Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)

1935-05-11 / 38. szám

1935. május 11.

»KOMAROMI lapok«

3. oldai.

Napoleon egy kis dohány után járt Prágában és ezalatt a türelmetlen nyugdíjasok küldtek a köztársasági elnökhöz egy sürgönyt, hogy milyen dús szociális érzék vezeti a komáromi városházát, ahol a nyugdíjasok négy hónap óla nem kapnak nyugdíjat.

Egyébként a vizsgálat a mélységekből feltornássza a gázgyár című jövedelmező vállalat újabb deficitéit és most már

egymillió körül jár a gázmű fedezetlen hiánya.

melyet eddig a város háztartása fizetett és igv lehet megérteni, hogy miért is nem kapnak a városi alkalmazottak, nyugdíjasok, munkások — kivéve a központi műhely tagjait — fizetési

A vizsgálni túlontúl sokat produkál, amely megpecsételi a városházi üzemnek a végét. Jó forrásból értesülünk, hogy a városbiró ezek után elejtett ember

és a város szanálása más kezekkel történik. A szakszervezet kikapcsolásával

IV. A fasiszták

A cseh pártok dolgaiba nem avatkozunk, mert semmi közünk sincsen hozzájuk, amig bennünket békében hagynak. Most azonban megállapítjuk. hogy zavarban vannak, mert egyikőjük sem tud olyan szépeket ígérni a magyar választóknak, mint a fasiszta párt. Künn a falvakon szédületes dolgokat mondanak és nem csoda, ha ettől egy-két ember el is szédül. Ha pedig a csendőrség gyorsírni tudna, a fasiszta pártgyüléseken lenne nagy aratása a rendtörvénynek. Azonban agitátoraik élelmesek és egykettő kámforrá változnak.

Kommunistáink méregfogai már kihullottak, mióta Moszkva a kapitalizmussal barátkozik. Tömegeik szép lassacskán kijózanodnak és elolvadnak vagy — beolvadnak.

Mikor büntethető a munkaadó a társadalmi biztosítás járulékainak nem fizetése miatt ?

Lapunkhoz ismételten érkeztek panaszok a munkaadók részéről, amelyek tárgya az, hogy őket a kerületi hivatal ismételten súlyosan megbüntette, mert a betegsegélyző pénztár járulékaival ti hónapnál hosszabb idő óta hátralékban voltak.

A betegsegélyző ugyanis az 1931. évi 112. sz. törvény 260. §. kiegészítő rendelkezésére hivatkozva feljelentést tesz a kerületi hivatalnál, mint elsőfokú rendőri büntető bíróságnál a munkaadók ellen az esetben, ha több mint hat hónapja járulékot nem fizettek. A 260. §. h) pontja szerint ezen kihágásnak minősíteti mulasztás nem kevesebb, mint 20.000.— Ke pénzbírsággal büntethető, amely be nem hajihatóság esetén 3 hónapi fogházra változtatható át.

Miként praktizálják

a törvényt?

A törvény szerint a munkaadó az esetben büntetendő, ha 6 hónapnál hosszabb ideig nem fizet járulékot, de csak azon járulékok jönnek tekintetbe, amelyeket az alkalmazott fizetéséből kelleti volna levonásba hozni. Minthogy minden hónap elsején letelik egy félév, az a munkaadó, aki hátralékban van egyik vagy másik alkalmazottja után, eszerint minden hónapban büntethető. A törvény lehetőségeit a szociálisnak nevezett biztosító intézetek könyörtelenül kihasználják, egymás után adják be a feljelentéseket és a kerületi hivatalnak nem marad más hátra, mint a büntetést kiróni. A gyakorlat az, hogy a felebbezések eredménytelenek, mert azokat a

Krajinsky Úrad nem szokta figyelembe venni.

Például valaki hátralékban van 1928., 1929. évi díjakkal. A törvény 1934-ben julius 1-én lépett életbe. Bement a feljelentés az 1934. jan. 1-ig hátralékos díjakra a munkaadó ellen, akit a törvény betűje szerint meg is büntetlek. Hiába hivatkozott arra a vádlott, hogy ezen időben ilyen törvényes rendelkezés nem létezett és ezért visszamenőleg nem büntethető, nem segített semmi. 1935 jan. 31-én ismét letelt a 6 hónapos határidő a törvény életbe lépése óta, ugyanazon munkaadó ellen újabb feljelentés jön, ismét elitélték, de most már súlyosabban, mert hiszen visszaeső bűnösről« volt szó, aki hiába hivatkozik arra, hogy a régi hátralékot már kifizette.

IIugyan védekezzünk I

Ezen eljárási mód ellen minden munkaadónak, minden iparosnak, kereskedőnek jogában áll védekezni a törvényadta lehetőségek keretén belül. A törvény ugyanis kifejezetten kimondja, hogy a 6 hónapos hátralékok megbüntetése csak az esetben jön tekintetbe, amennyiben az alkalmazottra eső járandóság fizetése lesz elmulasztva. A munkaadóra eső felerész fizetésének elmulasztása önmagában nem képez büntetendő cselekményt. Mindezekből egyenesen következik, hogy:

1. Ha a munkaadó rendesen fizeti be legalább is az alkalmazottra cső járulékot és a befizetéskor kifejezetten odaírja, hogy az alkalmazottra eső járandóságot fizeti és mely időre, akkor

a jövőben nem "büntethetik.

2. Aki már büntetve volt, mert fél évvel hátralékban maradt, saját érdekei elten cselekszik, amikor azon régi járandóságokat kezdi törleszteni elsősorban, amelyekért már megbüntették. így előfordulhat, hogy amíg a régieket törleszti, addig a másik oldalon ismét a 6 hóna|>os késedelembe esik és megint megbüntetik.

3. Ha tehát valakit az 1935. jjau. 1-ig terjedő időre már megbüntettek, akkor neki — hogy a további kihágásokat elkerülje - az az érdeke, hogy elsősorban január 1-től fizesse rendesen a járulékot és a f. évi járulékok törlesztése után igyekezzék régi tartozásait is rendezni, azokat, amelyeknek be nem szolgáltatásáért már büntetve volt.

Megsürgették a város elintézetlen ügyeit a minisztériumokban.

A kórházi szegény betegek 408000 K5 gyógykezelési difät folyósítják.

Komárom, május 10.

A város vezetői, mint azt jeleztük, hétfőtől szerdáig Pozsonyban és Prágában jártak, hogy a városnak az országos hivatalban és a Vezérpénzügyigazgatóságnál, valamint a prágai minisztériumoknál elintézés alatt levő ügyeit megsürgessék.

Csizmazia György városbíró és Kudelka József vezető főjegyző hétfőn Pozsonyban tartózkodtak és ott az országos hivatalnál a város szanálási segélyére és államsegélyére vonatkozó ügyet sürgették és tárgyalták meg az illetékes ügyosztályban, ahol ismertették Komárom' szinte reménytelenül súlyos helyzetét és az állam segítségét kérték a város javára. 150.000 Ke államsegélyt helyeztek kilátásba, amelyet azonban még a belügyminisztériummal és az illetékes többi fórumokkal kell megtárgyalni. A Vezérpénzügyigazgatóságnál a várost megillető 88.000 Kő adórészesedési őszszegnek kiutalását kérték, amelyre nézve ígéretet kaptak.

Kedden és szerdán Prágában a belügyminisztériumban, a népjóléti- és egészségügyi minisztériumokban jártak el a város vezetői. A belügyminisztériumban arról értesítették őket,

Vándorkönyvkötők járták be Délszlovenszkót s elvitték az imakönyveket: most elfogták a szélhámosokat.

— május 10.

A szélhámosságnak s a könnyű pénzkeresetnek mindig hálás talaja Délszlovenszkó. Mindig akadnak hiszékeny emberek, akiket könnyűszerrel be lehet csapni.

S jellemző, hogy a délszlovenszkói falvak közönsége akkor lesz bizalmatlan, amikor éppen valami becsületes dologgal közelednek feléje. !

A becsületes érzés kevéssé bántott két

hogy az állampolgársági ügyekben az. elintézést meggyorsították és ez ügyeket a legnagyobb jóindulattal kezelik. Az államsegély és szanálási segély kérdésében tárgyalásokat folytattak a belügyminisztériumban, majd az egészségügyi minisztériumban sürgették meg á vái’os közkórházában kezelt szegény betegek gyógykezelési költségei fejében járó Í08.000 Kőöszszegnek mielőbbi folyósítását, ami már régebb idő óla esedékes. Erre nézve szintén megígérték, hogy az összeget, amire a városnak égető szüksége vau, rövidesen ki fogják fizetni. A népjóléti minisztériumban megköszönték a léli szénküldeményt, de arra kérték az illetékes osztályvezetőt, hogy a szénsegélyt már lehetőleg decemberben utalványozzák, ne pedig márciusban. Ezenkívül kérték a kenyér- és cukorsegélynek, valamint az élelmezési jegyeknek további kiutalását is.

Eljárt a város vezetősége ezenkívül még a kolini gázgyárnál is a városi gázmű szénszállításának megkönnyítése céljából és a Szociális biztosító központjánál, amelytől a város kölcsöntartozásának résztörlesztésére nézve halasztást kért. A halasztást augusztusig megkapta a város.

vándor könyvkötőt :, akik sorra járták a falvakat, nagy magukdicsérettel összeszedték a javításra szoruló könyveket s különösen az imakönyvekre pályáztak. Megígérték a pontos javítást és előlegeket szedtek föl, aztán eltűntek.

Hiába várták később a >:könyvkötőket« a javított könyvekkel, azok nem kerültek elő.

Feljelentették őket, a csendőrség nyomozott utánuk és sikerült is elfogni Kopecsek Emil és Raskó Ottilia rovottmultú szélhámosokat Heleinbán. Kezdetben tagadtak, később beismerték, hogy ők szedték össze a könyveket meg a pénzt. Persze, a pénz már nem volt meg, a könyveket is eladták jámbor falusiaknak. Átadták őket a bíróságnak.

Az út is keserves volt, a kerék sokszor küllőig bemélyedt a sárba és lovaslegény, kocsis, trombitás mind untalan leszálltak, hogy a lovakat vezessék, nógassák és kitartásra kapacitálják. A falu megközelítése egyenesen veszedelmes feladatnak látszott. A kanálison egy rozoga híd, félig a vízben, félig a fagyos, csúszós, békanyálas töltésen, amelyen még olt hevert egy ősszel elfelejtett dereglye. Az est mind hosszabb árnyékokat vont a fák mögé és a fáradt és szenzitív Gittának most hirtelen eszébe jutott, hogy fél.

— Még egy negyedóra, szívem — vigasztalta Ákos, s a legényeket leszállítva, maga is leugrott a határról, amint a lovak a kanális hídjára értek.

Hiába. Az átázott, elkorhadt, roskatag alkotmány nem bírta el a nehéz hintót és a patak közepén — szinte úgy hallatszott, mintha felnyögött volna a hidacska fájdalmas reccsenéssel leszakadt az árokba.

Éles, rémületes, szinte hisztérikus sikoltás hasította keresztül a hideg téli levegőt. Gitta ijedtében holtr a sápadva, kimeredt szemekkel, ájulva esett a hintó sarkát»;». Estében megjelent neki a vén dajkája alakja, amint sárga, vibráló háttérből kibontakozik s karjait, mint hosszú szárnyakat csapkodva, könyörög, átkozódik. ijeszt és sír.

Gitta elszánta magát a halálra. Zavaros öntudatának egy utolsó sugaránál még látott egy mesebeli nagy hidat, az élet hídját, amely összeomlott, amikor rajta a túlsó partra át akart lépkedni. S ha nem tudott volna, szeretett volna szegény meghalt anyja után kiáltani.

Hej, lett rémület, lótás-futás, csapkodás, káromkodás és imádkozás. Ákos maga is derékig vízben és iszapba süppedve, rettentő erőfeszítéssel megragadta a hintót, hogy egészen oldalt ne feküdjék. Aztán lovaslegény és kocsis kővel, doronggal, a hídkorlát fájával alátámasztották a határt, amelyből Ákos kiemelte ájult feleségét.

Rettentő ómen — suttogta önkéntelenül. aztán, ölébe tartva Gitta prémekbe takart pompás kis testét, erélyesen szólongatta a bámészkodókat, hogy jöjjenek segíteni.

És most megtörtént, amit alig tud elhinni, aki nem látott még szegény, együgyű embereket vasárnap délután, kiöltözve, bámész unalommal ünnepelni. Megtörtént, ami egyébként akkor az egész vidéken mindenütt megtörtént volna, hogy hiába minden szép szó, minden fenyegetés, minden átkozódás, az emberek csak álltak a parton, álltak, bámultak, egymást biztatták, lökődték, aztán csendesen sompolyogva, nem kár örvendezve, de nem is sajnálkozással... odébb álltak, hazaszállingóztak, hogy elimádkozván esti imájukat, lefeküdjenek és rögtön elaludjanak. Hogy várják a holnapot. fis holnap elbeszélgessenek, hogy milyen szép volt a földesúr felesége, szegény, tán meg is halt az ijedtségtől."

Hiába minden, az emberek hazamentek, a kocsi a kanálisban megrekedt, a lovaslegény gyalog indul!, hogy a kastély cselédségét segítségül hívja urához. Jó egy óra telt el, amíg a cselédség megérkezett. Addig Gitta magához tért s tágra nyílt szemekkel bámult a részvétlenül, általi lustasággal és gondatlansággal távozó népség felé. Nézte, először ijedten, aztán borzadva, aztán undorodva, mint mikor valaki nagy bűnt lát és felháborodásában szeretne végigvágni a gonosztevőkön. Aztán egyszerre kiegyenesedett. mint egy hapagvó Eumenida és odakiáltott a cselédség felé:

— Vissza!

Ákos kérdően és ijedten nézett a gyönyörű démonra.

— Csak nem akar visszamenni?

Gitta most vette észre, — életében először —, hogy itt másnak is lehet valami véleménye.

—- Ákos, én nem akarok e barmok

között élni. Én soha életemben nem teszem be ebbe a faluba a lábamat.

— De most éjszaka!- Vissza Pestre! Az Istenért, vigyen vissza, Farkas, mert megőrülök.

— Gitta!

Ezt a szót Ákos egy kissé emeltebb hangon mondta, a negyven éves férfi komoly c nergiá j á va 1.

Gitta ezt a hangot is először hallotta életében. Ezt a szigorú, majdnem parancsoló hang egy pillanatra megdöbbentette, úgy, hogy az arca belesápadt. Mintha nagyot akart volna kiáltani, a szemöldökei összehúzódtak, az orreimpái kitágultak, mint mikor a szamovárban hangosan buzog a túl hevített gőz — egy mélyet és gyorsat lélekzett, de aztán meggondolta, felemelt karját leeresztette és mélyen zengő hangján csendesen, kissé reszketve, majdnem gúnyosan, de tisztán és fenségesen odaszólt:

— Csak nem akar nekem ellentmondani !

Ákos szent és bölcs komolysággal ránézett a saját nagyszerűségében szinte kéjelgő asszonyra, intett a cselédségnek, hogy fordítsák meg a határt. aztán megfogta a felesége karját.

Menjünk.

És visszamentek Pestre.

T

r