Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)

1935-02-23 / 16. szám

2. oldal. »KOMAROMI LAPOKi 1935. február 23. A kereskedők emlékiratban tillakaz nak a negyvenórás munkahét ellen. A csehszlovákiai kereskedők köz­ponti tanácsa a negyvenórás munka hét kérdésével kapcsolatban emlék­iratot terjesztett a kormány elé, amelyben a leghatározottabban tilta­kozik ama szándék ellen, hogy a negyvenórás munkahetet a kercske «leinti vállalatokban, illetve az üzle­tekben is rendszeresítsék. Az emlék­irat rámutat arra, hogy lényeges kü lőnbség van a termelési ipar és az elosztó ipar üzemei között. Az üz lethelyiségekben alkalmazottak a hi­vatalos órák tartania alatt amúgy sem dolgoznak szakadatlanul, de fon­­ios. hogy a munkaerők állandó ké­szenlétben legyenek. Köztudomású, hogy a kereskedők többnyire több al­kalmazottat tartanak, mint amennyi­re szükségük van. A munkaidő meg­rövidítése esetén nem lenne hiány munkaerőben és a negyvenórás mun­kahét bevezetése utón sem kellene az alkalmazottak számát emelni. A mun­kaidő megrövidítése az üzemköltség tokozását idézné elő. ami a mai rossz üzletmenet mellett egyáltalában nem kívánatos. A kereskedők nagy része súlyos válságban van és az üzem­költségek fokozása esetleg katasztro­fális következményekkel járhat. Ha a mai viszonyok között emelkednek az üzemköltségek, akkor a kereske­dők kénytelenek lesznek az árakul emelni s így a fogyasztóra hárítani az újabb megterhelést. A negyven­órás munkahét az. alkalmazottak szempontjából is hátrányos lenne, mert a rossz viszonyok között kény­telenek lennének a kereskedők a fize­téseket leszállítani. A kereskedők til­takoznak ama szándék ellen is, mely szerint a negyvenórás munkahét rend­szerének bevezetéséről szóló rende­let nem vonatkozna a fogyasztási szö­vetkezetekre. a mezőgazdasági üze­mekre és az állami üzemekre. Választási terminus a nemzetgyűlés és tartománygyűlésre. A választásokról írnak állandóan a lapok, de a sokféle pártot képviselő sajtóorgánumok még mindig nem tudják biztosan, hogy tavasszal, vagy ősszel lesznek-e a választások. Annál feltűnőbb, hogy a miniszterelnök sző­kébb sajtóorgánumára hivatkozva a Poledni List közti, hogy a legújabb tervek szerint a nemzetgyűlési, tar­tományi és járási választásokat júni­us 2-án tartanák meg. Hogy ez a ter­minus mennyiben felel meg a való­ságnak, egyelőre nem lehet ellenőriz­ni, de mindenesetre figyelemreméltó, hogy a tavaszi választásokra vonat­kozó híreket ma már a szocialista la­pok sem cáfolják. Nagyságos elvtársak Megrendítő jelzőket olvasunk fő­leg a cseh szocialista és szoedem la­pokban a kapitalizmus kinövéseiről. A szegény bankdirektorok valóságos céltáblákat jelentenek, kikre szaba­don lehet célbalőnie minden osztálytu­datos elvtársnak. Most azonban nem védőbeszédre készülök a bankdirekto­rok érdekében, sem pedig Stodola Kor­nél agrárpárti szenátor urai u. m szán­dékozom védelembe venni, akiről egy alkalommal harminc sorban olvastam közgazdasági tevékenységének felsoro­lását .ami számára biztosítja azt a bi­zonyos milliócskát, amelyből mint lét­minimumból, nem lehel éhenhalni. Azonban az ördög nem olyan fekete, mint azt hiszik, az elvtársak is sokszor kilépnek a létminimum szűkös útjáról, bogy utánozzák a bankdirektorok vi­lágító példáját. ! .egyen szabad elsősorban reámutat­­nom arra, hogy a marxista telepek, a munkásbiztositó pénztárak elég jól el­látják zabbal vezetőiket. Hiszen a sta­tisztika szerint 1031. évben befolyt 2!)<> millióból üzemi költségekre 2011 milliót fizettek ki. Mennyi visszatar­tott táppénz és hatalmi túltengés van ebben a kél számban a munkások szo­ciális boldogilói részéről! Hány nyo­morult munkás köpködi ki tüdejének maradványait, de szanatóriumba so­hasem kerül, meri arra nincsen fede­zel. Mennyi elspórolt táppénzt fordíta­nak a kedvező statisztikára és milyen csekély azoknak az eseteknek a száma, ahol a táppénz fizetésére a bíróság kö­telezi a betegbiztosítót. l>e ha mi igaz szívvel sajnáljuk a betegségében megrokkant proletárt, akkor ezzel szemben be kell mutat­nunk a különféle beteg- és szociális biztosítóknak igazgatóit és tisztviselőit, akik pompás slalluinokban ülnek. Lássunk ebből néhány példát. Itt van példának okáért az ostraui bánya társ­láda. az élén egy hatalmas ur. dr. Haas ül. a legjobban minősített szoc­demek egyike ezen a kis világon. Haas urnák havi 1 1-000 korona kis fizetése, külön lakbére és autója van. emellett, ha szanatóriumija akar menni, a bc­­legbiztositását a társláda fizeti a nyug­­dijbiztositással egyetemben. Sőt olyan előzékenyek voltak vele szemben, hogy felvásároltak részére 20 évi nyugdij­­szotgálatot is. lefizetvén az ezért járó aligha kis illetéket. Haas elvtársnak igazán nem kell félnie a jövőtől, de annak anyomorult bányásznak, aki éte­lének nagyobbik felét lenn a föld mé­lyén. az örök éjszakában tölti, alig pár koroua nyugdijat fizet a társláda, pe­dig évente 120 millióval segíti az ál­lam. Természetes, hogy nemcsak dr. Haas elvtársnak van ilyen szép kis fizetése.de több elvtársnak is jut évi 100.000 K vagy bagalell évi 00.000 ko­rona fizetés. Ugyanilyen viszonyokat találunk annál a hatalmas pénzügyi vállalkozásnál, melynek a tőkéjéhez mindenki hozzájárul: az úgynevezett szociális biztosítónál. Itt van alkal­mazva Hainpl képviselő elvtárs. aki valamikor a vasat kalapálta fiatalabb éveiben. Ma a szociális biztosítónak al­kalmazottja szerény 100.000 korona dí­jazással, amihez még a képviselői jö­vedelme járul és igy nem csoda, hogy olyan jól táplált küllemű, polgári po­cak tulajdonosa. A legfelsőbb közigaz­gatási bíróság döntvényt hozott arról, hogy a szociális biztositó alkalmazottai csakis az állami alkalmazottak fizeté­sei szerint dijazhatók. Ámde dr. Zenki elvtárs. aki városi tanácsosi minősé­ge mellett még a szociális biztositó mammutvagyonu intézményének az igazgatója 167.000 korona kis fizetést élvez, csakúgy mellckfoglalkozáské­­pon. Ugyanennyit kap kleischnvtnn elvtárs is, aki szoedem, tűig főnöke eseti nemzeti szocialista. Különös, hogy a szocialista sajtó mindig csak a bank­­direktorokat szapulja. de nem ír egy sort sem a nagyságos elvlársakról. Dr. Fleischmaren azonban nem abból a nyomorult 167.000 koronából él, ez csak mellékfoglalkozásainak egyike. Utcán sétáló, elhelyezkedni nem tudó. szegény ifjúság, titeket úgy állítanak be. mini a történelmi idők szerencsét­len áldozatait. Pedig ti ezeknek a s*>k mellékfoglalkozású elvtársnak is áldo­zatai vagytok, akiknek nem egy, de húsz íróasztaluk is van. Meg kelt az igazság érdekében jegyeznünk, hogy ezeket a mammutfizetésekcl nemcsak a munkaadók, de a szegény kis cse­lédek is fizetik felerészben, bár soha szociális biztosításra sor nem kerül. Vessünk egy pillantást Jóhannis szoedem szenátor fizetésére, illetve nyugdijára. Szenátor! 60.000 korona ti'Szteletdi ja mellett a betegbiztosító pénztárak központi szövetségétől 02 ezer korona szerény kis nyugdijat kap Ha a kis nyugdíjas valami mellék fog­lalkozást vállal, azt nyugdijából le­vonják. igy védik az állam érdekeit. Johannis elvfárs löO.OOO korona jöve­delmét senki fia sem bolygatja’. A Právo Lidii sem ír felőle semmit. Pe­dig ez is érdekelheti az elvtársakat. Végül a szociális biztosítás terén uralkodó eszmék sorából el kel] mon­danunk egy kis történetet, amely jel­lemző. Zürichben a betegbiztosító pénztárak kohgrcsszust tartottak, ezen részivé’tek az egyes államok d legáciői is. A takarékos Svédország. Norvégia, Dánia megelégedtek egy ’delegátussal A nagy Spanyolország is csak egyet küldött. Belgium már kettőt, Lengyel­­ország négyet, Franciaország ötöt, Né­metország hatot. És Csehszlovákia mennyit küldött? Harminckét elv tár­sat, hogy gyönyörködjenek az égbe­­nyúló Alpesek ormaiban. Nem mond­ható tehát, hogy a betegpénztárak nem gavallérok, ha a sa ját házi alkalmazot­tairól van szó. Ellenben a táppénz és annak ellenőrzése és az orvosgenerális elvtársaknak sokszor a humanizmust' kicsufoló intézkedései már nem vise­lik magukon ennek a gondtalan bő­kezűségnek a nyomait. Pedig akár hiszik, akár nem, nekünk fontosabb, ha egy szegény, magát kidolgozott munkást küldenek ki a hegyek közé, hogy ott erőre kapjon, mint a har­minckét tagú társaság bőséges napidi­jai, melyeket az elsőosztályu gvors­­vonati kocsiban ‘pöfékellek el. Most pedig legyen szabad egy vat­­lomasl tennem. Ez amit itt leírtam — sajnos nem1 a saját elmém szülemé­nye. Ezt az öreg Národnv Listv irta meg. de még belefoglalta Klofács sze­nátort is. aki két nagy biztositó intézet igazgatóságában ül. emellett csokolá­dégyára is van az öregurnak. úgy hogy minden reggel talál a vánkosa alatL ötszáz koronát, ha szerényen számít­juk. Ha meggondoljuk, hogy hadügy­miniszterviselt ember is, nem kell ag­gódnia. hogy mit (“szik holnap, mint a többi proletárnak. Ezt azonban meg kellett írnunk a szegény nagyságos­urakról, akik elvtársaik jóvoltából eléggé kigombol védtek. Cuci lista. Több évi gyakorlattal perfekt könyv előnő óra-könyvelést vállal. Cim a kiadóhivatalban. Tegnap láttam. Irta: Bilié Lajos. I. Voltak még abban az időben egy­általán kétségeim? Nem voltak. Meg­mérettem és könnyűnek találtattam. Az élet árja kivetett és ott feküdtem a parton a többi béna. nyomorult és bitang között, akiken keresztül gá­zolt az úgynevezett erkölcsi világrend. Ha akkor, azokban a napokban va­laki elébem állott volna és rá akart volna bírni valami süléi hitványság elkövetésére, két szóval boldogult vol­na velem, ha előre a markomba nyomta volna az elkövetkezendő becs­telenség árát. A saját hibámból jutottam ennyire? Nem tudom. Nem olyan nagyon bi­zonyos. De akkor az esettek kihívó hetykeségével kicsit büszkélkedtem szánalmas lesli és lelki számkivetetl­­ségemmel. Párizs akkor a kócosok, éhesek és lázasak városa voll. Eg}- este a Bois de Boulogne dőlt szemléltem a nyüzs­gő. lármás ember és kocsi áradatot. Nyár volt. meleg, illattal és vágyak­tól terhes alkonyat. Én fáztam kívül­ről. belülről. Karcsi, a barátom száraz észjárású, világos fejű és ha­tározol! akaratú fiú, sohasem volt pénze és 'mégis mindig volt vál­lalóra telit* a kezét. Nos. kérdezte gúnyos kárör­­ven (léssel. Félrehúztam a számat. Semmi. Azl hiszed nem tudom, miért cipeltél ide. Azért, hogy meg­­fájdílsd a szívemet. Hál barátocskám, vedd tudomásul, fölsültél. Hogyan. Engem ez a káprázal nem iz­gat. Ha egy tányér borjú pörköl lel nyomtál volna az orrom elé egy kor­só sör kíséretében, megőrjítettél vol­na. Ez, ami ill elöltünk hömpölyög, ez a gazdagság, ez az ájuldozó öröm, ez az ordító teljesség nem érdekel. Nem vadít meg. mert elérhetetlen. Karcsi élénk szemében állandó­an játszott a fény. szőkés-vörhenyes arcán és félig duzzadt alsó ajkán ál­landóan otl csillogott valami élénk éberség hirtelen előre mutatott. Nézd. az az amerikai kocsi be­kampecolt. Az ellenkező irányban fordultam. Meg akartam indulni. Bánom is. Karcsi visszarántott. Te! Kereshetnénk tíz frankot. Valamikor saját autód volt. Értesz a motorokhoz. Menj oda, indítsd el a kocsit. Meglátod kapunk érte va­lamik Megfordultam. A járda mellett ame­rikai kocsi állott. Idősebb úr ült a kormánynál. Odaléptem. Elromlott a kocsija? Angolul felelt. Igen. A vezetőm nincs itt, teg­nap megbetegedetl. Most nem tudom, mii tegyek. Fölhajtottam a motorházat. Perc alatt megtaláltam a hibát. Másik perc, már intettem is a kezemmel: Rendben van. Mehet. Az amerikai nem indított. Lopva végigmért, akkor megkérdezte. Ért az autóvezetéshez? Lusta voltam magyarázkodni. Sofőr vagyok mondtam, hogy elejét vegyem az esetleges további kérdezősködésnek. Zsebébe nyúlt. Névjegyet vett elő. Irt rá valamit, aztán a kartonlapot átnyújtotta. Tíz napig maradok Pirizsbaii. Az emberem, mini említettem, meg­betegedett. itt a címem. Ha nincs egyéb dolga, holnap keressen föl. Átvettem a névjegyét. A név alatt ott volt a szálló címe. ahol lakott. Karcsi egészen átszellemült.- Mondtam úgy-e, amerikai és rá­adásul milliomos. Hogy neked mi­csoda ördögi szerencséd van. Fanyarul forgattam ujjaim közt a névjegyei. — Az lehel. Viszont hajtási igazol­ványom nincs. Van nekik. Eszem ágában sem volt, hogy az öreget fölkeressem. Másnap azonban, amint az ilyenkor történni szokott, el kezdte rágni az éhség a gyomro­mat. Délig küzdöttem magammal, ak­kor egy felingereli vérengző dühével fejembe vágtam a kalapomat és el­indultam a szállóba. A lakosztály előszobájában szőke hirtelen szépségű fiatal lány foga­dóit. ADDOMETER Összead, kivon. Egyszerű kezelés, soha el nem romló szerkezeti Pontos, megbízhatói Kiméli az agyat 1 Ára 380 — Ke. eredeti erikái szá ológpép. Kapható a SPITZE R-féle könyvesboltban Komárno Masaryk (Nádor) utca 29.-Komárom,

Next

/
Thumbnails
Contents