Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)
1935-03-16 / 22. szám
»KOMÁROMI LAPOK« Gödör Kapisztrán János távozása városunkból. Amint értesülünk, Gödör Kap. János, a komáromi szentbenedekrendi főgimnázium tanárát felettes hatósága más ügykörrel bizta meg és a komáromi főgimnáziumból a komáromfüssi bencés plébániára helyezte át Gödör Kap. János bencés tanár több, mint negyedszázadot töltött városunkban és előzékeny, udvarias, figyelmes modorával és társadalmi érintkezésével hamarosan közszeretetnek és köztiszteletnek örvendő tagja lett városunknak társadalmi és felekezeti különbség nélkül Mint tanár, kitűnő pedagógus volt, aki nemcsak oktatója, tanára volt diákjainak, hanem valóságos atyai szeretettel gondolt tanítványaira az iskola falain kívül is. Különösen érezték szivének ezt a melegségét azok a szegény tanulók, akik a jótékony emberbarátok segítségére voltak rászorulva. Gödör Kap. János adományokat gyűjtött a szegény diákok részére, akiknek érdekében nem sajnálta a fáradságot és valósággal kilincselt szegény diákjai érdekében a nemes emberbarátoknál. A diákjótékonysági akciók különösen érezték az ő nagy tevékenységét, amelynek sikeres eredményessége sokat nyert azzal, hogy egész Komárom és messze vidék társadalma szerette, tisztelte őt és a szegény diákok érdekében elhangzott kérelme nem talált sehol sem süket fülekre, kopogtatására mindig megnyíltak a jótékonyság kapui. Az ő kedves, úri modora melegségére megolvadtak a közöny jégkérge és az adományok végtelen sorozata folyt be a diákjóléti intézmények és az egyes szegény diákok részére. De nemcsak kért, hanem a magáéból is sokat adott és áldozott és a jótékonyság terén mindig előljárt jó példa adásával A komáromi diákmenza legszebb virágzása az ő nevéhez fűződik. Távozása őszinte szomorúságot váltott ki tisztelői, barátai és a segítségét áldva élvező volt tanítványainak nagy tömegéből, akiket csak az vigasztal, hogy uj működési köre nincsen távoí Komáromtól és igy még gyakran fognak egymással találkozni. 4. oldal. A közspyi népiskola tanerőinek és tanulóinak szereplése a pozsonyi stúdióban. Április 9-én, kedden a pozsonyi rádió a helybeli községi népiskola öt tanerőjének és körülbelül ötven tanulójának az előadását fogja közvetíteni. Az ügyesen összeállított műsor teljesen komáromi vonatkozású lesz Beköszöntőt mond: Pethő Sándor igazgató. Weiss Kornélia ig. tanítónő Jókai szülővárosa“ címmel rádiófilmszerűen összeállított felolvasásában Pozsonyból leutaztatja hajón a hallgatóságot s Komáromon végig egy körsétát tesz. Sörös Krisztina tanítónő az iskola leánytanulóinak háromszólamu énekkarával négy helyi vonatkozású dalt énekeltet, köztük felhangzik dr. Szijj Ferenc: „Hej Komárom“ cimü szerzeménye is. Waldhauser Hugó tanító a fiú tanulókból összeállított szavalókórusával: „Nagylaki iskolásfiuk“ cimü Jókai verset szavadat. Schmidt Viktor tanitó betanításában Dosztál Miklós tanuló Lehár Ferencnek, mint Komárom második nagy szülöttjének két fülbemászó szerzeményét adja elő hegedűn. Az érdekes előadásra már most felhívjuk a rádióhallgatók figyelmét. — Berger F. Vilmos csemegeüzletében Komárom, állandóan friss paszterizált zsámbokréti teavaj. Sajtkülönlegességek. Prágai gyógysonka. Kitűnő olajos és pácolt halak. Torta- és ostyalapok, fajalmák, valamint a legfinomabb francia Oliva olaj, Hornimans angol és orosz teák. Bel- és külföldi rum, likőrkülönlegességek. Asztali fajborok, Mumm és Pommery francia pezsgők. Karlsbadi kétszersült és Graham kenyér. Római maróni. A legfinomabb fajkávék naponta frissen pörkölve, valamint Hág coffeinm ent es kávé kapható. —- Férfi divatkalapokat legolcsóbban Laky Nándor úri- és női divatáru üzletében Masaryk u. 15. vásárolhat. Nyilatkozat. A „Kimdromi Lapok“ tek. szerkesztőségének Komárom. A sajtótörvény idevonatkozó szakaszai alapján kérem, hogy a „Komáromi Lapok“ 1935. március 2.-iki számának 5. oldalán : „Rendtörvényes ügy a komáromi bíróságon“ cim alatt leközöltekre vonatkozóan a következő helyeigazitást ugyanott megtenni szíveskedjék. 1. Kijelentem, hogy Eszterházy János és dr. Turch nyi Imre urakat nem én jelentettem jel. Tény csak az, hogy a párkányi járásbíróságnak Tv. 459 33. sz. a. k. idézésére a fenti urak rendtörvényes ügyében kihallgatott tanú voltam. A tiszta igazság bevallása nemcsak a tanú, de a vádlott lelkiismereti kötelessége is. Az inkriminált kifejezések használatát a vádlottak sem tagadják. Tehát tőlem sem kívánhatja dr. Turchányi ur azt, hogy azok megtörténtét letagadjam és hamisan esküdjek. 2. Holec Michal szőgyéni állami vezető jegyző ellenfelem, állandóan feljelentget és még a saját hibáit is az én bűnömül szeretné feltüntetni. „Ütni“ senkin sem akarok. Csupán védekezem azokkal szemben, akik rajtam „ütni akarnak“. Én a községi jegyző támadásaival szemben védekeztem, de korántsem jelentettem fel őt azért, mert nem szakította félbe a szőgyéni népgyülést. Bár ez inkább az ő kötelessége lett volna. 3. Ugyancsak valótlanság az is, hogy én a közelmúltban egyik szőgyéni tanitótársamat feljelentettem Éz a kolléga, nevezetesen Kiss József, önmagát jelentette fel, amikor felesége által csendőröket hivatott fel az iskolába, hogy az általam hivatalos kötelességből elkobzott irredenta énekeskönyvét visszakaphassa Az ügy a csendőrség jelentése folytán került a bíróság asztalára. Három tanitótársammal kihallgatott tanú lettem. Ennél az esetnél is a tiszta igazat vallottuk s s igy el nem titkolhattuk azt sem, hogy a vádlottal feszült viszonyban vagyunk. A „nem szavahihetőség“ vádja csakis ezen alapszik, mely kedvező körülmény a vádlott javára esett. Sajnálom, hogy a bíróság az Eszterházy és dr. Turchányi rendtörvényes ügyében nem alkalmazhatta ezt a „nem szavahihetőségemet“. Tiszta lelkiismeretem tudatában bizonyára könnyebben viseltem volna el ezt a vádat, mint a fenti két úr a saját tetteinek köszönhető államfogház büntetését. Szőgyénben, 1935 III. 8-án, teljes tisztelettel: Bíró Béla rk. igazgatótanító. A télikabát. Ez a történet szóról-szóra megtörtént. A kedves öreg bohém, akiről igazán mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy valamikor is dúslakodott a földi javakban, az első hűvösebb októberi napon felkereste barátját, a bankárt. — Milyen ügyben parancsolja a vezérigazgató urat keresni? — kérdezte az előszobában a bankár simára fésült titkára. Télikabát ügyben. — Télikabát-ügyben? — kérdezte meglepve a titkár. — Bocsánatot kérek, de itt valami tévedésnek keli lennie, a vezérigazgató űr semmiféle télikabát-ügyben nem fogad. Maga csak menjen be, fiatal barátom és jelentse, hogy itt van Nemes Károly és egy télikabátol szereLne kérni, mert az idő hűvösre fordult és nem akarja az ilyesmit az utolsó pillanatra halasztani. A titkár szabadkozott, de ebben a pillanatban kinyílt a vezérigazgató zöld tapétás ajtaja és a bankár hivatalos komolyságát egy7 másodperc alatt levetve, mosolyogva, ölelésre tárt karokkal hívta be magához öreg barátját. Bent Nemes nemsokáig hagyta kéretni magát, hanem gyorsan rátért a tárgyra. — Nézd, öregem, itt a tél és nekem nincs télikabátom, azt nem akarhatod, hogy én agyonfázzam, neked biztosan van egy használaton kívüli télikahátod. ami nekem éppen olyan jól fog állani, mint a ruháid, ha valami igazítani való volna rajta, legfeljebb elmegyek a szabódhoz, tudom, hogy te ilyen pár koronás igazításra nem nézel ... nem igaz?! A. bankár mosolygott és gyorsan megnyugtatta Nemest, hogy nincs semmi baj, van egy télikabátja a számára, rögtön telefonál is haza, hogy adják ki neki. —■ Csakhogy nekem volna még egy kikötésem, én ezt a télikabátot ajándékul nem fogadom el, csak kölcsön és a tavasszal majd visszaadom. — Mi ütött beléd, Karcsikéul — kérdezte csodálkozva a bankár. — Uj életet kezdek. Senkitől nem fogadok el többé semmit, csak kölcsönről lehet szó, amit idővel visszaszolgálok. A kabát tehát a tied marad, én csak kölcsönben viselem ezen a télen. — Rendben van, — egyezett bele a bankár abban a biztos tudatban, hogy a télikabátot holtbiztosán nem fogja többé viszontlátni, mert Nemes az első napon ötven koronáért a zálogba csapja. A bankár azonban tévedett. Az első tavaszi napon nemi a zálogházat, hanem őt kereste fel Nemes. — Visszahoztam, kérlek, a télikabátodat. Nagyon köszönöm, igazán kedves voltál hozzám. — Jól van, öregem, bár igazán megtarthattad volna magadnak, de ha tényleg ragaszkodsz az elveidhez, nem bánom, parancsold talán kint átadni a szolgának. — Holló, barátom, nem olyan egyszerű a dolog, ahogy te elképzeled... hogy csak úgy egyszerűen adjam át a szolgának ... először egy kis formaságot kell elintéznünk? — Miféle formaságot? — Kapok tőled kétszázötven korona ötven fillért. — Miért, kérlek? — Mert kikötöttük, hogy a kabát a tied marad és azt csak nem képzeled, hogy a te kabátodért egész télen keresztül én fizelem a ruhatári pénzeket? L. M. Furcsa balesetek gyűjteménye. Aki az 1931-ik év érdekesebb baleseteit összegyűjtené, igen érdekes kötettel gazdagíthatná a könyvpiacot, íme égj7 csokor a gyűjteményből: * Newyorkban egy utas kiesett a magasvasut kupéjából, tíz méter magasságból egy automobil hátsó ülésére pottyant és semmi baja sem történt. * Egy amputált lábú ur csónakázott a Garda-tó hullámain. A csónak felborult. A hadirokkantnak volt annyi lélekjelenléte, hogy gyorsan lecsatolta falábát és ennek segítségével a partra jutott. * Spanyolországban Belmonte toreador épp a kegy eleme löfés t *a k ar ta megadni a megsebesült bikának. A tör elhajolt ős megölt egy nézőt. % * Gye sző ikeres iővesszők r < í V lem ojtványok, csemege is borfajták :aphatók IHI Darányi György gazdaságában Ö rs-U j f alu. 1935. március 16 Lepsényben egy macskának a tűzhely mellett egy kipattanó szikrától kigyulladt a szőre. A megriadt macska ide-oda futkosott és felgyújtotta a házat, amely porrá égett. ! . S* ■ V *. Bonodban, az Egyesült Államok egyik városkájában egy madár égő cigarettát szedeti fel, amelyet fészkébe rejtett. A fészek kigyulladt és erdőtüzet okozott. Newyorkban egy aranyhalakat tartó vizedényre rálűzött a nap', s mintha az edény lencse lett volna, rajta keresztül felgyújtotta a szoba szőnyegéi:% Párizsban egy autó nekiment az uecán a tűzjelző készüléknek. Az autó kigyulladl. de két perc múlva már ott termelt a tűzoltóság, amelyet a készülék értesített. Az osztrák Alpesekben egy turista iizenöt méter magasból lezuhant és hátizsákjára cselt. A hátizsákban egy nagy cipó volt, amely a turistát megvédte minden töréstől. Reggeli ébredés. Reggel. Az ágyban heverek. Fejem alatt a két karom. Furcsa bizony, hogy telkemet Merengés szárnyán ringatom. Keni érthetem: miért van az. Hogy így sokszor kap ihletet? Csak erezem: emelkedik És zagyva életet feled. Meghalja még olyan dolog Is, mely az észnek semmiség... Szemközt a háztető haván Elömlő napfény, óh. mi szép! Tóllikúrolyi Lajos_ Grémiumi közlemény. A Komámo-Járási Kereskedelmi Grémium elnöksége közli, miszerint az 516/19^0. számú kormányrendelet 12. §-ának 4. bekezdése értelmében az üzletekben és piacon eladásra szánt tojásoknak az ár megadásán kívül még eredetük (belföldi, külföldi) és minőségük (friss, fagyasztott, mésszel konzervált) is feltüntetendő. E rendelkezés be nem tartása a fent idézett kormányrendelet 12. §-ának 6. bekezdése értelmében büntetendő. A grémium elnöksége. Ma este zsúfolt nézőtér lesz a komáromi zsidó hitközség Kulturházában a „Szegény leányt nem lehet elvenni“ c. nagysikerű Zágon-vígjáték előadásán. Már régen nem láttunk ilyen aprólékos színészi munkát, az együttes kiváló, rutinirozott erőkből áll, akiknek a játéka nemesebb célok, művészi eredmények felé törekszik. Á csütörtök esti főpróbán láthattuk, hogy ez az előadás a komáromi műkedvelői élet történetében arany betűkkel lesz bejegyezve! A zsidó uriasszonyok értékes és izes büffét állítanak fel a felvonásközökben. Elővételben elfogyott szinte az egész ház, csak pár jegy kapható még az esti pénztárnál. Ugyanott a második előadásra is elő lehet jegyezni. i — Ahol a Sokol magyar meghívókat ad ki. A „Slovák“ felháborodottan Írja Párkányból, hogy az ottani Sokol egylet február 9-én nagyszabású táncmulatságot rendezett. Az álarcosbál jellege: „A pokol birodalma“ volt. A bálra a Sokolegylet — oh borzalom — magyar nyelvű meghívókat is kiadott A „Slovák“ leközli a hibátlan magyar nyelvű meghívót teljes terjedelmében magyarul s felháborodik azon, hogy e magyar meghívót Libochovice csehországi városkában nyomtatták. A lap azt kérdi, micsoda felháborodás volna, ha az Orol egylet bocsátana ki magyarnyelvű meghívót. Az a megjegyzésünk, hogy elég szomorú, ha valóban felháborodás volna amiatt, mert az Orolok magyarnyelvű meghívót bocsátanának ki.
