Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)

1935-03-16 / 22. szám

>KOMÁROMI LAPOK« veendők a javaslat szerint. A képvizelőház évekkel ezelőtt ho­zott egy határozatot, melyben utasí­totta á belügyminisztert, hogy egy mo­dern, a mai viszonyoknak megfelelő állampolgársági törvényjavaslatot ter­jesszen a Ház elé. de a belügyminiszté­rium részéről mind a mai napig sem­mi sem történt. A viszonvoknak meg­­változása folytán a törvényeknek egész seregét változtatják meg évről-évre, csak a legégetőbb kérdést, amitől élet­­exisztenciák ezrei függenek, és (ame­lyek évek óta érthető nyugtalanságban tartják az állampolgárság nélküli sze­rencsétleneknek tízezreit, ezt a kérdést nem akarja a kormányzat szabályozni. Követeljük a kormányzattól, hogy a belügyminisztérium sürgősen dol­gozzon ki és terjesszen a képviselőház elé az igazságosság alapján kidolgozott állampolgársági törvényt. A most tár­gyalt törvényt a szónok nem fogadja el anélkül, hogy a képviselőház ne mó­dosítsa olyképen, hogy az 1919 óta itt élő polgárokra és lakosokra a jelentkezés kötelezettsége ne vonatkozzék, vagyis, hogy ezek a polgárok letelepedési vi[gy tartózkodási engedélyt ne legyenek kénytelenek kérni. Elfogadhatatlan a pótadók uj határa. A képviselőházi költségvetési bizott­ság albizottsága megvitatta általános­ságban az önkormányzati testületek gazdálkodásáról szóló novellát. A hiva­talosan kiadott jelentés szerint egy­hangúlag arra a meggyőződésre ju­tott az albizottság, hogy a mai gazda­sági válságban szó sem lehet a köz­­ségi és járási pótadók olymértékű föl­emeléséről, amilyen mértékben azt a kormányjavaslat kívánja. Az albizott­ság megkezdte a javaslat részleteinek megvitatását. Az agrárok a Heimatsfronttal együtt működnek a választásokon A Ceské Slovo és Právo Lidu című prágai la[>ok azt írják, hogy mialatt a Heimatsfront és a Bund der Land­wirte között folytak a tárgyalások, az alatt az agrárpárt testvérpártjának hála mögött megegyezett Heinlcinnel, 2. oldal Két emberevő halála Irta Kálnoki Bedő Béla. Kora reggel óta egy — becslésem szerint — többszáz orrmányból álló elefántcsordái követtünk aznap, a fe­kete világrész egy »fehér foltján« és nekem sikerült is hét darab rendkí­vül erős bikát kilőni belőlük. Talán mondanom is felesleges, hogy ezek a terítékre, hozott óriások nem fe­küdtek szépen egymás mellett, mint a fácánok, amikor a vadász úr kira­katja embereivel a kastély előtt a tableaux-t a sikerült hajtások után, hanem szanaszét hevertek a jungle­ben, több kilométernyire egymástól. Az agyarakat sem vittük természe­tesen magunkkal, mert a frissen lőtt elefánt agyarának kivevése igen liosz­­szadalmas és fáradságos munka, míg a halál beállta után negyvennyolc vagy hetvenkét órával, a gyorsan be­álló oszlás miatt, valóságos gyerek­játék. Azonkívül, a legalább is nyolc mázsa súlyú elefántcsontot dehogy is birtuk volna mi kilencen elszállítani. Mentünk tehát, vagy helyesebben mondva vánszorogtunk vissza a Cam­­punk felé, az utolsó bika elestének helyétől. Annyira ki voltunk állva va­lamennyien, hogy bármily szépen sü­tött is a telehold és így barmi könnyű is lett volna az éjjeli menetelés, el­határoztam, hogy a kiállított őrök kivételével persze, valamennyien úgy fogunk aludni egész éjszaka, mint a mormoták. Magamban titokban egy kicsit attól is féltem, hogy a kiállí­tott őrök ugyanígy fognak cseleked­ni. Egy kissé hozótmentesebb hely­hez érve tehát megállítottam az em­anélkül, hogy erről a tárgyalásokat folytató Spina miniszternek tudomása lelt volna. Az agrárpárt és a Heimats­­fronl közöit létrejött paktumot az ag­rárok részéről Stoupal, a párt morva­országi szárnyának vezére, a németek részéről pedig maga Heinlein és két alvezére Sandtner és Brandt dr. ír­ták alá. Az egyezmény szerint az ag­rárpárt garantálja, hogy a Ileimats­­frontot nem oszlatják fel és résztvehet a választásokon, ezzel szemben a Hei­­matsfront kötelezte magái, hogy min­denben és mindenkor támogatni fog­ja az agrárpárt politikáját. A két párt között létrejött paktum politikai körökben a szenzáció erejé­vel hatott. Különösen az úgynevezett szocialista blokk, a szociáldemokraták és a cseh nemzeti szocialisták körében váltott ki nagy izgalmat. A nagy Március Idusa nyolcvaphetedszer tér vissza, hogy megfúrodjék a szabadságjogok kivívá­sának dicsőséges emlékeiben. És mi­nél többször tér vissza, annál ke­vesebbet talál b. tőle. Szabadság, egyen­lőség, testvériség! Vájjon mi maradt meg e szent fogalomból a társadalom­ban és az emberekben igazi érték gya­nánt? A szabadság közhellyé változott, a relativitás elve igazán csak itt ér­vényesül. Én szabadnak érzem maga­mat, de a polgártársam már több sza­badságot szeretne. Mi, akik a nyomta­tott betűk nagy erejét ismerjük, tisz­teljük a sajtószabadságot, az a poten­tát, akinek visszaéléseire, vérrel és arannyal beszennyezett körmeire üt a hivatását komolyan vevő sajtó, a sajtószabadság féktelenségéről ordít. A politikus a szólásszabadságot tartja eszményképének, melyet súlyos rend­szabályok korlátoznak, a rendnek és a közbéke fenntartásának érdekében. Ezért minden erejével küzd a klotür ellen. A szabadságjogot a demokrácia hivatott megtestesíteni, eleven való­sággá érlelni, ezért, kell a demokráciát erősíteni, mert az bástya, mely meg­véd engem is, téged is egyéni szabad­ságjogod ellen intézett támadásokkal szemben. Az a régi szabadság azért, jelentett sokkal többet, mert akkor a szabadságjogok szárnyai te voltak nyírva. A másik dogma, az egyenlő­ség nem valósult meg, mert a kapifa­bereimet és a világ legkedvesebb ve­zényszavát, a pihenj-t kiáltva feléjük, magam is kezdtem letelepedni. Elő­ször is a gerba, vagyis a belől ki­­kátrányozott és kívül szőrös kecske­bőr tömlő, amelyikben már nagyon kevés víz kotyogott, került a földre, majd a kis hátizsák és a takaró, majd ez utóbbira előbb a fegyverem, az­után én magam. Az apróságok, úgy­mint töltényőv, a még benne lévő ötszázhetvenhetes patronokkal, a re­volverem, a bush-kés és még miegy­más csekélység, egyelőre még rajtam maradt. A niggerek úgy vágódtak el, mint­ha ellőtték volna a lábukat és vagy egy negyedóráig nem mozdult meg közülünk senki sem, még csak egy pillanatra sem. A kellő kifújás után vacsorához készülődtünk. A feketék tüzet raktak, körül guggolták és ami­kor a tűz már leégett, egymásután tologatták a szárított húsrudacskái­kat a parázsra. Ilyen par force elefántvadászataim­nál az embereim mindég szárított húskészletet vittek magukkal. Embe­renként körülbelül tíz darab hüvelyk­­széles és méter hosszú rudacskát cso­móra összekötve. Elég kiadós adag, ha úgy vesszük, de még mindig nem valami sok, ha qgy afrikai benszütött étvágyát és evőképességét tekintjük. Ezek a húsrudacskák a parázson lassan elkezdenek sárgás gyöngysze­meket izzadni, meg-meg kunkorodnak és illatoznak rémségesen. A niggerek azt mondják: ez az igazi haut gout. Én nem vagyok velük egy vélemé­nyen, én ezt a valamit valahogyan másképpen nevezem. Lehet, hogy nincsen eléggé kifino­lizmus sohasem volt szénii mentális és kulisorsot írt elő sok ember számára. Itt vannak az emberek százezrei, em­berségre, míveltségre, munkabírásra nézve teljesen egyenlők és mégsem egyenlők, mert a Sok százezernek nem jut megélhetés, kenyér és munka. Min­den ember egyenlő és a munkanélkü­liek ezrei várják a jószerencsét, a nyugodt munkahelyet, melyből nem üti ki a gazdasági szerződés vagy a vámháború. Sőt azt is látnunk kell. hogy az emberi egyenlőség már ak­kor is megszűnik, ha két vagy több ember különféle nyelveken beszél. Akad sajtótermék, mely aktivizmust hirdet, vagyis beismeri, hogy egyes embercsoportok csak úgy boldogulnak, ha azok — mondjuk — szociáldemo­­kralák lesznek. A legnagyobb táma­dás ez a demokrácia és az emberi Sza­badság ellen. A testvériség, mini ilyen, kilépett a hármas jelszó bűvköréből. Még most is szégyenkezik afelett, hogy a háborúban húsz millió ember halt meg és hiába és váltig ismételte: em­berek, ne rontsátok egymást, testvé­rek vagyunk! Tatában milyen szép lenne, ha testvérek lehetnénk, ha senki se kívánná a másét, csak a ma­gáét védené. Testvériség: ha »0 jognak asztalánál mind egyaránt foglal he­lyet«, de hát, sajna, ide is az élelme­sek furakodnak. Testvér! tedd borí­tékba nagybecsű szavazatodat és re­am szavazz testvér... Az osztozkodás­nál is egymás mellett leszünk és nagy darab kenyér jut neked... meglásd testvér... A zsebei kidomborodnak, kalács van benne és lágy szőlő és nem kínált meg belőle, testvér, a má­sikban ezresbankók csomagjai. És a iö testvér gondosan rajta tartotta a kezét. — Dr. Pajor szanatórium és víz­­gyógyintézet Budapest, VIII. Vas u. 17. Szanatóriumi és kórházi osztályok­kal napi 8.— P-től. Az új Rheuma osztályon pösíycni iszappakkolások. Fizikotherapia, Zander. Orthopäd gyógytermek. Rádhimkezelés. Ente­­rocleaner (bclfürdők). — Bentlakó- és bejáró betegek kezelése. Szívbetegek vizsgálatára elektrokardiograph, ke­zelésére speciális gyógymódok. Szén­savas és oxigénfürdők. Legmoder­nebb asthma kezelés. Anyagcsere vizsgálat. A sebészeti osztály látvá­nyosságszámba menő műtőtermeiben kozmetikus plaslikai operációk is vé­geztetnek: emlőplastika, orrkorrectio, arcmegfiatalítás, ránceltüntetés stb. Urológiai osztály. Szülő osztályon 10 napos legmérsékeltebb átalányárak. múlt ízlésem és lehet az is, hogy nem vagyok egészen pártatlan, mert tudom azt, hogy mi módon készül ez a szárított húsrúd. Hát nem vala­mi étvágygerjesztőén. A felvágott vér­vörös pecsenyedarabol a legmocsko­sabb kezű nigger egy kifeszített, so­ha nem mosott kötélre rakja, a hús­rúd reágörbül a kötélre és a követke­ző percben máris fekete. De nem a naptól. A legyektől, amik azonnal el­lepik és a kedvéért hajlandók bár­milyen körülült, gennyesen nedvező trahomás emberszemet is otthagyni. Ez az oka annak, hogy inkább ettem már életemben gyíkot nem is olyan rossz, sőt, hogy úgy mondjam, egé­szen olyan az íze, mint az angolná­nak mint szárított húst, Afrikában. Ilyen erőltetett elefánt vadászatok al­kalmával egy doboz kondenzált tej és egy pár angol Albert keksz szokott a táplálékom lenni. Ez a legkényel­mesebb, a legtáplálóbb és ... a leg­tisztább. Csak egy baj van vele: A tej, amit cukorral konzerválnak, rémsé­­gesen édes és így igen szomjassá te­szi a már amúgy is tálon túl szom­jas embert. Most meg alig-alig ko­tyogott már valami kevés víz a ger- Mmban és így lemondtam a tejről. Lenyeltem öt-hat kétszersiiltet és há­nyát feküdve, vagy húsz lépésnyire a tábortűztől, néztem a csillagokat. Bet­­tentően sokan vannak az égen! Amint úgy lepásztáztam őket a fáradt két szememmel, a tekintetem megakadt a tejúton. Lehet azért, mert a meg nem evett tejkonzervre gondoltam, lehet azért, mert nagyon szembetűnő volt és lehet azért; mert gondoltam, hogy esetleg a kisfenség, Napsugár kisasszony is látja, mert még igen ko-Néhány megjegyzés a: „Megalakult Gúlán az Úri kaszinó“ c. műit számban közölt hírhez*) örömmel kell üdvözölni az eszmét, hogy lesz Gúlán is egy intézmény, amely talán összetartást és megértést tud teremteni az ottani intelligencia között. No. de nem is ehhez az örven­detes eseményhez lenne megjegyzé­sünk, hanem a rövid hírhez csatolt zárójelben közölt SZMKE léte meg­jegyzéshez. A hír szolgáltató úgy látszik nem ismerhette Guta kulturális életét, mert különben nem írta volna, hogy vala­hányszor alakulni akar a SZMKE, »bizonyos vezetői körök elgáncsol ják ezt a nemes célú... felekezeti és világné­zeti különbségeket nem ismerő kultúr egyletet«. Nem akarunk vitába bocsátkozni, csak felviiágosításkép közöljük a kö­vetkezőket: Guta lakossága a legutób­bi népszámlálás szerint: 10.818 volt. Vallás statisztikát tekintve 10.397 róm. ka?., 4 gör. kát., 8 ág. ev„ 91 ref., 320 zsidó, 1 csehszl., 1 fel. nélküli. Ezen száraz statisztikai adat világosan mu­tatja, hogy a 10.397 róm. kath. az ősz­­szes 4-18 más vallásúakkal szemben olyan tömeges fölényben van, hogy méltán nevezhető tiszta katolikus köz­ségnek. ' Mivel tehát Gután »oly nagy tö­megű« a katolikusok száma a kevés más felekezetiekkel szemben, ezért itt a kultúra terjesztésénél nem lehet szó felekezeti és világnézeti válaszfalak­ról, itt csak egységes vallású kultúrá­ról lehet beszélni. A lakosság 96 °/o-a katolikus, így ezt a statisztikai adatot lés a nép lelkűidét mérlegelték azok a »bizonyos vezetői körök « akikre a hír­­szolgáltató céloz, de azok nem gáncsol­ták el a kultúrál, sőt ők is a műveltség terjesztésén fáradoznak, csakhogy kát. vallási alapokon, (anélkül, hogy az ottani csekélyszámú más vallásfeleke­zetek érzelmét sértenék). Vagy talán főbenjáró vétek, hogy (pont) nem a SZMKE keretében teszi ezt? Vagy ta­lán azt hiszi a hírszolgáltató, hogy nem is volt és nem is lehet kultúrát terjesz­­leni SZMKE nélkül? A kát. Egyház kultúrájának hatal­mas fája 2000 évben gyökeredzik; ál­dást hozó gyümölcsét minden népnél és nemzetnél megtaláljuk. Az a bizo­*) A cikknek készséggel adunk helyet, a következő számban reá visszatérünk. ^ 1985. március 16. rán volt, március tizedik» — és így lehet, hogy szalonkahúzás után most van hazamenőben és szinten a sze­mébe ötlik a tejút; mert aznap igazán lehetetlen volt észre nem venni. Addig-addig néztem a csillagképet és addig-addig zsongtak szomorú ma­gyar nótákat a fülembe, amíg az Álomkirály fel nem kapta a lelkemet és el nem. kezdtem álmodni róla. Már éjfél felé járhatott az-idő, ami­kor hirtelen megráztak. Olyan alapo­san, mint ahogy a parasztgyerekek a cseresznyefát szokták éréskor. Eh­hez a bánásmódhoz nem voltam szok­va, és olyan mérgesen ébredtem fel, mint valami borz, pedig a borz a leg­dühösebb élőlény a világon. Azt hiszem, a szemem láthatóan szikrázott, amikor végignéztem az előttem álló alig száznegyven centi­méter magas, teljesen ruhátlan, iszap­­frizurás emberkén. Valami vadbőr fügefalevél volt az egyedüli, tenyér­nagyságú öltözéke, ami a dereka kö­ré kötött bőrzsinóron lógott. A kis embervakarcs folyton vakkantott, ri­kácsolt és huhogott valamit, miköz­ben az aránytalanul nagy öklével ál­landóan a horpadt mellét döngette, amiből én egy árva szót sem értet­tem, mivel nem tudtam baambául be­szélni. A háromnegyedrészben leégett tá­bortűz felől is nagy zsivaj hallatszott, minden emberem talpon volt és kö­rülöttük csak úgy nyüzsgött egy jó csomó törpe. Pár perc alatt tisztázódott a hely­zet: egy sót szállító baamba kárává» meglátta a mi ki alvóiéi ben lévő tá­bortüzünket és mivél a kiállított őrök mind úgy aludtak, mint a skótok

Next

/
Thumbnails
Contents