Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-09-11 / 73. szám

1985. szeptember 11. > KOMÁROMI LAPOK« 3. oldás. Hármas szerencsétlenség egy napon. A legborzalmasabb halálnem ölte meg az egyiket, a másik saját magát végezte ki, a harmadik esete enyhébb. Saját tudósítónktól. — Egyszerre, egy napon három súlyos, kettő halállal végződő szerencsétlenség történt az érsekujvári Bafa üzem gyá­rában. Az egyik áldozat, Ágh Lajos a Ka­­mocsai utcában lakó bőrgyári munkás, az arcán egy fekéjjel jelentkezett az orvosnál. Az orvos megdöbbenve állapította meg, hogy a szerencsétlen ember a legborzalmasabb betegségek egyi­két, a lépfenét kapta meg. A másik orvosi vélemény azt tagadta, de később mégis kiderült, hogy lép­­fene esete forog fenn. A legritkább esetben kapja meg az ember a lépfenét és évtizedek múlnak el, hogy a legforgalmasabb klinikákon lépfenés embert kezelnének A szerencsétlen, egyébként makk­­egészséges emberrel gyorsan végzett e szörnyű baj. A közvetlen halál oka megfulladás volt. A boncolás igazolta az első orvos diagnózisát, a szeren­csétlen embernek tényleg lépfenéje volt, amelyet valószínűleg beteg állat bőrétől kapott meg. Ez természetesen a bőr­gyár munkásai között pánikszerű ria­dalmat okozott, de a vezetőség meg­nyugtatta a munkásokat, hogyha be­tartják az előirt óvintézkedéseket, senkit se fenyeget veszély. A szegény Ágh halála napján még egy szerencsétlenség történt a gyárban. szeptember 10 Mausch Viktor gyári portás felesége már évek óta búskomorságban szenved és tavaly már elmegyógyintézetbe is be kellett vinni, ahonnét később haza­engedték. A szerencsétlen asszony jó­zan pillanataiban tudta, hogy milyen teher a családjára és a környezetére nézve. Többször kísérelt meg öngyil­kosságot, de eddig még sikerült meg­menteni a haláltól. Az idő alatt, amig a szerencsétlen Ághot temették, sikerült tettét végrehajtani, mert az egész ház népe a temetésen volt. Lugkőoldatot ivott és rettenetes kinok között várta a halált. Amikor látta, hogy a halál csak nem siet megváltani borzalmas szen­vedéseitől egy közönséges konyhakéssel két nyisszantással jobbról is, balról is, átvágta a nyakát. Ezúttal sikerült a halálba menekülnie. Mire a ház népe hazajött a temetésről, már kiszenvedett a nagy vértócsában fekvő szerencsétlen asszony. A harmadik szerencsétlenség is ezen a napon történt. A gyár udvarán az ipari vasút mozdonyát tolta néhány munkás, amikor Csontos István hirtelen megbotlott és a mozdony előtt elesett. A mozdony kerekei átmentek egyik kezén és ujjait borzalmasan össze­roncsolták. A kórházba vitték a szerencsétlenül járt munkást. Balatoni kecskekörmök. naplótöredékek. ESETEK A szobor. Alföldi város szobrot akart emelni a város szülötteinek. Lakott köztük egy Fumagalli nevü^kedves olasz ur, akit megkértek : mondjon véleményt a szobor gipszmintájáról. Floreneben született, hát kell, hogy értsen hozzá. Fumagalli megnézte a szobrot és alapos vizsgálódás után a következő véleményt mondta: — Há hásonlitja, akkor jó, — há nem hasonlítja, akkor nem jó. Trafik, vagy nem trafik. Egyik zeneműkereskedésbe beállít egy atyafi. — Kérek két rövidszivart. — Itt kottát árulnak, meg gramofont. — Hát akkor minek bolonditják az embert ? — Mivel bolonditottuk mi el kendet? — Ehun-e. Olvassa el az ur... mintha most látná először. A bolt kirakatában egy koncert ha­talmas plakátja sárgállott. Rajta óriási betűkkel a zongoraművész neve: — Dohnányi 1 Szerző ! Szerző 1 Villát szerzett a szerző a Városliget­ben. A családja egyszer színházban volt, a szerző otthon maradt. Szerzett. A család hazaérkezett. A villakulcsot elvesztették. Dörömböltek, kiabáltak — hiába. A szerző elolvasta, amit eddig irt, ettől olyan mélyen aludt, hogy nem lehetett felébreszteni. A családnak mentőötlete támadt. Elkezdtek tapsolni és kiabálni: — Szerző ! Szerző ! A szerző kijött és meghajtotta magát. Tudósok párbaja. Két tudós összeveszett az Ízeltlábúak tagozódottságán. — „Legorombitották“ egymást, Provokálás, segédek, pisztoly­párbaj. Ilyen harcias világ volt — békében. Az öreg akadémikusok is párbajoztak A mi két tudósunk közül az egyik rövidlátó volt, a másik teljesen süket. Kiállottak, pisztollyal a kezükben. Az egyik azt kérdezte : — Hol áll az az ember? A másik ugyanabban a pillanatban: — Lőtt már az az ember? A vezetősegéd érezte, hogy ezt a két drága kis öreget kár „megkoc­káztatni“. Kivette a pisztolyt a kezük­ből és kijelentette, hogy az affér el van intézve. A párizsi meztelen táncosnő esete a „szaporodási ligával11. Párizsban eddig — hangos reklámok ellenére — sohasem szerepelt a mu­latóhelyen vagy revüszinházban telje­sen meztelen táncosnő. A legutolsó hetek során egy Miss Joan Warner nevű angol táncosnő túltett francia kolleganőin s egy párizsi mulatóhelyen egy ideig teljesen meztelenül lépett fel egy táncszám keretében. Termé­szetesen nagy sikere volt, a mulató­helynek kezdett jól menni. Közbejött azonban az ilyenkor esedékes baj. A rendőrség valahogyan tudomást szerzett a dologról (a francia mulató­helyeken nincs állandó rendőri szolgá­lat) s a hatóságok a táncszámot, mint „jó erkölcsbe ütközőt“ betiltották. Ter­mészetesen ilyen körülmények között Joan Warner szerződését felbontották. Ezzel a történet be is lenne fejezve, ha nem lenne egy mulatságos csatta­nója. Az angol táncosnő egy újságíró segítségével magánnyomozást inditott, hogy felfedezze, ki volt az, aki őt a hatóságoknál feljelentette s őt igy a kenyérkeresetétől megfosztotta? Hosz­­szas nyomozás után az újságíró meg­állapította, hogy a feljelentést — hi­vatalos papíron — nem más küldte a rendőrfőnökségre, mint az u. n. nem­zeti „szaporodási liga“ elnöke. Most egész Párizs ezen a történeten mulat, kivéve az angol táncosnőt, akit a ren­dőrség jelentése alapján most az ügyész­ség is vád alá helyezett. — Zongoratanitás. Lang Klára, a pozsonyi zeneakadémia végzett nö­vendéke zongora órákat ad, Fürdő u. 6. sz. alatt. Előkészít úgy a belföldi, mint a külföldi zeneakadémiákra, exter­­nista és államvizsgákra. A régi szép időben Egy szép király leány Aranysiőrti kecskéket őrzött Tihany fokán. Amikor az orvos beleszól... ÉN: Az idegesítő fejfájásom még mindig nem szűnt meg, hát újra itt vagyok! Tessék velem valamit csi­nálni, mert ezek a fejfájások idegesí­tenek és a legjobb kedélyhangulato­mat is lehangolják, tönkre teszik. Alá­vetem magam bármilyen súlyos mű­tétnek. A TANÁR: A műtétet hagyjuk. Bró­­mot se kell annyit szedni, sürgős kör­nyezetváltozás fog itt segíteni. Uj ar­cok, új környezet, új tájak és új vidé­kek. Mondjuk a Balaton, ott vannak csendes helyek, ahol pihenni is lehet, meg szórakozni is. Csak minél előbb cl a megszokott környezetből. így jutottam el Balatonfüredre, egy csendes uccának csendes kis házába. Az uccában mindössze 3 ház, az eleje világforgalmi útra nyilik, a vége pe­dig a szöllős kertek között vész el. Innét fürdőruhában ki lehet sétálni az új strandra. Ha akarok, ősember életet élhetek, a divat minden kelle­metlenségeit eldobhatom. Ha akarom, hát az autó bevisz a szénsavas kútat övező zsibongó világforgalomba. A fél, vagy egész fürdő ruha. Mindig módfelett fölboszant, ha női fürdőzők kifogásolják, hogy a férfiak miért fürödnek féldresszben. Boszant pz a kifogásolás azoktól a nőktől, akik már több, mint félmesztelenen járnak fürdeni és kevés kivétellel egész tes­tüket megfüröszthetik az áldó napsu­gár gyógyító melegében, mért irigylik ezt a napsütést tőlünk, férfiaktól azok a nők, akik egy kis rövid nadrágocs­­kában és melltartóban fürödnek. Hála Isten, az összes füredi fürdőkben sza­badon maradhat övön felül a férfitest. Ha a sportversenyeken, birkózások­nál, vizipólónál és a sportok sok más fajánál végignézhetik a nők a derékig mesztelen férfiakat, mért nem nézhe­tik ezt a fürdőben is, ahol úszáskor úgyse lehet látni, hogy egész, vagy fél dressz van-e a férfiakon. Füreden már rendben van a dolog. Elhihetik a nők, hogy mi férfiak nem azért ra­gaszkodunk a fél dresszhez, hogy a bájainkat mutogassuk, hanem a na­pot lehetőleg ruhátlanul akarjuk él­vezni és a mi szabad a nőknek, mért nem szabad nekünk? Ahol valamikor Blaháné játszóit. A szépséges múltra visszatekintő ba­latonfüredi színházat is kikezdte íajzj idő vasfoga. A javitási munkálatokkal már nem lehetett életét meghosszab­bítani, le kellett bontani azt a szín­padot, ahol Déryné, Kántorné, Lend­­vai, Megyeri és sok-sok kiválóság kö­zött a nemzet csalogánya, Blaha Luj­za is játszott. Elhordták a düledező falakat és helyébe a világ legszebb tenniszpályáját építették. Ez a len­­niszpálya beszédesen jelzi, hogy szín­ház állott ott valamikor, mert a ten­­niszpálya elhelyezése igazán színpadi, a pályát amfiteátrumszerűen magaslat veszi körül, amelynek lépcsőzetes ter­­raszain padokon foglalnak helyet a nézők és gyönyörködnek a völgyben levő pályán tenmszezők játékában. Éppen valami nemzetközi verseny folyt, amikor arra jártam. Itt talál­koztam régi, kedves ismerősünkkel, Gácsér K. József kormányzóval, aki­nek melegen gratuláltunk azokért az újításokért, amelyek az ő agilis ve­zetéséhez és irányításához fűződnek, amióta ő a bencésrend tulajdonátké­pező balatonfüredi fürdő kormány­zója, egész sorozata támadt a szépíté­seknek, újításoknak, aminő ez a gyö­nyörű tenniszpálya is. A fürdő víz­vezetéket és csatornázást is kapott és most már minden igényt kielégít. Hat csodagyerek egy sorban. A füredi tóparti sétányon Pertis Pali muzsikál. Egyszerre elhallgat a banda és másik zenekar szólal meg. Odamegyünk és a zenepavillon előtt hat ökölnyi gyereket látunk muzsi­kálni. A legkisebb harmadféléves leány. Kis liliputi balalajkán üti a taktust. A szeme a közönséget nézi, hogy kitől kap cukrot, de ösztönös zeneérzéke kiüti a taktust. A többi gyerek egy-egy évvel idősebb a má­siknál, olyanok, mint az orgonasípok. Mind testvér. A húros hangszerek mindegyikén játszanak. Az apjuk di­rigálja őket, Kis Horváth János Já­­nosházáról. Boldog apa. Hat csoda­gyereket adott néki az Úristen, akik­nek játéka lebilincsel mindenkit, még Pertis Pali és bandája is elismerés­sel hallgatja a 3—10 év közötti gye­rekek játékát. A gyerekek régi ma­gyar regős uniformist hordanak, na­gyon jól festenek és a kedves jelen­ség láttára, no meg a jó muzsika hallatára mindenki megáll és gyö­nyörködik a gyerekekben. A legki­sebbik, a hároméves kis lány, ha pénzt kap a közönségtől, odaszalad édesapjához és annak kabátja zse­bébe teszi a baksist, amely igen bő­ven hull a kis liliputi zenészeknek. Nem tudjuk, jószíve súgja-e, hogy mindent a papának kell adni, vagy a zsebnélküli női ruha miatt ilyen jó­szívű? A nagyobbak már saját zse­bükbe süllyesztik a tíz-húsz magyar filléreseket, amelyeket illedelmesen megköszönnek. Mindegyik erősen nap­barnított cigánytípus, de a szebbik, az intelligensebb fajtából. Az édesap­juk azt mondja, hogy két hónapja ta­nítja őket együttes játékra, ő képzett karmester és az egész telet arra hasz­nálja fel, hogy még tovább képezze a gyerekeket és akkor a budapesti közönség előtt mutatkoznak majd be. A nagyobbik gyerekek, a 9—10 éve­sek hatvan, a kisebbek negyven nó­tát tudnak már eljátszani. A hat cso­dagyerek boldog apja azt is elmond­ta, hogy versírással is foglalkozik és mint muzsikus cigányköltőnek verses­kötetét már messze vidéken ismerik. Mivel költővel Komárom vidékét is eléggé megáldotta az Isten (vagy meg­verte) és naponta bekopognak hoz­zánk verskötetekkel a vándorpoéták, vagy kézirattal a nagyreményeket táp­láló versírók, Kis Horváth Jánostól a verseiről nem kérdezősködtem. Amikor szünetet tartottak, a gyere­kek a kapott cukorral majd megful­­lasztották édesapjukat, annyira töm­ték a szájába. A szegény apa aztán úgy menekült meg a cukorbafulladás­­tól, hogy feddő hangon rászólt a ked­veskedő gyerekekre: — Hát nem gondoltok az édesanyá­tokra? Tegyétek el annak. — Hát itt van a felesége is? — kér­deztem a muzikális apától. — Igen. Odébb ül egy pádon. Arra mentem, hogy lássam a bol­dog anyát is, de már akkor odébb sé­tált. Szeretteiit volna látni a gyerekek anyját is, aki hat ilyen csodagyereket hozott a világra és valószínűleg nem is áll meg a hat gyereknél. (bj) (Folytatjuk.) — Szép Ernő: „Ádámcsutka.“ Ádámcsutka a cime Szép Ernő leg­újabb regényének, mely az iró gyen­géd és mégis erőteljes művészetének legérettebb termése. Ä megöregedéstől való félelemnek és az elmúlt ifjúság fájdalmának regénye ez. Hőse maga az iró, másik hőse egy kis szininöven­­dék, harmadik hőse az ifjúság felettük lebegő árnyéka. Az iró csak barangol a kis növendékkel, moziba viszi, va­csorázni viszi, segít neki a szerepét tanulni, de az utolsó percben megfu­tamodik a veszedelmesen közeledő vi­szony elől, hogy megőrizze ennek a barátságnak gyengéd tisztaságát. Az elbájoló regény az Athenaeum két pen­gős regénysorozatában most jelent meg. Ara 12'— Kő. Kapható a Spitzer-jéle könyvesboltban Komárno-Komárom. — Vasvilla és revolver egy vég­rehajtásnál. Kovacsics Lajos imelyi gazdálkodó házában megjelent Vajda Fülöp adóhivatali végrehajtó és foglalni akart. Kovacsics Lajos ezt erősen elle­nezte s hogy ellenkezésének nagyobb nyomatékot adjon, vasvillát fogott a végrehajtóra. Á végrehajtó hatóság elleni erőszak cimén jelentette föl Ko­­vacsicsot, aki viszont azzal védekezett, hogy a végrehajtó revolvercsővel lök­­döste a feleségét s a foglalás sem volt jogosnak tartható. Elmondotta még, hogy ökreit kivezették s az uccán sza­badon bocsátották s emiatt felbőszült. Az enyhítő szakasz alkalmazásával fel­tételesen egyhavi fogházat kapott.

Next

/
Thumbnails
Contents