Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)
1935-07-13 / 56. szám
2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1935. július 13. elnöke az előjelek szerint Hodzsa földművelésügyi miniszter lenne. A szociáldemokraták által vezeteti tárcákat azok a jobboldali pártok kapnák, melyek az új koalícióba a kiszorult szociáldemokraták helyébe lépnének. (A Poledni List e hírét fenntartással lehet csak fogadni.) GMMnnmmmmmmmmmmmmmmmmm Iskoláink értesítői. A Szent Benedek^rendi kath. gimnázium értesítője. Komárom, — július 12. A komáromi Szent Benedek-rendi kath. gimnázium elmúlt tanévi értesítője Gidró Bonifác, az iskola nagyérdemű igazgatója gondos szerkesztésében hagyta el a sajtót. Az értesítőt Sdrosy Etel tanár tartalmas cikke vezeti be, aki a rend tiszteletreméltó emlékű tagjáról, a januárban elhunyt Panghy Özséb nyug. tanárról emlékezik meg meleg méltató sorokban. A szerző ismerteti az elhunyt tanárnak pályáját, áldásos pedagógiai működését, tanári kiválóságát és emberi nemességét. Elismeréssel méltatja humánus gondolkodását és emberbaráti érzületét, amely minden jótékony intézmény iránti pártfogásban, de különösen a Főgimnáziumi Segítő Egyesület és a Diák menza hnthatós támogatásában nyert ismételten kifejezést. A gimnázium tanári karában működtek : Gidró Bonifác igazgató, Biró Lucián, Csapó Antonin, dr. HajduLukács, dr. Horváth Cézár, Pataki Maurus, Sárosy Etel, Zsilinszky Kázmér Bencésrendi tanárok, továbbá dr. Borka Géza, Harmos Károly, Kocsis Károly, Koval Béla, Romhányi Árpád, Zavatzky Antal, Valach Ferenc és Sohár Ottó világi tanárok. A tanári karból felsőbb rendelkezésre tanév közben Komáromfüssre távozott Gödör Kap. János tanár, akinek helyébe Romhányi Árpád világi tanárt helyezték a gimnáziumhoz. Az iskolai év történetére vonatkozó adatok szerint szeptember 1-én kezdődött meg a tanév, mely minden zavaró körülmény nélkül június 28-ig tartott. A gimnázium vezetősége nagy súlyt helyezett az elmúlt évben is a tanulók vallásos nevelésére, a fegyelmi állapot kielégítő volt, néhány esetben igazgatói megrovást kellett alkalmazni, két tanulót pedig kénytelen volt a tanári kar súlyosabb büntetésben részesíteni. Ami a tanulók egészségi állapotát illeti, az elmúlt iskolai évben gyakori volt a járványos megbetegedés. Az iskolát Mezey János dr. egészségügyi tanácsos és Göndör Ábris dr. városi t. főorvos több Ízben megvizsgálta A gimnáziumnak két halottja is Sejtés. Valami súgja, valahogy érzem, Hogy a késő ősz eljön értem ... Valahogy érzem. Átfog szelíden fonnyadt karja, Deres fejét váltamra hajtja — Fülembe súgja: Csak a bú és bánat volt az élted, Csak könny és sóhaj volt a részed — Eljöttem érted. Jer elvezetlek másvilágba, Örök boldogság szent honába, A Nirvánába. Virágot fűzök koszorúba És várom az őszt megnyugodva — Mosolyogva. Faludi Károly. Ibit férjhez segítettem. Irta: Csallió Kálmán. Ibi szeges cipővel, flanelszoknyában, hátizsákkal a kezében egy hoszszú túristabottal toppant elém a körút vasárnapesti forgatagában: — Kezét csókolom! Ezt nem én mondtam neki, hanem ő nekem. Én viszont ezt feleltem rá: — Szervusz kisleány!... — És hozzátettem: — Miféle gleccsert másztál meg ekvolt az elmúlt iskolai évben: Kdllay Bandi III. o. tanuló és Ivanics Kálmán Vili. o. tanuló, akiknek temetésén a tanári kar és a gimnázium ifjúsága testületileg megjelent. A gimnáziumot meglátogatta Sloldrik Máté iskolai főtanácsos és dr. Majer Imre p. prelátus, püspöki biztos. Az érettségi Írásbeli vizsgálatokat április 8., 9, 10. és 11-én tartották meg, a szóbeli érettségi június 3—7. napjain zajlott le. Kilencen kitüntetéssel tették le az érettségit, 22-en pedig egyszerűen lettek érettek. Á szeptemberi javítóvizsgára 11 tanuló kapott egy tárgyból engedélyt. A tanév végén az osztályfőnökök tanulmányi kirándulást rendeztek Nyitrára, Örsujfalura, Pöstyénbe, Kovácspatakra, Garamszentbenedekre és Ógyaliára. A gimnáziumban iskolai ünnepélyeket rendeztek október 28-án, október 27-én és március 7-én. Az iskola kebelében áldásos működést fejtettek ki a Mária-kongregációk, melynek mindkét tagozata több vallásos ünnepélyt tartott. Sikeres működést fejtett ki a Czuczor Gergely Önképzőkör, a Jókai cserkészcsapat, a Vöröskereszt-sarjadék és az ének- és zenekar. A Főgimnáziumi Segítő Egyesület nagyszerű jótékony munkásságát igazolja az, hogy az elmúlt tanévben ruházatra, cipőre, tankönyvsegélyre, pénzbeli támogatásra összesen 18507 koronát fordított. Hasonló áldásos működést fejtett ki a Diákmenza is, amely 30 tanulónak nyújtott bennlakást és teljes ellátást, 15 tanuló pedig étkezést nyert a diákmenzán. Az adományok, jutalmak, ösztöndíjak és alapítványok felsorolása után statisztikai áttekintést nyújt az igazgatói beszámoló a gimnázium tanulóiról. Eszerint a tanév elején volt 663 tanuló, ami az előző évihez viszonyítva nagy emelkedést mutat Ebből a tanév zárásakor maradt 632 tanuló. Rendes tanuló volt: fiú 428, leány 144, magántanuló fiú 45, leány 15 Komáromi születésű volt 203, morvaországi 1, szlovenszkói 393, ruszinszkói 4, külföldi 31, csehszlovák állampolgár 592, külföldi 40, Anyanyelv szerint magyar 621, csehszlovák 6, Génjét 5. A tanulók vallása volt: róm. kath. 421, gör. kath. 4, evangélikus 20, református 104, izraelita 83. A tanulmányi előmenetel eredménye az 1934—35. tanév végén a következő volt: kitünően alkalmas 101, alkalmas 467, nem alkalmas 11, javítóvizsgát tehet 43, pótvizsgát tehet 9, nem osztályoztatok 1 tanuló. Majd a tanítás eredményét adja az értesítő osztályok szerint, végül pedig az 1935—36-iki tanévre szóló tudnivalókat és a 'tankönyvek jegyzékét közli az értesítő, mely a komáromi gimnázium rendkívüli fejlődésének képét tárja az olvasó elé. kora felkészültséggel? Lemondóan legyintett és azt sóhajtotta: — Csak akartam, bácsi. De nem sikerült ma sem. Éppen mert glecscser csakugyan. Hideg és megközelíthetetlen! — Ejnye! — mondtam. — És melyik hegyen van az a gleccser? — Ma a Dobogókőn volt. Mull héten a Csóványoson! — sóhajtotta. Mialatt azon gondolkoztam, hogy hogyan helyes: Dobogókőn, vagy Dobogókövön, mondott valamit, amire nem figyeltem, aztán egyszerre csak megütötte a fülem egy mondattöredék: — ...házasságról szó sincs!... — Hogy-hogy nincs szó? — lepődtem meg. — Hát miről van szó? — Semmiről bácsi! Azaz annyi, mint semmiről, mert én azt szeretném, ha elvenne, ő meg azt mondja, hogy nem házasodik... Nem házasodik egyáltalában! Most itt egy egészen különös magyarázatot kell közbeszúrnom, amitől a dolog sokkal érthetetlenebb lesz mindenki előtt. Majdnem olyan érthetetlen, mint előttem. Meg kell ugyanis mondanom, hogy Ibivel, aki egyébként távoli rokonom, — olyan távoli, mint Makó Jeruzsálemtől, — egyáltalában nem vagyok és főleg nem voltam olyan viszonyban, amely érzelmeinek ezt a bizalmas feltárását megokolhatta volna. Sőt! Ha jól A községi népiskola évkönyve az 1934/35 tanévről. Komárom, — július 12. Pethő Sándor igazgató szerkesztésében jelent meg Komárom város államilag segélyezett községi népiskolájának évkönyve az 1934/35. tanévről. Az évköny v az iskola épületének fényképén kívül közli Masaryk G. Tamás köztársasági elnöknek és II Rákóczi Ferencnek arcképeit, valamint Pősa Lajosnak, a gyermekek legkedvesebb költőjének Radnóton felállított mellszobrának fényképmását. Az illusztrációkhoz megfelelő szöveg társul, igy a köztársaság elnökének nemrég, magyar nyelven kiadott müveiből néhány pedagógiai gondolat, Weisz Kornélia ig. tanító avatott tollából pedig kéi hangulatos emlékezést közöl az értesítő, egyet „Rákóczi gyermekkora“ s egyet „Pósa bácsi szobra előtt“ cimen. Majd az igazgató számol be az elmúlt iskolaév eseményeiről. Az iskolai évet szeptember 3-án nyitották meg a különböző felekezetek templomaiban tartott istentiszteletekkel, amelyeken a tanulósereg testületileg vett részt. A tanulók egészségi állapota nem volt kedvezőnek mondható, mert a náthaláz és a sarlach járványszerüen lépett fel a gyermekek között. Két tanulót ragadott el a halál tanulótársaik köréből: Tuba István B IV. és Trencsik Mihály A/III. o. tanulókat. Az iskolának a valláserkölcsi érzület felébresztése, ápolása, fejlesztése, megszilárdítása egyik legszentebb feladata volt az elmúlt tanévben is, amelyet mindig összhangba kívánt hozni az iskola a szülői ház nevelésével. Hogy ez nem sikerült teljesen, az egyes családok indolens magatartásának tulajdonítható, mert az évkönyv szerint „vannak családok, amelyek gyermekeikre nézve az iskolábajárást csak kényszernek tekintik“, ami természetesen a tanító munkáját igen megnehezíti. A tanulók tanulásbeli előmenetele dicséretes volt. Meglátogatták az iskolát Markovics Ede állami tanfelügyelő, és Szifj Ferenc dr. iskolaszéki elnök, egészségügyi látogatást tartott Kalvariszky Jenő dr. és Kovács Imre dr. városi tiszti orvos. Az iskola az összes állami ünnepélyt megtartotta, május hóban pedig nagy sikerű jótékonycélu szinielőadást rendezett az iskola a növendékek egy részével. Junius hóban a tantestület több tagja az iskola 70 növendékével a pozsonyi rádió gyermekóráján magyar előadást tartott. A jelentés részletesen besrámol az iskola szegény tanulóinak nagy szabású támogatására irányuló akciójáról. A város 8000 Kő-t, a járás 2000 Ké-t, egy ismeretlen jótevő 800 Kc-t, a Haladás asztaltársaság 250 Kc-t áldozott a tanulók felruházására. A járási Fiamcggondolom a dolgot, egy cseppet sem voltam vele semilyen viszonyban addig a percig, csak éppen, hogy ismertem és beszélgettem vele pár szót, mindig mások jelenlétében. Négyszemközt most álltunk egymással szemben először. Viszont az is igaz, hogy a bizalmasságnak is kezdődni kell egyszer, mégpedig bizalmaskodással. Máskép egyáltalában nem is jöhetne létre. És, hogy ez a liuszonkétéves leáiry ezt így és itt kezdte,— gondoltam, — azon nem szabad csodálkoznom, hacsak be nem akarom ismerni, hogy öreg és maradi vagyok. »Csak nem csodálkozni!« — biztattam magam. — »Csak nem csodálkozni!« — Hát mit akar? — kérdeztem. — Mit akar veled, ha házasodni nem akar? — Attól félek, semmit!... — sóhajtotta. — Szerelmes beléd? — firtattam. — Azt se mondja... Egyáltalában nem mond semmit... De azért, azt hiszem, szerelmes. — És te? Elmosolyodott. — Hiszen, ha nem volnék az, hát törődném vele? •Beláttam, hogy ebben teljesen igaza van. — Persze! Persze!... Hm? — Bácsi író és úgy ismeri az limber eket! Mondja meg nekem, mit csitalsággondozó 10, a Kath. Karitász 15, a 3-as utászezred 10. a Prol. Jótékony Nöegylet 58, egy nemesleikü urinő 6, az Izr. Nőegylet valamennyi izr. tanulót látott el ruhával. Az Evang. Oltáregylet azon evangélikus, a Ref. Leányegylet azon ref. tanulókat segélyezte ruhaneművel, akik az iskolától nem részesültek ruhasegélyben Az iskola a fentnevezett intézmények és adakozók adományaiból karácsonykor 500 tanulót cipővel, 200 tanulót ruhával látott el, ami a mai nehéz viszonyok között igen elismerésreméltó teljesítmény. Az iskola kebelében működött a Vörös Kereszt Ifjúsági Sarja és a kis cserkészcsapat. Az értesítő ismerteti a községi óvódét is, amely a múlt tanévben is híven betöltötte hivatását. Az óvodába beiratkozott 160 gyermekkel két óvónő' foglalkozott s rendeztek igen kedves karácsonyi ünnepélyt, az év végén pedig nagysikerű ovoda-ünnepéllyel zárták be a tanévet. A leánytanulók kézimunkáiból az év végén gazdag anyagú kiállítást rendezett az iskola, amelynek sok látogatója volt. Az állami felügyeletet gyakorlók és az iskolaszéki tagok névsorának közlése után jön sorra a tantestület tagjainak névsora, akik a következők: Pethő Sándor igazgató-tanitó. Árendás József, Bakonyiné Vargha Eszter, Brauner József, Csizmazia Anna, Horváth Rózsi, Barossné Katona Magda, Liszkay Ilona, Salamon Julia, Schmidt Viktor, dr. Soósné Mirkva Teréz, Sörös Krisztina, Telkes Miksa, Teleky Miklós, Tóth Imre, Tóth Julia, Uhereczky Gáza, Uhereczkyné Nagy Stefánia, Waldhauser Hugó, Wánkay László, Weisz Kornélia és Werner Lina tanítónők, Fülöp Etelka vez. óvónő és Páleschné Lőhner Jolán óvónő Hitoktatók voltak id Jánossy Lajos ev. esperes, Gerstner Helga r. kath. hitoktató, Kelemen Kálmán ref. s. leik., König Gusztáv őrt. izr. hitokt, Kovács Mihály r. kath. s. lelkész, Kun Soma neol. izr. hitoktató, Tóth Imre ref. hitoktató, Tóth János r. kath s. leik., Tóth Kálmán ref. s. lelkész, dr. Waldmann Ernő izr. főrabbi és Waldhauser Hugó izr. hitoktató. Az iskolába beiratkozott 939 tanuló, ebből év végén maradt 916 (458 fiú, 458 leány). Vallás szerint volt az iskolában 206 róm. kath. fiú, 171 ref. fiú, 19 ág. evang. fiú, 59 izr. fiú, 1 I. .1. .11 Ml IMII .III II III ~l II [ I IMI II IMII III IIT-1T-.IM Ml III I III 1 ~ 1 ~ Tf-TOTIT ~TWIT—— náljak?... Otthon senkivel sem tudok beszélni a dologról. Mindenki haragszik érte és azt mondják, hülye vagyok, mért nem hagyom ott?!... De én azt szeretném, hogy vegyen cl! Hogyan főzzem meg? Tessék megtanítani! Roppantul megtisztelve érzem magam, de egy kicsit olyanformán, mintha a róka azt kérdezte volna tőlem, hogy kell tyúkot lopni. A bizalmasságra vonatkozólag azonban megnyugodtam, hogy az nem a bácsinak szól, hanem az írónak. Hát persze! Én nem ismerem őt, de ő ismer engem az írásaimból! Rendben van! Annyiszor megírtam már, hogy egy leány hogyan főz meg egy fiút, hogy nem csoda, ha ez a gyerek azt hiszi, hogy tanácsot tudok adni neki. És hátha tudok? Lássuk csak!... — Várj csak fiam!... Előbb mondj el szépen, őszintén mindent! Ki az a fiatalúr? Micsoda? — Hivatalnok. Van neki havi kétszázhetven pengő fizetése. Huszonkilenc éves. Magas, szőke... Nagyon édes ember. — Honnan ismered? ,— A tenniszpályáról. — Mióta? — Két éve... Nagyon jó barátságban vagyunk az első perctől kezdve. Minden alkalmat felhasznál azóta, hogy együtt lehessünk. Kirándulásokra elkísér, strandolni, evezni együtt
