Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)
1935-04-27 / 34. szám
sálék, nyomtatványok és könyvek címén 3.5 milliót állítottak be. A titkos és mindenféle ürügyek alatt leplezett tételeknek a költségvetésből egyszer már el kellene tünniök, — írja a lap, — mert az ilyen módon kiadotl összegek ellenőrizhetetlenek. A bürokrácia és a m.inkanélküliség. A Lidové Noviny egyik legutóbbi száma írja a következőket: — Hoszszú huzavona és odázgatás«*.- után végre kiírták az építési munkálatokra szóló pályázatot a kassai pénzügyigazgatóság épületére. Megkezdték a lebontást és már kora tavasszal meg kellett volna kezdeni az új palota építéséi. A vállalkozó azonban nem kezdhet a munkához, mert nincs döntés a központi fűtésről. Egy évvel ezelőtt írták ki az építkezésre a pályázatot, de a pozsonyi Országos hivatal illetékes osztálya egyáltalán nem tartotta a központi fűtés kérdését sürgősnek s így az építőmester mosl meg sem mozdulhat. Csak ez év februárjában foglalkozott egy kiküldött bizottság a dologgal, de a döntés még a mai napig sem jött meg. Kassán 3500-nál több munkanélküli van, aki mind vár a munkára s aki sok tízezer koronát fog kapni munkabérek címén. Az építkezési költségek már régen megvannak, a tervek készek, az építkezési munkát kiadták, de a munka még sem kezdhető meg, — a pozsonyi országos hivatal könnyelműsége miatt. — Látta Ön már Czibor kalapos kirakatait? (Komárno, Jókai-u. 6.) Az idény szenzációja! Minőségben és árban utólérhetetlen. Meglepően nagy választék a legdivatosabb Hückel, Borsalino, Böhm és saját gyártmányú kalapokban, valamint mindenféle sapkákban. Kalapok alakítása, tisztítása és javítása. Szakszerű kiszolgálás! Előnyös árak! 2. oldal. - t A konverzió Irta: Nyíró József. Még a jó pénzvilágban barátkoztunk össze Séra Dávid bátyámmal, aki nagyoláhfalusi deszkás székely ember. Egy szekér félcolos deszkát alkudtam volt ki nála emberséges árban, hogy a vén kerítésen legalább a kulyalikakat kifoldjuk. Azóta mindig megkeres, ha erre jár és értelmesen eligazítjuk a világ baját. Anynyira összemelegedtünk, hogy még Amálit, a kicsi leányát is elhozta hozzánk, hogy lásson világot. Én szoktam kiszámítani neki, hogy az interest jól vette-e a bank, s az én asztalomon szokta megszámolni a pénzét, hogy nem csalták-c meg a gyárban, hol a körút végén a megmaradt deszkát bé szokta adni. Ősz végétől, mihelyt az első hó leesik, tavaszig a barátságunk szünetel, akkor ő az erdőn van, vágja a tőkét, gyűjti a fűrészhez, s tavaszi áradáskor munkába áll a fűrész. A medve még ki sem. törülte a téli álmot a szeméből, mikor Séra Dávid már belefáradt a munkába. Ezért lepett meg, hogy a napokban teljesen váratlanul és részegen csak beállít Dávid bátyám. — Hát maga hol jár, ahol még a madár sem jár? — barátságoskodom, ahogy illik. — Ne es kérdezze! — aszongya levertem — Nekem ugyan bétette az ajtót Árgentó János. — Ki? — Árgentó János! Nem üsmerí? — Osmeri a fene! A ki az? — Hát Árgentó János, ki elengedi az adósságokat. — Argetoianu, a miniszter? — Tőlem lehet akármi, mert üngöm jól eligazított... De nem azért jöttem, hanem hát dccka nem kéne-e? — Hiszen kelleni kellene, de nincs pénz, Dávid bácsi! — No, akkor megette a fene! Hiába jártam!... Ha legalább ötszáz lejt »KOMAROMI LAPOK* A Magyar Nemzeti Párt komáromi kerületének választmánya lelkesen tüntetett a magyar egység mellett Saját tudósítónktól. — A Magyar Nemzeti Párt komáromi kerülete méltóságteljes lefolyású, igen élénken látogatott választmányi gyűlést tartóit csütörtökön délelőtt a Dózsa-féle Vigadó nagytermében. A választmány teljes számban volt jelen, a kerület legtávolabbi községeiből is eljöttek a küldöttek, hogy hitet tegyenek a választások előtt a magyar nemzeti párt mellett. A gyűlést Jaross Andor elnöki megnyitója vezette be. Lelkes és éljenzésektől többször megszakítón beszédében foglalkozott a mai belpolitikai helyzettel s a választások kiírásával. Hangsúlyozta, hogy a Magyar Nemzeti Párt teljes szervezettséggel, győzelmes önbizalommal indul a választásokba, mert ennek úgy tárgyi, mint lélektani feltételei adva vannak. Nem ismerünk sem polgárt, sem munkást, — mondotta többek között Jaross. — csupán magyar testvéreket. Majd összefogásra buzdította megjelenteket, élénk helyeslés közben. A komáromi pártszervezet részéről Fülöp Zsigmond elnök köszöntötte szeretetteljes szavakkal a választmányi gyűlést. A gyűlés ezekután jóváhagyta a járási képviselőtestületbe küldendő jelöltek listáját. Ennek kapcsán az elnök bejelentette, hogy a keresztényszocialista párt elnökségétől veti sürgős levél szerint a keresztényszocialista párt a járási választásokon külön kíván menni. Ezzel szemben a Magyar Nemzeti Párt azon az állásponton áll ma is, hogy a magyarság egysége érdekében az összes választásokban egyöntetűen kell a két •pártnak indulni, • haza nem viszek, fel es akaszthatom magamat. Az asszony tűzre tesz! — De hát legalább mondja el, mi a baj! Oda se figyel az én emberem, csak fő a feje. — Hijnye az ántiját! Igazán nincs semmi pénze? — Az újságok nem eresztenek! — mondom én is őszintén. — A tűz perzselje meg azokat es! -- érez yelem. — Pedig milyen jól kifundáltam! A tekéntetes úr adna nekem ötszáz lejt, s én deckában letörleszteném a nyáron. Akárhányszor erre járok, egy-egy tőkét letennék az udvaron, az, asszony meg se tudná. Párját öt lejvei olcsóbban számítanám, mint másnak. A félcolost még hattal es... — Abbiza elég kár, hogy el kell szalasztanom ezt a jó boltot, de ha nincs... — S ha jó kamatot adnék reá, akkor sincs? — A ponciusál kiednek! — háborodom fel. Kinek néz maga engem! — Egészen elment az eszöm! — keseredik el a sértés miatt. — Csúful meg lehet szorulva, — mutatom legalább a részvétet. — Én*meg, mint a recsönvédi kutya a búgján... Silyedjen a »Móric hídja«. A > Móric hídja« látogatott fogadó Homorodón felül egy négyes keresztútnál. — Az ugyanbiza magának mii vétett? — érdeklődöm. — Az eleget. Ott ivám el az esszes pénzemet, amit adóba kellett volna, hogy vigyek. — A hogy történt? — Hogy történt? — bosszankodik az értelmetlenségem miatt. — Úgy, hogy ha az ember bolond, akkor bolond! ... Haj, ha én még egyszer azt a kamatellenös embert a kezembe foghatnám! — Hát az hogy nézett ki? — Afféle nadrágos tekergő! Ahogy melegednénk a korcsmában, egyszer Komárom, április 26. amit nemcsak a megteremtendő lelki egység, hanem a választások jó technikája is megkíván. Egymásután szólaltak fel a különböző vidékek szónokai: Kmoskó Béla dr., Búig Árpád, Pintér Béla, Holota János dr., Rázgha Károly, Kontsek György, Bándy Endre, Salkovszky Jenő dr., — akik meglepetésüknek adtak kifejezést és követelték az egységes lista megvalósítását a járásokban is. — Majd Nagy Nándor elnökiele mellett jelölőbizottság alakult, amely megejtette a járási, tartományi, képviselőházi és szenátusi választásokra vonatkozó jelölő javaslatokat, amelyeket a szombaton Léván tartandó pártvezetőségi gyűlés önt végleges formába. A jelölő bizottság elnökének jelentését egyhangúlag tudomásul vették. A gyűlést Jaross Andor zárcszavai fejezték be, a résztvevők a választások jóeredményének biztos tudatában, lelkes hangulatban oszoltak szét, A járási zárószámadás igen jó eredménnyel zárul A járási választmány ülése- (Saját tudósítónktól.) Komárom, április 26. A komáromi járás választmánya szerdán lartoLta ülését Novotny Richárd közigazgatási főtanácsos elnöklete alatt, aki megnyitó szavaiban bemutatta a most kinevezett két előadót a bizottságnak. Majd a választmány áttért a napirendre, melynek mindössze két érdemleges tárgya volt: Kolozsnéma 1935. évi költségvetése és a komáromi járás 1934. évi zárószámadása. csak odalép az asztalhoz, s azt mondja: »No, iszogatnak, iszogatnak?« — »Nem, mert bialbornyut őtöztelünk« — feleltem neki. »Maguknak könnyű« — mondja rá — »mert mguknak elengedik az adósságukat. Jön a konverzió. « — Rég zúgassák! — bizonyítja egy hévízi ember is. — Itt az újság, ha nem hiszik. A kamara, az ország háza meg es szavazta Argetoianut, aki az egészet javasolta. Egy pohár bort ihatnánk az ő tisztelettyire is. — Éjjön Árgentó János! — kapja fel a poharat a hévízi ember. — Éjjön! — zúgja rá a többi is. — Emmá jó hír! — üsmerem el magam es. — Éppen a Tolvaj ostetőig fut örömiben az asszony, ha megmondom neki... így kezdődött... Ösztán a kicsi a sokat kívánja... Hiszen tudja azt már maga is — bizalmaskodik. — Értem már! — bólogatok a fejemmel. — De ötszáz lejt még sem ihatott él. A székelynek még kissé ködös az emlékezőtehetsége. Egészen felújul erre az ötletre. — Kutya legyek, ha nincs igaza! De akkor hol a pénz? — Gondolkodjék egy kicsit! Zordonan töpreng és hangosan számítgatja. — A bor, amit fizettem, volt tíz liter, az kétszázhúsz. A cigánynak adtam ... — Hát cigány is volt? — vetettem közbe. Lenézőleg felel. — Anélkül nem ér semmit az egész. — Ez igaz. A székelj" újra visszaesik a számításba. — A borért mennyit mondtam vala? — Kétszázhuszat! — A cigány kapott... Most már azt nem tudom, hogy a cigánynak adtam-e a száz lejt, vagy a kisasszonynak. A zárószámadás adataiból a következőket emeljük ki: A választmány a költségvetésnek 85 o/o-át merítette ki. A rendelkezésre álló hitelből 192202 Ke összegből nem utalványozott a járási választmány 93690 Kc-t. Az összes kiadás 621607,40 Ke az összes bevétel az átmeneti bevételekkel és a vagyonnal kitett 727000.— Ive maradvány tehát 106000.— Ke értékekben 40000.— Ke az év végén készpénzvagyon 552263.85 Ke a leltár értéke 30649.— Ke a tiszta vagyon 846230.70 Ke A járási választmány az előadó javaslatát elfogadta és azt a legközelebb összeülő járási képviselőtestület elé terjeszti. 1935. április 27. 6 szoba, üvegezett veranda, fürdőszoba és minden mellékhelyiségből álló parkírozott udvarral kiadó. Cim a kiadóhivatalban. — Sétatér és gyermekjátszótér Párkányban. Párkány ugyancsak a haladás útjára lépett. A hangos mozi után most sétateret és gyermekjátszóhelyet létesit Párkány község elöljárósága. — Annak is adott? — Segítettem azon el... Elpanaszolta, hogy árva gyermekei vannak, s az sincs, amibe öltöztesse... De akárki, jó torkú fehérnép volt... S ahogy" az énekölt! — Még énekelt is? — Igön, de csak a verekedés előtt. — Csak nem verekedtek? — Mi nem, de a kamatellenös nem fért a bőriben. — Az Istenért, tán nem csináltak valami nagy bajt! — Kiméletösen bántunk véle, — nyugtat meg a deszkás ember. — Éppen csak megkeféltük. — Rosszul tették. — Akár tettük, akár nem, de már megtettük... Az elején nem volt vele semmi baj. Egy kicsit akkor es sokat szavalta, hogy »így" székej testvéreim, úgy székej testvéreim«, de ezt elnéztük neki. Éjfél felé azonban már gyengén ludott magyarul. Az se volt nagy baj. Erre el kezdi szidni a kormányt. Még ettől es maradhatott volna. Hanem osztán mikor elkezdte nekünk mondogatni, hogy így büdös parasztok, úgy parasztok, hát biz én orrbatörültem . . . Arra a fehérnép es el lett vele, s mi békében megbeszéltük a konverziót. Mindjárt készülődik is. Eszébe jut, hogy megpróbálkozik az ötszáz lej erányában a felsőrákosi papnál is, aki »jó embere«... ha már én nem tudok segíteni rajta. Még ő vígasztal, mikor kezet ád. — Valahogy lesz, no! — Máskor vigyázzon a konverziós vacsorákra — figyelmeztetem. Ezzel neki is meghoztam a kedvét. Drágán mosolyogva lépik fel a ferhécre s húvik be a kóder alá. Onnan hajlik ki és örvendezve kiáltja vissza nekem: — Megvan a száz lej! Ezt az istrángot vettem vele a gyeplőszárak helyett, amiket az éccaka elloptak. Hogy" a körme szakadjon le, aki kezet tett reá!
