Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-07-07 / 54. szám
2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1934, július 7 Létrejött a csehszlovák-magyar kereskedelmi szerződés. A csehszlovák és a magyar kormányok között létrejött a megegyezés az új kereskedelmi szerződésre vonatkozóan. Az előzetes megállapodást már alá is írták. A szerződés 52 millió kompenzációs üzletet tesz lehetővé. Csehszlovákia Magyarországba szállíthat 11 millió korona értékű szcneL kokszot, 11 millióért fát, faszenet, 14 millióért ipari gyártmányt, 16 milliót pedig a »befagyott« követelések kifizető-éré fordítanak. Magyarország gyümölcsöt, főzeléket, sertést, libazsírt szállíthat Csehszlovákiába. A prágai képviselőház befejezte a külügyi expozé vitáját. A képviselőház a Cyrill és Method ünnepek előtt folytatta a külügyminiszteri expozé feletti vitát. A napirenden még hal törvényjavaslat szerepel, amelyet a képviselőház le akar tárgyalni, hogy megkezdhesse nyári szünetét. Szerdán az expozéhoz Haja, nemzeti demokrata volt az első szónok, aki helyesli a katonai szolgálati idó esetleges meghosszabbítását is. Nézete szerint főcél a csehszlovák államot belülről konszolidálni. Tiltakozik a szovjet elismerése ellen. C lnne lile (liga) pártja a csehek ésa szlovákok kormányát kívánja. Luschka (német keresztényszocialista) pártja nevében elfogadja az expozét, mert elengedhetetlennek tartja a békét. Peters (német munkaközösség) a négyhatalmi szerződés meghiúsulását a demokratikus eszme diadalának tekinti. Brody (ruszin autonóm parasztszövetség) a ruszinszkói lakosság követeléseit sorolja fel. Zierluit (Bund der Landwirte) kitart az egész-állami koalíció mellett, de a csehszlovák polgártársaknak le kell vonniok a következtetéseket a sorsszerű összeköttetésekből. Ezután a ház tudomásul vette a külügyminiszter expozéját. A magyar osztrák buzatárgyalások sikeres befejezése. A magyar-osztrák buzatárgyalások a közelmúltban eredményesen befejeződtek. A magyar búzaexport szempontjából a tárgyalások sikeres befejezése azért is örvendetes a magyar belföldi piacra nézve, mivel az Ausztriára megállapított átvételi árak kihatással vannak a belföldi búzaár alakulására. A legközelebbi napokban megindulnak már azok a tárgyalások is, amelyek az egész buzakivitel rendezésére vonatkoznak. Intézkedés fog történni, hogy a budapesti tőzsdén a készáru búzát is jegyezzék. Csökken Csehszlovákiában a munkanélküliek száma. A munkaközvetítő helyeknél az előzetes jelentések szerint 1931 julius 30-án 586.730 munkanélküli volt bejelentve, míg május 31-én a végleges eredmény szerint 624.850 volt a számuk. Ezév júniusában a multévi júniussal szemben 89.203 lélekkel, vagyis 13.2 százalékkal csökkent a munkanélküliek száma, ezév januárja óta pedig 252.252 lélekkel, azaz 30.1 százalékkal. Olvassa és terjessze a legjobb magyar lapot, a Komáromi Lapokat Németország véres árnyai Komárom, julius 6. Akik a diktatúrákat dicsérni szokták a kiélt és korrupt demokráciákkal szemben, hogy egyenesek, őszinték és a nép javán dolgoznak, mert csak egy az akarat, amelynek engedelmeskedni kell: most csendbe burkolóznak. Az optimisták csakhamar bele is élik magukat abba a szerepbe, hogy földi gondviselésük van, aki gondolkodik helyettük. Azután ha jön valami megmozdulás és a diktatúrával számolni akar, akkor jön a vérfürdő és a borzalmak állapota, amint most Németországban is történt, ahol a nemzeti szocialistáknak úgyszólván az élcsapata végezte a fal tövében életéi, ahova állították. Micsoda lelkiállapota lehet ma a német népnek a felette elyiharzott rémséges események után, amelyek minden jogi gondolkozásü ember ereiben megfagyasztották a vért! Ez kétségtelenül a diktatúrák rendszere ellen szól és a módszer ellen, amellyel a legtöbb akaratnak érvényt szereznek. Ki tudja biztosítani azt, hogy az. ilyen vérfürdőben nem esik-e áldozatul ártatlan ember kifolyt vére, hiszen az Ítéleteket többnyire kihallgatás nélkül hajtják végre és az áldozatnak csak egy kötelessége van, hogy szedje össze magát a puskacső elölt. Azl hisszük, hogy az erőszak rossz törvényhozó. mert jogforrást nem alkot, hanem csupán példát statuál. Már pedig a kormányrendszerek váltakoznak és nem tudjuk, hogy a diktatúra kiirlolljaiból mikor lesznek mártírok. A diktatúra arca most haragos és a saját táborában végzett véres nagytakarítást ,de a megsértett emberi társadalom reklamálja az esetleg ártatlanul kiolloll emberi életeket. Hiszen minden társadalomnak megvannak a kötelező formái, amelyek között elbírálhatnak főbenjáró bűnöket és a bűnösnek megadják az emberi jogot a védekezésre. A harmadik birodalom módszerei a kormányzat terén nemcsak hogy kemények, hanem kegyellenek. Ki tudja ellenőrizni, hogy helyes és megbízható-e a jelentés, mely névsort nyújt át a Führernek, aki egyetlen intésével már intézkedett is emberi életek sorsa felől. A német nemzeti szocialista fórra-Bodő Irta: Kellér Andor. A könyvem az ablak mélyedésben pihent, én meg szórakozottan bifláztam. Remmius dooetAulum quoquo". Néha ellänkadtam és vágyva bámészkodtam a nyitott ablakon ki a Városliget friss-szagú tavaszába. A fásban már rugdosták a rongylabdát Matoracék és Kulhanekék. Én meg otthon kínlódtam a gvötrelmes inemori t érrel. Az ebédlőasztalnál anyám és két nagynéni kézimunkáztak. Marcsa néni éppen azt mesélte, micsoda darabot látott a Vígszínházban. Iduskám. — fordult anyámhoz t meg kell nézned ... Tanay csodás...- Albert mindig fáradt este, — sóhajtott anyám — nincs kedve színházba menni. Nincs szívem nógatni, hogy öltözzék fel. Ezérl este mindig itthon maradunk. Most csend ereszkedett a szobára. Fontoskodva sétáltam körül a szobán és fújtam a praepositiókat: — Ante, apud. ad ... ad. Iü belesültem. Akkor anyám felvetette jóságos fejét a kézimunkából és kedves mosollyal folytatta: — Ad, adversus ... — Igaz, — emlékeztem már ekkor ad, adversus. circum, circa, citra, cis ... Később illedelmesen meghajoltam és átvonultam a gyermekszobába.Az ajtót — úgy emlékszem: véletlenül nyitvahagytam. — Iduska, — kérdezte benn az ebédlőben Irén néni — honnan tudod te a latin szöveget? Hiszen felsőbb leány-ba jártál... Anyám nem nézett fel a készülő asztalterítőből. Bodó tanított rá — válaszolt halkan. — Hja úgy, Bodó ... — Igen. ö akkoriban fejébe vette, hogy műveli a menyasszonyát. Megígértem, hogy megcsókolom, amint tudok latinul... Sohasem tanultam meg latinul és sohasem csókol lám meg... — Pedig szeretted — vágta ki, mint valami szentenciát, Marcsa néni. Több szó akkor erről nem esett. Még azon a héten Gyuszi, a nagybátyám lábsérüléssel tért haza Galíciából. Emlékszem, paprikáscsirke volt a vacsora, a galuska bő lében úszott. Gyuszi egyhangúan és fáradhatatlanul öntötte a harctéri élményeket. Hirtelen anyámhoz fordult: Hja, igaz... Bodó már őrnagy... A németektől megkapta a vaskeresztet. Igazi hős... A galuska torkomon akadt és a krémeslepényhez, bár már reggel óta csiklandozta az ínyemet, hozzá sem nyúltam. Szorongatott ez a B odó-ügy. Gyakran sírtam ok nélkül. Anyámat nem mertem kérdezgetni. Egyszer aztán Irén nénihez fordultam és kertelés nélkül, de alaposan közömbösített hangon, megkérdeztem: Tessék mondani... Tulajdonképpen, ki az a Bodó? Irén néni egész könnyedén felelt: — Katonatiszt... Amikor még édesanyád kislány volt, udvarolt neki. És anyám nem ment férjhez hozzá? . — Nem. Nem szerette? Irén néni mosolygott. — Sől... Azt hiszem, igen... De nagyapád nem adta hozzá, mert nem volt kauciója. Ez a magyarázat nem elégített ki. És apám? Ő mit szóll az egészhez? Te csacsi! — Irén néni elmosolyodott és markolt bele tréfásan az üstökűmbe. - Apád csak később ismerte meg anyádat. Égetett a kíváncsiság. Éjszaka felkönyököl lem a párnán, belebámészkodtam a sötétbe. Miért nem adott kauciót a nagyapám Bodó hadnagynak? Hiszen nagyapámnak volt pénze, anyám hozománnyal ment férjhez. Hányszor hallottam, hogy nagyapa a szűk tanítói fizetésből is tudott takarékoskodni. Talán nem szerelte a hadnagyot, bizalmatlan volt iránta, nem merte gondjaira bízni anyámat. Abban az időben hallottam ezl a fogalmat: cifra nyomorúság... Áhá, jöttem rá a titok nyitjára, a cifra nyomorúságtól féltette anyámat nagyapám. Ha anyám férjhezmegy Bodó hadnagyhoz, akkor ... Elborullan gondoltam éjszakánként apámra, aki a harmadik szobában aludt. Apám... Mindig gyöngéd és jóságos volt. Soha nem ütött meg. Aranyláncán hordta a bubigalléros, bámészszemű fényképemet. Engem így hívott: »a nagyfiam.« Büszke volt rám, a latintudásomra ő a kiskereskedő, aki soha nem járt gimnáziumba és a fiában akarta kiélni minden becsvágyát. Kivel büszkélkedne apám vasárnap délelőtt, amikor kivisz minket a városligeti tóhoz morzsát szórni a halaknak... Milyen szépek a vasárnap délelőttök... Félegykor indulunk haza, ebédhez ülünk, rántottcsirkét kapunk és krémeslepényt... dalom nem jött meglepetésként és a roham osztagok feloszlatásáról hetek előtt jelentek meg hírek. De senki se hitt azok komolyságában, míg végre az események igazolták azokat. Mintha csak a prclóriánusok lázadásáról olvasnánk a fölséges és Islenkénl tisztelt Caesar ellen, akinek hűséges légiói hekatombákat rendeznek a testőrségből, amely megbízhatatlanná váll és parancsnokai az Augustus élete ellen törni szándékoztak. Vérük hullott érette és testüket elnyeli az alvilág és a bosszúállás istennői kezébe kerülnek. Var victis! Németország'" tTres árnyairól beszélni és kritikái mondani nem szabad hazájukban. Mi sem mondunk Ítéletet. mert az események sorát nem ismerjük. De egyel mégis mondhatunk: ha az emberi élet olyan olcsó lelt a háború óta, hogy azt tömegesen oltogatják egy társadalmi rend védelme jogcímén, akkor az a hatalom, amely ezl cselekszi, adja is okát borzalmas elhatározásának. Németország nagy és hatalmas állam, mely a tudomány, irodalom és művészet élén a világot lángelmékkel és csodálatos tudományos és technikai felfedezésekkel ajándékozta meg. Ennek a Németországnak. kormányozza bárki, kötelessége a világ előtt magát igazolnia. Meri ez a teli egy világszerte elismert művelt államban sokkal súlyosabb beszámítás alá esik, mint a félművelt, barbár orosz szörnyűség, ahol az ú j politikai rend egyszerűen kiirtotta azoknak a társadalmi osztályoknak millióit, akiket egy szóval »ellenforradalom néven nevezeti. Németország nem barbár állam és ha jogrendről, társadalmi békéről akar beszélni, akkor nem élhet a katonai reakcióval szemben sem a kivégzések rendszerével. A hatalom véres keze nem alkalmas arra, hogy nyugalmai teremtsen. A hatalom téved, ha az isteni gondviselés szerepét úgy játssza meg, hogy embereket, akik ma még jelenteitek valamit, kiirtja, mint a dúvadakat A hatalomnak szerepét jobban kell megtanulnia, mert minden hatalom csak az igazságon és nem a szuronyok hegyén trónolhat. Apróságokból, félszavakból, emlékezésfoszlányokból lassán megvilágosodott előttem a Bodó-ügy. Bodő hadnagy szerelmes volt édesanyámba, éjjeli zenékkel, csokrokkal, préselt virágokkal hódolt annakidején a kilencvenes évek szokásai szerint. Egy vasárnap délelőtt tisztelgett nagyapámnál és összeütött sarkantyúkkal megkérte lánya kezét. Kosarat kapott. A kaució miatt. De ő volt az, aki hosszú időkre elrabolta anyám álmait. Egyszer, a könyvek között turkálva, barnabőrbe kötött, csatlós könyvét találtam. Heine-versek. Mindig szerettem a finomtapintású, selymesérintésű könyvlapokat. Ezek ilyenek voltak. Kedvtelve lapozgattam a verseskötetben. Voltak versek, amelyeknek sorait energikus kézzel aláhúzták piros tintával. Amikor anyám megpillantotta a csatlós könyvet a kezemben, rosszalóan csóválta a fejét: — Nem való neked ez a könyv... Ábrándozó kislányok olvassák az ilyesmit. Tedd vissza a szekrénybe. Ez volt az egyetlen esel, hogy anyám könyvel kiparancsolt a kezemből. A minap társaságban voltam. Kelletlenül indultam el. Előre rettegtem attól, hogy hány új emberrel kell majd megismerkednem. Valóban... A bemutatkozás fárasztó és banális formaságaitól sokat szenvedtem. A többi között megismertem egy magas, vállas, őszülő halántékú urat is. Amikor bemutatkoztam, látható érdeklődéssel csillant fel a szeme. Megismételtette a nevemet. Majd csendesen így szólt: — Bodó, nyugalmazott alezredes vagyok. Láthatóan örült, hogy megismerhetett. Rögtön tudta, kinek vagyok a fia. Fürkészően nézeti végig, veregette a vállárnál és kérdezősködött. Mondd, fiam, — mosolygott később rám, megvan még anyádnak az a barnacsattos Heine-je? Ahogy eddigi pályádat hírből ismerem, könyvmoly vágj*. Bizonyára gyakran turkáltál könyvei között. Nem emlékszel arra a verseskönyvre? Várakozva leste a válaszomat. Összevont szemöldökkel, ráncolt homlokkal mímeltem az emlékezést. — Barnabőrkötés? Hm... Nem emlékszem... Egyáltalán. Csattos könyvet soha nem találtam a könyveink között. Nem... nem emlékszem...
