Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)

1935-03-16 / 22. szám

>KOMÁROMI LAPOK«

veendők a javaslat szerint.

A képvizelőház évekkel ezelőtt hozott egy határozatot, melyben utasította á belügyminisztert, hogy egy modern, a mai viszonyoknak megfelelő állampolgársági törvényjavaslatot terjesszen a Ház elé. de a belügyminisztérium részéről mind a mai napig semmi sem történt. A viszonvoknak megváltozása folytán a törvényeknek egész seregét változtatják meg évről-évre, csak a legégetőbb kérdést, amitől életexisztenciák ezrei függenek, és (amelyek évek óta érthető nyugtalanságban tartják az állampolgárság nélküli szerencsétleneknek tízezreit, ezt a kérdést nem akarja a kormányzat szabályozni.

Követeljük a kormányzattól, hogy a belügyminisztérium sürgősen dolgozzon ki és terjesszen a képviselőház elé az igazságosság alapján kidolgozott állampolgársági törvényt. A most tárgyalt törvényt a szónok nem fogadja el anélkül, hogy a képviselőház ne módosítsa olyképen, hogy az 1919 óta itt élő polgárokra és lakosokra a jelentkezés kötelezettsége ne vonatkozzék, vagyis, hogy ezek a polgárok letelepedési vi[gy tartózkodási engedélyt ne legyenek kénytelenek kérni.

Elfogadhatatlan a pótadók uj

határa.

A képviselőházi költségvetési bizottság albizottsága megvitatta általánosságban az önkormányzati testületek gazdálkodásáról szóló novellát. A hivatalosan kiadott jelentés szerint egyhangúlag arra a meggyőződésre jutott az albizottság, hogy a mai gazdasági válságban szó sem lehet a községi és járási pótadók olymértékű fölemeléséről, amilyen mértékben azt a kormányjavaslat kívánja. Az albizottság megkezdte a javaslat részleteinek megvitatását.

Az agrárok a Heimatsfronttal együtt működnek a választásokon

A Ceské Slovo és Právo Lidu című prágai la[>ok azt írják, hogy mialatt a Heimatsfront és a Bund der Landwirte között folytak a tárgyalások, az alatt az agrárpárt testvérpártjának hála mögött megegyezett Heinlcinnel,

2. oldal

Két emberevő halála

Irta Kálnoki Bedő Béla.

Kora reggel óta egy — becslésem szerint — többszáz orrmányból álló elefántcsordái követtünk aznap, a fekete világrész egy »fehér foltján« és nekem sikerült is hét darab rendkívül erős bikát kilőni belőlük. Talán mondanom is felesleges, hogy ezek a terítékre, hozott óriások nem feküdtek szépen egymás mellett, mint a fácánok, amikor a vadász úr kirakatja embereivel a kastély előtt a tableaux-t a sikerült hajtások után, hanem szanaszét hevertek a jungleben, több kilométernyire egymástól.

Az agyarakat sem vittük természetesen magunkkal, mert a frissen lőtt elefánt agyarának kivevése igen lioszszadalmas és fáradságos munka, míg a halál beállta után negyvennyolc vagy hetvenkét órával, a gyorsan beálló oszlás miatt, valóságos gyerekjáték. Azonkívül, a legalább is nyolc mázsa súlyú elefántcsontot dehogy is birtuk volna mi kilencen elszállítani.

Mentünk tehát, vagy helyesebben mondva vánszorogtunk vissza a Campunk felé, az utolsó bika elestének helyétől. Annyira ki voltunk állva valamennyien, hogy bármily szépen sütött is a telehold és így barmi könnyű is lett volna az éjjeli menetelés, elhatároztam, hogy a kiállított őrök kivételével persze, valamennyien úgy fogunk aludni egész éjszaka, mint a mormoták. Magamban titokban egy kicsit attól is féltem, hogy a kiállított őrök ugyanígy fognak cselekedni. Egy kissé hozótmentesebb helyhez érve tehát megállítottam az emanélkül, hogy erről a tárgyalásokat folytató Spina miniszternek tudomása lelt volna. Az agrárpárt és a Heimatsfronl közöit létrejött paktumot az agrárok részéről Stoupal, a párt morvaországi szárnyának vezére, a németek részéről pedig maga Heinlein és két alvezére Sandtner és Brandt dr. írták alá. Az egyezmény szerint az agrárpárt garantálja, hogy a Ileimatsfrontot nem oszlatják fel és résztvehet a választásokon, ezzel szemben a Heimatsfront kötelezte magái, hogy mindenben és mindenkor támogatni fogja az agrárpárt politikáját.

A két párt között létrejött paktum politikai körökben a szenzáció erejével hatott. Különösen az úgynevezett szocialista blokk, a szociáldemokraták és a cseh nemzeti szocialisták körében váltott ki nagy izgalmat.

A nagy Március Idusa

nyolcvaphetedszer tér vissza, hogy megfúrodjék a szabadságjogok kivívásának dicsőséges emlékeiben. És minél többször tér vissza, annál kevesebbet talál b. tőle. Szabadság, egyenlőség, testvériség! Vájjon mi maradt meg e szent fogalomból a társadalomban és az emberekben igazi érték gyanánt? A szabadság közhellyé változott, a relativitás elve igazán csak itt érvényesül. Én szabadnak érzem magamat, de a polgártársam már több szabadságot szeretne. Mi, akik a nyomtatott betűk nagy erejét ismerjük, tiszteljük a sajtószabadságot, az a potentát, akinek visszaéléseire, vérrel és arannyal beszennyezett körmeire üt a hivatását komolyan vevő sajtó, a sajtószabadság féktelenségéről ordít. A politikus a szólásszabadságot tartja eszményképének, melyet súlyos rendszabályok korlátoznak, a rendnek és a közbéke fenntartásának érdekében. Ezért minden erejével küzd a klotür ellen. A szabadságjogot a demokrácia hivatott megtestesíteni, eleven valósággá érlelni, ezért, kell a demokráciát erősíteni, mert az bástya, mely megvéd engem is, téged is egyéni szabadságjogod ellen intézett támadásokkal szemben. Az a régi szabadság azért, jelentett sokkal többet, mert akkor a szabadságjogok szárnyai te voltak nyírva. A másik dogma, az egyenlőség nem valósult meg, mert a kapifabereimet és a világ legkedvesebb vezényszavát, a pihenj-t kiáltva feléjük, magam is kezdtem letelepedni. Először is a gerba, vagyis a belől kikátrányozott és kívül szőrös kecskebőr tömlő, amelyikben már nagyon kevés víz kotyogott, került a földre, majd a kis hátizsák és a takaró, majd ez utóbbira előbb a fegyverem, azután én magam. Az apróságok, úgymint töltényőv, a még benne lévő ötszázhetvenhetes patronokkal, a revolverem, a bush-kés és még miegymás csekélység, egyelőre még rajtam maradt.

A niggerek úgy vágódtak el, mintha ellőtték volna a lábukat és vagy egy negyedóráig nem mozdult meg közülünk senki sem, még csak egy pillanatra sem. A kellő kifújás után vacsorához készülődtünk. A feketék tüzet raktak, körül guggolták és amikor a tűz már leégett, egymásután tologatták a szárított húsrudacskáikat a parázsra.

Ilyen par force elefántvadászataimnál az embereim mindég szárított húskészletet vittek magukkal. Emberenként körülbelül tíz darab hüvelykszéles és méter hosszú rudacskát csomóra összekötve. Elég kiadós adag, ha úgy vesszük, de még mindig nem valami sok, ha qgy afrikai benszütött étvágyát és evőképességét tekintjük.

Ezek a húsrudacskák a parázson lassan elkezdenek sárgás gyöngyszemeket izzadni, meg-meg kunkorodnak és illatoznak rémségesen. A niggerek azt mondják: ez az igazi haut gout. Én nem vagyok velük egy véleményen, én ezt a valamit valahogyan másképpen nevezem.

Lehet, hogy nincsen eléggé kifinolizmus sohasem volt szénii mentális és kulisorsot írt elő sok ember számára. Itt vannak az emberek százezrei, emberségre, míveltségre, munkabírásra nézve teljesen egyenlők és mégsem egyenlők, mert a Sok százezernek nem jut megélhetés, kenyér és munka. Minden ember egyenlő és a munkanélküliek ezrei várják a jószerencsét, a nyugodt munkahelyet, melyből nem üti ki a gazdasági szerződés vagy a vámháború. Sőt azt is látnunk kell. hogy az emberi egyenlőség már akkor is megszűnik, ha két vagy több ember különféle nyelveken beszél. Akad sajtótermék, mely aktivizmust hirdet, vagyis beismeri, hogy egyes embercsoportok csak úgy boldogulnak, ha azok — mondjuk — szociáldemokralák lesznek. A legnagyobb támadás ez a demokrácia és az emberi Szabadság ellen. A testvériség, mini ilyen, kilépett a hármas jelszó bűvköréből. Még most is szégyenkezik afelett, hogy a háborúban húsz millió ember halt meg és hiába és váltig ismételte: emberek, ne rontsátok egymást, testvérek vagyunk! Tatában milyen szép lenne, ha testvérek lehetnénk, ha senki se kívánná a másét, csak a magáét védené. Testvériség: ha »0 jognak asztalánál mind egyaránt foglal helyet«, de hát, sajna, ide is az élelmesek furakodnak. Testvér! tedd borítékba nagybecsű szavazatodat és ream szavazz testvér... Az osztozkodásnál is egymás mellett leszünk és nagy darab kenyér jut neked... meglásd testvér... A zsebei kidomborodnak, kalács van benne és lágy szőlő és nem kínált meg belőle, testvér, a másikban ezresbankók csomagjai. És a iö testvér gondosan rajta tartotta a kezét.

— Dr. Pajor szanatórium és vízgyógyintézet Budapest, VIII. Vas u. 17. Szanatóriumi és kórházi osztályokkal napi 8.— P-től. Az új Rheuma osztályon pösíycni iszappakkolások. Fizikotherapia, Zander. Orthopäd gyógytermek. Rádhimkezelés. Enterocleaner (bclfürdők). — Bentlakó- és bejáró betegek kezelése. Szívbetegek vizsgálatára elektrokardiograph, kezelésére speciális gyógymódok. Szénsavas és oxigénfürdők. Legmodernebb asthma kezelés. Anyagcsere vizsgálat. A sebészeti osztály látványosságszámba menő műtőtermeiben kozmetikus plaslikai operációk is végeztetnek: emlőplastika, orrkorrectio, arcmegfiatalítás, ránceltüntetés stb. Urológiai osztály. Szülő osztályon 10 napos legmérsékeltebb átalányárak.

múlt ízlésem és lehet az is, hogy nem vagyok egészen pártatlan, mert tudom azt, hogy mi módon készül ez a szárított húsrúd. Hát nem valami étvágygerjesztőén. A felvágott vérvörös pecsenyedarabol a legmocskosabb kezű nigger egy kifeszített, soha nem mosott kötélre rakja, a húsrúd reágörbül a kötélre és a következő percben máris fekete. De nem a naptól. A legyektől, amik azonnal ellepik és a kedvéért hajlandók bármilyen körülült, gennyesen nedvező trahomás emberszemet is otthagyni. Ez az oka annak, hogy inkább ettem már életemben gyíkot nem is olyan rossz, sőt, hogy úgy mondjam, egészen olyan az íze, mint az angolnának mint szárított húst, Afrikában. Ilyen erőltetett elefánt vadászatok alkalmával egy doboz kondenzált tej és egy pár angol Albert keksz szokott a táplálékom lenni. Ez a legkényelmesebb, a legtáplálóbb és ... a legtisztább. Csak egy baj van vele: A tej, amit cukorral konzerválnak, rémségesen édes és így igen szomjassá teszi a már amúgy is tálon túl szomjas embert. Most meg alig-alig kotyogott már valami kevés víz a ger- Mmban és így lemondtam a tejről. Lenyeltem öt-hat kétszersiiltet és hányát feküdve, vagy húsz lépésnyire a tábortűztől, néztem a csillagokat. Bettentően sokan vannak az égen! Amint úgy lepásztáztam őket a fáradt két szememmel, a tekintetem megakadt a tejúton. Lehet azért, mert a meg nem evett tejkonzervre gondoltam, lehet azért, mert nagyon szembetűnő volt és lehet azért; mert gondoltam, hogy esetleg a kisfenség, Napsugár kisasszony is látja, mert még igen ko-Néhány megjegyzés a: „Megalakult Gúlán az Úri kaszinó“ c. műit számban közölt hírhez*)

örömmel kell üdvözölni az eszmét, hogy lesz Gúlán is egy intézmény, amely talán összetartást és megértést tud teremteni az ottani intelligencia között. No. de nem is ehhez az örvendetes eseményhez lenne megjegyzésünk, hanem a rövid hírhez csatolt zárójelben közölt SZMKE léte megjegyzéshez.

A hír szolgáltató úgy látszik nem ismerhette Guta kulturális életét, mert különben nem írta volna, hogy valahányszor alakulni akar a SZMKE, »bizonyos vezetői körök elgáncsol ják ezt a nemes célú... felekezeti és világnézeti különbségeket nem ismerő kultúr egyletet«.

Nem akarunk vitába bocsátkozni, csak felviiágosításkép közöljük a következőket: Guta lakossága a legutóbbi népszámlálás szerint: 10.818 volt. Vallás statisztikát tekintve 10.397 róm. ka?., 4 gör. kát., 8 ág. ev„ 91 ref., 320 zsidó, 1 csehszl., 1 fel. nélküli. Ezen száraz statisztikai adat világosan mutatja, hogy a 10.397 róm. kath. az őszszes 4-18 más vallásúakkal szemben olyan tömeges fölényben van, hogy méltán nevezhető tiszta katolikus községnek. '

Mivel tehát Gután »oly nagy tömegű« a katolikusok száma a kevés más felekezetiekkel szemben, ezért itt a kultúra terjesztésénél nem lehet szó felekezeti és világnézeti válaszfalakról, itt csak egységes vallású kultúráról lehet beszélni. A lakosság 96 °/o-a katolikus, így ezt a statisztikai adatot lés a nép lelkűidét mérlegelték azok a »bizonyos vezetői körök « akikre a hírszolgáltató céloz, de azok nem gáncsolták el a kultúrál, sőt ők is a műveltség terjesztésén fáradoznak, csakhogy kát. vallási alapokon, (anélkül, hogy az ottani csekélyszámú más vallásfelekezetek érzelmét sértenék). Vagy talán főbenjáró vétek, hogy (pont) nem a SZMKE keretében teszi ezt? Vagy talán azt hiszi a hírszolgáltató, hogy nem is volt és nem is lehet kultúrát terjeszleni SZMKE nélkül?

A kát. Egyház kultúrájának hatalmas fája 2000 évben gyökeredzik; áldást hozó gyümölcsét minden népnél és nemzetnél megtaláljuk. Az a bizo*) A cikknek készséggel adunk helyet, a következő számban reá visszatérünk.

^ 1985. március 16.

rán volt, március tizedik» — és így lehet, hogy szalonkahúzás után most van hazamenőben és szinten a szemébe ötlik a tejút; mert aznap igazán lehetetlen volt észre nem venni.

Addig-addig néztem a csillagképet és addig-addig zsongtak szomorú magyar nótákat a fülembe, amíg az Álomkirály fel nem kapta a lelkemet és el nem. kezdtem álmodni róla.

Már éjfél felé járhatott az-idő, amikor hirtelen megráztak. Olyan alaposan, mint ahogy a parasztgyerekek a cseresznyefát szokták éréskor. Ehhez a bánásmódhoz nem voltam szokva, és olyan mérgesen ébredtem fel, mint valami borz, pedig a borz a legdühösebb élőlény a világon.

Azt hiszem, a szemem láthatóan szikrázott, amikor végignéztem az előttem álló alig száznegyven centiméter magas, teljesen ruhátlan, iszapfrizurás emberkén. Valami vadbőr fügefalevél volt az egyedüli, tenyérnagyságú öltözéke, ami a dereka köré kötött bőrzsinóron lógott. A kis embervakarcs folyton vakkantott, rikácsolt és huhogott valamit, miközben az aránytalanul nagy öklével állandóan a horpadt mellét döngette, amiből én egy árva szót sem értettem, mivel nem tudtam baambául beszélni.

A háromnegyedrészben leégett tábortűz felől is nagy zsivaj hallatszott, minden emberem talpon volt és körülöttük csak úgy nyüzsgött egy jó csomó törpe.

Pár perc alatt tisztázódott a helyzet: egy sót szállító baamba kárává» meglátta a mi ki alvóiéi ben lévő tábortüzünket és mivél a kiállított őrök mind úgy aludtak, mint a skótok