát ellopták. A rendőrség nyomozni kezdett No, és most jön az érdekes fordulat. Nemsokára megjelenik a rendőrségen egy komáromi szekeresgazda, névszerint Tárnok Zsigmond a Szekéruccából s bejelenti, hogy évekkel ezelőtt eladott lova éjnek idején hazatért. Magától! A lovat jó pár esztendeje eladta valakinek, az a valaki ismét továbbadta, igy került a köszörűshöz. A köszörűs nem is tudta, hogy a lova Komáromban nevelkedett. De a ló emlékezett rá. S ahogy ottan, a Kossuth téren, egy saroglyához kikötve megismerte a hazai tájat: csupán egy gondolat hajtotta a lovacskát, haza, a régi istállóba, gyerekkori emlékei közé, a nevelőgazdához. Addig bontogatta a kötőféket, amig el nem oldotta. S hazaballagott. Még emlékezett a régi uccára, a régi illatokra, a régi gazdára. Nagy volt Tárnok Zsigmond meglepetése, amikor bekukkantott a ló. De még nagyobb a köszörűs öröme, mikor ismét magához ölelhette a lovát! Csak éppen a lovacskát nem kérdezték meg a nagy örvendezésben, hol szeretne maradni most már: a szeles országúton, vagy a hajdani, meleg istállóban. Lám, a lóban is van hűség s szeretet házatája iránt. — Pénzügyi bizottsági ülés. A város képviselőtestületének pénzügyi bizottsága szeptember 25-én délután Fiilöp Zsigmond h. városbiró elnöklete mellett ülést tartott. A pénzügyi bizottság több olyan ügyet készített elő, amelyet a közgyűlés tárgyalt s általában véve a tanács javaslatait magáévá tette. Azonban a városi zeneiskola 1936. évi költségvetésének megállapításánál a tanácsi javaslattól eltérően az iskola igazgatósága által kezdeményezett és a számvevőség által is javasolt tandíj emelését fogadta el, vagyis a tandijat havi 30 koronában véleményezi megállapítani a képviselőtestületnek. Ennek alapján az iskola 1936. évi költségvetését is a számvevőség javaslata szerint indítványozza megállapítani. Az Apályi szigeti telekcsere ügyében a tanács javaslatától szintén eltérő véleményt terjeszt a pénzügyi bizottság a közgyűlés elé. Az országos hivatal ugyanis a szigeti csőszház kártérítése fejében 30.000 koronát ajánlott fel a városnak, mig a telekcserét 1:1 1/2-hez arányban kivánja végrehajtani. A tanács azt javasolja, hogy a képviselőtestület tartsa fenn ebben az ügyben már előzetesen elfoglalt álláspontját, vagyis a telekcserét 1:2 arányban fogadja el a város, a csőszházért pedig az eredetileg, még 1930-ban kért 55,000 Ke összeget követelje. Ezzel szemben a pénzügyi bizottság fentartandónak tartja a telekcserének 1:2 arányú megoldását, de a csőszház megváltási áraként elfogadhatónak véleményezi az országos hivatal által felajánlott 30.C00 koronát. A bizottság Kollányi Miklós, Csizmazia György városbiró felszólalása után ilyen értelemben terjesztett véleményt a képviselőtestület elé. A pénzügyi bizottság ez ülésen foglalkozott a községi elemi iskola, a polgári fiúiskola és a községi ovoda 1936. évi költségvetésével. A vágóhíd szabályrendeletének a közélelmezés céljából leölt sertések dijainak a törvényes rendelkezések szerint való megállapítására vonatkozó módosítását a bizottság elfogadta. — Áthelyezés. Waldhauser Hugó komáromi községi iskolai tanítót, aki ebben az állásában már a negyedik esztendeje működik, az iskolaügyi minisztérium pozsonyi kirendeltsége a komáromi állami polgári leányiskolához osztotta be. A kitüntető megbízás, mely a fiatal tanítót érte, mindazokra nézve kellemes meglepetést jelent, akik személyében E-dőházi Hugó értékes irodalmi munkásságát is figyelemmel kisérik. — Zsidó újév 5696. Szombaton, szeptember 28 án ünnepük zsidóhitvallasu polgártársaink az újév napját, amely az ő számításuk szerint a világ teremtése óta az 5696-ik évet jelenti. A Ros hasónó a zsidók egyik legnagyobb ünnepe, amelyet két napon át a thisri 1. és 2. napján tartanak meg áhitatos imádkozások között A zsidó újév az emlékezések napja, amelyet ítéletnapjának is neveznek, mivel a zsidók felfogása szerint éppen e napon, mint a világ teremtésének a napján, a Jehova megemlékezik minden ő teremtményének ő cselekedeteiről és ítéletet mond az élők felett. A nagy ünnepet pénteken este vezetik be, amikor a zsidó templomokban nagy istentiszteleteket tartanak. — A dunaparti piacon fuj a szél, repíti, árasztja a port, tele van vele még a messzi ucca is. Por és szalma, állati hulladék, piszok, por, por, századszőr is por s mindez szépen ráterül a gyümölcsökre, a gömbölyű almákra, az édes szőlőgerezdekre, a kemény káposztafejekre s az illatos körtékre. Néha jön egy szemetes ember, az kanyarit egyet söprőjével, a söprő nyomán újra felkavarodik a por, felhőbe borítja a kikötőt, a sátrakat, a járókelőket, az állati hulladék szépen hozzátársul az édes anyaföldhöz s a piszok csak gyűlik, csak gyűlik... Ez a komáromi piac. Távol a higiéniától, akárha abeszsziniai piac is lehetne, távol a tisztaságtól, a rendtől, örök gyanújával annak, hogy homályosabb szakaszait emberek is illemhelyül használhatják, (hiszen olyan pocsékak, gusztustalanok egyéb nyilvános illemhelyeink), — hát miért ilyen piszkos a hires Komárom még híresebb piaca, a Csallóköz gazdasági szive miért dobog ily betegen? A komáromi piac s a komáromi gyümölcs-kereskedők sátrának pora után már elkövetkeznek a bélhurutok, a fertőzések, tömött ezredekben röpködnek a bacillusok a levegőben, a ízléstelen vidéki kiszolgálások ellen már ismét egyre több a panasz. Nem kellene-e egyszer már valóban hatékonyan megrendszabályozni a piacot? Szeretnénk egyszer közzétenni azokat a leveleket s megjegyzéseket, amelyek komáromi háziasszonyok részéről szerkesztőségünkbe érkeznek s amelyek hol gúnyosan, hol mérgesen, hol megdöbbentő realizmussal festik le a komáromi köztisztaság piszkos mindennapjait.. . Mi történik leküzdése érdekében? — Egy szerencsétlen, sorslildözött anya, hogy az éhenhaiástól megmentse hathónapos, szép, egészséges leány-gyermekét, örökbe adná jószivű embereknek. Cime Kasza Károly AHstál, dunaszerdahelyi járás. Mire a fák levelei lehullanak, visszatérünk ... Valahogy ugyanúgy indul ez a háború, mint tizennégyben. Egy kis sétának látszik az egész, őszi manővernek, amelyet kivételesen nem otthon, hanem határaikon kívül tartanak meg az olaszok. Hiszen ők a legmodernebb fegyverekkel vannak fölszerelve, ezzel szemben Abesszínia örül, ha minden katonájának kezébe tud adni egy ócskavasat, múlt századbeli vén flintát. Az azúr-flotta nagy amerikai diadalát járni kapcsolatban öles címekkel hirdették a nagy napilapok: »nincs többé évekig tartó háború«. A mai modern fegyverek segítségével egy-két nap, legfeljebb egy hónap alatt nem az ellenséget, hanem egész Európát képes volna elpusztítani egy jólfölszerelt sereg. Pedig, ha az olasz hadsereg. amely a világháború óta egyebet sem csinál, csak egy újabb háborúra lcésziV, nem az, akkor nincs is jólfölkészült sereg. A heti hangoshíradók egész éven át, szinte már bosszantva az olasz hadsereg légi gyakorlatait, az olasz tankok megbízhatóságát, mindenreképességét mulatták be. A német légigyakorlatok alkalmával a statisztikusok kiszámították, hogy lehetetlen Berlint egy esetleges légitámadás ellen megvédeni és fél óra alatt rommá lehet lőniük az ügyes pilótáiknak. Ezt mutatták a London felett lefolyt légvédelmi gyakorlatok is. És nem szabad megfeledkeznünk a gázról sem. Erről a legirtóztatöbb fegyverről. És mégis, most, amikor Janus ismét haragos arcával néz le a Capitoliumról, amikor igazán csak egy primitív, jól fegyverezettnek, felkészültnek nem mondható hadsereg készül ellenállni a diadalmas olasz légi flottának, a minden akadályokat leleüzdő olasz tankoknak, a legmodernebb fegyvernemeknek, nincs egyetlen objektív ember, aki biztos olasz győzelmet merne jósolni ... Csak egyet csodálunk még, hogy nem akadt eddig egyetlen vállalkozó ember sem, aki a lóversenyek, a fotball fogadási-irodákhoz hasonlóan fogadásokai, téteket fogadna el az olaszabesszin háborúra. Azt hiszem, ha lenne ilyen iroda, nem az olasz győzelem lenne túlfogadva. Az idők jele: a gondos kereskedelem máris ajánlja térképeit ehhez az egyenlítői csatához. Kávéházi Kon rétdók, vigyázat! —s> —u— Bakonyi István: Illusztráló rajzolás. Bakonyi István a községi polgári fiúiskola tanára. Illusztráló rajzolás cimü gyakorlati vezérkönyvét, melyet a modern rajztanitáshoz készített, a párkányi általános magyar tanítóegyesület adta ki és 500 koronás jutalomdijjal értékelte. A bevezetés a szellemi és anyagi öntevékenység munkaiskolájával foglalkozik. A gyermek, miniatűr, sematikus, színes, plasztikus illusztrációk, rajzok s bő elméleti felvilágosítások igen értékessé s nagyhasznuvá avatják ezt a könyvet. Pszichológiai értékeket keres a szerző a gyermekben, rajzban. Modern felfogás, tehetséges pedagógiai érzék, bátor áttörés jellemzik a könyv szerzőjét. Az ifjúság iránti meleg pedagógus-sziv s vérbeli nevelő munkája a könyvecske, mely a komáromi pedagógia jő hírnevét erősiti. (e)
