Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)
1935-03-23 / 24. szám
2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1935. március 23. kellett volna mennie, Romániába fog utazni, hogy felvilágosítást kapjon a román kormánytól ebben a komoly dologban. Lemondással fenyegetődzött Trapl pénzügyminiszter. A jól informált Moravsky Denik c. lap jelenti, hogy Trapl dr. pénzügyminiszter lemondással fenyegetőzött, mert a koalíciós pártok egyre újabb követelésekkel akarják megterhelni az állampénztárt s c követelések folytonosan megzavarják a pénzügyminiszter gazdasági tervezetét. Úgy látszik, Trap! dr. unja a koalíciós pártok folytonos alkudozásait. Ennek ellenére a pénzügyminiszter maradása biztosra vehető, mert elképzelhetetlen, hogy most, a választások előtt legyen változás a kormányban s ezenkívül a jövő konstellációban is számolnak Trapl dr. pénzügyminiszterségével. Megszavazták az autóforgalmi novellát és ráadás! tilalmat. A képviselőház március 21-iki plenáris ülésén tárgyalták a szenátus által a motoros járművek forgalmáról szóló határozatot. A koalició többsége a határozat tárgyában előterjesztett bizottsági javaslatot elfogadta és a második olvasást a legközelebbi ülésre tűzték ki. A képviselőház legközelebbi illését március 26-án, kedden délután 3 órakor tartja, amelynek napirendjén szerepel a francia kereskedelmi szerződés pót jegyzőkönyve, az állami testnevelési intézet megszervezéséről, a szlovenszkói és ruszinszkói utak államosításáról szóló kezdeményező javaslat, az önkormányzatok gazdálkodásáról szóló kormányjavaslat, a ráadási tilalomról! s a katonai célú kisajátításokról szóló szenátusi határozatok. A kUlfOldiek jelentkezése és tartózkodása. A szenátus alkotmányjogi bizottsága keddi ülésén elfogadta a külföldiek ben való kedvezményeknek megadásánál legyenek tekintettel azokra a személyekre, akik 1918. október 1-én már a csehszlovák köztársaság területén tartózkodtak és azóta megszakítás nélkül itt laknak, azonban nem tudják igazolni csehszlovák állampolgárságukat. A szenátus alkotmányjogi bizottságának ezen határozata figyelemreméltó és nagyon is szükséges a sok ezer hontalan érdekében. Mégegyszer » a gutái „kulturkérdés“ örömére szolgált a SZMKE titkárságának, hogy a gúlái magyar kultúregyesület megalakulásának akadályait tisztázhatja s köszönettel vette a múlt vasárnap közöli nyilatkozatot illetékes gúlái körökből. 1. Félreértette a nyilatkozó űr mindazt, amit a felekezeti különbségről jegyeztünk meg kérdéses kis hírünkben, amelyben a gútai kaszinó megalakulásáról voll szó. A hírben általánosságról beszéltünk, arról, hogy a SZMKE minden felekezetű magyart egyképen fogad kötelékébe, mert magyar kulturális alapon álló egyesület s nein hitbuzgalnii egyesület. Az, hogy egy községben csakis egy vallás dominál, még nem zárja ki azt, hogy magyar jellegű kulturális egyesület is ne alakulhasson, nem pedig másnak, mint .hitbuzgalminak nem szabad megalakulni. A nyilatkozó úr által felsorolt több gúlái egyesület mind vallási, hitbuzgalmi egyesület, tehát működési tere máris elhatárolt, — egyikben sincs kihangsúlyozva először az, hogy par excellence magyar kultúregyesület, másodszor az, hogy az említett egyesületek egy országos magyar kullúrszervezet láncolt fiókjai, - már pedig a kultúregyesületek jellege az, hogy átfogó szervezetet adnak, egységes vezetéssel, egy központtal, minden felekezetet egyképen szeretve. A SZMKE minden felekezetet lisztéi és szerel s. kultúrmunkájában a felekezetekkel együtt s nem ellene dolgozik. Csak annyit kér, hogy helye neki is lehessen a nap alatt . Különösen olyan hatalmas faluban, mint Gúla. Azonban az a különös eset történt meg tavaly, hogy — Szlovenszkó területén egyedül. Gután lehetetlenné tették a SZMKE megalakulását. A SZMKE néhány évvel ezelőtt nagy és szép kultúrestet rendezett Gután, amelyen M é c s László és A1 a p y Gyula dr. is fellépett. A helyi szervezetet teljes fokkal megalakítani mégsem lehetett: a SZMKE titkára kérte a gútai kultúrháznak egy félórára való kinyitását azért, hogy egy üres vasárnap délután péhánv kultúrhajlandóságú férfiúval megbeszéljenek tisztára kulturális jellegű kérdést. A kultúrházat a kultúrinegbrszélés számára nem volt szabad megnyitni: a SZMKE titkársága kitérő feleletet kapott azzal, hogy a »kultúrházra állandóan szükségük van a gúlái egyesületeknek«. Notabene, a kérdéses vasárnapon sem volt szüksége. A kultúrház nyugodtan csukva maradt, a SZMKE megbeszéléséi szokás ellenére kocsmában kelleti megtartani. Akikel erre a megbeszélésre várni lehetett, nem jöttek el. Miért? Mert ugyanakkor — a falu elbeszélése szerint kontra SZMKE-gyűlést« rendezlek egy iskolában, azérl, hogy a SZMKE megbeszélésre lehetőleg senki ne jöjjön el. A kultúrmegbeszélésről eltanácsolták a fiatalságot: Úgysem kaptok ott semmit« — kijelentéssel. Tévedés volt azonban 'azt hinni, hogy a SZMKE versenytárs akart lenni. Sem egyik oldalról, sem másikról nem jöttek el azok, akiket váriunk volna: a túlzott óvatosság és a gyanakvás erősen dolgozott. Első eset, hogy a kultúrház tárt kapuja helyett zárt ajtókra találtunk. Fájt, hogy ez éppen Gúlán történt. Ez a fájó érzés, ha az egyesület összeségében nem is, de személyileg valakiben mégis bennemaradt s lassan heged csak. 4. Ismételjük, — félremagyarázás elkerülése végett, -- a SZMKE nem számít kizárólagossági jogra. „Anynyira azonban számíthatott, hogy Szlovenszkó legnagyobb magyar falujában értékes fiókegyésiiletet állíthat lel a többi között és bizonnyal több barátságot tanúsított volna a többi egyesületekkel szemben, mint azok ő vele szemben. 5. Teljes reverenciával elismeri a SZMKE — és* más is, — »bizonyos gútai körök« szép kulturális és hitbuzgalmi munkásságát. Eredményeit és igyekezetét nem vonja senki kétségbe. Viszont a SZMKE is jól megféri volna mellettük s akkor nem következett volna el az az esel, hogy Gúláról kvázi kisebb deputáció keresse fel a Kultúrpalotát, figyelmeztetve a SZMKE-t, hogy Gúlán semmi keresnivalója nincs és hiábavaló minden igyekezet. Mondjuk meg nyíltan, Gúlán néhányan ajtót mutattak egy országos kultúregyesületnek. És kinek ne fájna az, aki véreinek kulturális sorsát szívén hordja? Minden sor csak ennek a fájdalomnak kifejezője, támadni nem akar és nem irányul senki ellen. (>. Ez az oka annak, hogy az ilyen kultúrkérdések többekéi, — ha másra nem, legalábbis — hosszas gondolkodásra késztettek. Ha néha túlcsordul a pohár — szomorúságban, — ez érthető. 7. Elesik az a vád, hogy valaki informálta volna a kultúregyesület vezetőségét, hiszen a vezetőség maga lapasztalhalta az elmondott dolgokat. 8. Szögezzük le, hogy a SZMKE teljesen politikamentes. Halvány szándéka sem volt Gúlán, sem másutt politikai összefüggések tárgyalására egy párt részéről sem. Egyébként béke velünk. A SZMKE természetesen lemondott arról, hogy általános, magyaros kultúrmunkára irányuló szervezetét Gután felállítsa, hiszen csak kísérletezett s nem oktrojált. S maga a SZMKE fog önzetlenül és a legjobban örülni, ha tálja, hogy a gúlái kultúrmunka, nevelése a felnőtt nemzedéknek, sikerült. Kívánjuk is az optimális sikert jőszívvel! Ebben az ügyben nem folytatunk többé polémiát. A SZMKE titkársága. ADDOMETER eredeti jelentkezéséről és tartózkodásáról szóló törvényjavaslatokat. Az ülésen résztvett Cserny dr. belügyminiszter, valamint Dérer Iván dr. igazságügyminiszter is. A kél törvényjavaslatra vonatkozólag határozati javaslatot fogadlak el, amelyek fölszólítják a kormányi : - utasítsa a járási hivatalokat, hogy a fiatalkorú külföldieket figyelmeztessék ezeknek a törvényeknek rendelkezésére é,s a törvény érlelmé-2. A SZMKE nem mondja, hogy ő az egyedüli. A SZMKE csak azt mondja, hogy a kulturális szervezkedések közül ö is egyike a szambavehetőknek. Csakis ezen a jogon kér helyei s nem a kizárólagosság jogán. Jő, de hol van megírva, hogy a SZMKE-nek éppen Gúlán nem szabad megalakulni? Már pedig a látszat az, hogy nem volt szabad megalakulnia. 3. Mert ha szabad lelt volna megalakulni, akkor legalább segítségére jött volna vaklaki a SZMKE-nek. erikái számológép Összead, kivon. Egyszerű kezelés, soha el nem romló szerkezet! Pontos, megbízható! Kíméli az agyat! Ara 380— Ke. Kapható a SPITZER-féle könyvesboltban Komárno—Komárom, Masaryk (Nádor) utca 29. Sötétség. Irta: Süsüi Sátidor. Akkor már a kórházban mindenki tudta, hogy a VIII-as számú teremben megvakult a Gyuri, a szőkehajú parasztlegény. Szegény Gyuri, eszébe sem jutóit, hogy miért dugdossák szájába a sok finom cigarettát, a kedvesnővér az édes. vaniliaszagú piskótából négy darabot ad neki és ágyszomszédja, a Palotás bácsi, kérés nélkül is hangosan olvassa az újságol. De még meg is kérdezi? A képviselőházat is olvassam? Gyuri azonban nem akarja hallani az erdőjavaslat vitáját. Fekszik az ágyon, befáslizolt szemekkel és a nyitott ablak felé fordítja fejét.- Hej, de jó szag gyün befelé! — Készítik a vacsorát. Péntek van. turóstészta lesz — véli Palotás bácsi és már előre nag\-ot nyel. mert neki minden gondolata az evés. Gyuri azonban nem a turóstészta szagát érzi. — Bimbózik az udvarba a hársfa, a füvet mindön este öntözik, osztán annak meg a májusi fődnek a szagja gyün befelé ... He j. Palotás bácsi, bizsereg má az én tenyerem, igen nagyon áhítözza az eke fáját, meg a kasza nyelit... Nem mondhatta neki, hogy ne is gondol jon többet arra. Palotás bácsinak cipészműhelye van a Kossuthuccában, ha begyógyul a sebje, kezdi újra a munkát látástól-vakulásig a háromlábú széken, de azért tudja, hogy most hallgatni kell. Hallgatni és inkább rászorítani a rádió-kagylót a bekötöd szemű legény fülére. — Ez ám a szép, Gyuri! Pesti cigány muzsikál ja a Mandulafá-t... $ Éjjel azt álmodta Gyuri, hogy gyenge tenyeret kaszált a Mohai-aljban. Harmatban ázott a feuyér, úgy hullott rendre az éles acél nyomán, mintha szél fújná. Kocsira rakta, felült a tetejébe és meglegyinlette a szíjostort a Csillag meg a Bársony fölött. Bekanyarodott az udvarra, a pajta elébe kezdte ledobálni a takarmányt, amikor felébresztették. Kezdődött a takarítás, azután jött a vizit. Gyuri szótlanul feküdt az ágyon, nem illa meg a kávét, pedig a kedvesnővér egy kockacukorral többet tett belé. A főorvos megveregette a vállal. — Hogy vagyunk fiam? — Rosszul... — Halljuk, mi a panasz? — Az. hogy vögyék le a szömömrü a kötést, meri én haza akarok mönni. Nékem nem köd a lúróstészta, meg az édöskávé, néköm a pesti cigány se muzsikálja a Maúdulafá-t, mert én haza akarok mönni... Mert én ... én az éccaka azt álmodtam, hogy fényerőt kaszáltam a Mohai-aljba ... Már a rágondolástól is apró mosolyárkok mélyülnek szája köré. Magasra raktam a kocsit tenyérrel, a Csillag meg a Bársony csak úgy robogod vele... Pedig a Csillag sánta, mert Antal-napkor belelépötl a vasszögbe ... Csend led. Mindenki az ágy felé figyelt és akkor a főorvos erőltetett hangossággal mondta: — Hazamész fiam. Értesítjük majd anyádat, bőgj- jöhet érted ... Jött is szegény. Nem kellett kétszer küldeni a kopertás-levelet. Egész éjszaka döcögtette magát a vonaton. Ölébe tartotta a bugyrot, amelyben a húsvéti saentelt-sonka maradékát, meg az utolsó két szál kalbászt vitte. A Gyurinak takarította, a Gyuri kedvenc étele ez. Picike kis öregasszony, akkorka helyei foglal el a sarokba, hogy a kalauz is alig veszi észre, ölében a hug}’or. kezében az olvasó, a pirosszemű olvasó, amelynek a keresztjét Gyüdön szenteltette meg. Nem beszél senkihez, csak nézi, a robogó vonal ablakán, hogyan hasad meg a hajnal. Fehérre, napsugarasra gyulladt már a reggel, amikor kiszállt a vonatból. Igaz, fájl neki a dereka, hibázott neki szalmazsák, meg a tollaspárna, de azérl sieted, úgy sietett végig a széles uccán, mintha kergetnék. Fertályéra múlva ott állt a főorvos Úr előtt. — A fiam...- Tudom Rab néni, a Gyuri... Derék legén}' a Gyuri... Nézett föl a magas férfira a picike öregasszony és majdnem, hogy összetetté a két kezét. — Ugye vihetöm haza? Nincs, aki befogja a két lovat. Várja a rengeteg sók munka... ugye vihetöm? A főorvos áll a fehér köpenyben, lehorgaszt ja lejéi és nagysokára mondja csak: — Rab néni, hallgasson ide... Meet kell magyaráznom ... A ráncos, munkában elgyötört kéz már markolja az olvasót, simítja a Gyüdön megszentelt keresztet.- Hát nem vihetöm? — Viheti... Értse meg azonban... a helyzet az, hogy a két látóideg a koponyaürön belül félkereszteződést alkot. Már most, az operáció célja az volt... Mint a nehéz, nagy sírás, úgy tör fpl az öregasszonyból. — Jaj, nem értőm én ezt... Azt
