Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)
1935-05-04 / 36. szám
-»KOMaKUMI LAHOR« 3. oldat. Í935. május 4. tűért elmegy a perlavinák költségeire, melyek százezreket emésztenek fel. IStözben a vízvezeték szünetel egy hétve és a kórházban nem tudnak operálni, a beteg nem kap egy korty bűvös vizet, mert másfélévig senki sem gondolt arra, hogy a vízvezeték rozzant gépét rendije kell hozni. Ez a vezetés mind ennek a pártnak a számláján van, ezek a szé p eredmények is mind az ő dicsőségüket zengi. És hogy ezt eltűri a város közönsége, az nagy béketűrésről tesz bizonyságot, de hogy ezt a felettes hatóság is eltűri, hogy itt aszfaltozzanak, amikor kétezer műnk a n é 1 k ü 1 i van a városban, akik produktiv munkát vártak* itt valami végzetes tévedésnek vagy félreértésnek kell fennforogni. Remélhetőleg már nem sokáig. És itt jár egy előkelő idegen angol képviselő a Labour party-ból, aki jóhiszeműen azt hiszi, hogy a csehszlovák szociáldemokrácia is labour party és ebben a szörnyű tévedésben meglátogatja a komáromi »starostát«, a szoedem »lordmayort«, aki nem a maga, hanem a magyarság nevében jelenti ki neki, hogy itt mindenki boldog és már senkinek Sincs semmi kívánnivalója. Ugyanekkor megfeledkezik lordmayor úr arról, hogy a komáromi banlieu odúiban kétezer munkanélküli nem tudtudja, mit eszik holnap. A hivatalos szoedem jelszavak. >É 1 j e n a leszerelés! L e a h á - borúval!« Helyes és igaz, de mit szólnak vájjon hozzá a Skodagyár szoedem igazgatósági tagjai, akik csekély párszázezer korona keresethez jutnak e réven. A szoedemek az elsők, akik a hadügyi kiadásokat megszavazzák, a katonai szolgálat meghosszabbításával és az ezzel járó kiadásokkal. Szóval éljen a leszerelés! »Munkát, kenyeret!« Öh, de bájos, hiszen nekik van elsőbbségük minden munkára és annyi kenyérjegyet kapnak, hogy meg se tudnak vele birkózni. A vezérek pedig olt csücsülnek a bankok igazgatóságában, aVelkaiiákupna milliós üzleteikben. Ki 200-, ki 300,000 Ke tiszteletdíjat kap, hogy kenyere legyen... »A vallás magánügy...« és mégis beleavatkoznak. Nem kell egyház és nem kell hitvallásos iskola, nem kell pap, nert az >. népbutító«, de nem kell ten plom sem és elég, ha az emberek a n oziba járnak, ott képekben megisn: jrik a földi paradicsomot. Folytathatnál! c még, d.e hagynunk kell máskorra >, mert ez csak igen vázlatos kép. 1 \ a választó goíidólkozliatik feletti hogy mit jelent a szoedem urak» és nem kellene-o pontot tenni m; a végéreV „Anyák napja“ Az anyák napjának előkészítő munkálatai, mint azt már legutóbbi számunkban jeleztük, serényen haladnak előre. Mindinkább kibontakozik annak a kedves, változatos és szórakoztató programmal megrendezett ünnepségnek a képe, amely elsőizben bár, de annál impozánsabb módon domboritja ki az anya iránti szeretet legmelegebb érzését. A nagyszabású ünnepség programjának megállapítására f. évi április hó 27-én ült össze a Járási Fiatalsággondozó kebeléből alakult előkészítő bizottság az alábbi résztvevőkkel: Markovii. Ede tanfelügyelő és ár. Kalvariszky Jenő, a Fiatalsággondozó alelnőkei, dr. Borka Géza, Harmos Károly és Bíró Lucián főgimnáziumi tanárok, Rimele Sándor adóhivatali főnök, a polgári leányiskola szülői szövetségének elnöke, Suchy Ferenc, Banai Tóth Pál, Bakonyi István, Änderte Gustáv, Pacenovská Margit, Fülöp Etelka, Balsianková Anna, Vaskó Imre, Telkes Mihály, Pethö Sándor, Prekop Ferenc iskolaigazgatók ill. tanárok és Kovács Ferenc, a J. F. G. titkára. Az ünnepség lefolytatását az előkészítő bizottság az alábbi keretek között szándékozik megva’ósitani: Május 12-én, vasárnap délelőtt sétahangverseny az Angliában. Délután, az ebédutáni órákban veszi kezdetét az ünnepség legimpozánsabb megnyilvánulása, a több ezer iskolásgyermekből álló csapat felvonulása népviseletekben, jelmezekben, tréfás csoportokkal és az anyák iránt érzett szeretetet ötletesen szimbolizáló allegorikus kocsikkal. A felvonuló menet kedves előfutárai lesznek biciklis és aszfaltfutós gyerekek, valamint babakocsiaikkal felvonuló kislányok. A menet a város főbb uccáin keresztül valamelyik sportpályára vonul, ahol tartalmas, változatos program kerül lebonyolításra, amelynek keretében az összes helybeli iskolák egy-egy táncot, énekszámot, zenés tornagyakorlatot stb. mutatnak be. A program lebonyolítása után úgy a „nagy“ mint a „kis“ közönség számára különféle szórakoztató és mulatságos játékok következnek. A helybeli Járási Fiatalsággondozó kérésére szívesen hívjuk fel a város egész lakosságát a kedves ünnepségeken való részvételre. Különösen felkérjük a 2 és 3 kerekű kerékpárokkal kis autókkal, aszfaltfutókkal rendelkező gyermekek szüleit, hogy gyermekeiknek a menetben való részvételét az ünnep^ség előtt egy-két nappal a J. F. ö. irodájában (Széchenyi utca 23. ielefon 165.) akár személyesen, írásban, vagy telefonon jelentsék be. Az ünnepség részleteire legközelebbi számunkban még visszatérünk. Májusi séta a komáromi kikötőben, ahol ezideig csend volt, most azonban ezres szériában várják a vagonokat. Magasan repQl a daru, ritkán szól. — Megindul a tranzitóforgalom a kikötőben. Komárom, — május 3. Legutoljára a téli fagy idején látogattuk meg a kikötőt. Minden kikötői séta roppant tanulságos, akár nyáron teszi meg az ember, akár pedig télen. Még visszaemlékezünk arra a hatalmas hajótáborra, amelyik valósággal ellepte a kikötőt: messze Duna valamennyi hajója itt keresett menedéket a fagy elől. Akkor kényszerű szünetben állottak a hajók. Poétikus lett volna a rajtuk való tartózkodás, ha nem lett volna olyan hideg. Hajókat javítgattak akkor a hajósok, őrizték a rakományt, átraktak s a melegben reménykedtek. Nos, ez a várt meleg alig jött el még ma is. Dideregnek a hajósok. A hajók száma azonban megfogyatkozott s inkább a szabad kikötőkben tartózkodnak a pillanatnyilag nem foglalkoztatott hajók, mivel a komáromi kikötő használata bérfizetéssel jár. A komáromi kikötőben kevés a hajó: csupán azok vannak itt. amelyek árut hoztak, vagy visznek. Egyelőre csendes a kikötői élet. Az öt daru közül pillanatnyilag egy működik. Hatalmas alkotmány, ha alája állunk: ügyes és eszes. Ménkű kanala pontosan felmarkolja a gabonát, nagyot lendít rajta, átrepiti a magasba s a raktárba önti, egy csövön. Húsz mázsát egy lendülettel. Jugoszláv gabonát hajóznak ki, tesznek raktárba. Erről a gabonáról tévhit volt forgalomban nemrégen. Azt mondták, hogy a monopólium-társaságnak annyi volt a gabonája, hogy nem tudott vele mit csinálni s hogy az árakat tarthassa, titokban mázsaszámra öntötte a búzát a Dunába. Hálistennek, itt még nem tartunk. A tévhit onnan származott, hogy a huzamos téli álldogálás alatt a gabona egy része nedvességet kapott s az uszály meleg kamráiban kicsirázott egy bizonyos mennyiség. Ezt a nedves, csirás gabonát vizbe dobták. Azt a felvilágositást nyertük, hogy á csirás gabona nem volt túlsók. Hogy aztán a gabona többi részét megmenthessék, raktárba helyezték. (Mindenesetre kár volt ezt a csirás gabonát nem felajánlani a szegényeknek.) Egyelőre nyugalom uralkodik a kikötőben. A bejáratnál, jobboldalt, nagymennyiségű kavics van felhalmozva: vevőre s építendő házakra vár. Néhány vagonból gabonát hordanak uszályra, a vékony palló leng a súlyos léptek alatt. Megmérik a szállított mennyiséget s a hajó mélyére zúdítják. Másutt egy daru valamelyik uszályból éppen kirakja a gabonát. Körforgalom. Ennyi az egész mozgalom egyelőre. Telnek a raktárak. Egy-Ruha teszi az embert“ — mi hozzásegítjük ehhez!!! 143 55 Megérkeztek tavaszi újdonságaink. — Jó minőségű ruhát, gyári árban csak nálunk szerezhet be. Ruhavasa lás Ke 6* '.-wúj. ■«—• \ Ruhát mérték után Is készítünk. I, Ruha javítást és tisztítást jutányos j árban végzünk. — 109 sz telefon- Ihívásra házhoz megyünk. ísízahszerü tisztítás és vasalás Ke — I mert megért mindent és halad a korral. A többiek megvénülnek! És ezt a fiatalok is érzik. Lám, Klárikának is benne van bizodalma, és nem az anyjában... — Hogyne, mókuskám! Nagyon szívesen. Csak azt mondd meg, hogy kinek írjak... Azaz azt meséld el, hogy miről van szó. Milyen fajta legyen az? Arról van szó, hogy Gyuri, aki minden vasárnap fel szokott Pestre jönni, vagy ha nem jöhet, hát megizeni. Most már két vasárnap elmaradt szó nélkül. Először azt hittem, beteg', de Manci hallotta, hogy nem. Sőt, hogy vasárnap iltjárí Pesten, de hozzánk nem jött el. Bizonyos, hogy valami történt. Vagy valami pletykát hallott rólam, vagy valaki elfőzte ... V'agy... Nem tudom! Hát azt gondoltam, kellene neki írni egy visszafőző levelet. És ezl csak Guszti bácsi tudná megírni!... "lessék úgy megcsinálni, mintha egy regényben lenne,... Guszti bácsinak nagyon jól esett a bizalom és nagyon érdekelte a feladat újszerűsége is. Harminc évvel azelőtt sok szerelmes és miig több szakító levelet fogalmazott egy barátja számára, leány-levelet azonban még nem írt. Hát most majd megmutatja ennek a fruskának, hogy ő kicsoda és mii tud. Még egyszer kérdési intézett hozzá a helyzetre vonatkozólag, aztán bólintott és azt mondta: ■— Tüstént meglesz! —- Azzal viszszavonult a szobájába. Egy óra múlva került elő, de levél nélkül. Félrehúzta Klárikát és azt mondta neki: — Nem tudom ilyen gyorsan megcsinálni. Dv holnap reggelre meglesz! Csak aludj nyugodtan, visszafőzzük azt a fiút! Szervusz! Guszti bácsi a mathematikai írásbeli érettségi óta ném rágta olyan keservesen a tollszárat, mint ezen az éjszakán. Irt vagy ötven kezdetet, de nem volt jó egyik sem. Végre azonban úgy érezte, hogy sikerült a dolog, eltalálta a hangot. Julia Rómeónak, Izolde Tristánnak, Hero Leandernek nem írhatott volna különb levelet, mint amilyet összeeszkábált. Olyan érzéssel feküdt le három óra tájban, amilyenben azóta sem volt része, mióta a legutolsó drámáját befejezte. Reggel szerény arccal, de diadaltól repeső szívvel adta oda Klárikának a remekművet és leste az arcán a hatást, mikor olvasni kezdte. Bizonyosra vette, hogy a kisleány ujjongva fog a nyakába borulni. Klárika figyelmes arccal olvasott és mikor már túl volt az első oldalon, sóhajtott egyel. Guszti bácsi abban a pillanatban érezte, hogy az írásműve megbukott. Most valami sajátságos lelki folyamat következtében egyszerre a Klárika szemével kezdte ő maga is olvasni a levelet és világosan látta, hogy amit írt, az olyan idejétmulta dolog, akárcsak az acél-kova-tapló. Öngyújtó kell ide, nem tűzszerszám! Ideges lett és a levél után nyull* restelkedve. Add ide! szólalt. Add ide! Nem jó!... Ebben a pillanatban még volt ugyan egy halvány reménye, hogy Klárika azt feleli: — Dehogynem! Nagyszerű! De hát ez csak á bajban lévő ember reménykedése volt a csodában. A csoda ezúttal sem következett be. Klárika zavartan mosolygott és kényszeredetten felelte: — Dee ... jó ez nagyon... És szép is ... Csak ... — Csak hát, ma már, tetszik tudni Guszti bácsi, ma már nem... nem izé... Mi nem ezen a hangon beszélgetünk egymással, leiszik tudni... És ezt Gyuri meg sem értené!... Attól félek, ha ezt írnám neki. megijedne tőlem ... Guszti bácsi egy nagyot sóhajtott. Zsebretette a levelet és azt mondta: —. írok egy másikat!- Ne! — szólott. — Ne tessék fáradni. Majd... most már... most már majd megírom magam ... Köszönöm szépen. — Megbuktam! — gondolta Guszti bácsi megsemmisülve. Hogy Klárika mit írt, azt nem tudta meg soha. Pedig kíváncsi volt rá nagyon. Annyira, hogy némi habozás után ki is mondta: — Jó. De mutasd meg nekem, mielőtt elküldöd... Klárika azt felelte rá: Igenis«, de aznap nem mutatott semmiféle levelet, mikor pedig másnap Guszti bácsi megkérdezte, hogy hol van liát a levél, azt mondta: Ó, már elküldtem!... Olyan hülyeség volt, hogy szégyellem volna Guszti bácsi előli ... azután a gyönyörű levél után, amit Guszti bácsi írt. Guszli bácsi nem szólt semmi l. Mit is szólhatott volna? Különösen, minthogy rákövetkező vasárnap Gyuri, már újra megjelent, hihetőleg a Klári levelének liatása alatt. Elmélkedni azonban elmélkedett a dolgon sokat és a hité csak megerősödött a fiatalságról való hipotézisében. De közben erősen fúrta a gyanú, hogy Klárikának is megvan a maga véleménye őróla. Ezt a gondolatot azonban iparkodott magától elhessegetni.
