Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-12-22 / 102. szám
2 oldal »KOMAROMI LAPOK« 1934. december 22. gazdasági élet szabályozásának szükségességéi, majd ezeket mondotta: — Ragaszkodunk ahhoz, hogy a jövőben gazdasági és állami életünk rendszernek s fegyelemnek legyen alávetve, mert e kettő döntő tényező lesz a jövőben is. Becsüljük a személyes szabadságot és az Önállóság szellemét, de el vagyunk- határozva, hogy minden eszközzel ellenállunk a túlzott individualizmusnak. A nemzetiség — Malypetr miniszterelnök kijelentése szerint — olyan valami, amivel a falusi együtt születik, abban él és amiért meghalni is képes. A nemzetiség a gazdának nem lehet egyetlen progrannnja, mert azt egész élete adja. Mikor lesznek a választások? Ez a kérdés már hosszabb idő óta foglalkoztatja, sőt izgatja a közvéleményt, amint azt elsősorban is a koalíciós lapokból olvashatjuk. Például a Lidové Listy legutóbbi számában vezetőhelyen kérdezi, hogy mikor lesznek a választások és akként felel reá. hogy a kormány szerint törvényes határidőben. Ezt a cikk szerint úgy kell érteni, hogy a jövő ősszel. De a szenátusi ciklus két évvel hosszabb. Eddig mindig egyidőben voll mindkét választás. Hogyha hitelt akarunk adni a kormány megnyilatkozásának, — írja a lap, — akkor azt kell vélnünk, hogy ősszel csak a képviselőházat választják. A cikk itt idézi a Nová Dóba c. lapnak erre vonatkozó elmefuttatását, amely szerint nem szabad magunkat idegessé tenni, a kormánynak szinte művészi kézzel kell visszaszorítani azokat a jelenségeket, amelyek a raffináll hivatottsággal akarják forrásban tartani a választások előtti atmoszférát. Ámde a kormány nem ijed meg. A kormány elég erős, jeleniős többsége van, tehát csak arról van szó. hogy a pártok azl ne követeljenek a kormánytól, amije nincs, — például pénzt. A Nová Dóba úgy véli, hogy a háttérben valami titokzatos férfi működik és követeli a választásokat. — (Rosszul gyanakszik a Nová Dóba, meri sokkal valószínűbb, hogy valamelyik koalíciós pártnak állana érdekében a mielőbbi választás s viszont egy másik kormánypárt a végletekig szeretné kitolni a választások terminusát.) A Slovak c néppárti lap pedig azl írja, hogy a tartományi és járási választások elhalasztása újabb bizonyítéka annak, hogy a koalíció fél a számára népitéletst jelentő választásoktól, mert már régen elvesztette a nép bizalmát. A koalició még néhány hónapig elodázhatja a választásokat, de már nem sokáig. Minden jel arra mutat, hogy az események erősebbek lesznek a kormánypártok vezéreinek akaratánál és az események kikényszerítik az új választásokat. Akár tetszik, akár nem, — írja a Slovák — a koalíciónak tavasszal számolnia kell azzal, hogy eljön a nagy leszámolás. A képviselőház tevékenysége az 1934. évben. A képviselőház csütörtökön tartotta ebben az évben utolsó ülését. A ülés végén Stanek dr. házelnök méltatta a képviselőház tevékenységét a lefolyt esztendőben és megállapította, hogy a kamara 47 teljes, 214 bizottsági és 29 albizottsági ülést tartott. A képviselőházban összesen 51 kormányjavaslatot, 283 interpellációt, interpellációkra adott 317 választ és 147 bizottsági jelentést osztottak ki. A plénum 49 törvényjavaslatot, 23 nemzetközi egyezményt és egy állami zárószámadást tárgyalt le. Továbbá 9 kormánynyilatkozal is elhangzott a kamarában. A vitákban 291 szónok vett részt. Kereskedelmünk tükre. Irta: Fried Jenő, kamarai tanácsos, a kereskedők országos szövetsége elnöki tanácsának tagja. A tükör-ipar fejlődése produkál kicsinyítő, nagyító, elferdítő tükröt és átlagban olyant, ami a valóságos képet mutatja. Ilyent mutatok e néhány sorban én is olvasóimnak. Gazdasági helyzetünk sivár, szomorú és reménytelen. Ezen állításom vonatkozik középkereskedőinkre és főleg itt a határszélen. A belföldi fogyasztás — a tisztviselők, nyugdíjasok illetményeinek csökkenése, u munkabérek redukálása és a mindenkit megszállt kényszertakarékosság következtében — rendkívüli mértékben visszaesett. Mindenki csak annyit vásáról, amennyi a legközelebbi időre kell; minőségben — halvái ogatósak vagyunk: de azért az olcsót keressük. Egynémely közület elég tekintélyes számú tisztviselőit, alkalmazottját csak 2—3 hónapos késedelmezéssel képes fizetni, az állami tisztviselők 10-én kapják illetményeiket, s így az évek hosszú századán át megszokott pontos »elseje megszűnt, terminusa eltűnt s lassanként a késedelmes terminusra kénytelen berendezkedni a kereskedő. Ez még a jobbik eset! A gazdatársadalommal dolgozó kereskedő érzi, hogy a gabona monopólium nem vesz át s igv nem egyenlít úgy, mint ő hirdette és a gazda remélte; szenvedi, hogy a dohánynak nincs ára, az élőállatra, sertésre nincs vevő s a gazda az ú. n. moratórium védelme alatt áll. Kikötő forgalmunk a korábbi évek forgalmának talán 25<>/o-át éri el s így az ezzel kapcsolatos munkamenynyiség, pénzmozgalom ugyancsak ezt mutatja. Az országból való árukiszállítás és az ide való behozatal teljesen kisiklolt a középkereskedő és a nagykereskedő 'kezéből is. Szindikátusok, konszernek, központok alakíttattak, amelyek a kereskedők kikapcsolásával közvetlen a termelőtől veszik át az árut, anyagot, termékeket; a felvevő országban ugyancsak a szindikátusok, konszernek, központok kezére adja azt is, másutt is a kereskedő kiesett közvetítő tevékenységével és kereset nélkül maradt. Ha már a kereskedő ennek dacára nem veszíti el energiáját s addig jár a kijárások labirintjában, inig megszerez ki-beviteli engedélyt, akkor jönnek a valuta-nehézségek, az átszámítási árfolyamok, a kompenzációs kurzusok! s a fi óta vége: hogy ráfizetett idegölő munkájára. Nem változott azonban egy dolog, ez sziklaszilárdan áll: és ez a közteher és ennek viselése. Adók és mellékadók, betegsegélyző és balesetbiztosítás, szociális terhek és társadalmi kötelezettségek (25 egyesületi tagsági díj), gyűjtési akciók — ezek megvannak, élnek, szaporodnak. Milyen sanda szemmel, nézik, ha a kereskedő az eddigi adományait restringálja, ha a tagsági díjak leszállítását kéri, vagy valamelyik egyesületből, — melynek úgyis csak fizető, de nem résztvevő tagja volt, — kilépését merészeli bejelenteni. Bizony, kérem, ez így van! Mindezeknek következménye a legádázabb verseny, a keresetek nélküli kereskedés stb. Hol a kiút? Merről, honnan várhatjuk a javulást? Azelőtt valahogy nem volt annyi országos és nemzetközi gazdasági konferencia és mégis a régebbi időkben éltünk; most mindig gyülésezünk, nemzetközi vásárokat rendezünk, kereskedelmi szerződéseket kötünk és még mindig ott vagyunk, ahol tavaly, meg két éve, de rosszabbul, mélyebben a bajban. Meddig még? A »többtermelés« jelszava nem bizonyult jónak, a »több fogyasztás talán szerencsésebb volna, de nem szavakban, hanem árukban. A több fogyasztás csak nagyobb gazdasági területen várható. A nagyobb gazdasági területhez az út a gazdasági vámsorompókon át vezet. Ezeknek kell kölcsönösen eltünniök és a sorompók helyébe lüktető életei, erős üzleti vérkeringést állítani. A szovjet-szél sajnos elszórta mindenfelé a »tervgazdálkodás«, a »kötött kereskedelem«, valamint »autokrácia magvait, de ezek csak experimentumok, kísérletek, amelyeket még nem igazol évszázados prosperitás, ami a szabadkereskedelem párhuzamos vonala volt az európai- és az egész világkereskedelemben. Produkált ellenben a szovjet-szél »dömpinget«, amit ezelőtt csak a lexikonból ismertünk és ez a mag talajt talált, gyökeret veut, belföldi lakossá vált, úgy hívják, hogy: árrombolás! Hogy a tükör teljes legyen, nem szabad elhallgatnom azt sem, hogy az utóbbi év a kereskedők irányítóinak jelentékeny részét arra a gondolatra hozta, hogy »előképzés«, »képesítésre való kötelezettség« rendszerét kívánja bevezetni általánosságban, az önálló kereskedői jog megadásához. Szóval csinálunk magunkra »numerus clausust«. Én azt hiszem, hogy ez talán képzettebbé fogja tenni a kereskedőket, növelni fogja tudásukat, vagyis kvalitást javít, persze ehhez is egy generáció kell. De hogy ez az intézkedés hozná meg a nagyobb kenyeret, a jobb megélhetést, ezt nem látom beigazolva. Nem a karácsonyi hangulat íratta velem e komoly, talán komor néhány sort,, hanem ez adja vissza a lefolyt esztendő tükörképe és tiszta szívből kívánom mindnyájunknak: kereskedőknek — kivétel nélkül, hogy az 1935-ös esztendő és az utána következők egy szebb képet mutassanak a valóságban. Védőbeszéd a Ma előtt. Kedves uram, ön idegesen csapta hozzám, hogy mi örökösen csak a fiatalság problémájával hozakodunk elő. Nem örökösen, mélyen tisztelt uram, csak sokszor van szó a fiatalság problémáiról, bár egyáltalán nem elég sokszor ahhoz, hogy azok, akik gondolkozásban és korban önhöz hasonlítanak, megtanulják végre, hogy a hajdankori fiatalság problémái nagyon, egészen, végleg eltörpülnek a mai fiatalság vészes problémái mellett. Tudjuk, hogy önöknek is voltak problémáik. De azt is tudjuk, hogy ezek a problémák rendesen megálltak ott, hogy jogász legyen-e a fiatalúr, vagy orvos, beüljön-e a megyéhez, városhoz, vagy igyekezzen-e inkább a minisztériumba. S amikor eldöntötték és a fiatalúr megszerezte a szükséges kvalifikációt, a világ legtermészetesebb dolgaként megnyitotta irodáját, vagy rendelőjét, esetleg beült a városhoz, megyéhez vagy a minisztériumba ... De azóta, uram, eltelt a világ legsúlyosabb húsz esztendeje. Az, amelyben’ végigharcoltunk!', végigborzadtunk, végigimádkoztunk, végigszenvedtünk egy olyan háborút, amelyhez az eddigi összes háborúk mulatságos gyerekjátékok voltak. Azóta Doberdón egyetlen temetőben harmincezer halottat temettek el, azóta apátián lett tízmillió gyermek, özvegy legalább egymillió asszony és özvegységre ítélt ugyanannyi lány. Azóta, uram, aközül a többmillió gyerek közül, akik apátlanul álltak a világban, pár százezer nem tanulhatott, pár százezer kikerült az uccára, pár százezer nem tudta kiverekedni a diplomát s talán a legkevesebb maradt csak olyan helyzetben, akinek az ön és társai problémája jutott: az, mi legyen, orvos, ügyvéd, vagy beüljön-e a minisztériumba? S akik kevesen ez utóbbiak közé tartoznak, még messze vannak mindig attól, ahol önök voltak annakidején. Ezek közül talán egy százalék ülhet be a diplomája megszerzése után az irodába vagy rendelőbe. (Hova tűnt ma már a minisztérium?) A többi kilencven százalék jár, kilincsel, megalázkodik. Eredmény nélkül persze. S ha néha egy állást meg is tud szerezni, pár koronás kegy díj ért, akkor is Damokles kardjaként függ a feje fölött, hogy nagyon kihasználják és végül elbocsájtják. Ezek azonban még igy is a szerencsések közül valók. De mi van a többi sok ezerrel? A tehetségesekkel, de verekedni nem tudókkal, és a nem szerencsésekkel. Azokkal, akiknek nevelése megszakadt s akik így sohasem lehetnek azok, akik lehettek volna. Ne bántsa, uram, a fiatalságot, amelynek, elismerem, van hibája elég, — bár ez sem több, mint az ön korosztályáé, csak más, erről azonban elsősorban nem ő tehet — hanem sajnálja és értse meg végre, hogyha kevés benne az idealizmus, ez nem azért kevés, mert nem ápolta, hanem azért, mert »már palánta korában kigyomlálta belőle az élet«. Ne felejtse el uram, hogy amikor ön gyermek volt, szülei féltették, hogy ne lásson, halljon semmit, ami az élet igazi arcát mutathatta volna önnek, s ami így elvette volna az ideálizmusát. Nem beszéltek nyomorról s a kenyérről csak azt tudta, hogy mindig van és még lehet enni. Ezek a mai fiatalok meg mást sem hallanak és hallottak gyermekkorukban, mint menekülésről, elesésről, halálról, mást sem láttak, csak kisírt arcokat, lemondást és nélkülözést, kenyérgondokat. A mai orvospszichológia majdnem minden bajnak, gátlásnak magyarázatát a gyermekkorban keresi. Nem gondolja uram, hogy a mai fiatalság túlzott realizmusának és cinizmusának is a mai viszonyokon kívül ott a magyarázata? Én így gondolom. Mert látom a fiatalságot, élem az életüket és megértem őket. Igyekezzen ön is, uram, megérteni őket, hisz ön nincs túlságosan távol tőlük s ha megértette őket, akkor legközelebb nem lesz oly igazságtalan velük szemben. Sőt, ha mindezek után még egész becsületesen magába néz és megérzi, értékeli őket, ha segít nekik problémáik megfejtésében, higgye el, sokkal többet tesz a fiatalságért s annak jövőjéért, mintha csak vádolja őket. Ne felejtse el, hogy a jövő generáció és a magyar holnap a mai fiatalságtól függ. S ha a társadalom öszszefog és céljához segíti a mai mostoha viszonyok között is a fiatalságot, nyugodtan merem állítani, hogy szebb és lisztultabb lesz a magyar jövő. Doma Ervin. Végrehajtó érkezett a házához, — rendőrt hívott sí tolvajt kiáltott. — december 21. .Érdekes módon gyűli meg a baja Hochreiterné-Petrik Ágnesnek, Léván a végrehajtóval: tolvajnak nézte. Ez év nyarán megjelent nála Hrodek Szilveszter adóhivatali végrehajtó s foglalást akart eszközölni. Hochreiterné nem bízott az idegenben s mikor a végrehajtó könnyedén a szekrényhez lépett, kutatott s ki akarta venni a pénztárcáját, — amelyben éppen 10.000 korona volt, — Hochreiterné elkapta a pénzt, kiszakította a végrehajtó kezéből, segítségért kiáltott s tolvajnak nevezte a végrehajtót. A nagy lármára s a rabló hírére befutottak a szomszédok is, rendőrt kerítettek elő s csak akkor igazolhatta magát kellőkép a végrehajtó, akit félreértettek. Hochreiterné erre kifizette hátralékos adóját. A végrehajtó azonban feljelentette Hochreiternét, hatósági közeg élten elkövetett erőszak címén. A tanúvallomások után a komáromi bíróság feltételesen kétheti fogházra s 200 korona pénzbüntetésre ítélte a vádlottat. munkát lelkiismeretesen és szakszerűen készít Pintér M. áll. vizsgázott fogász Komárno, 424 Deák Ferenc utca 7.
