Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-12-22 / 102. szám

1934. december 22.

»KOMAROMI LAPOK«

9. olda\.

Karácsonyi vers.

Kossánvi József:

Feliobognak gyerek lázak... holdfényben az öreg házak menetelnek hallgatag mély, csillagos ég alatt karácsonyi szóval, víg, zenélő hóval menetelnek, nem perelnek, mindenek így énekelnek: dicsőség az Istennek, békesség az embernek...

Megfagylak a gyerek lázak, vérben, sárban síró házak menetelnek lázadón és ím könnybe-lábadőn régi gyerek szóval halkan hulló hóval Jézushoz így szólok: Szentpéteren minden helyen

könnyes szívvel várnak: barmok, kazlak, emberek, éhes, kicsi gyermekek jöjj el Jézus, jöjj el! Szentpéteren várnak...

Aranyunk az nincsen mirhánk, se tömjénünk jaj! de van sok vétkünk... Mégis jöjj el hozzánk; szép, szelíd alázat, mely szívünkből árad legyen puha jászlad...

Nálunk minden házban forró, gyerek lázban száll hozzád az ének: külön kis világunk, szenlpéteri tájunk szeresd kicsi Jézus, áldd meg kicsi Jézus...

Karácsonyi orákulumok

Irta: Quintus.

Egy sor karácsonykörnyéki orákulumot, vagyis babonás jóslatot és népszokást firkáltam össze az asztalomon, jobbára boldogemlékű Kálmány Lajos egykori iskolapajtásom, Ipolyi Arnold püspök, Kandre Kabos, Roheim Géza, Csengery Antal és sok más jeles gyűjtő írásaiból. Az emberi hit és tudás morzsái. Köztük magam gyermekkori emlékeit. Ezek a legszebbek, legalább magamnak.

Mindezek a népismereti adatok a Nap-király jobbrafordulásával függenek össze és az élet megújulását, az újjászületés nagy keresztény ünnepét koszorúzzák. Csupa hit, megváltás, remény, várakozás, termékenység sugárzik belőlük ránk, kezdve november 30-án, Szent András napján és végezve újévkor.

Szent András napja a leányok orákuluma, mivel azéjjel álmodják meg — feltéve, hogy az előző nap bőjtöltek és három szem búzánál nem ettek egyebet — jövendőbeli urukat. Ha azt akarják, hogy jövendőbelijüket ne csak lássák, hanem az meg is simogassa (álmukban) őket, akkor tegyenek a párnájuk alá nadrágot és azon aludjanak. Ez a szokás egészen magyar, a többi része jobbára a németeken át érkezett hozzánk a hellén és római műveltségből. Erre vall a három búzaszem is, az isteneknek ajánlott áldozat maradványa. Ami különben más formában a vizeslányériian karácsony előtt kikelt marék búza jelképében is megvan. A fődolog persze mindig az, hogy a leány férjhezmenjen.

Következik a .Mikulás december hó 6-án. De már ezen is túl vagyunk. A Mikulásról szóló kedves mithosz Szt. Miklós IV. századbeli kisázsiai, mirai püspök hitregéje, aki a nagy hitszakadáskor a nyugati, római egyház mellé állott és máig is éppen úgy tisztelik a római, mint a görög keleti egyházban. Csontjait hajósok Bari adriai kikötővárosba hozták s ott ma is nagy kegyelet tárgyai. Jómagam is többször megfordultam sírjánál. — A gyermekek jólétlelke ő, mint az volt sok csodától környezett életében. Nem is volna szabad másképen fogadni, mint csupa örömmel. Az a Mikulás, amelyik ma a játékokon kívül virgácsot is tart a kezében a rossz gyermekek számára, az már nem római, se nem magyar szent. Nem is méltó a nagy mirai szent kedves, olykor édesen humoros alakjához, akiről csak az van följegyezve, hogy mindenét a gyermekekért áldozta fel, de soha egy gyermeket sem vesszőzött meg. Ennél sokkal több esze is volt. Eg a mai alak már szintén német pedagógus. Bávall az az ékes ördög is, aki az ő szent mesterségéi ijesztgetéssel rontja a boltablakokban.

A következő misztikus nap Luca napja, december 13-án. A név eredete kétségtelenül a Dél-OIaszországbau oly híres Szent Lucia (Santa Lucia) híres vértanú szűz neve, aki titokban keresztény hitre tért át a Kr. u. IV. évszázad elején s e miatt maga, római pogány családja végeztette ki. Siracuzában van eltemetve egy jelentéktelen kápolnában. A nevéhez fűződő varázslatoknak szinte semmi köze a híres olasz vértanú szent leány népies tiszteletéhez. A velejáró babonák és szokások azt mutatják, hogy lényegében szláv pogány nagy termékenységi ünnep maradványai, de jelentékenyen helyi vegyületekkel. A hires Luca-szék babonája azt is mutatja, hogy ősrégi boszorkány-ó il is van benne. Ez a szék ötszegleles (úgynevezett boszorkány ötszög) ülőkével bír és Luca napja előtti este kell elkezdeni faragását, ami naponként ismétlődik úgy, hogy éppen karácsony napjára legyen készen. Aki a köröszt-úton akkor éjjel ráül, a boszorkányoktól sok mindent megtudhat. Sőt egyes helyeken a » Luca mint öldöklő boszorkány is szerepel.

Ezzel merő ellenkezésben áll az a sok Luca-napi szokás, gyerekek házalása és éneke (göcseji kotyolás és vasmegyei palázolás), szalmaszórás, nyirfaseprő-kötés stb., ami mind arra megy ki, hogy a tyúkok minél többet tojjanak és minél jobban szaporodjanak a háziállatok. Mindez szintén a Nap karácsonyi átfordulásával s talán több pogánykori nép termékenységi ünnepével függ össze. Leginkább a szlávok szomszédságában maradt meg.

A Luca-szék faragása aránylag közel áll a magyar ősvallás úgynevezett Sámán elemeihez, de népünknél már kiveszőben van. Az élő nemzedékben kevés ember látott életében igazi Luca-székcl, olyan pedig, aki arról karácsony éjjelén boszorkányt is látott volna, bizonyosan egy sincs.

Annál gazdagabb a karácsony éjjele s a rákövetkező hél újesztendő napjáig elhalványodó pogány babonákban s üdébb kereszténykori szokásokban és legendákban. Ezek pedig szinte kivétel nélkül a kis Jézus születésével s egyben a napfordulás termékenyítő gondolatvilágával vannak telve. Itt találkozik legszebben a pogány és keresztény családi élet megünneplése. Szinte megható, hogy karácsony éjjelén még a nem-keresztény hitfelekezetek népe is a családi békét és a gyermeket ünnepli.

Előre kell bocsátani, — amit ma már kevesen hisznek el, — hogy hazánkban a karácsonyfa, noha az ma központja a karácsonyi örömnek, falusi népünknél csak 70 -80 év óta ismeretes. Sokfelé talán még ma sem népszokás. így volt ez különösen a déli alföldön, ahol azelőtt télen zöld fa, nemhogy fenyőfa, de még lujafa sem igen találkozott.

Gyermekkoromban én magam sem ismertem még a karácsonyfát. Még hírét sem hallottuk. Éjjelre levetett cipőinket kellett kitenni az ablakba s az angyalok reggelre sziliig megtöltötték a kis Jézus küldte csodálatos cukorfélékkel.

Máskülönben a népies karácsonyi misztériumok minden érdekessége megvolt. Sok olyan is, amiben a városi gyerekek még ma sem részesülnek. Ilyen volt például a »kántálás«, vagyis a falusi gyerekek esti éneke az ablak alatt:

Csordapásztorok,

Midőn Betlehembe,

Csordát őriztek

Éjjel a mezőbe... (Csiba te!)

Az utolsó szó a kutyáknak szólt, akik a fagyos éjszakában nem igen tudták megbecsülni ezeket a kántálásokal.

Még ennél is kevésbé azokat az alakokat, akik kifordított subában, csörgő láncos botokkal hozták a betlehemi templomot és végigjátszották az általánosan ismert »angyali vigasságul , Maksus bojtár vezetése alatt. Mialatt a konyhában, a kéményben füstölődő sonkákra, kolbászokra külön kellett vigyázni, hogy azok is meg ne induljanak.

Máskülönben tudva van, hogy a karácsonyi csodás fenyőfa szokásának a germán pogányság északi erdei fatiszteletében van az ősi gyökere. Ellenben az angoloknál például a kelta (gall) tölgytiszlelel maradt meg és abban is a fagyöngy tisztelete, mivel a kelta-gall ősi hitregében á tölgy lombján keletkező élősdi fagyöngyöt, titokszerű keletkezése következtében Isten különös küldöttének tartották. De szép keresztény szokás mégis, hogy Angliában az ajtó szemöldökfájáról lefüggő karácsonyi fagyöngygallyak alatt elhaladó emberek egymást megcsókolják.

Máskülönben a karácsony ünneplése vidékenkint száz különféle szokással megy végbe. Szelíd babonái közt talán a legszebb a régi népies hit, hogy lovak, ökrök, tehenek, szamarak az éjféli mise idején, vagyis a Jézuska istállóbeli születése órájában egyszerre emberi nyelven megszólalnak. A gyerekek ezl legnagyobb részt még ma is nagyon hiszik.

Népünk illőit, például Göcsejben karácsonykor sokféle szokással, szalmahinléssel s effélékkel biztatja háziállatait a nagyobb szaporodásra.

A betlehemes gyerekek, a mákoscsík, dió, alma, mákosrétes és hasonló jók szerepéről bizonyosan nem kell külön beszélni. Talán a világhíres ólomöntés szerepéről elég' annyi, hogy nálunk nem Luca napján, vagy újévkor, hanem szintén karácsony éjjelén, beharangozáskor öntik ki a lányok jövendőbelijük alakját, vagy mesterségét. A lapos fém például papírt, tehát tisztviselőt vagy ügyvédet jelentett, az egyenes fémdarabok pedig pálcát, vagyis tanítót. (Már ez a pálca is erősen alkonyodik.) Másutt az a szokás, hogy a hajadon lányok ilyenkor rostába néznek és ott látják meg azt — akit úgyis akarnak látni. Ismét másutt az almát úgy hámozzák meg, hogy semmi héjj ne maradjon vissza az almán és az. így lehámozott héjat hátuk mögé dobják. Az igy nyert homályos alakból azután mindenki a maga kedvesének a kezdőbetűjét olvassa ki. Ez a legjobb.

A családias régi babonás szokásokban azonban a tűznek nagy szerepe van, ami úgy vélik a pogány tűzimádásnak éppen olyan maradványa, mint a karácsonyfa gyertyái.

A fődolog a falvakon mégis az állatok szaporodása. A búza, rozs, zab, kukorica, kaszakő, szalma, só, vöröshagyma, bor stb. vagy jósol, vagy jól cselekszik ilyenkor a háziállatokkal. Még a kutyaugatás minéműségének is van jövendölő értéke. A keresztúton is meg lehet tudni a jövendőnek sok minden édes titkát. Ilyenkor még szikrázó »tüzeskerekek is nyargalásznak arrafelé.

Azonkívül mindenféle varázslőszerrel is lehet embert és állatot gyógyítani. Száma-szere nincs azoknak a szokásoknak, amelyek újév napjáig érvényesek«, de vidékenkint nagyon tarka-barkák és Szilveszter éjjelen jobbára végképpen lezáródnak, bár némely helyen még újév napján is előmozdítják a szép és hasznos életsort.

Mindezek a született szép Jézuska szerelő tiszteletével függenek össze, akiről a regös (nem regős) ének, Sebestyén Gyula dr. írása szerint, így emlékezik:

Olt nyugszik kis Jézus,

Romlott istállócskában,

A jászolban.

Jaj, de nagyon fázik,

Nincs neki ruhája,

Sem cifra palotája,

Párnája.

Barmok szája .Melegítő kályhája; ökör, szamár lehelete Reája.

Jaj, mit adjunk neki?

Bizony, még ma sem tudja ez a veszekedő világ, mit adjon neki?

Mégsem eladó

Irta: Szilni/ai/ Zoltán.

A kocsi belsejében szótlanul ült idősebb Kálnay Adám. Mellette az aszszony. A bakon, a kocsis mellett, az ülés keskeny korlátjához sárga szíjjal rögzítetten ifjabb Kálnay Ádám. Vékony gyerekteste előre dőlt s a messzi utat nézte, amit végig bevilágított a hold sarlós fénye. Ügy érezte, hogy irtózatos lassúsággal múlnak a percek s türelmetlenül számlálta a kocsi mellett fehéren elsuhanó kilométerköveket. Végre feltűnt a ház széles oromzata, kivilágított ablaksorával, ahol Éva lakik, a legidősebb Kálnay lánya.

A kocsi megállt, a lovak a beléjük fékezett iramodás lendületével nyugtalanul vájták a patájukat a földbe. A kapuból elősiető szolga leemelte Adámot a bakról és a földre állította. Adám lihegve törtetett föl a lépcsőkön. Fönt, a nyitott üvegajtóban Éva állott, mosolygó arccal. A kisfiú elé sietett, meglóbálta a levegőben, aztán magához ölelte. A csókoknak olyan zápora hullott arcára s bronzvörös hajára ,hogy már föl kellett nevetnie tiltakozással:

— Elég volt, te kis csacsi, elég volt már.

Mire a szülők is felértek az emeletre, Kálnay Mátyás is előkerült fogadni a rokonokat. Szakasztott olyan karcsú és széles vállú, mint az öccse. Mögötte egy másik férfi, sörtésen fésült hajjal, kövéres, alacsony testtel, kínos gonddal összeválogatott ruhájában. Kálnay Mátyás feléje mutatott:

Mayer Kálmán — mondotta Mátyás halvány és alig érezhető röstelkedéssel — Éva lányomnak vőlegénye.

Éva zavartan lesütötte a szemét, a rokonok kezet szorítottak a leendő rokonnal, csak a kis Adám húzódott el egyre hátrább, sötétedő szemmel. A férfi akkor feléje nyúlt, a nagyok leereszkedésével :

— Kisember, mutatkozzunk be mi is egymásnak.

Ádám elrántotta magát. Úgy rándult a karja, mintha ütni akarna. Aztán irtózatos gyűlölettel nézett a férfira:

— Magának olyan a bajusza, mint a Schmidekék kocsisának.

A felnőttek elfordultak, mosolyt re jtegetve, mert a megjegyzés nagyon találó volt s éppen ezért kínos. Éva hirtelen felkapta a kisfiút és vitte ki magával a parkba, dédelgető ölelésbe rejtve fel patakzó nevetési ingerét, mielőtt az kíméletlenül kiszabadult volna a torkán.

Mayer kényszeredetten mosolygott: Értelmes kis fiúnak látszik.

Aztán a három férfi átvonult az úriszobába. Előbb Mátyás beszélt, majd Ádám és ismét Mátyás. Mayer hallgatod. legfeljebb bólogatod, igen, igen s a bajuszát tépkedte, melyről a kis fiú azt mondta, hogy olyan, mint a Schmidekék kocsisának. Sokért nem adta volna, ha a komisz kis tacskót ott rögtön megpofozhatja. Ismételten haragtól vörösödön ki az arca.

— Még azt is meg kell mondanom,

— zárta le a hosszú adósságtételek felsorolását, — hogy a karcagi tagra is jócskán esik teher. — Akkor a vőlegény is megszólalt:

— A karcagi tag nem az én dolgom,

— mondta nyersen — az nem Éva öröksége. Uj szerzemény és teljesen az ön nevén áll.

Kálnay Mátyás fölnevetett:

— No, ezen nem fogunk összeveszni. De mondd csak öcsém, miért önözöi te engem, amikor én tegezlek?

Mayer zavartan mentegetődzölt. a két úr pedig kocintásra emelte poharát, nincs semmi baj, nem történt semmi.

Éva keresztülfulott Ádámmal a parkon átvezető kis hídon és leült vele a szökőkút peremére. Az esti szélben, a hosszú rúdakra tűzöd iiveggömbökben nézegették magukat hajladozó rózsaszirmok. A levegő megtelt édes. meleg rózsaillattal.

A kis fiú Éva ölébe hajtotta a fejét. Tágra nyitott, nagy szemével onnan nézett fel a lány arcába. Aztán erősen, szinte férfiasán megszorította a kezét:

— Ne légy a felesége.

Éva lehajtotta a fejét, mélyet sóhajtott, aztán az égre nézett. Úgy mondta sokára és szomorúan:

— Kell, mert... — nem folytatta,