Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)
1935-03-16 / 22. szám
»KOMÁROMI LAPOK« 3. oldat Volt valaha olyan Ceres-koeka a kezében, mely nem volt kifogástalan ? Bizonyára nem! Schicht büszkén rányomathatja a nevét minden kockára, hogy kezeskedjék jóságáért, ha ennyi gonddal és ilyen utolérhetetlen tisztasággal gyártják ezt a tápláló, ízletes és kőnynyen emészthető ételzsírt. a ycfuddnévvei eüátva valódi Aki ezeket figyelembe veszi, az át 1935, március 16. nyos gutái vezetői kör is ebből a fából akarja a gúlát vadóncokba a kultúra nemei ágát beojtaui. A puszta materiális jólét megszerzése még nem boldogító kultúra, hanem a vallás szent eszméire épített kultúra teszi az emberszivet ha jlékonnyá a nemesre, a jóra s így vezeti az igazi boldogságra, ügybe kell kapcsolódni a kettőnek: vallás és kultúra. Ezen kettős feladat egyirányú működésén a lehetőség szerint igyekszik megfelelni az a bizonyos vezetői kör. Nem tekintve a kimondott templomi és jótékonysági egyesületeket (Oltáregyesület, Jézus Szive Társulat, Sz. Olvasó Társulat, Sz. Erzsébet Jótékonysági Egyesület), vannak egyesületek, amelyekben a tagok (kicsinytől, nagyig) a legkülönfélébb alakban terjesztik a kultúrát. Szívgárda, Kát. Cserkész-csapat, Mária kongregáció többször szokott nyilvánosan is szerepelni pl. színdarabokkal. Az Egyházi Énekkar vidám, kedves világi darabokkal is szerepel. A most megalakult Kát. Kör keretében (közel 200 férfi taggal) vájjon nem a kultúrát terjesztik-e a vezetők, mikor csütörtök estéken felolvasás, szabad előadás keretében oktatják tagjaikat hasznos tudományokra, jobb modorra stb. és finomabb szórakozást nyujtnak nekik? Ilyenkor nem a SZMKE be óhajtott félszáz ember, hanem egy terem férfi van olt jelen! Vájjon nem a műveltség terjesztése volt-e a közel múltban pl. — éppen a gazdák részére — Machnyik földmivesiskolai tanár (a helyi viszonyokhoz alkalmazott) szakszerű gazdasági előadása? Vájjon hány egyesület teszi meg, hogy ingyenes közművelődési előadásokat rendez, míg magának az egyesületének közel 100 korona kiadásába került, csakhogy a kultúrát ennek ellenében is terjessze? Ezt »azok a bizonyos vezetői körök« megtették. A vallási alapokon szervezett kultur egyesületek megtették ezt. nehogy úgy járjanak, mint pl. ép a SZMKE, amelyik Gúlán nem csak hogy meg akart alakulni, hanem meg is alakult, azonban az első szalmaláng fellobbanás után ki is aludt a működés terén. Gután is, mint minden népnél, a kultúra terjesztésén dolgozni kell és nem kereteket, formákat, egyesületi mintákat kell keresgélni, hanem amelyik kipróbáltan ott bevált: támogatni és vele együtt dolgozni. Gútán a Kát, Akció keretében halad a kulturmunka, amely így nemcsak a földi jólét könynyű elérését tűzte ki célnak, hanem az igazi, a lelki boldogság elérésére is irányt ad. fogja látni, hogy a késői kor krónikása majd a gútai »kulturügyet« máskép veszi bonckés alá, mint a hírszolgáltató, ki felületes szemlélettel tárta ezt a múlt számban a Komáromi Lapok olvasói elé. A’ bizonyos gútai vezetői körökből. 'Hifii mi iiiiiiiiiiiiinmiiniiiiiiiiiiiiiiwiiiiiBiiniiMnnip Jaross Andor és Koczor Gyula rendtörvényes tárgyalása Rimaszombatban. Jarosst 14 napi államfogházra, Koczort kétszer 14 napi elzárásra Ítélték. — Saját tudósítónktól. — — március 15. Az elmúlt napokban Jaross Andor tartománygy. képviselő és Koczor Gyula volt nemzetgyűlési képviselő rendtörvényes ügyét tárgyalta a rimaszombati kerületi bíróság. Jaross Andor ellen az volt a vád, hogy a múlt évben Pelsőcön tartott magyar nemzeti párti gyűlésen oly módon beszélt a trianoni határokról, ami lázításnak minősítendő, amivel a közbéke háboritás vétségét követte el. A tárgyaláson Jaross Andor kijelentette, hogy olyan értelemben beszélt, hogy a Csehszlovákiában élő, a trianoni határok innenső oldalán levő magyarságnak itt kell gyökeret verni, hogy fennmaradását biztosíthassa. Koczor Gyula azzal volt vádolva, hogy a földreformnál, a jövedelmi adónál és a magyaroknak az államnál levő alkalmazása által oly képet adott, mintha ezeknél a magyarsággal szemben igazságtalanságokat követtek volna el, amivel valótlan híreket terjesztett, holott tudta, hogy a hírek valótlanok. Koczor Gyula kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, a földreformnál, a jövedelmi adónál, a magyarok alkalmazásánál tapasztalt sérelmekről és igazságtalanságokról tényleg beszélt, amit azonban mondott, azt a legmeszszebbmenően hajlandó hivatalos okmányokkal és más iratokkal igazolni és kéri a bíróságot, hogy engedje meg annak bizonyítását, hogy nem valótlan hireket terjesztett. A biróság Koczor Gyula bizonyítási kérelmét elutasította, majd dr. Törköly József nemzetgy. képviselő alaposan felépített védőbeszéde után meghozta Ítéletét, mellyel Jaross Andort feltétlenül tizennégynapi államfogházra, Koczor Gyulát pedig ugyancsak feltétlenül tizennégynapi elzárásra ítélte. Ugyanekkor tárgyalta a kerületi biróság Koczor Gyula második ügyét, melyben a múlt évben Rimaszombaton elmondott beszéde miatt emeltek ellene vádat. A vádirat szerint Koczor a földreformról beszélt és azt mondotta, hogy a magyarok nem kaptak földet, hanem ügyvédek és miniszterek és ez a főoka a magyar földműves mai nyomorának. Azt is mondotta, hogy a magyar gaznemzeti hangszere, észrevétlenül meglepett bennünket. Vagy húszegynéhány nyíllal és lándzsával felfegyverzett törpe zsibongott közöttünk és én csak azon csodálkoztam, hogyan lehetséges az, hogy ezek a hegyesre reszelt fogú, hogy úgy mondjam hivatásos emberevők mind egy szálig el nem metszették a torkunkat álmunkban. Már csak a rablás miatt is, a pecsenyétől egészen eltekintve, holott kilencünkből, mind jól megtermett, magas férfiak, jókora adag szárított húsra tellett volna. Miután a hanyag táborőröket előzőleg kiköttettem, megbeszélést tartottam a baambók vezérével, egy félszemű, rosszképtí törpével, a West Nile pro Vincéből való, Hannibal nevű nigger nyomozó segítségével, aki tudott valami keveset a kedves vendégeink nyelvén makogni. A kistermetűi nagyfőnöktől a következőket tudtam meg: őket, már mint a sót szállító karavánt — halálra ítélte a hegyek, völgyek, erdők, bozótok, sivatagok és mocsarak nagy szelleme, a tüzesszemű, mindenható Darmoni maga és hajnalonként egv óriási szellemoroszlán képében személyesen hurcol magával közülök egy-egy áldozatot már nyolc nap óta és ma lesz esedékes a kilencedik. Ez ellen nem lehet tenni, ez így van és nincsen máskép! Arra a kérdésemre, hogy mért nem lőtték már régen agyon a mérgezett nyilaikkal ezt a nyalánk oroszlánt, azt a választ kaptam, hogy legalább negyven mérgezett nyilat lőttek már beléje, de a legerősebb nyílméreg sem hathat ott, ahol nincsen test. Ép ezért árnyéka sincs az oroszlánnak és éppen ezek a dolgok bizonyítják még a déli napnál is fényesebben, hogy tulajdonképpen néni is oroszlánnal, hanem a nagy Darmonival magával van dolguk ... Ebből a kissé zavaros előadásból a következőket lehetett egész bizonyossággal kihámozni: egy elvetemedett öreg oroszlán valahogyan rábukkant a baainba karavánra és most természetesen nem marad el a vándorló éléstárától. A nyílméreg iránti immunitást nem értettem egészen, bár hasonlót — igaz, hogy orrszarvúnál — már magam is tapasztaltam. Kiderült hát, hogy miért nem támadtak reánk álmunkban a törpék: valamennyinek vacogott a hegyesre fent foga a szellemoroszlán miatt és így jobban megörültek nekünk, semhogy belénk kötöttek volna. Úgy intézkedtem, hogy a baambák valamennyien az én embereimmel együtt, az újra vígan lobogó tábortűz körül maradnak, míg én magam, a karaván nyomán visszafelé haladva, vagy szjz—százhúsz lépésnyire a fűztől, egy jókora bokor mellé telepedtem. Valahogy úgy képzeltem a dolgot, hogy az oroszlán, véreb gyanánt a nyomot szaglászva fog a karaván után sompolyogni. Noliát egészen rosszul képzeltem el, és ennek a rossz elképzelésnek meg is lett a sajnálatos következménye. Amint úgy gubbasztok a takarómon a terdemre fektetett Holland and Hollanddal és mereven nézek észak-kelet felé és várom a véresszájú emberevőt, folyton az járt az eszembe, hogyan lehet az, hogy ez az állat immunis a nyílméreggel szemben, mert azt, hogy valami földöntúli lénnyel lenne dolgom az elkövetkezendő percekben, igen természetesen egy pillanatig sem hittem. De azért valahogyan... hátha ezen az oroszlánon még majd az én lövésem sem talál fogni... Ebben a percben egy kis lángbagoly kezdett a közelben huhogni utálatosan ... bevallom őszintén, szívesebben hallgattam volna a csalogány szavát egy illatozó jázminbokor mellől, mint ebben a környezetben ilyen körülméközött, a baglyot. A hátam mögött mérgezett nyilakkal handabandázó emberevők, előttem meg a hold kísérteties megvilágításában mindenféle fantasztikus árnyékok a fövenyen, amelyen minden pillanatban megjelenhet egv olyan oroszlán, amelyiknek nincsen árnyéka és amelyiken nem fog a halál... Egyszerre, — magam sem tudom miért, csak úgy ösztönösen — felkeltem a bokrom mellől, hátra nézek a tábortűz körül heverésző niggerek felé és ... a szemem káprázik vájjon, vagy a jungle gonosz manói rémképeket láttatnak velem, vagy *a túlcsigázott, fáradt idegeim tréfálnak meg kegyetlenül, mert... határozottan látom, hogy egy hosszan elnyúlt óriási sötét test hasmánt kúszik a tűz felé... hirtelen felemelkedik... és sebes ügetésben közeledik a táborhoz. Az emberek is észreveszik. Valamennyien talpra ugranak és a szélrózsa minden irányában szerte szaladnak, miközben az egész bozót csak úgy zeng az ijedt és rikácsoló hangjuktól. A csalódásig hasonlítottak egy párduc által megrémített páviánhordához és szakasztott úgy viselkedtek is. Akik tehették, még fel is galyaztak egv. pár szomorkás csenevész ládák kétszerannyi adót fizetnek, mint a cseh gazdák, mert nálunk holdanként 1400 Ké volt a jövedelmi adóalap, míg Morvaországban hektáronként volt ugyanannyi. Vád tárgyát képezte az a kijelentés is, hogy nem alkalmaznak az államnál magyar embert. Koczor Gyula elismerte, hogy foglalkozott a vád tárgyát képező kijelentésekkel, tagadja azonban, hogy ezzel a köztársaságot bármiképpen is kicsinyíteni akarta volna, mert amit mondott, azt fenn is tartja és bizonyítani is hajlandó. A csehszlovák köztársaság alkotmánylevele szerint véleményét szóban vagy Írásban bárki szabadon nyilváníthatja. Úgyszintén fajra vagy nyelvre való tekintet nélkül egyenlően gyakorolhatja politikai jogait. Beszédében csak véleményét nyilvánította és politikai jogait gyakorolta és ezzel nemhogy a köztársaságot sértette volna, ellenkezőleg: a közérdeket és a köztársaság érdekeit szolgálta, mert a köztársaságnak elsőrendű érdeke, hogy a magyarsággal szemben elkövetett igazságtalanságok megszűnjenek, mert csak ezáltal érhető el a szükséges megnyugvás és megértés. Való tényekről beszélt, melyeket igazolni és bizonyítani kíván, kéri ennek elrendelését. Hasonlóképpen kéri dr. Hodza Milán és Bradác miniszterek tanúként való megidézését, akikkel azt kivánja igazolni, hogy a földbirtokreformot a magyarság kárára hajtották végre, mert hiszen ha nem ez történt volna, úgy nem lett volna szükség nevezett minisztereknek a magyar nemzeti párttal tárgyalásokat folytatni, mely tárgyalások főképpen a földbirtokreform körül forogtak, melyeknek levezetésével épp a vádlott akkor mint nemzetgy. képviselő volt a párt részéről kiküldve. Az adózásra vonatkozólag tett kijelentéseit okmányokkal kivánja igazolni. Úgyszintén bizonyítani kivánja a magyarok alkalmazásáról tett kijelentéseit is. A biróság elutasította a vádlott kérelmét dr. HodZa és Bradáő miniszterek tanúként való meghallgatására nézve, ugyancsak elutasította a vádlott bizonyítási kérelmét is, majd dr. Törköly József nemzetgyűlési képviselő védőbeszéde után, — aki részletesen foglalkozott a vád tárgyát képező kijelentések alapján mindazokkal az ügyekkel, melyeket a magyarság sérelmesnek tart magára nézve, — a biróság Koczor Gyula volt nemzetgy. képviselőt feltétlenül újabb tizennégynapi elzárásra ítélte. A vádlottak mindkét ügyben felebbezést jelentettek be. ra. Csak egy maradt közülök helyben, a kistermetű »nagyfőnök«, a vezér. Megfeszítette vékonyka karjával apró ívét és lőtt. Egy mérgezett nyilat a másik után. Az oroszlánt ez egy cseppet sem zavarta. Jött. Folyton jött. Halálos biztonsággal jött .és amikor már egészen közel volt az áldozatához, a jobb első mancsával oldalt hozzávágott egészen úgy, hajszálra Úgy, mint a macska szokta az előtt szálon lógó gombolyagot pofozni. Az irtózatos erejű ütés a ruhátlan emberkét jóval csípőn felül érte és felszakította az egész oldalát és a gyomrát. Ekkor dördült el a Holland and Holland először. Érthető okoknál fogva kissé hátrafelé céloztam, de a lövés — nyilván a bizonytalan világítás és egy keveset mégis csak táncoló idegeim miatt — túlságosan hátul, combon érte az oroszlánt. Dobhártya repesztő . leírhatatlanul vad ordítás volt a válasz a lövésre és áz oroszlán egy pörgetyű sebességével kezdett maga körül forogni, miközben sebzett kutya módjára odakapott a combjához. Ekkor lőttem másodszor. A második lövésem szabályszerű lapockalövés volt és az ötszázhetvenhetes öbnagyságú hosszúkás lövedék a szívbevezető főütőeret tépte széjjel, rögtöni halált okozva. Amikor gondos újratöltés után óvatosan közeledtem, a két emberevő közül már egyik sem élt. Az oroszlán egy töröttfogú, szinte sörénytelen óriás hím volt és a bőrén majdnem több volt a gennyes seb, meg a daganat, mint a szőr. Ez nem lepett meg különösképpen, mert hát —, az emberevők a legritkább esetben vannak tisztában az elegáns öltözködés alapelemeivel...
